1848 és a zsidók

Március 15, az 1848-as forradalom emléknapja ünnepe a magyar zsidóságnak is. Korabeli leírások szerint már ott voltak a pesti utcákon a lelkes tömegben, a népgyűléseken, de Táncsics kiszabadítói között is. Az utcai szónokok között is említenek "egy izraelita fiatal orvost" a későbbi Korányi Frigyest, ő a Pozsonyba indított forradalmi küldöttség tagja, honvéd főorvos és professzor majdan.

Pedig a mintegy harmadmilliós magyarországi zsidóság ekkor nem volt egyenjogú polgár és többségük gazdasági helyzete is bizonytalan volt. A reformkori politikusok, még maga Kossuth is szót emelt érdekükben, de kevés eredménnyel.

A "népek tavasza" tőlünk Nyugatra jobb időket hozott a zsidóknak is. Két zsidó miniszter kapott tárcát a párizsi forradalmi kormányban, Bécsben Adolf Fischof az egyik vezető. Itt lelkesítően hatott Kossuth feliratának felolvasása, melyet Kálozdi (Kaufmann) Mór fordított németre.

Magyarországon a zsidók bizakodnak a jövőben, több zsidót beválasztanak a pesti "közcsendi bizottmányba", kiáltványukban hangsúlyozzák: " Mi csak honfiak, csak magyarok vagyunk!"

Néhány hét múlva viszont zsidóellenes hangok hallatszottak, sőt zavargásokra is sor kerül országszerte - Kossuth szavaival "sajnálatos, elszomorító jelenetekre" -amelyek a fővárosra is átterjednek. Zsidók sokan úgy érezték csalódtak a szabadságban, ezt tükrözi a pesti és pozsonyi Kivándorlási Egylet megalakulása, utóbbi nyílt levelében azért megígéri:" Új hazájukban is a magyar nyelvet és nemzetiséget maguk között szorgalmasan terjesztendik".

A független magyar kormány szigorú fellépése után viszont egyértelműen támogatták a nemzet ügyét. Lakossági arányukat többszörösen meghaladva harcoltak a honvédseregben - voltak akik a Kossuth- nóta héber fordítása mellett meneteltek csatáról-csatára - és végig pénzzel, hírszerzéssel, sebesültek gyógyításával segítették a küzdelmet.

Kossuth egyszer azt mondta: "Húszezren vitézül harcolnak hadseregemben". Fővezére- és néha ellenfele, Görgey szerint "fegyelmezettségben, személyes bátorság és szívós kitartásban, tehát minden katonai erényben derekasan versenyeztek többi bajtársaikkal".

Klapka így emlékezett: "Mindjárt a hadjárat kezdetén vitézül és kitüntetéssel harcoltak és később is egészen a háború szerencsétlen kimeneteléig és a világosi katasztrófáig. Később a honvédegyletek főtitkára Mikár Zsigmond így nyilatkozott:" Tény, tagadhatatlan tény, hogy a honvédségünkben volt zsidók között - a saját számarányukhoz képest több volt a kiváló egyén, mint aránylag más népfajokból".

Gábor Áron ágyúja

Különösen kiváltak a honvédsereg javára végzett hírszerzésben és az egészségügyi ellátásban - a forradalmi honvédség 56 zsidó orvosának emlékét a 170. évfordulón a honvédkórházban átadott emléktábla is őrzi - de kitűntek a felszerelés előteremtésében is, a hitközségek jelentős adományokat gyűjtöttek.

Legjelentősebb azonban fegyveres szolgálatuk volt, hiszen ennek nem nagyon voltak hagyományai a birodalomban. Összesen 153 zsidó szerzett tiszti rangot, közülük 8 őrnagy lett - ez volt a számukra megszerezhető legmagasabb rang.

Pedig a megígért és megszolgált egyenjogúsítás megadására, mint jutalomra csak a szabadságharc utolsó heteiben került sor, ezt a már Szegedre menekült országgyűlés szavazta meg - egyhangúan.

Szemere Bertalan miniszterelnök így indokolta a törvényjavaslatot: "Alig van népfaj, mely a zsidókat hűségben és munkásságban nemzeti háborúnk körül felülhaladhatná: a jogegyenlőség kimondása újjászületésünknek egyik szükséges következménye, az emberi és polgári kötelesség egyszerű teljesítésén túl a hazafiúi érdemet jutalmazzuk meg." A javaslat "közhelyesléssel" való elfogadását a közös küzdelem élményei indokolják.

Szomorú példa erre gróf Leiningen-Westerburg Károly honvéd tábornok, az aradi 13 egyikének feleségéhez intézett búcsúlevele, amelyben meghagyja, hogy gondoskodjon katonáiról, akik őt a cibakházai csatában az ellenség kezéből kimentették.
"A 11 fős raj három tagja volt zsidó. Berger honvéd később elesett, Kohn közlegény két lövést kapott a kiszabadítás során."

Szükségessé vált a zsidó honvédek számára tábori rabbi kinevezése, Einhorn Ignác és Lőw Lipót kapta meg ezt a címet, először a magyar hadtörténelemben.

Viszont a bukás utáni megtorlás kiemelten sújtotta a "bűnös" felekezetet. Kivégzések, börtön, hatalmas hadisarc jelezte, hogy a hatalom nem felejtette el kiállásukat a magyar ügy mellett. "Gyalázatos és törvényellenes magaviseletük miatti megérdemelt büntetésül, más községeknek pedig kellő óvatosságára" nagyon keményen jártak el. Ezreket soroztak be a császári hadseregbe külföldi szolgálatra, sokan nem várták ezt be, hanem követték Kossuthot emigrációjába. Voltak akik boldogultak külföldön, voltak akik visszajöttek Magyarországra.

A törvényes egyenjogúságra azonban még 1867-ig kellett várniuk!

2018.03.13
Róbert Péter