 Jom Háácmáut az OR-ZSE zsinagógában
2005-ben is megünnepeltük Izrael Állam és a világ zsidóságának legnagyobb világi ünnepét, az Ország függetlenné válásának 57. évfordulóját. Az elmúlt esztendőben az ún. oktogonális teremben, Egyetemünk nagy előadó termében rendeztük meg ezt az ünnepélyt, ebben az esztendőben, hogy fokozzuk az esemény ünnepélyességének hangulatát és külsőségeit, az Egyetem zsinagógájában emlékeztünk erre a kiemelkedő eseményre.
2005. május11-én, szerdán este, 19.30 órakor vette kezdetét Jom há-Ácmá'út megünneplése Egyetemünkön. A Zsinagóga lévén a helyszín, különlegesnek tekinthető ez az alkalom, mert minthogy nem szombatra és vallási ünnepre esett, Kármán György professzor, orgonaművész szakavatott keze alatt megszólalt az orgona. Az orgona hangjában és az orgonista művészetében gyönyörködhettünk, amikor a Prelúdium melódiájára bevonult a Zsinagóga főrabbija, Dr. Schőner Alfréd rektor és Tóth Emil főkántor.
A főkántor három zsoltárt, a 117, 97, és a 98.-at recitálta a Frigyszekrény felé nézve, majd három versszak következett a L'chá dodi-ból a Hátikvá dallamára.
Ilyen bevezető rész után került sor Őexellenciája David Admon úr, Izrael Állam budapesti nagykövetének beszédére, üdvözlő szavaira, amelyeket a szószékről hallhattunk. A magyar nyelven elkezdett beszédet héberül folytatta, amit Schőner rektor úr fordított magyarra. Emlékezett a hősökre, akiknek a zsidó állam megszületését köszönhetjük. Szólt az eredményekről, az államalapítás óta hazatalált zsidók számának megtízszereződéséről, találkozásáról a magyar zsidósággal
A nagykövet tetszéssel fogadott beszéde után Tóth Emil főkántor előadta a J'hi rácon (Jöhi rocájn) és a Jiboné bét há-Mikdás (Jiboné bész hámikdos) imákat, majd Markovics Tibor és dr. Kárpáti Péter elöljárók kinyitották a Frigyszekrényt. A Frigyszekrény bezárása és a főkántor éneke után került sor Schőner Alfréd főrabbi, az Egyetem rektorának ünnepi beszédére, amelyet Kármán György orgona szólója vezetett be. A hatásos beszéd után, amelynek tartalma bemutatta a mai Izrael vonzó képét és még erősebben felé irányította szeretetünket,
Eliezer Slomovits tanár úr a Humásból olvasott fel, majd sófárfúvást hallhattunk Schőner főrabbi úr és Tóth főkántor úr előadásában.
Deutsch Gábor ómerszámlálása után a főkántor a jelenlévő és szereplő kórus és természetesen az orgona kíséretében recitálta a L'sáná há-bá'á bi-J'rusálájim-ot, majd Schőner főrabbi úr elmondta a T'fillá li-s'lom há-M'dinát, az Ország békéjéért és jólétéért szóló imádságot.
A Rektor Káddist mondott, majd megáldotta a közönséget.
Az orgona és a kórus kíséretével a közönség elénekelte a zsidó nép Himnuszát, a Hátikvát. Ez után a főkántor irányító hangjai mellett a jelenlévők elénekelték az 'Ósze sálom bi-m'romáv imát, és a felemelő ünnepség, amelyet a televízió megörökített és közvetített, jó hangulatban véget ért.
BSF
2005.05.22
|
Ünnepi istentiszteletre gyűlünk össze, hogy közösen, imával ajkunkon szálljon fohászunk a Mennyek Urához, azon alkalomból, hogy Isten kegyelméből Izrael Államának 57. függetlenségi évfordulóját ünnepelhetjük.
"Áldott légy Örökkévaló, aki megtartottál bennünket és megengedted számunkra, hogy megérjük a mai napot."
Ezen ünnepi napon és ünnepi órán előttünk lebeg e terminus egymásba kapcsolódó, állandóan visszatérő hármas motívuma: a
Jom Hásoá, a Jom Házikáron és a Jom Háácmáut. A Jom Hasoá, amikor is hatmillió európai, s ezen belül hatszázezer magyar zsidó mártír emlékére meggyújtottuk a hat gyertyalángot. A Jom Házikáron, az emlékezés napja, amikor áldó kegyelettel gondolunk azokra a hősökre, akik a legdrágábbat, életüket adták Izrael függetlenségéért. És Jom Háácmáut, maga a függetlenségi nap, amely Izraelben és a gálutban egyaránt nem más, mint
moádim l'szimchá, az öröm és a vígság napja.
Két ággádai tanítást ajánlok, Testvéreim figyelmébe, amelyek az évezredek messzeségéből is hozzánk szólnak.
"Izrael levegője bölccsé tesz..". (Bává Bátrá: 158, a.)
Sok-sok évvel ezelőtt fogalmazódott meg ezen ősi igazság. Annak tudatában és jegyében, hogy őseink, akik egykoron a Szentföldön éltek, s az egész egyetemes emberiségnek adták a Tórát, magát az erkölcs fogalmát, s mély bölcsességgel rendelkeztek. Ez a bölcsesség hatotta át a későbbiekben száműzetésben élők sorsát, elméleti felkészültségét és magát a gyakorlati kivitelezést.
Alapítsatok tanházakat - szól a régi tanítás, - tanházakat, amelyekben taníthattok. A
diaszpórában, szerte a földön egyik helyen napfény, a másik helyen árnyék, az osztályrésze. De mindenütt vallja az ősi igazságot,
s mindenütt tanházat alapít, mindenütt zsinagógát épít, azzal a céllal, és reménnyel, hogy továbbadhatja mindazt, amit egykoron böerec hak'dosá, a Szentföldön örökségül kapott. És imádkozza naponta:
A tanítás és az imádság, ami őseinket fenntartotta és megtartotta a megpróbáltatások évezredeiben. Magam előtt látom a jesivákban éjt nappallá tévő
bochereket, akik odahajolnak a megkopott Talmud fóliáns fölé és tanulnak, hogy taníthassanak, hogy átadhassák azt a szellemiséget, amelyet örökségül kaptak. Ez nem volt más, mint
Zerá Kodes, szent mag. Sok-sok tízezer talmudista szerte a világon tanította az egyetemességet, amely a zsidóságból fakad. Ezt a szent magot tengernyi megpróbáltatás, lemondás, majd diszkrimináció érte szerte a világon. Talmudtudósok, liturgiaköltők, pájtánok foglalkoztak egyéniségükkel, céljaikkal és vágyaikkal, és próbálták aposztrofálni a
Zerá Kodes, e szent mag értékét.
A modern zsidó költészet legnagyobb alakja, Hájim Náhmán Biálik hasonló miliőből nőtt ki. Látta a különböző helyeken szétszórva elhelyezkedő jesivákat, ahol hajnaltól késő estig tanultak.
Hadd idézzek néhány sort Biálik költeményéből:
". S elgondolom, mily hatalmas a mag,
Mely rejtve él az átkozott talajban,
Érné a napnak egy sugara csak,
S belőle mennyi áldásunk fakadna!
Mennyi dús kéve hullana alá,
Ha egy új szellő, mire lelkem vágyik,
Egyengetne és kisimítaná
Az élet ösvényét a jesiváig."
Zerá Kodes, e szent mag kikelt. A polgári időszámítás szerint 1948-ban,
Jom Háácmáut napján függetlenné lett a modern zsidó állam. Szerte a világon nagyhatalmak és kis országok biztosították szimpátiájukról a zsidó államot. Az elmúlt 41 esztendőben rügy fakadt a mag helyén. Úgy is mondhatnám: megmaradt a mag és rügy is lett a fán. A Szentföldön Izrael Államában, a zsidó világ központjában és szívében, együtt van az ókori szellemiség és a modernkor minden egyes csodája. Ha azt mondom, komputertechnika. Ha azt mondom, világszínvonalú mezőgazdaság, ha azt mondom, hogy csúcstechnológia, mind-mind azonos Izraellel. Ha azt mondom, hogy könyvtárak - nemcsak nyilvánosak, hanem magánkönyvtárak - az is Izrael.
Sok izraeli házban jártam. Láttam gazdagabbat és szegényebbet Elegánsan berendezettet és olyat, amelyre a sivárság volt a jellemző. De minden házban ott volt a könyv. Mert ez a nép nem más, mint a "remény foglya". Ez, a virágok, a védett természet országa. Az egyik kozmonauta azt mondta, hogy amikor fenn járt a világűrben és letekintett, a Földközi tenger környékén látott egy csodálatos oázist. Nem értette első pillanatban, hogy mi az. Ez volt Izrael. A visszatértek, a hazatértek, az egykori üldözöttek gyerekei, a Soá túlélői, a megpróbáltatások számkivetettjei keresték és megtalálták az ó- illetve új hazát. Igaza van az ősi tanításnak:
Izrael bölccsé tesz, racionálisan gondolkodóvá, jövőtervezővé.
Annak idején, amikor a jeruzsálemi Templom állt, - így mondja az Ággáda tanítása - a Templom fundamentumát
 -nak, alapkőnek nevezték el. Egyes kommentátorok ezt a szót, hogy s'tijá úgy interpretáljak: ez nem más, mint egy forrás. Ebből a forrásból meríthetett az egész világ.
Annak idején egy tiszta forrás volt ott, amely - s ezt büszkén vállaljuk - megtermékenyítette az egész világot. Inspirálólag hatott évezredek irodalmára és művészetére. Döntő módon befolyásolta az etika világképét. De általában úgy fogalmazhatunk: odaállt minden progresszió mellé. Ez a tiszta forrás, mely alapként is szolgált, s ebből meríthetett az egész világ vizet, hitet és dicsőséget.
Hogyan fogalmazták ezt meg a Függetlenségi Nyilatkozat alkotói. Hadd idézzem tanúnak:
"Izrael prófétainak szellemében a szabadság, jog és béke ideáljait tekinti léte alapjának. És egyenlő társadalmi és politikai jogokat biztosit minden polgárának vallásra, fajra és nemre való tekintet nélkül. Gondoskodik a vallási, lelkiismereti, nyelvi és művelődési szabadság fenntartásáról. Védelemben részesíti valamennyi vallás szent helyeit és betartja az Egyesült Nemzetek alapokmányában lefektetett
elveket".
Ezen elveket és azokat, akik szent célként maguk elé helyezték azokat, az elmúlt 57 esztendő alatt többször akarták a tengerbe szorítani. De e nép, mint annyi más alkalommal a történelemben, a megpróbáltatások viharából győztesen került ki.
Vallotta és vallja: Izrael népe él és élni fog!
2005.05.02. |
