2007. szeptember 13-án, csütörtökön, Ros há-Sáná
második estéjén a felnőtt hangok mellett, azokat néha el is
nyomva, vidám gyermekzsivaj hallatszott, ez töltötte meg a József
körút 27. számú ház udvarát. Ekkor ugyanis a zsinagóga állandó és
"alkalmi" hívei-látogatói és más vendégei, továbbá a vidám
gyermekzsivajt "szolgáltató" Scheber Sándor Iskola és Tanintézet
tanulói töltötték meg, népesítették be a 100 évnél is öregebb, régi
udvart. A felnőttek és a kisebbek Táslich-szertartásra gyülekeztek,
amelyet Ros há-Sáná első napján szokás vallásos zsidók között
megtartani.
A héber szó magyar jelentése: "el fogod dobni". Ekkor ugyanis a
hagyományokat követő, vallásos zsidó ember felkeresi valamely a
közelében csordogáló folyóvíz habjait és a vele hozott, az elmúló
évben elkövetett "bűneit" szimbolizáló kenyérdarabokat,
zsemlemorzsákat a víz habjaiba veti. Ezért gyűltek ekkor oly sokan,
közöttük a gyermekek sokasága a Rabbiképző zsinagógájának udvarába.
Itt, ugyanis, hogy ne kelljen a híveknek messzire "zarándokolni", az
udvar közepén elhelyeztek egy csatornának "álcázott" folyóvizet,
amelyben hal is van, hogy ott a vallásos zsidó ember
megszabadulhasson "bűneitől".
A Táslich-szertartás részvevői ezután bevonultak a zsinagógába, ahol
a főrabbi, Dr. Schőner Alfréd rektor és a főkántor, Tóth Emil
vezetésével megtartották Erev Ros há-Sáná és Sábbát királynő
fogadásának ünnepét.
Erev Ros há-Sáná eseményei között megemlítendő a zsinagóga főrabbijának
nagyon szép és tartalmas ünnepi beszéde, amelyben nemcsak a
beköszöntő ünnepet üdvözölte, hanem a közösségbe eljötteket is.
Ugyancsak említeni kell a főkántor valóban ünnephez méltó, szép, a
hagyományokat őrző és tükröző énekét, imádkozását. Az előeste
zsinagógai befejezése után minden részvevő meggyőződéssel
köszönthette egymást: Sáná Tová! Jó Évet!
Másnap egész nap, sáchárittal, a reggeli imádkozással kezdve
ünnepeljük Ros há-Sánát, a világ teremtésének hatodik napját, amikor
az Örökkévaló határoz minden ember eljövendő sorsáról. Ezen a napon
és a reá következő második napon a főrabbi és a főkántor fehér
ornátusban volt, és az imádkozók közül is sokan fehér kittlit,
vagyis halotti köpenyt viseltek, a hagyományoknak megfelelően.
Szeptember 21-én, pénteken este köszöntött be Jom Kippur ünnepe, a zsidó
esztendő legkomolyabb napja, ekkor énekli a kántor és mondjuk vele
mi is a Kol Nidré-imát. Ez a nap az egyetlen, a T'náchban, a zsidó
Bibliában említett böjtnap. Ezen a napon nyerhetünk engesztelést az
elmúlt esztendő vétkeire, ha megbánással és jó elhatározással
fordulunk az Örökkévalóhoz. Az evés-ivás tilalma mellett más
tilalmak is vannak ezen a napon, pl. mosakodás, bőr cipő viselése,
házas élet stb. Az igazán vallásos zsidó ember ekkor fehér kittliben,
halottas köpenyben és műanyag-, vagy gumicipőben imádkozik.
Jom Kippurt, legnagyobb és legszentebb ünnepünket este, a Ne'ilával,
az ún. záró imával fejezzük be...
Bizakodó szívvel így köszöntjük egymást: G'már chátimá tová!
Végleges jó bepecsételést!
Szeptember 26-án estétől vette kezdetét Szukkot, vagyis a Sátrak Ünnepe.
Erre az ünnepre az előírásnak megfelelő sátrat készítenek, amelyben
az ünnep minden napján legalább egy étkezést elköltünk. A nagyon
vallásosak minden étkezésüket a szukkában, vagyis a sátorban végzik,
sok közösség még ott is alszik. Fontos micvá /kötelesség/ a négyféle
növény – citrusgyümölcs /etrog/, pálmaág /luláv/, mirtuszág /hádász/
és fűzfaág /árává/ beszerzése és belőlük megfelelő csokor
elkészítése és annak az előírások szerinti használata, pl. lengetés,
körmenet.
Október 3-én, szerda este köszöntött be S'mini Áceret ünnepe. A heti tóraolvasás
évi ciklusa a következő napon fejeződik be, de szokásnak megfelelően
mi is már ezen az estén is megtartottuk a hákkáfot-ot, vagyis a
körmenetet, aminek keretében az összes jelenlévő hétszer
körbetáncolja a Tórával a tóra-szekrényt.
Október 4-én, csütörtökön Mázkírt tartottunk, vagyis a halottainkért
mondtunk imát. Kezdésére megtelt a zsinagógánk. Szokásnak
megfelelően csak az marad a zsinagógában bent, akinek egyik, esetleg
mindkét szülője meghalt.
Délután búcsút veszünk a szukkától, elbúcsúzunk a sátortól, idén
utoljára eszünk benne.
Október 5-én, pénteken este, az Álénu-ima előtt hétszer
körbetáncoltuk a zsinagógát az összes Tóra-tekerccsel és
tóra-dísszel. Erre az alkalomra sok hívünkkel egyetemben tanáraikkal
együtt ismét eljött a Scheiber-iskola sok diákja is. Csupa vidám
arc. A reájuk záporozó cukorban sem volt hiány. A gyermekek
mindegyike távozáskor külön csokoládét kapott a zsinagóga
vezetésétől.
A vidám estét rektor úr, a zsinagóga főrabbijának nem kevésbé vidám
magyarázatai és útmutatásai tették még jókedvűbbé, emlékezetessé.
B.S.F.
2007.1017.
|