Széder első este
A Peszách vallási és nemzeti szabadságunk legnagyobb hagyományos, a T'náchban,
Szentírásunkban és a Talmudban benne foglalt, meghatározott és előírt ünnepe és
egyben a három zarándokünnep egyike. Szertartásos megünneplése a gálutban az első
két nap, Izraelben az első nap estéjén rendezett előírásos, a Hággádában, az
ünnep "szertartáskönyvében", szövegkönyvében leírt módon, egy, illetve
a második napon a második szertartásos, ünnepi vacsorával, a Széderrel (= rend)
kezdődik.
Az OR-ZSE idén is megrendezte Széderjeit, bár az első esti vacsora, az ünnep
fogadása ez évben gondot okozott, a legtöbb helyszínen nem is tartották meg. Ebben az
évben Niszán hó 14. április 23-a, szombatra esett. Mint köztudott, Sábbátkor,
szombati napon munkát végezni, tehát szállítani nem szabad. Hála az
Örökkévalónak, megérkezett hozzánk is a jó idő, ami az ételek gyorsabb romlását
okozza, illetve gondosabb tárolását követeli. Ezért, tekintve, hogy korlátozott
hideg-tárolási helyünk van, a Széder romlandóbb ételeit, pl. a macesz-gombóc
levest, a vacsora előtt pár órával kellett volna szállítani, ami az elmondott okból
nem volt lehetséges. Az OR-ZSE rektora azonban nem akart lemondani az előeste szokásos
megünneplésének lehetőségéről, ezért úgy döntött, hogy az első
Széder-vacsora, hogy a házon belüli nehéz munkavégzés is elkerülhető legyen, nem a
II. emeleti díszteremben lesz, hanem a földszinten, az Egyetem kisebb befogadó terű
menzáján. A többszörösen korlátozott lehetőségek miatt az a döntés született,
hogy az első estén, szombaton, "családi" Széder lesz, amelyre meghívottak
lesznek az Egyetem munkatársai és az Egyetem Zsinagógájának leghűségesebb hívei,
valamint Rektor úrnak az ünnep idején itt tartózkodó izraeli rokonai.
A Széder előtt természetesen rövid Erev Peszach-i imádkozás volt a Zsinagógában,
majd ez után a vacsora részvevői elfoglalták helyüket az alkalomra szépen
megterített menzán.
A "kittlibe", a hagyományos fehér köntösbe öltözött Rektor és Tóth Emil
főkántor vezette a szertartást. Az "áfikomán", a vacsora végére eltett
macesz-darab szintén hagyományos elrejtése után folytatódott a szertartás, vagyis a
Hággádá felolvasása. A Széder előírása szerint, a jelenlévő kisgyermek által
felteendő kérdést, a "Má nistáná... (Miben különbözik...)" kezdetű
versikét, kis gyermek hijján (minthogy csak szombat kimenetele után, későn
kezdhettük a vacsorát) az összes jelenlévő recitálta. A Hággádá felolvasása
után megkezdődött a vacsora, amelynek már az eleje is szokatlan volt, tekintve, hogy a
macesz-gombóc leves gombócai, leves hijján, a tulajdonképpeni második fogás mellé
kerültek.
A vacsorát hagyományosan éneklés követte. Az Elijáhu próféta számára
elkészített boros pohár érintetlenségét (vagy igénybevételét) szakavatott
személy, Markovics Tibor elöljáró, a Zsinagóga gábéja (gondnoka) ellenőrizte.
Következtetés: Elijáhu próféta idén sem ért ide.
L'sáná há-bá'á biRusálájim! Jövő esztendőben, Jeruzsálemben, Izrael örök
Fővárosában ünnepeljük Peszáchot!
BSF
A második széder is szép volt!
Évtizedek óta a legmeghittebb zsidó
események közé tartozik a Rabbiképző Intézet széder estéje. Mindig megtelik a
díszterem olyanokkal, akiknek közük van az intézményhez, de sokan eljönnek azok
közül is, akiket csak ismeretség, vagy az itteni - immár híressé vált - hangulat
vonz a József körútra.
Így volt idén is! Második nap 129-en foglaltak helyet a szépen megterített asztalok
mellett - az előző rövid istentiszteleten a zsinagógában jóval kevesebben voltak.
Mindenkinek megvolt a helye - az ajtón elhelyezett térképen és természetesen az
asztalnál is, igazolva a régi közmondást, hogy jó emberek kis helyen is elférnek.
Dr. Schőner Alfréd rektor főrabbi házigazdaként üdvözölte a megjelenteket,
ismertetve az est hármas tagolású programját.
Az első óra imádkozással és az Egyiptomból való kivonulás történetének
meghallgatásával telt, az étkezést keserűgyökér macesszel való fogyasztása
készítette elő. Ezalatt persze sok érdekeset hallhattunk a házigazdától, a zsidó
életben oly fontos ősi szertartás eredetéről, évezredes gyakorlásáról
különböző helyen is korokban.
Voltak tanárok és diákok a Scheiber Sándor Tanintézetből, akiknek a házigazda
talált alkalmat a szereplésre. Láthattuk, hogy a zsidó vallás milyen csodálatos
pedagógiai érzékkel juttat helyet a gyermekeknek a szertartásokon, ünnepi alkalmakon
való aktív és élményt adó fellépésre. Természetesen sikerült elcsenni az
"afikómán"-t, a lakomát befejező kis maceszdarabot, aminek a visszaadása
jó alkalom az ajándékozásra.
Mikor már mindenki kellőképpen megéhezett elkészült a finom széder esti vacsora. Az
aranyló húslevesben elegendő gombóc fickándozott a zöldségek között, a sült hús
ízletes volt a krumpli társaságában, jólesett hozzá a cékla saláta is. Macesztorta
fejezte be az étkek sorát, nem volt hiány a szomjoltó és kedvcsináló kiváló
tokaji furmintban sem.
Persze nemcsak az evés-ivás hozta meg a jó hangulatot, hanem a házigazda érdekes
történetei, amelyek hallgatása során még a távoli -bár szívünkhöz közeli -
Bnéi Brak zsinagógáiba is ellátogathattunk gondolatban.
Mások is szóhoz jutottak: Kármán György professzor a régi szegedi zsidó életről
mesélt, Czeichler Vili bácsi szép korát meghazudtoló érces hangon saját versét
szavalta el az egyiptomi kivonulásról. Éneklés és vidámság töltötte be a termet,
a szabadság - amelyet egykor a rabszolgaságból menekülő őseink oly nehezen szereztek
meg - megérintette a szíveket. Senki sem sietett, 11 órakor szedelőzködtek a
vendégek, sajnálva az idő gyors múlását.
Mindenki jól érezte magát, nagyon szép széder volt!
Róbert Péter
2005.05.02. |
