DOKTORI OKLEVÉL ÁTADÁSA
A 2008/2009-ES TANÉV ÉVNYITÓJÁN
AZ OR-ZSE ZSINAGÓGÁBAN
 

 

Zsúfolásig megtelt az OR-ZSE zsinagógája 2008. augusztus 29-én, péntek este.

A rendszeres I.tisztelet keretén belül került sor a 2008-2009-es tanév ünnepélyes megnyitójára, majd az utána következő, a Díszteremben megtartott kiduson vette át nemrég kiérdemelt doktori oklevelét az egyetm oktatója, Dr. Oláh János egyetemi docens.

Az oklevél átvételét követő gratulációkra és jó kívánságokra Dr. Oláh a következőképen válaszolt:

Nagyon köszönöm a kedves, megtisztelő és érdemeimen felül méltató szavakat, hiszen nem tettem én oly nagy dolgot.

„Ha tanultál sok Tórát, ne légy erre büszke, hiszen ezért lettél teremtve” -írja a Misna, Pirké ávot II. fejezetének 9. mondata. Én is csak tanultam, tettem a dolgom és ez lett belőle.

Holnap reggel fogjuk lejnolni a Tórából a Reé heti szidrát. Reé… azaz: Lásd… E szóval kezdődik a mostani sábeszre rendelt olvasmányunk M. V. könyvének elejéről. Reé… - Lásd…, mondom most én is (halkan) azoknak, kiknek nem tiszteletlenségből fordítok hátat, hanem mert Önökhöz beszélek. A hátam mögött, a falon lévő „nagyjaink” (z. l.) arcképeinek mondom, hogy Reé… - Lásd… 1990-ben, 18 évvel ezelőtt, e teremben láthattak először ők, nagyot csodálkozva vagy inkább ügyet sem vetve rám, a Rabbiképző és egyben a világ zsidó tudományosságának nagyjai, engem, ki akkor tette be először lábát az Országos Rabbiképző Intézetbe, és meghallgatta itt, e teremben, az elindítani tervezett zsidó tanárképzőről, a Pedagógiumról tartott tájékoztatót. Majd itt, e teremben folyt egy darabig az oktatás is. Fent voltak a „nagyok”, alant pedig a tanítónők, tanárnők, a tanár, a könyvtáros, a dramaturg, jómagam: a geológus. Méterekben kicsi, de amúgy rettentően nagy volt a távolság közöttünk. Mi, akik akkor elkezdtük, hittük, hogy valamit tudunk majd csökkenteni ebből. Az évek múltával az akkor indultak közül többeknek sikerült, talán néhány centiméterrel közelebb kerültek a „nagyokhoz”. Báruh háSém! – I.tennek hála!, hogy én is közöttük lehettem, lehetek. Az már csak a sors ajándéka, hogy én lettem az első, kit doktori címmel tisztelt meg alma materem.

Hogy ez így történhetett, azért hálával és köszönettel tartozom mindazoknak, kik lehetővé tették, hogy itt tanulhattam. Én a kötelességem teljesítettem csak, hiszen amint a Misna írta: „…ezért lettél teremtve…” Tanítóimnak, mestereimnek viszont jár a hála, a köszönet és a tisztelet! E sábesz, a Reé szombatjának délutáni olvasmánya a Pirké ávot VI. fejezete, melynek 3. mondatában olvashatjuk:

„Aki embertársától egy fejezetet tanul, vagy egy szabályt, vagy egy mondatot, vagy egy mondást, vagy akár egy betűt, kell hogy tiszteletet tanúsítson iránta.”

Többet tanultam tanáraimtól, mestereimtől ennél, így a Misna szavait respektálván, többszörös kell hogy legyen a „tisztelet”, a hála és a köszönet.

Köszönöm tehát minden egyes tanítómnak, úgy Magyarországon, mint Izraelben, hogy tanulhattam tőlük! Köszönöm mindenkori csoporttársaimnak, hogy velük tanulhattam és tanulhattam tőlük! Köszönöm minden érdeklődő tanítványomnak, hogy együtt tanulhattam velük. Köszönet azon kollégáimnak, munkatársaimnak, kikkel az évek folyamán együtt dolgoztam és valamiként is segítettek nekem. Köszönöm családomnak, hogy eltűrte és eltűri gyakori hiányomat, elviselte és elviseli azt, hogy időmet meg kellett és kell osztani az otthon és a tanulás-tanítás között. Köszönet Dr. Smuél Glick és Dr. Schweitzer József uraknak, kik annak idején elindították útjára az Országos Rabbiképző Intézet Pedagógiumát. Dr. Schmideg József úrnak (z. l.), kitől a kezdetekben sokat tanultam, meghatározó személy volt életemben. Ervin Birnbaum úrnak és Ungárné Dr. Komoly Judit úrhölgynek, kik továbbépítették a Pedagógiumot, és az ő „érájukban” kezdhettem el itt tanítani, immáron 12 éve. Köszönöm a lehetőséget Dr. Lichtmann Tamás és Dr. Staller Tamás uraknak, a zsidó művelődéstörténet szak elindítójának és továbbvivőjének, hol szintén tanulhattam és taníthattam, taníthatok. Jár még egy köszönet Dr. Staller Tamás úrnak, az OR-ZSE Doktori Iskola megszervezőjének, „atyjának”, hol szintén tanulhattam. Last but not least – Dr. Schőner Alfréd úrnak, tanáromnak, rektorunknak mondok köszönetet. Az ő „kormányzása” alatt lett az Országos Rabbiképző Intézetből OR-ZSE, egy államilag akkreditált, több szakkal rendelkező egyetem, BA, MA, PhD képzéssel, amelynek 131 tanévét kezdjük majd a hétfői napon. A holnap reggeli sáhrit-imában méltán idézheti majd Mózes szavait a XC. zsoltár végéről tisztelt rektor úr, akár fohászként is, miszerint:

„Legyen velünk Ö.való istenünk jó akarata! Tedd maradandóvá kezünk munkáját, tedd maradandóvá munkánk gyümölcsét!”

Báruh háSém
! – I.tennek hála! Van mit maradandóvá tenni! Már most is maradandó az, mit tett a rektor úr a magyarországi zsidóság javára, épülésére, szellemi gyarapodására. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy ebben az időszakban, az ő „érájában”, én is aprócska részese lehettem, lehetek e munkának. Köszönöm!

Reé… - Lásd… Olvassuk majd holnap. Hiszem, hogy nagyjaink (z. l.) jó szemmel, egyetértőleg és megelégedettséggel látják, néznek le mindazokra, kik az OR-ZSE előmenetelének ügyében tevékenykednek: diákokra, tanárokra, onnét fentről.

És így, 18 év elmúltával, 18 év munkálkodásával a hátam mögött, talán rám is másként néznek már. Köszönöm az Ö.valónak,
hogy – …éltetett bennünket, megtartott bennünket és engedte megérnünk ezt az időt.

Köszönöm türelmüket! Köszönöm, hogy szólhattam Önökhöz! Köszönöm, hogy részesei voltak örömömnek, oklevelem átadásának. Sábát sálom! Git sábesz! Békés, boldog szombatot és eredményes tanévet kívánok mindenkinek!

 

OR-ZSE Press
2008.09.03.