Részlet Meir Lau: A zsidó élet törvényei című könyvéből
.....A kovászostól való tartózkodással
és a macot (macesz) evésének parancsolatával hajtunk fejet az Úr nagysága
és atyáink kételkedés és ellenvetés nélkül való, lángoló hite előtt.
|
A chaméc felkutatása |
A chamec-evés tilalma Izrael
legmélyebb történelmi gyökereivel függ össze.
A legkisebb mennyiségű chamécos anyag bármilyen keveréke elegendő ahhoz,
hogy tiltva legyen az egész ünnep.
A buktatók elkerülésére a halacha a következő szabályokkal mutat utat:
1. Meg kell keresni a chamécot és eltakarítani.
2. Elhatározzuk, hogy megsemmisítünk minden chaméco(s)t.
3. Eladjuk a cahmécot egy gojnak.
A
chaméc felkutatása és kitakarítása az OR-ZSE helyiségében
a chaméc maradéka
a kitakarítás eszközei: tollseprő, gyertya, fakanál,
papírszalvéta
a chaméc-et a tollseprővel a fakanálba seperjük
a chaméc a fakanálban
a chaméc-et a fakanállal és a gyertyával együtt a
papírszalvétába göngyöljük és jól átkötjük
a chaméc - elégetésre előkészítve - és brachát
tartalmazó imakönyv
|
|
Bölcseink jó emberismerők voltak, és
elrendelték, hogy nem elég csak elhatározni a chaméctól való
tartózkodást, mert az ember egész évben hozzászokott a chaméc fogyasztásához, és
figyelmetlenségből felhasználhatja a Peszach hét napjában is. Hogy elkerüljük ezt a
buktatót, Peszach előtt kötelesek vagyunk a legalaposabban megvizsgálni, hogy van-e a
birtokunkban chaméc, s ha találtunk, el kell égetnünk a Széder-este előtti
napon (erev-Peszachkor), a napkeltétől számított hatodik óra kezdetéig.
Niszan hó 14. napjának beköszöntekor, az erev-Peszach előtti estén, aprólékosan
meg kell vizsgálnunk, hogy nem maradt-e chaméc a lakásunkban, noha Purimtól
kezdve egészen eddig a napig már mindent végigtakarítottunk.
Erev-Peszach előestéjén, mindjárt a
Maariv után van a chaméc keresésének ideje (bedikat chaméc).
Semmiféle munkát sem végzünk, amíg a kutatást be nem fejeztük. A kutatást
gyertyafénynél ejtjük meg, s előtte a következő brachát mondjuk: Áldott
vagy Te, Urunk, I-stenünk, a világ királya, aki megszenteltél bennünket
parancsaiddal, és megparancsoltad a chaméc megsemmisítését.
A chamécot másnap délelőtt el fogjuk égetni, a keresés tehát nem végső
célja valaminek. A bracha szövegében csak az
elégetésről-megsemmisítésről beszélünk, nem a keresésről, mert a keresés csak
az elégetéshez vezető eszköz. Nehogy hiába keressünk, és ne legyen mit
elégetnünk, s így még a fölösleges áldásmondás tilalmába is ütközzünk, az a
szokás, hogy valaki eldug a lakásban 10 kenyérdarabkát, de úgy, hogy a chaméckereső
biztosan meg is találja őket.
Aki csak az előre odakészített darabkákat keresi, nem pedig a házában fellelhető
összes kenyérmorzsát akarja felfedezni, az nem tett eleget a chaméc-keresés
kötelezettségének. Viaszgyertya fényénél kell keresni, mert tiszta a fénye, viszont
nem kell attól tartani, hogy felgyújtja az egész házat. A gyertya fényénél
kikotrunk minden sarkot, minden repedést, főleg a rendesen chaméc
tárolására szolgáló helyeket. Tollsöprűvel "takarítjuk" össze a talált
kenyérmorzsákat, belegyűjtjük egy zacskóba, és félretesszük. Jól szem előtt
lévő helyre tesszük, hogy el ne felejtsük elégetni másnap a délelőtti órákban, a
széder-estét megelőző napon.
A kereséskor is, meg az elégetéskor is szokás mondani a minden chaméc(os)
semmissé nyilvánításának arámi szövegét. A ház gazdája kimondja, hogy minden, a
tulajdonában lévő chaméc és kovász(os), amit nem vett esetleg észre és
nem tudta elégetni, mintegy nem is létezik számára, nem tekinti tulajdonának. Így
szól:
Minden birtokomban lévő chaméc és
kovász, amit nem láttam, és amit nem égettem el, legyen semmis, értéktelen és
senkié se, mint a föld pora.
A chamécot legkésőbb
Erev-Peszach (a Széder este előtti nap) hatodik órájának kezdetéig el kell égetni.
Ha az egész nap 12 részre (órára) van osztva, akkor a napkeltétől számított
negyedik óra végéig szabad a halacha szerint chamécot enni, azaz a
nap első harmadában. Az ötödik órára nézve a törvényhozók azt mondják, hogy
köztes helyzetben van: chamécot már nem esznek, de még nem kötelező
elégetni sem. A hatodik óra kezdetétől fogva kötelező elégetni és elmondani a -át, némi
szövegváltoztatással.
2005.04.21
|