SZ'LICHOT AZ OR-ZSE ZSINAGÓGÁJÁBAN

Mi is a sz'lichot?

A sz'lichotkor elmondott bűnbánati imák (sz'lichot) részben a Talmud szerkesztésének koráig nyúlnak vissza. Alapvetően a Biblia költészetére építkeznek, a Zsoltárok folytatásának tekintendők. Legfőbb témájuk Izrael szenvedései a gálut (szétszóratás) országaiban. Hozzávetőlegesen ezerötszáz esztendőn keresztül a liturgikus költők folyamatosan gazdagították a sz'lichá irodalmát, amelynek a legkorábbi példái olyan távoli időkre vezethetők vissza, mint az i.u. első évszázad.

Könyörtelen üldözések közepette, ezeknek az ima-költeményeknek a szerzői hangot adtak népük szenvedéseinek, ima-verseik hallgatóikra-olvasóikra gyakorolt hatása olyan, mintha saját szívük vércseppjeivel írták volna. Ezekben a sz'lichot-költeményekben elmondott hősies cselekedetek eléneklése segítette, tudatosan, vagy nem tudatosan erősítette a világon szétszórva élő zsidó közösség összetartozásának érzését. Ez az oka annak, hogy oly sok bűnbánó költemény került be a különleges alkalmakkor (Tisa b'áv és a Ros há-Sánát megelőző napokon) felhangzó liturgiába.

A sz'lichot elénk tárja az elmúlt nemzedékek szentéletű jellegét, akik nagy szerénységük folytán inkább önmagukban keresték szerencsétlenségük okait, mint az i-teni igazságszolgáltatás esetleges tévedésében. A sz'lichá (bocsánat) megbocsátást eredményező ima a fogalom legszorosabban vett értelmében, minthogy annak az érzésnek a megjelenését okozza az ima elmondójában, és a megbocsátást kérőben, hogy imája  meghallgatásra talált és elnyeri az i-teni bocsánatot.

A hagyomány szerint a sz'lichoti imádkozás, illetve annak a kántor általi recitálása négy nappal Ros há-Sáná előtt történik, szombaton éjfélkor. Akkor azonban, amikor Ros há-Sáná első napja hétfőre, vagy keddre esik, és így nem maradna négy nap, amelyen a bűnbánó imákat elmondhatnánk, szokás, hogy ezeket egy héttel korábban kezdik. Az éjszakai i-tentisztelet eszméje a 119. Zsoltár 62. versén alapul ("Éjfélkor felkelek azért, hogy imádkozzam Hozzád.")

2007. szeptember 8.-án, szombaton, éjfél előtt háromnegyed órával különleges alkalomra, különleges i-tentiszteletre érkeztek az OR-ZSE zsinagógája rendszeres és alkalmi látogatói. Már az időpont is szokatlan, évenként csak egyszer előforduló volt, de az is újszerű jelenségként hatott, hogy Kármán György professzor úr nem volt látható a megszokott ülőhelyén. Ennek oka a zsinagógákban járatlanabbak számára is hamarosan kiderült, minthogy felcsendült a zsinagóga orgonájának ritkán hallható hangja, amint Tóth Emil főkántor úr szívbemarkoló imádkozását kísérte. Ekkor, ugyanis már "kiment" a szombat, így működésbe hozható volt a zsinagógában az orgona. Kezdetét vette az idei sz'lichot i-tentisztelet.

A sz'lichoti i-tentiszteletnek a főkántor imája és Kármán professzor úr mindenkit gyönyörködtető, ámulatba ejtő orgonajátéka mellett a legfőbb eseménye Dr. Schőner Alfréd professzor úrnak, a Rabbiképző rektorának, a zsinagóga főrabbijának sz'lichoti prédikációja volt, aminek ünnepélyes mondanivalója mindenki szívéhez szólt. A szívbemarkoló tartalom mellett az ismeretterjesztő, tudáshintő mondanivalóját is értékeltük, hiszen a sz'lichot dallamainak, a sz'lichoti n'gináknak részletes ismertetésével mindannyiunk tudását gyarapította.

Az idei Ros há-Sánát megelőző, azt bevezető sz'lichot i-tentisztelet, bár negyed egy tájban ért véget, a részt vevő imádkozókat és a jelenlévő közönséget friss és éber hangulatban találtuk. Bizakodva köszönthettük egymást:
L'Sáná tová, tikátév, v'tichátém! L'Sáná tová, tikátévi, v'tichátémi!

B.S.F
2007.09.20