"Peszách-ot nem véletlenül nevezik a Hág Hoóviv (szabadságunk) ünnepének. Évszázadokon keresztül rabszolgasorsban szenvedtek őseink Egyiptomban. Ám Isten meghallgatta Izrael gyermekeinek jajkiáltását. Mózes személyében olyan vezető állt a tömegek élére, aki kivezette testvéreinket a szolgaságból. Ennél nagyszerűbb esemény nem történhetett volna a zsidósággal, így mélyen belevésődött a közösség emlékezetébe és ez tart a mai napig."És beszéld el gyermekeidnek azon a napon mindazt, ami veled történt és szólj: ezért tette az Örökkévaló, amit értem tett, mikor kijöttem Egyiptomból"-olvasható a "Zsidó élet törvényeiben."

Niszán a szabadulás hónapja, az Egyiptomból való kivonulás ünnepe. A régi tradíciókat felidéző széder-estek legfőbb célja a folytatólagosság, a hagyományok átadása egyik generációról a másikra. Éppen ezért az OR-ZSE-n (a Bérkocsis utcai zsinagógában) - az évek óta tartó gyakorlathoz híven két estét tartottak (Izraelben- csak egyet rendeznek). Mindkét estét, így a második napi "ifjúsági szédert" is - Schőner Alfréd rektor-főrabbi vezette le. A két est megrendezése elősegítette Pészách csodájának és történetének széleskörű népszerűsítését, hogy érdeklődést keltsenek a gyermekekben (és a hallgatóságban) a pészahi ünnepkör lényege iránt. A kicsiny, de szép könyv (OR-ZSE Haggadák) magyar és héber nyelvű sorait, magyarázatait olvasva lelkileg újra átéltük a szabadulás élményét, Kádos Báruch-Hu népünket óvó és védelmező szeretetét.

Pészách a Hág hoóviv a tavasz ünnepe is egyben. 2010. Peszáchjára megjött a jó idő. A régóta várt tavaszi napsugár bearanyozta a zsidó szabadság napjainkban különösen aktuális ünnepét.

Mindkét estén zsúfolásig megtelt a terem. A két estét összesen 210 vendég töltötte együtt. A hétfői esten - a pár esztendeje újjászerveződött közösség apraja-nagyja részt vett. Olyan emberek is, akik korábban nem ide jártak, nem beszélve az évek óta visszatérő külföldi hittestvéreinkről. Vendégeink voltak, Svédországból, USA-ból, Németországból és természetesen Izraelből - zsidó családok, akik jelenlétükkel tisztelték meg széder-esténket. Külön érdekesség, hogy a svédországi Kertész család 13 éve Peszach ünnepkörében jön Magyarországra a rokonokhoz, hogy részt vehessenek a családias hangulatú széderen. A kedd estén - a több éves gyakorlatnak megfelelően - túlnyomórészt a hallgatók vettek részt.

Az est fényét emelték a főkántorunk, Tóth Emil tolmácsolásában elhangzott hagyományos pészahi dallamok, de a modern kori haszidizmus zenei világa is tért nyert az ünnepi est során. Kedves, játékos ünnepi dalokat énekelt a közönség a főkántorunk irányításával.

Az imát követő peszáchi vacsorát - szokás szerint - a Díszteremben rendeztük meg. Az est szervezői a bejárati ajtó mellett minden évben kifüggesztenek egy ülésrendet, hogy mindenki könnyen és gyorsan megtalálja a helyét.

A közös élményben és elmélyülésben nagy szerepe volt az est "forgatókönyveként" szolgáló, az OR-ZsE reprint sorozatában megjelent Peszahi Hagadának, melyet mártírsorsú tanítónk, Róth Emil győri főrabbi "Az őrködés éjszakája" című alapműve alapján szerkesztettek meg, egységes és igényes designnal. A neves szponzorok támogatásával kiadott 2 nyelvű Hagadát Borsányi Schmidt Ferenc rendezte sajtó alá és írta az előszót.

Markovits Tibor elnök és Deutsch Dezső, közösségünk doyenje nagy segítséget nyújtott az est lebonyolításában.

Az első este a "Ma nistáná"-t Győrfi Dani és Beni kérdezte. A sok-sok szép, emelkedett, de mégis könnyed pillanat egyik kedves mozzanata volt, amikor az általános iskolás Danit kérte fel a főrabbi, hogy ellenőrizze: az Élijáhu/Illés próféta számára kitett serlegből hiányzik e valamennyi bor? (A történet pikantériájához hozzátartozik, hogy az eddigi években még egyszer sem észleltek hiányt.) Most azonban apró "csodaként" és mindenki legnagyobb meglepetésére a kisfiú közölte: "Talán egy újnyi mégis hiányzik a pohárból..."

Úgy tűnik mégiscsak "eljött" Élijáhu próféta!

Az első széder éjjel fél tizenegyig tartott és munkanapra esett. Ennek ellenére a 120 főnyi vendég túlnyomó többsége a vacsorát követő imán is végig maradt, és ez nagy dolog!

A családi és közösségi széderek hangulatát, meghittségét felelevenítő vacsora, szokás szerint, mindenkiben mély nyomot hagyott. A OR-ZSE közössége és külföldi vendégeink egyaránt elégedetten távoztak. Sokan maradtak még egy kicsit, beszélgetni és felidézni a közös élményt.

Budapest, 2010. 04. 14.