|
|
ZÁJIN ÁDÁR - ÁDÁR HÓ HETEDIKE
Ádár hónap hetedikén emlékezünk a nagy
tanítómesterre, Mózesre, s az év halottaira. Keressük a tanítást az idő,
és az elmúlás okozta fájdalomra. A múltból kirajzolódik a kolorittal
gazdag zsidó történelem néhány szegmense..
1. Százhúsz év.
Tizenkét évtized kronológiai érdekességét, a születés és az elmúlás
azonos napját jelzi a talmudi textus. Kidusin 38a oldalán olvashatjuk a
következő mondatot:
" Ádár hónap hetedikén hunyt el Mózes, s e hónap hetedik napján
született. "
Mesterünk egyéniségéről, végső nyughelyéről, életének évei számáról
Devárim könyve számol be:
" ... és senki sem tudta sírját egész a mai napig. És Mózes százhúsz
éves volt, midőn meghalt: nem homályosodott el szeme és nem fogyott meg
ereje." (Devárim 34. 7-8)
Zájin Ádár leglényegéről és a mózesi emberi nagyságról az elmúlt évek
egyik, háláchikus "sikertörténetének" könyve - többek között - így
tanít, s ébreszt gondolatokat:(2)
Nem ismerjük Mózes sírját, viszont a történelemtől egy napot "érdemelt"
ki. Sírja nincs, emléknapja van. Ellentmondásokkal teli, feloldhatatlan
anakronizmust rejtő, modernkori párhuzam: A genocídium legtöbb
mártírjának nincs sírja, de megszületett, létrejött, "kötelező tárggyá"
lett a Holocaust.
A huszadik századi történelem reprodukciós-reciprok fintora ez.
Kultuszhely helyett - tanítás?
Sír helyett - emlékmű?
Zájin Ádár napjára az emlékezés rétegei tapadnak:
* emlékezés az év halottaira * emlékezés az év elhunyt rabbijaira * emlékezés Medinát Jiszráél névtelen mártírjaira, s a terror
áldozataira, akiknek nem adatott meg a sír "nyugalma" * a "DEKER" nevű izraeli tengeralattjáró fájdalmas elvesztésére 1968
telén, a Földközi tengeren a sírhullám áldozatává lett tengerészekre * emlékezés a Nagykálói Cádikra, elhunytának napján, amikor hászidok
százai érkeznek Kálóba és éneklik a " Szól a kakas már..." világhíressé
vált dallamát (3)
REMBRANDT: MÓZES
2. Mózes személye.
A bibliai személyiségrajzot, a talmudi konkordancia áradatot, a római
katakombák hellenisztikus világlátását, Michelangelo tüzes szemű
remekének monumentalitását, a zseniális Madách lobogó drámáját, a freudi
kétkedést és az Áchád Háám-i bizonyosságot, ha kutatjuk, egy Próféta
portréja rajzolódik ki előttünk. A történelmi áttekintést is adó, egyedi
biográfia vázlatpontjait fogalmazza újra a Szentírás Enciklopédia. (4)
olyan címszavakban, mint A források. A Tóra általános jellemrajza.
Mózes, mint történelmi személyiség, stb., stb...S önálló egység
foglalkozik a Mózes által Egyiptomból megmenekült nép küzdelmeivel, így
Amalékkal vívott háborújáról.
Most Sábát záchor előtt néhány nappal különös érdekessége van a témának.
Ámálékról olvasunk a Tórában, arról az Ámálékról, melyről így ír Semot
könyve:
"Ekkor jött Amálék és hadakozott Izraellel Refrdimben. És szólott Mózes
Józsuához: Válogass ki nekünk férfiakat és menj, ütközz meg Amálékkal.
Holnap én ott állok a domb tetején és Isten vesszeje kezemben lesz. És
Józsua úgy cselekedett, amint Mózes mondta neki, hogy szálljon szembe
Amálékkal: és Mózes, Áron és Húr fölmentek a domb csúcsára. És történt
midőn Mózes felemelte karját" akkor erősödött Izráel, és midőn
lebocsátotta karját erősödött Amálék. És Mózes karjai nehezek voltak,
ezért vettek egy követ és elhelyezték alatta és ő leült rája és Áron meg
Húr, támogatták karját, az egyik innen a másik túlnan." (5)
E csodás eseményt interpretálja, a történelmi esemény hátterét, az
erkölcsi norma fenségével ékesíti, és szellemi üzenetértékkel
aktualizálja a talmudi hagyomány:
"Vajon -szól a talmudi kérdés - Mózes magasba lendülő karja dönti el a
háborút? Amikor magasban feszül- győzedelmeskedik népe? Ha leengedi -
vesztesen hagyja el a csatateret?
Nem erről szól az Írás! Hanem így tanít: Amíg Izrael az Örökkévalót
keresi, a magasságot fürkészi és szívét a Mindenható szolgálatába
állítja, akkor megerősödve kikerül a történelmi traumákból. Ha hitével
nem keresi az Urat-aláhull!"
3. A relief, a dombormű
ELKÁNÁ: MENÓRA AZ IZRAELI PAELAMENTTEL, A KNESSZETTEL SZEMBEN
E grandiózus jelenetet álmodja bronzba Beno Elkáná, amikor a mai Izrael
egyik építészeti szimbólumára a Knesszet Menorájára a kezeit magasba
emelő Mózes alakját jeleníti meg.(7)
Nagy Britannia parlamentjének hivatalos küldöttsége 1951-ben első
alkalommal látogatott, az akkori három éves függetlenségét ünneplő
Izraelbe. Hazatérésük után felkérték, az akkor Angliában élő szobrászt,
Beno Elkénát: a Brit Parlament ajándékaként készítsen egy Menórát, egy
menóra szimbolumot Jeruzsálem részére. 1956 -ban, Jom Háácmáut napján
már ál1 a mű, akkor még a King George-on, ma szemben a Knesszettel.
Monumentális alkotás, szimbólumértékű emlékmű, amely méltósággal tekint
a városra. Rajta domborművek, a zsidó történelem jelzőpontjai. A bibliai
múlt, a hispániai aranykor, a hálucok küzdelme, stb...E reliefek
központjában szerényen húzódik meg Mose Rábénu személye. A legnagyobb
profétánké, a tanítóé, akinek életéről, küldetéséről, Zájin Ádár napján
megemlékezünk. Az emberről, aki vívódott, s öntudatra ébredt. Aki
menekült, majd aki vezetett. Aki övéiért protestált, akinek diadaléneke
győzelmi ihletettségű. Aki megkapta az erkölcsi világrend alapját képező
parancsolatokat, akinek pánim el pánim jelent meg a Világ Alkotója. Akit
támadtak, aki nem védekezett. Aki népet formált, de aki nem jutott be az
Ígéret Földjére. Akinek ha lába nem is érintette a szent földet, de aki
látta a majdani Országot. Aki élt és isteni "csókkal" az ajkán adta
vissza lelkét Alkotójának, az ember, aki mégis, ma is köztünk él.
A KÁLLÓI REBE
"A z első magyarországi cádik, Taub Eizik Izsák, a nikolsburgi Sckmelke
és a lizsenszki Elimelech tanítványa. Leb Szarahs fedezi fel az apátlan
árvát, akiben felismeri a Cádik lelkét. Tanulmányai befejezése után
hazakerül és szülőfaluja, valamint Szabolcs megye rabbijává választják.
Negyven évig teljesíti itt hivatását. Sokakat Istenhez térített és
számos lelket kiváltott, amely elmerült a reménytelenség mélységében."
(8)
A Rebbe életének krónikása, Dr. Szilágyi-Windt Tibor, még a soá előtt
összeállította monográfiáját. A történelem közbe szólt, s s könyv csak
1959-ben jelent meg Jeruzsálemben, amely tartalmazza a mártírhalált
szenvedett, Dr. Bernstein Béla, nyíregyházi főrabbi 1942-ben írt
előszavát.
Taub Eizik Izsák, a Kálói Rebe
1751- 1821
"A róla szóló legendák bekerültek a chaszidizmus legendakörébe. A magyar
Alföld levegője veszi körül alakját, magyar népdalokat formál át, azt
mondja: ezeket énekelték Izrael gyermekei Bábel vizei mellett, s bennük
népe fájdalmait, megváltásvágyát és Sechiná bolyongásait hallja. Ezek az
énekek magyar- zsidó népdalokká lettek, melyeket ma is széltében
énekelnek. Halála napján, Zájin Ádár-kor, ez Mózes Tanítómesterünk
Jahrzeitje is, valóságos kegyeleti karaván közelíti meg Nagykálót, hogy
hívek ezrei imádkozzanak sírjánál."
Deutsch Gábor tanárkollégánk a Gyökér, szár, virág.. című kötetében
költői szavakkal emlékezik meg a Rebbéről. Dolgozatának címe. Sírnak,
rínak a bárányok.. E kis tanulmányban is központi szerepet kap a
leghíresebb szerzemény a Kállói Rebbe "nótája" a Szól a kakas már... Nem
más e pár sor, mint a megváltásba vetett hit apoteózisa, a magyar és a
zsidó néplélek egymásrátalálásának lírai pillanata. Történelmi
találkozás ez. A Chátám Szofér, dominanciáját hirdető világban, a XIX.
század elején egy kis Szabolcs Szatmár megyei faluban a zsidók a hit
dimenziójának, a chászidizmusnak lesznek részesei. A pásztorfiútól
hallott szövegben, dallamban, melyet átitat és megszépít a Szentírás
nyelvezetének csodája, újra felcsillan a megváltásba vetett remény
himnusza: újból felépül a Jeruzsálemi Szentély...(9)
Idézzük a gazdag szövegvariációk egyikét, majd a héber fordítást is!
Először az eredeti textus:
Szól a kakas már,
Majd megvirrad már,
Zöld erdőben, sík mezőben,
Sétál egy madár.
De micsoda madár, de micsoda madár,
Kék a lába, gyöngy a szárnya engem odavár
Várj madár, várj!
Te csak mindig várj!
Ha az Isten nékem rendelt,
Tiéd leszek már.
De miért nincs az már, de miért nincs az már
Mipné chátoénu gálinu méárcénu,
Azért nincs az már.
De mikor lesz az már, de mikor lesz az már?
Jibáne Hámikdás Ir Cijon temálé
Akkor lesz az már
Most lássuk a héber fordítást:
A dal önálló életet él, nem véletlen, hiszen mondanivalójának örök
aktualitása van. Éneklik Izraelben, Amerikában, Ausztráliában,
Kanadában, Magyarországon, stb..., minden olyan kilében, ahol magyar ajkú
közösségek, avagy Kálói Rebe hívei élnek. Himinikus hangulata ma is hat.
A nyolcvanas évek közepén, még Dohány utcai rabbiként kiváló barátunk
Haim Wiener segítségével a világ legnagyobb kántorai jártak Kelet Európa
országaiban, így Magyarországon is. Művészetük, revelálólag hatott akkor
Bukarest, Moszkva, Belgrád zsidósága előtt. Valami szellemi forrongást
érlelt a levegő, amikor Budapesten köszönthettem Árjeh Braunt, a CÁHÁL
akkori főkántorát, Jákob Mozent, aki akkor Észak Amerika egyik
legnagyobb kántor-sztárja volt, New-York legnagyobb zsidó közösségének
küldöttét, a briliáns hangú Benzion Millert, és a "carusoi" magaslatokig
emelkedő tenoristát Pinchász Rabbinovicsot.
Cantor Benzion Miller
Mindenek előtt Moshe Sternt, Jeruzsálem főkántorát,
aki a Dohány utcai zsinagóga " Kol Nidré" szószékéről énekelte el: a
Szól a kakas már...-t.
Ott, és akkor, az volt maga a zenei misztérium. Könnyek a szemekben, s
az együtténeklés káprázata sugallta: JIBONE HÁMIKDOS IR CIJON TEMÁLÉ...
A szöveg és a dallam hallatán ma is megérint bennünket a Végtelen...!
Ádár hónap hetedik napjának asszociációi gondolkodásra,
inspirációra késztetnek. Egyike a nagy találkozási pontoknak...
JEGYZETEK:
1. Devárim 34. 7-8. Mózes őt könyve és haftárák. Deuteronomium, 1984.
438. old.
2. Rozen, Dov: Semá Jiszráél. Lechizuk vátodáá hájehudit.Jerusálájim,
1994. p.298.
3. Szól a kakas már... címen jelent meg az Országos Rabbiképző-Zsidó
Egyetem énekkarának ötödik lemeze. illetve CD-je. A korábbiak: "Szombati
és nagyünnepi héber dallamok" (1974.LP), " Eljött az ének ideje..."
(1992. MK.CD), " És felnyitod az Emlékezések Könyvét..." (1966.MK.CD),
"Fűszerek kertje" (1999.MK.CD) . E legutolsó igen igényes, s magas
nívójú zenei kultúrát tükröző lemez a címadó Szól a kakas
már...himnuszáról így ír:
" A hagyomány szerint a nagykálói rabbi különleges képességgel bírt:
felismerte azokat a szent dallamokat, amelyeket az egykori Jeruzsálemi
Szentélyben énekeltek a leviták. A magyar népdalok közül az egyik
leghíresebb - a rabbi által felfedezett - a "Szól a kakas már..."
kezdetű ének, melyet a legenda szerint szombat előestéjén az angyalok
kara magyar nyelven énekel."
4. Enciklopédijá Mikráit. Jeusálájim, 1993. VL482 p.
5. Semot 17. 8-12.
6. Ros Hásáná 29a. Misna. Lásd a Sonsino legutóbbi grandiózus CD
kiadását, amelyben héber, arameus és angol szöveggel megtalálható a
teljes Tánách, Rási tórakommentárjai, Midrás Rábbá, Misná, Tálmud Bavli,
Rási a Talmud Bavlihoz, Toszeftot leBavli, valamint a Zohár.
7. Lásd: Iflend, Iláná : Má meszáprim hátávlitim biMnorát háKneszet,
Peetách Tikvá, 1993
8. Martin Buber, a múlt század nagy vallásbölcsésze, magyarul is
megjelent könyvében a
Száz chászid történetben című könyve.:
9. Deutsch G.: Gyökér, szár, virág... OR-ZSE, 1999
Schőner Alfréd
|
Zájin Ádár
A tél végén, egy héttel a legnagyobb zsidó örömünnepet, a purimot
megelőzően még egy kisebb örömünnepet is tartunk, Zájin Ádárt,
vagyis ádár hónap hetedikét. Mivel erre az egyébként a hónapok
sorában utolsó zsinagógai hónapra több örömünnepünk is esik, a hónap
beköszöntésekor egy táblát szokás kiakasztani a zsidó otthonok
falára, amelyen héberül ez áll: misenichnász ádár, marbim beszimchá
- "Mihelyt beköszönt ádár, meg kell sokasítani az örömöt". Különös
népszokás ez: hol találunk még egy olyan népet, olyan vallási
közösséget, amelyet külön fel kéne szólítani a vidámságra?...
Az úgynevezett ádár-táblára - a fenti felirat mellé - két halat
szokás rajzolni. Egyrészt azért, mert az állatövi jegyek között (a
horoszkópban) ádár a Halak jegyében áll, másrészt azért kettőt, mert
a zsinagógai szökőévben két
ádárt is tartunk. (A zodiákus jeleket megtaláljuk többek között a
híres ókori Bét Alfa-i /észak-izraeli/ zsinagóga mozaikpadlóján is.)
Az ünnepeket és az évfordulókat ilyenkor többnyire ebben a második
ádárban tarjuk, ezért most szokatlanul későre esnek ünnepeink.
Zájin Ádár, ádár hónap hetedike Mózes születésének és halálának
évfordulója. Ezt onnan tudjuk, hogy a "nagy tanítómester" halálának
pontos napját kiszámíthatjuk a Biblia (Mózes IV. és V. könyve)
alapján, márpedig ő azt mondja közvetlenül halála előtt: "százhúsz
éves vagyok ma" - ha ezt szó szerint vesszük, úgy kell értenünk, hogy
ugyanezen a napon született is.
A legenda szerint Hámán, a gonosz perzsa miniszter azért sorsolta ki
a zsidók elpusztítására szánt napot éppen ádár hónapjára, mert úgy
tudta, ebben a hónapban halt meg Mózes. Csak éppen arról feledkezett
meg, hogy ugyanebben a hónapban született is a zsidóság nagy
tanítója. S valóban, mi ezt a napot nem gyásznapként üljük meg,
hanem örömünnepként, s éppen ezért így (a logikával ellentétes
módon) szokás mondani: "ez Mózes halálának és születésének
évfordulója"...
Nálunk ilyenkor tartják a Chevra Kadisa (a Szentegylet) éves
összejövetelét, s ilyenkor megemlékezünk az elmúlt esztendő során
elhunyt hittestvéreinkről. Régente a Chevra a hitközségen belül
ünálló szervezet volt, amely a temetési ügyek mellett a
jótékonysággal is hathatósan foglalkozott. (A Pesti Chevra Kadisának
például saját kórháza, szeretetházai voltak.) Ilyen alkalommal
választottak új vezetőséget és új tagokat is. Este, az
istentisztelet után hagyományos halvacsorát tartottak (számos helyen
ma is tartanak), amelyen vagy előtte a zsinagógában a rabbi beszédet
mond.
Löw Immánuel, a tudós szegedi főrabbi és sokáig utódai is
ilyenkor emlékbeszédben idézték fel a világ legjelentősebb, abban az
esztendőben meghalt zsidó vezető egyéniségeit, tudósait, íróit és
művészeit.
Ádár az öröm hónapja. Ekkor ünneplik a púrimot. Ezért már az újhold
előestéjén táblát helyeznek a szoba falára. Rajta halak láthatók,
mert Ádár a halak jegyében áll a zodiákus körben. A táblán héber
jelige olvasható: "Ádár érkeztével sokasodik az öröm". A zodiákus
kör kedvelt témája a feltárt ókori zsinagógák mozaikpadlóinak, a
középkori héber kéziratoknak, később a nyomtatványoknak is. Ádár
hetedike Mózes születésének és halálának évfordulója (Meg. 13b, Kid.
38a). A középkori Egyiptomban a hitközségi életnek fontos napja volt
ez.
Már Chanukkakor kiküldték a meghívókat, hogy összehívják a tagokat a
Kairóhoz közeli Damva zsinagógájába. A szájhagyomány szerint ez az
Első Szentély pusztulása előtt negyven évvel épült ama helyen, ahol
Mózes imádkozott, mielőtt a fáraóhoz indult. Kelet- és
Közép-Európában e napon a Szentegylet tagjai böjtöltek, este
lakomára gyűltek, amelyen új vezetőséget és új tagokat választottak.
A rabbi a zsinagógában a mincha-ima után beszédet mondott,
megemlékezvén Mózesről és az év elhalt tudósairól és rabbijairól.
Magyarországon Lőw Immánuel emlékbeszédei képviselték ezt a
hagyományt. Belőlük megismerhető félszázad zsidó tudománya.
|
|
|
|
|
|
|