Nagyon köszönöm a kedves, megtisztelő és
érdemeimen felül méltató szavakat, hiszen nem tettem én oly
nagy dolgot.
„Ha tanultál sok
Tórát, ne légy erre büszke, hiszen ezért lettél teremtve”
-írja a Misna, Pirké ávot II. fejezetének 9. mondata.
Én is csak tanultam, tettem a dolgom és ez lett belőle.
Holnap reggel fogjuk
lejnolni a Tórából a Reé heti szidrát.
Reé… azaz: Lásd… E szóval kezdődik a mostani sábeszre
rendelt olvasmányunk M. V. könyvének elejéről. Reé… -
Lásd…, mondom most én is (halkan) azoknak, kiknek nem
tiszteletlenségből fordítok hátat, hanem mert Önökhöz
beszélek. A hátam mögött, a falon lévő „nagyjaink” (z. l.)
arcképeinek mondom, hogy Reé… - Lásd… 1990-ben, 18
évvel ezelőtt, e teremben láthattak először ők, nagyot
csodálkozva vagy inkább ügyet sem vetve rám, a Rabbiképző és
egyben a világ zsidó tudományosságának nagyjai, engem, ki
akkor tette be először lábát az Országos Rabbiképző Intézetbe,
és meghallgatta itt, e teremben, az elindítani tervezett zsidó
tanárképzőről, a Pedagógiumról tartott tájékoztatót. Majd itt,
e teremben folyt egy darabig az oktatás is. Fent voltak a
„nagyok”, alant pedig a tanítónők, tanárnők, a tanár, a
könyvtáros, a dramaturg, jómagam: a geológus. Méterekben
kicsi, de amúgy rettentően nagy volt a távolság közöttünk. Mi,
akik akkor elkezdtük, hittük, hogy valamit tudunk majd
csökkenteni ebből. Az évek múltával az akkor indultak közül
többeknek sikerült, talán néhány centiméterrel közelebb
kerültek a „nagyokhoz”. Báruh háSém! – I.tennek hála!,
hogy én is közöttük lehettem, lehetek. Az már csak a sors
ajándéka, hogy én lettem az első, kit doktori címmel tisztelt
meg alma materem.
Hogy ez így történhetett, azért hálával és köszönettel
tartozom mindazoknak, kik lehetővé tették, hogy itt
tanulhattam. Én a kötelességem teljesítettem csak, hiszen
amint a Misna írta: „…ezért lettél teremtve…”
Tanítóimnak, mestereimnek viszont jár a hála, a köszönet és a
tisztelet! E sábesz, a Reé szombatjának délutáni
olvasmánya a Pirké ávot VI. fejezete, melynek 3.
mondatában olvashatjuk:
„Aki embertársától egy
fejezetet tanul, vagy egy szabályt, vagy egy mondatot, vagy
egy mondást, vagy akár egy betűt, kell hogy tiszteletet
tanúsítson iránta.”
Többet tanultam tanáraimtól, mestereimtől ennél, így a
Misna szavait respektálván, többszörös kell hogy legyen a
„tisztelet”, a hála és a köszönet.
Köszönöm tehát minden egyes tanítómnak, úgy Magyarországon,
mint Izraelben, hogy tanulhattam tőlük! Köszönöm mindenkori
csoporttársaimnak, hogy velük tanulhattam és tanulhattam
tőlük! Köszönöm minden érdeklődő tanítványomnak, hogy együtt
tanulhattam velük. Köszönet azon kollégáimnak,
munkatársaimnak, kikkel az évek folyamán együtt dolgoztam és
valamiként is segítettek nekem. Köszönöm családomnak, hogy
eltűrte és eltűri gyakori hiányomat, elviselte és elviseli
azt, hogy időmet meg kellett és kell osztani az otthon és a
tanulás-tanítás között. Köszönet Dr. Smuél Glick és Dr.
Schweitzer József uraknak, kik annak idején elindították
útjára az Országos Rabbiképző Intézet Pedagógiumát. Dr.
Schmideg József úrnak (z. l.), kitől a kezdetekben
sokat tanultam, meghatározó személy volt életemben. Ervin
Birnbaum úrnak és Ungárné Dr. Komoly Judit úrhölgynek, kik
továbbépítették a Pedagógiumot, és az ő „érájukban” kezdhettem
el itt tanítani, immáron 12 éve. Köszönöm a lehetőséget Dr.
Lichtmann Tamás és Dr. Staller Tamás uraknak, a zsidó
művelődéstörténet szak elindítójának és továbbvivőjének, hol
szintén tanulhattam és taníthattam, taníthatok. Jár még egy
köszönet Dr. Staller Tamás úrnak, az OR-ZSE Doktori Iskola
megszervezőjének, „atyjának”, hol szintén tanulhattam. Last
but not least – Dr. Schőner Alfréd úrnak, tanáromnak,
rektorunknak mondok köszönetet. Az ő „kormányzása” alatt lett
az Országos Rabbiképző Intézetből OR-ZSE, egy államilag
akkreditált, több szakkal rendelkező egyetem, BA, MA, PhD
képzéssel, amelynek 131 tanévét kezdjük majd a hétfői napon. A
holnap reggeli sáhrit-imában méltán idézheti majd Mózes
szavait a XC. zsoltár végéről tisztelt rektor úr, akár
fohászként is, miszerint:
„Legyen velünk Ö.való
istenünk jó akarata! Tedd maradandóvá kezünk munkáját, tedd
maradandóvá munkánk gyümölcsét!”
Báruh háSém! – I.tennek hála! Van mit maradandóvá tenni!
Már most is maradandó az, mit tett a rektor úr a magyarországi
zsidóság javára, épülésére, szellemi gyarapodására. Nagy
megtiszteltetés számomra, hogy ebben az időszakban, az ő
„érájában”, én is aprócska részese lehettem, lehetek e
munkának. Köszönöm!
Reé… - Lásd… Olvassuk majd holnap. Hiszem, hogy
nagyjaink (z. l.) jó szemmel, egyetértőleg és
megelégedettséggel látják, néznek le mindazokra, kik az OR-ZSE
előmenetelének ügyében tevékenykednek: diákokra, tanárokra,
onnét fentről.
És így, 18 év elmúltával, 18 év munkálkodásával a hátam
mögött, talán rám is másként néznek már.
Köszönöm az Ö.valónak,
hogy
–
…éltetett bennünket, megtartott bennünket és engedte
megérnünk ezt az időt.
Köszönöm türelmüket! Köszönöm, hogy szólhattam Önökhöz!
Köszönöm, hogy részesei voltak örömömnek, oklevelem
átadásának. Sábát sálom! Git sábesz! Békés, boldog
szombatot és eredményes tanévet kívánok mindenkinek!
|