SZ'LICHOT IMA AZ EGYETEM ZSINAGÓGÁJÁBAN

Szeptember 24-én, szombaton éjjel, fél tizenkettőkor felemelő esemény és egyben az egy évvel ezelőtt megindított új hagyomány szerinti alkalomnak biztosított helyszínt az Egyetem Zsinagógája. Minthogy a Sz'lichot ideje már a Sábbát "kimenetele" utánra esett, az orgona megszólalhatott a Zsinagóga terében.

Kármán György tanszékvezető, orgonaművész kísérte Tóth Emil főkántor imáját.
Dr. Schőner Alfréd rektor-főrabbi bevezető megjegyzései után megkezdődött az ima.  Az imádkozást a szükséges helyeken Schőner rektor-főrabbi úr magyarázatai kísérték, tették a Sz'lichotot színesebbé.

Kellemes meglepetésünkre, e késői órában is sokan felkeresték Zsinagógánkat.


SZ'LICHOT - "ESDEKLÉSEK"
(Szlichesz)

Azoknak a pijjutoknak, vallásos költeményeknek összefoglaló elnevezése, amelyeket a Félelmetes Napok (Ros há-Sáná) előtti éjszakákon és Jom Kippurkor szokás mondani. A Sz'lichot olyan bűnbánó imákból áll, amelyek, részben a Talmud korában keletkeztek. Minthogy lényegében a bibliai költészeten alapulnak, a Zsoltárok folytatásának tekinthetők. Izrael szenvedései a gálut különböző országaiban képezik témájuk lényegét. Hozzávetőlegesen tizenöt évszázadon keresztül gazdagították a liturgikus költők a Sz'lichot irodalmát, amelynek legkorábbi példái az i. sz. I. századra tehetők.
    Könyörtelen üldözésektől gyötörve, ezeknek az imakölteményeknek a szerzői leírták népük szenvedéseit, amiknek saját szívük vérével adtak hangot. A hősies cselekedetek recitálásával, ezekről az erényekről szólva tudatosan, vagy tudatlanul erősítették az együttérzést az egész világon szerte szétszóródott, mindenütt jelen lévő, ott élő zsidó közösségek között. Ez által oly sok bűnbánó költemény került a liturgiába, amelyet olyan különleges alkalmakkor recitálnak a Zsinagógákban, mint Tis'á b'Áv és a Ros há-Sánát megelőző napok.
    A Sz'lichot a Nagyünnepekre, vagyis Ros há-Sánára és Jom há-Kippurimra való előkészületek, vagyis a lelki felkészülés alkalma, imasora. Szövegét évszázadok óta recitálják. A sz'fárd zsidók, akik főleg az arabul beszélő országokból származnak, már Elul hónap első napjával kezdve, hajnalban fognak hozzá a Sz'lichot imák elmondásához. Az ásk'náz zsidók (főleg európaiak), a Ros há-Sáná előtti negyedik napon, ha az szombatra esik, a Sábbát "kimenetelekor" kezdik a Sz'lichoti imákat mondani.
    A Sz'lichot felfedi az elmúlt nemzedékek jámbor tulajdonságait, akik végtelen alázatosságukkal inkább önmagukban, bűntudatukban, mint az isteni igazságszolgáltatásban keresték szerencsétlenségeik okát. A Sz'lichá (bocsánat, megbocsátás) bocsánatkérő ima, a fogalom pontos értelmében, mert a megbocsátásért, a kegyelemért szól, és az imádkozóban azt az érzést tudja kelteni, hogy kérése meghallgatásra, teljesítésre talált.
    Szokás, hogy a Sz'lichot ima recitálását szombaton éjfélkor kezdik, Ros há-Sáná bejövetele előtt négy nappal. Ha azonban Ros há-Sáná első napja hétfőre, vagy keddre esik, akkor nem marad négy nap, amelyen mondhatnánk a bocsánat kérő imákat, ekkor szokásos egy héttel korábban kezdeni a Sz'lichot mondását. Az éjféli imádkozás gondolata a 119. Zsoltár 62. versén alapul ("Éjfélkor felkelek, hogy imádkozzak Hozzád")
    A Táchánunban ("könyörgés" - egy megbocsátást kérő ima. Naponta elmondják, szombat és ünnepnap kivételével a reggeli és délutáni Ámidá után. Megszövegezése a gá'oni kor után történt) hétfőre és keddre foglalt elégiákat (Gyászdalok) és könyörgéseket hosszú Táchánunnak nevezzük és hasonlóképpen a Sz'lichot-irodalomhoz tartoznak.
    Az ima rendje minden nap azonos, csak a betét-költemények változnak, a naptól függően.

A legfontosabb rész minden nap az Él 'erech 'ápájim...(Hosszan tűrő Isten) és az Él melech josév (Isten, az Irgalom Trónján ülő Király).

 


A kb. háromnegyed óráig tartó istentisztelet azzal a kellemes érzéssel zárult, hogy a Félelmetes Napok előtti hetet (ebben az esetben két hetet) megfelelő módon megkezdtük, bűnbánatot tartottunk és megtettük a szükséges előkészületek egy lépését Ros há-Sáná fogadására.

A 2005. szeptemberében tartott Sz'lichotunk:

1. Preludium: Az orgona hangjaira bevonult a rektor-főrabbi és a főkántor
2. Bevezető beszédet mondott a szószékről: Dr. Schőner Alfréd rektor-főrabbi
3. A főkántor orgonakísérettel előadta: Ásré... Teljes Káddis, L'chá Ádonáj, Há-N'sámá Lách.
4. A rektor-főrabbi beszédében megvilágította, hogy mi a pijut és a kapcsolatos kérdések.
5. Tóth Emil főkántor szóló Pizmont (dicsőítő éneket) adott elő: B'mocá'é M'nuchá.
6. A főkántor orgonakísérettel a következő imákat adta elő: T'viénu el-hár Káds'chá, S'má Kolénu, Ásámnu, Somér Jiszráél, valamint az erre az alkalomra szerzett művet (Mitráce) énekelte, ezt is orgona kísérettel.
7. Dr. Schőner Alfréd rektor-főrabbi zárszava következett, amit a főkántorral együtt elmondott közös káddissal zárt.
8. A főkántor énekét, az 'Osze Sálomot a megjelentek is énekelték.
9. A Sz'lichot a Kármán György orgonaművész, tanszékvezető professzor által előadott postludiummal ért véget.


B.S.F.
2005.09.26.