BESZÁMOLÓ A 2007. ESZTENDŐ NAGYÜNNEPEIRŐL
 

 

2007. szeptember 13-án, csütörtökön, Ros há-Sáná második estéjén a felnőtt hangok mellett, azokat néha el is nyomva, vidám gyermekzsivaj hallatszott, ez töltötte meg a József körút 27. számú ház udvarát. Ekkor ugyanis a zsinagóga állandó és "alkalmi" hívei-látogatói és más vendégei, továbbá a vidám gyermekzsivajt "szolgáltató" Scheber Sándor Iskola és Tanintézet tanulói töltötték meg, népesítették be a 100 évnél is öregebb, régi udvart. A felnőttek és a kisebbek Táslich-szertartásra gyülekeztek, amelyet Ros há-Sáná első napján szokás vallásos zsidók között megtartani.

A héber szó magyar jelentése: "el fogod dobni". Ekkor ugyanis a hagyományokat követő, vallásos zsidó ember felkeresi valamely a közelében csordogáló folyóvíz habjait és a vele hozott, az elmúló évben elkövetett "bűneit" szimbolizáló kenyérdarabokat, zsemlemorzsákat a víz habjaiba veti. Ezért gyűltek ekkor oly sokan, közöttük a gyermekek sokasága a Rabbiképző zsinagógájának udvarába. Itt, ugyanis, hogy ne kelljen a híveknek messzire "zarándokolni", az udvar közepén elhelyeztek egy csatornának "álcázott" folyóvizet, amelyben hal is van, hogy ott a vallásos zsidó ember megszabadulhasson "bűneitől".

A Táslich-szertartás részvevői ezután bevonultak a zsinagógába, ahol a főrabbi, Dr. Schőner Alfréd rektor és a főkántor, Tóth Emil vezetésével megtartották Erev Ros há-Sáná és Sábbát királynő fogadásának ünnepét.


Erev Ros há-Sáná eseményei között megemlítendő a zsinagóga főrabbijának nagyon szép és tartalmas ünnepi beszéde, amelyben nemcsak a beköszöntő ünnepet üdvözölte, hanem a közösségbe eljötteket is. Ugyancsak említeni kell a főkántor valóban ünnephez méltó, szép, a hagyományokat őrző és tükröző énekét, imádkozását. Az előeste zsinagógai befejezése után minden részvevő meggyőződéssel köszönthette egymást: Sáná Tová! Jó Évet!

Másnap egész nap, sáchárittal, a reggeli imádkozással kezdve ünnepeljük Ros há-Sánát, a világ teremtésének hatodik napját, amikor az Örökkévaló határoz minden ember eljövendő sorsáról. Ezen a napon és a reá következő második napon a főrabbi és a főkántor fehér ornátusban volt, és az imádkozók közül is sokan fehér kittlit, vagyis halotti köpenyt viseltek, a hagyományoknak megfelelően.


Szeptember 21-én, pénteken este köszöntött be Jom Kippur ünnepe, a zsidó esztendő legkomolyabb napja, ekkor énekli a kántor és mondjuk vele mi is a Kol Nidré-imát. Ez a nap az egyetlen, a T'náchban, a zsidó Bibliában említett böjtnap. Ezen a napon nyerhetünk engesztelést az elmúlt esztendő vétkeire, ha megbánással és jó elhatározással fordulunk az Örökkévalóhoz. Az evés-ivás tilalma mellett más tilalmak is vannak ezen a napon, pl. mosakodás, bőr cipő viselése, házas élet stb. Az igazán vallásos zsidó ember ekkor fehér kittliben, halottas köpenyben és műanyag-, vagy gumicipőben imádkozik.

Jom Kippurt, legnagyobb és legszentebb ünnepünket este, a Ne'ilával, az ún. záró imával fejezzük be...

Bizakodó szívvel így köszöntjük egymást: G'már chátimá tová! Végleges jó bepecsételést!


Szeptember 26-án estétől vette kezdetét Szukkot, vagyis a Sátrak Ünnepe. Erre az ünnepre az előírásnak megfelelő sátrat készítenek, amelyben az ünnep minden napján legalább egy étkezést elköltünk. A nagyon vallásosak minden étkezésüket a szukkában, vagyis a sátorban végzik, sok közösség még ott is alszik. Fontos micvá /kötelesség/ a négyféle növény – citrusgyümölcs /etrog/, pálmaág /luláv/, mirtuszág /hádász/ és fűzfaág /árává/ beszerzése és belőlük megfelelő csokor elkészítése és annak az előírások szerinti használata, pl. lengetés, körmenet.

Október 3-én, szerda este köszöntött be S'mini Áceret ünnepe. A heti tóraolvasás évi ciklusa a következő napon fejeződik be, de szokásnak megfelelően mi is már ezen az estén is megtartottuk a hákkáfot-ot, vagyis a körmenetet, aminek keretében az összes jelenlévő hétszer körbetáncolja a Tórával a tóra-szekrényt.

Október 4-én, csütörtökön Mázkírt tartottunk, vagyis a halottainkért mondtunk imát. Kezdésére megtelt a zsinagógánk. Szokásnak megfelelően csak az marad a zsinagógában bent, akinek egyik, esetleg mindkét szülője meghalt.

Délután búcsút veszünk a szukkától, elbúcsúzunk a sátortól, idén utoljára eszünk benne.

Október 5-én, pénteken este, az Álénu-ima előtt hétszer körbetáncoltuk a zsinagógát az összes Tóra-tekerccsel és tóra-dísszel. Erre az alkalomra sok hívünkkel egyetemben tanáraikkal együtt ismét eljött a Scheiber-iskola sok diákja is. Csupa vidám arc. A reájuk záporozó cukorban sem volt hiány. A gyermekek mindegyike távozáskor külön csokoládét kapott a zsinagóga vezetésétől.

A vidám estét rektor úr, a zsinagóga főrabbijának nem kevésbé vidám magyarázatai és útmutatásai tették még jókedvűbbé, emlékezetessé.
 

B.S.F.
2007.1017.