TANTÁRGYLEÍRÁS

Összehasonlító valláspszichológia
KULTURATÖRTÉNET MESTERSZAK 2, 3.- fé. (MA

A tárgy kreditpontja: 4 (négy)
Heti óraszám: 2 óra
Szervezeti egység: Neveléstudományi és Szociális Munka Tanszék
Oktató: Popper Péter egyetemi tanár
Számonkérés: a 3. félév végén  kollokvium. A hallgatók választhatnak egy tanulmányt, referátum tartására. A referátum része a szóbeli kollokviumnak

Tematika

I félév

1.  MIÓTA VAN ZSIDÓSÁG?                 

A rabbinikus megközelítés ragaszkodik a Tórához és az Ószövetség 39 (talán 40) könyvéhez, amit isteni kinyilatkoztatásnak tart. Szerinte a zsidóság története egyvonalú reális és szellemtörténet.
A régészet és a történelemtudomány elismer kettősségeket. Pl. Az eredeti két sémita törzs, az ELOHIM és a midjanita JHVH vallás egyesítése, a két Mózes feltételezése, stb.
Az i.e. XII. században két nomád sémita törzs vándorolt be a mai Izrael területére. Az egyik Ábrahám törzse, a másik a későbbi Mózesé. Végül is tizenkét törzsről tudunk.
A kezdetekről többféle felfogás létezik. Az egyik szerint Ábrahám látomása óta. A másik Mózeshez, a Tízparancsolathoz köti a zsidó nép és vallás létrejöttét. Az ősatyákról szóló hagyományt héber előtörténetnek tartja.

2.  A HIT ÉS A VALLÁS PSZICHOLÓGIAI SZEMPONTBÓL.

A zsidó vallás is szintétikusan összeforrott részekből áll: Teológia, Kozmológia, Antropológia, Etika, Rituálék. Megkülönböztet hitet és vallásosságot. Áthathatják egymást, de szét is válhatnak: Van vallásosság hit nélkül és hit vallásosság nélkül. A hitet a zsidóság az ember legintimebb magánügyének tekinti. Rákérdezni sem szabad, legfeljebb a vallási törvények betartására.
Zsidó felfogás szerint a hit kettős gyökerű: Az egyik: Bizonyosság a remélt dolgok valóságában. (Pl. Teremtés, kinyilatkoztatás, tízparancsolat, jó és rossz megfelelő következményekkel stb. A másik: A létezésnek van egy mikrokozmikus szintja (térben és időben) és egy makrokozmikus szintje (teren és időn kívül.) Tehát a testen kívül van lélek, isteni szándék, sors, (de nem végzet.)

3.  MIT JELENT A ZSIDÓ VALLÁSPSZICHOLÓGIA?

A valláspszichológia az emberiség transzcendens igényeivel foglalkozik. Tudomásunk szerint ez eddig minden kultúrában jelen volt, akár mágia, akár sámánizmus, akár egymástól független hiedelmek, akár vallás formájában. A megközelítés lehetséges a kollektívum és az egyén szempontjából is. A kutatás középpontjában mindig a vallás lelki problémái állnak, tehát ebből a szempontból közömbös, hogy a kutató vallásos-e, vagy nem. A “zsidó” jelző sem a valláspszichológus származására, vagy vallására utal, hanem arra, hogy dominánsan a zsidó vallás problémakörével foglalkozik, s a többi vallásra legfeljebb össztehasonlító anyagként hivatkozik.

4.  PSZICHOLÓGIAI TANÍTÁSOK AZ ÓSZÖVETSÉGBEN. I.

A lélek gondozása a XIX. századig szerves része volt a papi, rabbinikus funkcióknak. A század második felében kezdett önálló tudománnyá válni. Ezért az Ószövetség is számos pszichológiai felismerést tartalmaz.
Lélektani szempontból viszont súlyos figyelmeztetés: Az ember életében nincs nagyobb trauma, mint az elutasítás. A „Nem kellesz! sem partnernek, sem munkatársnak, semminek. Tőled sem kell semmi. Felesleges vagy!” Halálos szorongásokat és indulatokat képes kiváltani.

PSZICHOLÓGIAI TANÍTÁSOK AZ ÓSZÖVETSÉGBEN. II.
Az Ószövetség külön hangsúlyozza az ember önmagáért való erkölcsi felelősségét. Mennyiben felelős a Teremtő a teremtmény magatartásáért, s mennyiben ő maga? Hosszú vita áll e kérdés mögött. (Sokrates, Augustinus, Spinoza, Freud.) Ezt a kérdést, csak a szabad akarat feltételezésével lehetett megoldani. Ez viszont ellentmond a modern pszichológia determinisztikus szemléletének. Kompromisszumként felvetődött a szabad akarat olyan értelmezése is, hogy az ember szabadon választhat cselekvés és nem cselekvés között. E nélkül nem létezne a bűn fogalma, sem vallási, sem jogi  értelemben.

5.  PSZICHOLÓGIAI TANÍTÁSOK AZ ÓSZÖVETSÉGBEN III.

A Teremtés Könyvében az Úr hatalmat ad az embernek a világ minden élőlénye felett, kivéve az embert. Ember felett csak az Örökkévalónak lehet hatalma. Minden más emberre vonatkozó hatalom (politikai, gazdasági, szexuális stb.) illegális. Ezt az ókorban és a középkorban úgy oldották meg, hogy feltételezték: Minden hatalom Istentől származik, a hatalmat csak Isten megbízásából lehet gyakorolni. Ezért kapcsolódott össze az emberek tudatában a világi hatalom és a szentség. Ebből a szempontból a pogányság lényege a szentség nélkül gyakorolt hatalom.
6.  AZ EGYISTENHIT PSZICHOLÓGIAI KÖVETKEZMÉNYEI.

A politeizmus széles viselkedési szabadságot hirdetett. A korlátlan életörömök, az élet szélsőséges lehetőségeinek kollektív átélését a misztériumok biztosították. Ennek keretében tudatállapot változások előidézésére törekedtek. A bűnnek inkább reális jelentősége volt: az egyik isten haragja elől, egy másikhoz lehetett védelemért menekülni.
A monoteizmus Istene viszont totális hatalom. Mindentudó, mindenható, a szívek mélyére lát, nem lehet előle elmenekülni. Ettől kezdve a bűn, a bűntudat miatti szorongás, a vezeklés, a megbocsátás, a jóvátétel a monoteista kultúrák központi kérdésévé vált. (Gyónás, penitencia, megbánás, engesztelés ünnepe, egészen a modern pszichoanalízis harcáig a neurotikus bűntudatok ellen.)

7.  AZ ANTISZEMITIZMUS PSZICHOLÓGIAI  GYÖKEREI.

Első feltételezés: A zsidó etika elvette a pogányság korlátlan életörömeit, szabadon szélsőséges élményvilágát. Ezt olyan módon tette, hogy az élet szélsőséges élményeit és cselekvéseit kriminalizálta, bűnné nyilvánította. (Lásd az előző passzust.) Ez a zsidó erkölcsi felfogás nagyrészt megjelenik a kerszténységben és az iszlámban is.
Második feltételezés: A kereszténység soha nem fogja megbocsátani a zsidóságnak, hogy Jézust nem ismerték el messiásnak, megváltónak. Ugyanakkor szükségük van a zsidóságra,  ma már az egyetlen élő népre, amelyik tanúsítja, hogy volt kinyilatkoztatás, hogy Jézus valóban élt Júdeában. Ezért kénytelenek az Ószövetséget is kinyilatkoztatott szövegnek elismerni. A  zsidóság, illetve az Ószövetség, nélkül az Újszövetség a görög mondavilág szintjére zsugorodna.
Ez a kettősség – mint minden ambivalencia – elkerülhetetlenül agresszivitást szül, egészen a Holocaustig.

8.  ZSIDÓ PSZICHOLÓGIA A KÖZÉPKORBAN.

Ilyen konkrét megfogalmazásban zsidó pszichológia nem mutatható ki. Az Ótestamentumi szövegekhez képest még jobban elrejtőzött a filozófiában, a zsidó bölcselet óriásai mögött, akik elsősorban az arab gondolkodókra, az újplatonikusokra és Arisztoteleszre támaszkodtak.  (Pl. Maimonidész, Ibn Ezra, Avicenna, Averroes stb.)
Pszichológiai szempontból érdemes oadfigyelni a gaonok működésére, nevezetesen tlltakozásukra Isten antropomorf szemlélete, emberi tulajdonságokkal való felruházása ellen. Ennek az elutasítása már Jób Köníyvében is megjelenik. Isten nem ember, emberi tulajdonságait csak tagadni lehet. Nem rendelkezik ilyenekkel. Ám azt is tagadni kell, hogy semmilyen. Ez a kettős tagadás. Az Úr valamilyen, de nem tudjuk milyen. Ez az álláspont gyökeresen megváltoztatja az ember lelki viszonyát a transzcendenciához, az Örökkévalóhoz. Elzárja  a racionális megismerés, az un. “ istenbizonyítékok” útját, és csak a misztikus élmény lehetőségét ismeri el.

9. A LÁTOMÁSOK  A  LÉLEKTAN ÉRTELMEZÉSE SZERINT.

Tudatunkban ma az éber racionális tudat dominál.
Viszont az is nyilvámvaló, hogy a mai emberiség gőgje nem terjedhet odáig, hogy azt gondolja, vele véget ért az ember  intellektuális fejlődése. Az indiai bölcselet szerint ezt a tudatszintet, egy manasz nevű fogja követni, ami a világ  képi megismerését jelenti, (“mintha látna valamit”) de nem fizikai, hanem belső, szellemi látással. Imaginatív tudatállapotnak is nevezik. Ennek csíraszerű megjelenése a mai kultúrában a képzőművészet. Viszont néhány magasabban fejlett, Isten által kiválasztott lélekben már működhet. A vallásos megfogalmazásban ezt nevezik az Ószövetségben is látomásnak.
Be kell látnunk, hogy az egész mai európai kultúránk misztikus élményeken, látomásokon és elhívásokon alapul. Az Istennel kapcsolatban lévő valamennyi régi király és próféta elmebeteg, vagy szélhámos lett volna? Ezért nagyon fontos, hogy tudományos alapossággal tegyük mérlegre, hogy kizárható-e a hallucináció, a hatásvadászat? Ha e szellemi mesterek életvezetése, teljesen kontrollált, erkölcse magas színvonalú, akkor élményeik hitelessége feltételezhető.

10.       AZ ELHÍVÁSOK LÉLEKTANI ÉRTELMEZÉSE, ÉS AZ INTUÍCIÓ.

Az imaginatív tudatállapotot követi majd a buddhi nevű szint, a világ hangzószerű megélése – inspiratív tudatállapot – megint csak szellemi síkon (“mintha hallana valamit”). Mai csírája a zene. Magas szellemi rangon ez elhívásként jelentkezik.. Pl. Valakit szólít az Úr!
Végül az emberiség intellektuális fejlődése az atma tudatállapottal zárul, amikor már megszűnik a különbség a megismerő szubjektum és a megismert objektum között. “Tat vam asi” = “én te vagyok.” Ez az intuitív tudatállapot. Mai  jelentkezése az intuíció, a megérzés. Ámbár az elemi részcskék fizikájában már ma is megjelenik ez a probléma. Heisenberg hangsúlyozza, hogy az elemi részecskék megfigyelhetőkké téteée érdekében, műszeresen durván bele kell avatkozni az életükbe. Tehát soha nem láthatjuk őket naturális mozgásukban. Heisenberg szerint: “Belenézek a természetbe, és a saját arcom tekint vissza rám.”

11.SUGALLAT ÉS SZÁNDÉK AZ EMBERI CSELEKVÉSBEN.

Régészek, történészek, pszichológus kutatók régi iratokat vizsgálva, megdöbbenve tapasztalták, hogy a kb. 3800 – 4000 évesnél régebbi feljegyzések, irodalmi és vallásos művek maradványait is beleértve, alig számolnak be emberi elhatározásokról, döntésekről, akaratról, szándékokról. Magatartásukat cselekvéseiket külsőnek érzett sugallatok indítják el.
Pl. Odysszeusz még nem önálló ember, hanem marionett figura az istenek újján. Sorsát az istenek akarata határozza meg. Ugyanígy Oidipuszét is. Hiába ismeri a rettentő jóslatot, és minden erejével küzd ellene – éppen ezáltal teljesedik be. Ezt nevezték anankénak, vas-végzetnek. Vagy Mózes nem saját elhatározásából tér vissza Egyiptomba, és kezd hozzá missziójához, hanem isteni megbízásból.
Ebből arra következtetnek, hogy az Én, az Ego lassan fejlődik ki, és csak kialakulása után veszi át a viselkedés irányításának szerepét, akarat, szándék, lázadás stb. formájában. Ennek az ideje kb. 4000 évvel ezelőtt érkezett el. Ekkor enyhül a végzet sorssá, amit már az ember is befolyásolni képes.

12.       AZ ÁLDOZAT.  

Amióta az ember megalkotta az Istennel, istenekkel, transzcendens erőkkel teli világképet, azóta keresi azokat a  módszereket, amelyk hozzásegítik jó kapcsolat kialakításához. E módszerek egyike az áldozat. Az áldozat az ember számára valamilyen érték.  Lehet ember, elsőszülött, állat, növény, termés, drága tárgy, nemesfém, vagy  időleges, esetleg végleges elfordulás valamilyen világi örömtől,  pl. a szexuális kielégüléstől, a birtoklástól és a szerzéstől stb. Mindezt odaajándékozza a halhatatlanoknak, tehát számára mindig lemondást jelent. Legtöbbször valamiból a legértékesebb az első , a zsenge, az új.
A legősibb forma az emberáldozat volt. (Pl.Molochnak). A zsidóságnál Izsák története jelzi az emberáldozat eltörlését. Érdekes módon ugyanabban az időben lép fel Indiában Buddha az állatok tízezreit leölő véres áldozatok ellen, amikor Júdeában kialakult a Melkicédek rendje szerinti papság: akik nem hoznak véres áldozatot. Ez a korszak teljesen csak a Második Tenplom lerombolásával ért véget.
De az áldozat hozatalának szükségessége, mint érzés megmaradt a mai kultúrában is. Különösen a zsidóság gondolkodásmódjában, érzelmi világában, családi életében. Pl a böjt, aszkézis, valamiről való lemondás egy várt sikerért, vagy egy betegség megszűnéséért. Ultravallásos zsidók néha életnapokról mondanak le valakinek a meggyógyulása érdekében,  és azokat felajánlják az Örökkévalónak.

13. A VALLÁSOSSÁG JELENTŐSÉGE A ZSIDÓSÁG FENNMARADÁSÁBAN.
 
Ma – az asszimiláció, az integráció és az önálló Izrael Állam korszakában - különösen nehéz kérdés. Egy bizonyos: a világon szétszórt zsidóságot az tartotta meg, amit hajlamosak vagyunk formális  vallásosságnak nevezni. A másság. Az, hogy befedték a fejüket,  hogy kósert ettek, szombatot ünnepeltek, bár micvót tartottak, a környezetüktől eltérő ünnepeik voltak, héberül imádkoztak, ámbár egy szót sem értettek belőle. Mindettől eltekintva, mind a status quo ante, mind a neológ, némileg a reform zsidóság is nagy erőfeszítéssel próbált asszimilálódni. (Nyelv, kultúra, izlés, öltözködés, életvezetés stb. (Az ortodoxia kivételével, ami mai szemmel már sok komikus vonást is hordoz.)Az asszimilációs törekvések – elsősorban az európai-angolszász kultúrkörben sikerrel jártak. Egyre megválaszolhatatlanabbá vált a “Mitől vagy zsidó?” kérdés. És mégis: akár vallásos, akár vallástalan zsidókról van szó, minden asszimiláltság ellenére, irracionális mélységekből táplálkozva, egyértelmű a zsidó identitás átélése. Kérdés, hogy Izrael Állam létezése, sőt virágzása idején is, ilyen megtartó ereje van-e még a formális vallásosságnak, a hagyománytiszteletnek?
S ennél mélyebb kérdés: Az un. zsidókérdés megoldása-e az asszimiláció? Ugyanis a társadalmi tapasztalatok azt mutatják, hogy az utolsó szót  az integráció mondja ki. A környezet hajlandó-e megfeledkezni akár a legasszimiláltabb zsidó zsidóságáról, előitéletek nélkül befogadja-e?
14.       VAN-E ZSIDÓ KARAKTER?

E kurzus folyamán egyértelművé kellett válnia, hogy a zsidó vallás – közvetlenül, vagy áttételesen – igen erősen befolyásolja a zsidóság életérzését, önértékelését, viszonyát a világhoz, a különböző társadalmi berendezkedésekhez, Istenhez.
Van- e zsidó karakter? Hosszú idő óta vitatott kérdés. Van, aki a zsidó öniróniát tartja jellemző karaktervonásnak. A zsidó vicceket ugyanis jobbadára zsidók találják ki, és ők tudják igazán ízesen elmondani. Ezért számos szociológus ezt önbemutatásként (self represenation) értékeli. Ám lehetséges, hogy mindez csak közép-keleteurópai, az askenázi zsidóságra vonatkozik
Talán az egyetlen nép, amelyik nem hősi eposzokra vezeti vissza történetét, sőt azt hangsúlyozza, hogy “rabszolgák voltak a mi őseink Egyiptomban-“.
A pszichoanalitikusok jellemzőnek tartják a zsidóság hajlamát, a külső világból
rázúduló    rossz, kegyetlen, megalázó reakciók befogadására.
Más kutatók azt hangsúlyozzák, hogy egy zsidó soha semmilyen közösséghez nem tartozik, csak egyedül Istenhez. Ezt a környezet megérzi, ezért nevezik idegenszívűnek, bolygó zsidónak, aki mindenütt otthonra találhat, de hazája csak az Isten országa.

Buber, Martin: 1982. A próféták hite. Bp. Twins.
Eliade, Mircea: 1996. A vallási hiedelmek és eszmék története. I.II.III. Bp.   Osiris. : 1992. A szent és a profán. Bp. Osiris.
Hahn István: 1967. Az ismeretlen isten rajongói. Bp. Világosság 11. 650-658.
Pressing Lajos: 1994. Hová tűntek a csodák? Bp. Orient Press.
Popper Péter: Az Írás. A Teremtéstől Malakiás prófétáig. Bp. Saxum.  2004.
Popper Péter: Út az istenektől Istenhez. Bp. Saxum. 2007.
Puskás Ildikó: 1984. Istenek tánca. Bp. Akadémiai Kiadó.
Süle Ferenc: 1996. Adatok a szektaképződés mélylélektanához... Pszichoterápia, 315 p.
Vermes, Géza: 1998. A qumráni közösség és a holt-tengeri tekercsek története, Bp.  Osiris.

Psychology of Religion in Judaism
Course outline
The following themes are the core topics of the lectures and seminars:

      Old Testament.