Idén is megteltek az ünnepeken a József
körúti zsinagóga padsorai, Smini Aceret és Szimhát Tora különösen emlékezetesek
lesznek a hívek számára.
A nyolcadik napi záróünnepen új vendégek jelentek meg, mintegy 50 zsidó
hallássérült vett részt az I-tiszteleten, akik jelnyelvi tolmácsolással követték
az imákat és a szertartást. Szemlátomás nagy élmény volt ez számukra, ahogyan az
ő jelenlétük és áhítatuk a többi templomlátogatónak is élményt nyújtott.
Hogyan kerültek ők az OR-ZSE zsinagógájába?
Nyirő Zsoltné az egyetem III. éves közösségszervező szakos hallgatója a
SIMOSZ-nál, a siketek és nagyothallók szövetségénél dolgozik. Immár 10 éve
jelnyelvi tolmács, használja a jelnyelv nemzeti és nemzetközi változatát. Ő az,
akit a képernyőről is sokan ismernek, mint az esti híradó egyik tolmácsát a rosszul
hallók számára. Kapcsolatban van a szövetségen belül eredményesen működő Magyar
Zsidó Hallássérültek Egyesületével és Schőner Alfréd rektor főrabbi
kezdeményezésére, Szabó Zsuzsa a Bálint Zsidó Közösségi Ház népművelője
megszervezte az I-tiszteletre menő hallássérült csoportot.
Nagy lelkesedéssel fogadták a meghívást, mert eddig is látogatta őket rabbi a
Bálint Házban, de fogyatékosságuk megakadályozta őket a zsinagógai istentiszteleten
való részvételben.
Amikor a hallássérültek megjelentek a zsinagógában Schőner Alfréd főrabbi fogadta
őket. Tájékoztatott a templom múltjáról és az ünnepről. Családi gyásza miatt
Tóth Emil főkántor tartotta az iI-tiszteletet, a főrabbi a bima mellett állt,
mellette a jelnyelvi tolmács, aki még az éneket is fordította.
Meghatott volt a hangulat, amelyhez hozzájárult, hogy sok Holocaust túlélő volt a
csoportban és akadt aki - mivel hallássérült lévén nem tudta követni a
szertartást, önhibáján kívül - életében először volt zsinagógában. Kedves
figyelmességként, a látogatásra egy héttel a Siketek Világnapja után került sor,
mintegy annak utóprogramjaként.
A zsinagóga hívei meghívták őket a sátorba, ahol keresetlen szavakkal adtak hangot
tetszésüknek. A kezdet jól sikerült, az OR-ZSE szeretné megismételni a meghívást,
folytatva a kezdeményezést, hiszen a zsinagógában minden zsidónak helye van!
Másnap is jöttek vendégek. Most a
Scheiber Sándor tanintézet két osztálya vett részt, tanári kísérettel, a Szimhát
Torá I-tiszteleten. Schőner Alfréd főrabbi rektor beszélt a kis vendégeknek az Tóra
örömünnepének jelentőségéről, az ezzel kapcsolatos szokásokról.
A zsidó vallás nagyon jó pedagógiai érzékkel vonja be a gyermekeket szertartásaiba
és erre ez az ünnep nagyon alkalmas. Ilyenkor gyermekeket is felhívnak a Tórához,
vőlegényt választanak nemcsak a Tóra, de a Háftárá és a Brésit számára is,
akiknek a vonatkozó szakaszokat olvassák.
Már ez is nagyon tetszett a gyerekeknek, de különösen amikor megkezdődött a
körmenet és a gyülekezet tagjai Tórával a kezükben járták körbe a termet.
Az I-tisztelet végén, tálisszal letakarva, az imaköpeny alatt fogadhatták a rabbi
áldását. Meghatottan hallgatták az ősi szavakat, csillogó szemmel gyönyörködtek a
szépen feldíszített templomban.
Utána a sátorban az előbb látott etrog és luláv jelentését ismerhették meg,
jóízű csemegézés közben. Kezükben ajándék csokoládéval, egy szép délután
emlékével távoztak a zsinagógából, ahová reméljük később is szívesen és
gyakran fognak járni.
Az ilyen rendhagyó I-tiszteletek hozzájárulnak ehhez!
Róbert Péter
2004.10.26. |