PROF. SCHEIBER SÁNDOR FŐRABBI
1913-1985

Eszter böjtjén nagyszámú közönség jelenlétében emlékeztek a 20 esztendővel ezelőtt elhunyt Prof. Dr. Scheber Sándorra, az Országos Rabbiképző Intézet néhai igazgatójára, a XX. század magyarországi zsidó tudományának legfényesebb csillagára a Kozma utcai zsidó temetőben lévő sírjánál. Egykori tanítványai, az OR-ZSE jelenlegi rektora, a Rektori Tanács tagjai, tanárai, az Egyetemi Hallgatói Önkormányzat tagjai, hallgatók, a nevét viselő Scheiber Sándor Általános Iskola és Gimnázium tanárai és tanulói, valamint egykori hívei rótták le kegyeletüket jahrzeitjén. Tóth Emil, az OR-ZSE zsinagógájának főkántora Siviti imája után Frőlich Róbert, a Dohány utcai zsinagóga főrabbija, az OR-ZSE adjunktusa a tanítványok nevében emlékezett az elhunytra, majd a Kél málé ráchámim elhangzását követően Káddis imát mondtak a jelenlévő férfiak.

Pénteken este az OR-ZSE istentiszteleten - a zsúfolásig megtelt zsinagógában - Schőner Alfréd, főrabbi, az egyetem rektora méltatta a nagy előd, a Mester, Prof. Dr. Scheber Sándor főrabbi érdemeit. Beszédében elmondta, hogy a magyarországi zsidó tudomány ma szinte nem ismerhető meg Scheiber nélkül, sőt az egész világon az ő neve fémjelzi a XX. századi magyarországi zsidó tudományosságot. Scheiber Folklór és tárgytörténet c. 1984-ben megjelent könyvének 585. oldaláról idézett, ahol a szerző így vall önmagáról:

"Hogy mi marad meg munkásságomból, az utókor dönti el. Azt azonban már most is tudom, a hebracát és a iudaicát bevittem a magyar tudomány disciplinái közé, munkatársakat neveltem, érdeklődést ébresztettem a felnőttek és az ifjúság körében, megőriztem főiskolánk hírnevét, tanítványaim katedrákon viszik tovább. Magyarországot és Budapestet megtartottam a zsidó szellemi élet centrumai között. Ez az én munkám és nem is kevés."

"József Attila azt írja Curriculum vitae-jében, hogy ő nem volt zseni, csak árvagyerek. Hadd variáljam szavait: - írja Scheiber -" Én nem vagyok nagy tudós, csak egyedül maradtam. Akik nálam különbek voltak, nem jöttek vissza, vagy elhagytak. Így egy tragikus korszakban magamnak kellett újjáépíteni a rabbiképző intézetet, tanítváyokat oktatni, tudományt szervezni, szerkeszteni, korrigálni, levelezni. Mindez erőim legjavát vonta el a munkától. Sokszori és cillogó csábítással szemben izzhon maradtam. Marasztalt a magyar nyelv és irodalom szertete. Marasztalt a magyar nyelv és irodalom szeretete. Marasztalt a hivatástudat. Hogy e helyben található anyag feldolgozása az egyetemes zsidó tudomány érdeke. Ebből nőttek ki könyveim"

Scheiber érdeme elévülhetetlen az OR-ZSE jogelődje az Országos Rabbiképző Intézet megtartásában, továbbélésének biztosításában. Nemcsak emlékét őrizzük meg, hanem folytatjuk egyetemünk továbbépítését az ő szellemében úgy, ahogy szerette volna látni. Még több diákkal, publikációval, tudományos kutatással, az egyetem hírnevének tovább öregbítésével.

Pess Batmen
2005.03.28