Simchász tajró

Dr. Kárpáti Péter beszéde a Rabbiképző Szimchat Torá-i Kiddusán, 2003 október 19.-én

"Az asztrológia arra ösztökéli a lelket, hogy felfelé tekintsen és ekképpen ebből a világból egy másikba vezet át minket," [A Köztársaság, VII. Könyv.] mondta Plato, a híres ókori filozófus, 360 évvel polgári időszámításunk előtt. A zsidóságot mindig is fémjelezte, fémjelzi a tudományok iránti érdeklődése. Mégsem az asztrológia sarkallta és sarkallja a "könyv népét" arra, hogy felfelé, az egek felé tekintsen, és ily módon teremtsen harmóniát a mindennapok és a hit világa között. Természetesen ezt a zsidóember életében, azok a könyvek jelentik, amelyeket minden szombaton, ünnepen, és mindenekelőtt ma ünnepelünk: a Tóra.

Mégis mit tanulhatunk, XXI. századi emberként Platótól, mit üzen a mának a múlt?

Az asztrológia a görög astron (csillag), és logos (szó, tudomány) kifejezésekből tevődik össze. Talán, hogy ha felfigyelünk a csillagok szavára, akkor életutunk során párhuzamosan szárnyalhatunk a realitások talaján, és az álmok égboltján?

De mi a csillagok mondanivalója? Hiszen csupán éjszaka a sötétben észlelhetjük ragyogásukat, és még ilyenkor is megzavarhatja élményünket egy-két eltévedt bárányfelhő. Igen a csillagok átölelik a földet, és bár, a napsugár fénye, vagy a felhő homálya időre, órára láthatatlanná teszi őket, tudjuk, hogy ott vannak, és várnak arra, hogy megújult erővel újra és újra csilloghassanak. A csillagok ugyanúgy ragyognak itt, mint bárhol a földön, és aki látja őket, ugyanazt érzi.

Mi emberek is sokszor így vagyunk a hittel, gyakran a sötétség perceiben ébredünk rá arra, hogy létezik a Mindenható, és ezt az életünkbe újra virradó fény, ill. rohanó napjaink feledtethetik. Sajnos a zsidóság történelmében nem kell oly messzire visszalapozni, hogy sötétségről, felhőkről olvashassunk, olyan családtagokról, akik a csillagokat túl közelről láthatták. Szerencsére azóta újra fény tölti ki mindennapjainkat, és azok példáját látván, akik e sötétség részesei voltak, ráébredhetünk arra, hogy a csillagok mindig itt vannak, figyelnek minket, akkor is, amikor erre legkevésbé gondolunk.

Ahogyan az ógörögöknek a csillagok, úgy nekünk a Tóra a hagyomány, a folytonosság jelzáloga, a benne lévő gondolatok szólnak hozzánk nap, mint nap, a múlt, a jelen, és a jövő izraelitájának. Nem hiába olvassuk a Tóra utolsó mondatait, egybekötve a Tóra kezdő mondataival, mint egy szimbolizálva az élet, a hit körforgását, a befejezés, és az újrakezdés egyé való összeolvadását.

Tóráink, és ezen keresztül hitünk, közösségeink épségét hivatottak szavatolni a szigorú szabályok, amelyek például a sérült, szakadt Tórát "kiközösíti". Ezzel is üzen számunkra a hagyomány, hogy nem nézhetjük tétlenül a szakadást, a betűk, emberek nem széledhetnek szanaszét, mert az Istenben való hit, épp hogy ellenkezőleg egységre, a Bész Hákneszet, mint nevében is, gyülekezésre szólít. A gyülekezet megtisztelő felkérésének eleget téve, ezúton szeretném a Főrabbi úrnak, megköszöni e szellemiség erősítéséért az elmúlt hetekben tett erőfeszítéseit.

"Az asztrológia arra ösztökéli a lelket, hogy felfelé tekintsen és ekképpen ebből a világból egy másikba vezet át minket,"

Nagy büszkeség tölt el, hogy e közösség tagjai, meghallották a csillagok szavát, és nem csak a felhők fátyla alatt, hanem a napfényében is megőrzik a lelkükbe ívódott hitet. Köszönöm, hogy a közösség régi tagjai immáron hagyománnyá vált jelenlétükkel, és a közösség egésze lehetővé tette, hogy nagy ünnepeink "csupán" arról szólhassanak, ami számunkra a legfontosabb: a gyarló hívő ember, és a jó Isten kapcsolatáról, imáinkkal átszőtt áhítatáról. E bölcseknek további hosszú tündöklést, a közösség fiatalabbjainak, pedig azt kívánom, hogy fényük váljon olyanná, mint a sarkcsillagé, amelyet nem lehet nem észre venni, elismerni, és amely fényéből meríthetnek majd a holnap égitestei.