T'FILÁT TÁL
A HARMATÉRT ELHANGZÓ IMÁNK DALLAMVILÁGA


Peszách ünnepének első délelőttjén kiemelkedő pillanatokat élhetünk át, amikor
elhangzik az ima a harmatért, a T'filát Tál. Az ősi szöveg, amely az egykori - és tegyük hozzá: ugyancsak a mai - Erec Jiszráélban elvetett magok kikeléséhez szükséges harmatért a Világ Alkotójához imádkozik, gyönyörű dallamokon csendül fel a cházán tolmácsolásában.

Az imarend zenéje három korszak emlékét idézi.
Első az i.sz. VIII. század, amikor Németországban, Franciaországban és Olaszországban letelepedett rabbik visszamentek az elpusztított Szentély közelségében megmaradt zsidó szórványokhoz és azok zenei hagyományait áthozták Európába. Ezeket tanították, terjesztették.
A zenetudománynak köszönhetően tudjuk, hogy a Muszáfot felvezető Káddis, a Smone eszré első mondatai, valamint a ''Bötátaj ábijo hidajsz (Bödáto ábijá'' hidot'') és a ''Töhajmajsz hádajm lirsziszaj köszufim (Töhomot hádom lirsziszo köszufim'') kezdetű versszakok dallama Jemenből származik. Így tehát egyik legősibb zenei emlékünk.
Askenáz vidékeken a T'filát Tál mindenütt így kezdődik. Ez a Káddis a világi zeneirodalomban is ismert. Maurice Ravel (1875- 1937), az elmúlt évszázad egyik legnagyobb francia zeneszerzője feldolgozta Két héber melódia c. művének első darabjaként (1914). Az alkotás a dalénekesek állandó repertoárjához tartozik.

A következő szövegi egység a ''Tál tén'' kezdetű, hat versszakból álló költemény dallama chászid eredetű. Későbbi időben, talán a XVIII. században került hozzánk és igen sok változata hallható zsinagógáinkban, aszerint, hogy az egyes közösségek milyen hagyománnyal rendelkeznek. Valószínűleg a Kárpát-medencébe bevándorolt zsidóság a Baltikumból, Lengyelországból, Ukrajnából hozhatta magával ezt a zenei örökséget, amelyet a magyar zsinagógai gyakorlat átvett és a mai napig életben tart.

A harmadik zenei korszakot, a XIX. század egyik legnagyobb cházán - zeneszerzőjének, a Bécsben működött Solomon Sulzernek (1804 - 1890) népszerűvé vált alkotása fémjelzi. A ''Soáto hu háSém Elajkénu (Soátá hu háSém Elokénu'') kezdetű szövegrész az ima befejezéséig az ő dallama, amely talán elsősorban neolog közösségeinkben vált hagyománnyá. A három zenei korszak eképpen ölelkezik egymással, egységet alkotva könyörög harmatért ''áldásra, nem átokra, életre, nem halálra, bőségre, nem ínségre...''

Peszách 5765 - 2005

2005.04.28
Kármán György
tanszékvezető