A Talmud KÖNYVEI

A zsidó vallástörvénykönyvek.
 

Két csoportra oszlik a zsidó vallástörvények anyaga. Az egyik: az írásbeli tan (tóra se-bikeszav), a másik: a szóbeli tan (tóra se-beal pe).

A tóra.

Az írásbeli tan maga a tóra, a kinyilatkoztatott törvények tára, mely írásban származott át reánk. A tóra a világ teremtésének leírásával kezdődik és Mózes halálának elbeszélésével végződik; öt könyvön át az ősemberiség, a törzsatyák és Izráel történetét közli és törvények gyűjteményét nyújtja, melyek az egyénnek és a köznek életét kívánják szabályozni, annak minden vonatkozásában és elágazásában. A tóra minden vallásos gondolkozásnak, minden erkölcsös érzésnek forrása és minden vallásos-erkölcsös életnek talpköve. Nincsen a társadalomnak oly kérdése, az ennek keretében létesült vagy létesítendő intézménye, melyet nem tárgyalna több-kevesebb részletességgel vagy amelynek legalább alapvonalait meg nem húzná. Államjog, magánjog, büntetőjog, szociális, nevelési, jótékonysági és, természetesen, egyházi tőrvények szólalnak meg benne gazdag, színes változatban. Mint a gyöngéd, sokszor meg szigorú, de mindenképen gyermeke javát célzó szülő, úgy neveli, irányítja a tóra az embert, az emberiséget, nemesbíti a lelket, építi a jellemet és biztosítja a társadalom békés és boldog fejlődését.
És mindezt nem általános szentenciákkal, bölcseleti vagy költői elmélkedésekkel, hanem pontosan megfogalmazott parancsnokkal és tilalmakkal. Nem mondja p1. azt: légy becsületes, légy igazságos, légy emberszerető, légy tisztaerkölcsű, szentéletű - mert hiszen ezeket a fogalmakat a maguk módja és kénye szerint magyarázhatják, csavarhatják emberek és korok - hanem konkrét utasításokkal állapítja meg: mit kell, mit nem szabad tenni, hogy a halandó becsületes, igazságos, emberszerető, tiszta erkölcsű és szentéletű legyen. Elég itt utalni a Tíz igére (Móz. II. 20, 2-15), a „Tőrvények" (Mispótim) fejeietére, Mózes II. 21., 22., és 23. szakaszára és a „Szentség" (Kedósim) tőrvényeire, Móz. III. 19, 1-37 verseire.

A szóbeli tan keletkezése.

A tóra az ókornak legelső és legkimerítőbb írott törvénykönyve és égmagasságnyira emelkedik a rejtélyes Hamurabi törvénytáblái fölé, a vallási erkölcsi gondolatvilág öszszehasonlíthatatlanságáról nem is szólva. De bármily kimerítő, bármily tüzetes Mózes könyve a törvények megállapításában, mégis a dolog természetéből folyik, hogy a szakadatlanul kifejlődő, változó, megújuló, bonyolódó és más-más állapotokat és eseteket teremtő élet számára nem adhat aprólékos és egyenkénti választ.
Ezt pótolja a szóbeli tan.

Szinaitikus mózesi döntvények.

Föl kell tételeznünk, hogy ilyen bizonyosan már Mózes idejében keletkezett és az utána jövő korszakokban folytatódott; mert a nép számtalan oly kérdéssel és üggyel állt elő, melynek elintézése nem lehetett provideálva az írott tanban. Ez az elintézés egybevetések és következtetések alapján történt, amenynyiben Mózes vagy a különböző nemzedékek Vénei, Papjai, Törvényhozói a tóra szövegéből vagy szelleméből merítették ítéletüket és rendelkezéseiket. A Mózes idejében keletkezettek számára helyes megérzéssel megfelelő nevet alkottak a későbbiek: szinaitikus mózesi döntvények (Halóchó le-Móse mi-Szinai). Nem foglalták írásba; nagy számmal feledésbe is borultak és nem maradtak reánk.

A Misna keletkezése és szerkesztése.

Rabbi Jehuda kanászi.
A nem írott törvények pontos emlékezetben tartása Hillél ideje óta (a 75. évtől ante, az 5. évig post) datálódik és eltart a 200. évig post. Ekkor t. i. a Palesztinában, Szepphoris városában élö Rabbi Jehuda ha-nászi (a fejedelem) a vallásos tételeknek és az azokra vonatkozó különböző nézeteknek roppant ter edelemben fölszaporodott anyagát, őt megelőző nagy írástudók (Rabbi Akibá, Rabbi Méir) foljegyzéseinek hasznalatbavételével, összegyűjtötte és „hat rendben" (Sisó szedórim) vagy csoportban írásba foglalta. Ennek a hat rendnek, ugyanannyi kotetbe foglalva, neve: Misna (Tan) és a benne hagyományos nézeteiket közlő férfiak neve: tanná (tanítómester). Halhatatlan érdemet szerzett magának a fejedelmi Rabbi Jehuda ezzel a művel a zsidóság fenmaradása körül, mert megmentette az anyagot a feledéstől és biztos alapot adott a zsidó vallásos életnek és összefüggő továbbfejlődésének. írásban bírjuk tehát a szájhagyományt is, mely eredetileg tanítóról-tanítványra, tanházról-tanházra szállt át, mely utóbbi okból manapság is megtartotta a „szóbeli tan" megjelölést.

A Talmud.

A Misna a következő, körülbelül 4 évszázadon át magvarázásoknak, fejtegetéseknek, vitáknak és alkalmazásoknak tárgya lett Palesztinában is, Babiloniában is az úgynevezett Amóraim (Megbeszélők) által, kiknek tanházaiban számos tanítvány sereglett össze. Ily módon alakult ki a két Talmud vagy Gemóró (Tan), t. i. a jeruzsálemi és a babilóniai. Az előbbit, kisebb terjedelműt Rabbi Jóhanan 300-ban, az utóbbit Rab Ási és Rabiná (Rab 1biná) 500-ban zárta le. A babilóniai talmud, mely a legbehatóbb buvárkodás tárgypát képezte és képezi állandóan, 12 hatalmas fóliókötetből all és 60 traktátusra oszlik. Rendkívüli éleselméjűség, finom szó- és gondolatdisztinkciók, mélyenszántó logika, tényleg előfordult vagy csak akadémikusan fölvetett eseteknek a vegletekig meno boncolása, villámszerűen e~ymásracsapó kérdések és válaszok, állítások és ellenvetések, ervelések és cáfolatok beláthatatlan tarkasága és az ember teljes figyelmét igénylő élénksége jellemzi e rengeteg művet, mely ragyogó tanujelét szolgáltatja a zsidó ész köny nyedségének, alaposságának, erejének és szárnyalásának. Ez a mű volt a zsidó szellemi foglalkozásnak hazája 13 évszázadon át, ez fejlesztette, tartotta ébren és tette rugékonnyá a zsidónak gondolkodóerejét, ez tette jóvá, megértővé, emberszeretővé szívét, komollyá, kitartóvá, erkölcsössé lelkét, egész valóját. A talmud, a szóbeli tant összefoglaló e szellemi termék bizonyítja, csakúgy mint a tóra; az írásbeli tan, hogy Izráel életének tengelye a vallás, a vallásos gondolat. Mert csakis a vallás iránt érzett szeretet volt képes ilyen alkotást létrehozni, mely a tórának szinte minden szavát taglalja, latolgatja és csakis a vallás iránt érzett szeretet sorozhatott minden életmegnyilvánulást a vallásnak, tehát a legszentebb fogalomnak, rovata alá.

A gáonok kora.

De a Talmud is, hasonlóan a Misnához, igen sok kérdést nyitva hagyott, a végleges döntést azokra a férfiakra bízva, kik majdan bahatóan szentelik magukat tanulmányozásának és koruk vallásos szükségességei mérlegelésének. A 7. század közepétől a 11. század közepéig a legfőbb vallásos fórum két babilóniai városban: délen Szurában, északon Pumbaditában létezett; e fórumok élén, melyek egyúttal egyházi főiskolák is voltak, a gáon (legfőbb egyházi méltóság) állt és őhozzá fordultak egyesek és községek három világrészről vallásos kérdésekkel. A feleletek rövid, de precíz alakban adattak; jelentékeny számukat „Tesúbót ha-geónim" című gyűjteményekben ma is bírjuk.

Rabbi Izsák Fászi vagy: Rif.

A gáoni korszak a 11. század közepén véget ért. De ugyanabban a században (1013-1103) élt, eleintén a marokkói Fász (Fez) városában, későbben a spanyol Lucenában, egy férfiú, ki a talmudtudomány hordozója, föltétlenül elismert tekintélye volt. Neve Rabbi Izsák Fászi vagy Al-fászi, a három kezdőbetű szerint rövidítve: Rif. Több foliókötetes művet írt „Halachót" (döntések) címen, melyben kivonatolja a Talmudot, annak vitáit és tárgyalásait, de csak amennyiben a gyakorlati életre fonto
sak voltak és eredményeik ennek irányítására szükséges alapot szolgáltattak. Ezeket az eredményeket éles elmével, nyitott szemmel és bölcs ítélettel szűrte le és örökítette meg. Rif művén jóleső melegség vonul végig és ezt is, mint a Misnát és Talmudot, magyarázók kísérik minden lapján és napjainkban is a komoly és állandó tanulmányozás tárgya.

Rabbi Móse ben Maimun (Maimonides) vagy Rambam.

Nagy haladást jelent Rabbi Izsák Alfászi e műve a halácha (vallásos döntés) megismerése terén és kiváló segédeszközt nyújt a felötlő esetek irányításában. De az a hátránya, hogy nem csoportosítja, nem osztályozza, nem foglalja rendszerbe döntéseit, hanem hűségesen követi a talmud traktátusait és fejezeteit és így az eligazodás még mindig nehézségekkel járt. Ezt a hátrányt és az abból eredő nehézségeket megszüntette Rabbi Móse ben Maimun (Maimonides), a kezdőbetűk összevonásával: Rmbm (ejtsd: Rambam), született Kordovában 1135-ben, meghalt Fostatban, Kairó külvárosában, 1205-ben: holttestét a Szentföldre vitték, Tiberiásba. Törvénykódexet alkotott, utólérhetetlen tökéletességgel, párját kereső logikával, filozófiai világszemlélettel és művészi rendszerességgel. Két címe van: Misné-Thóra (törvény-kódex) és Jad ha-chazáka (a hatalmas kéz). Ebben a műben a koráig fölgyülemlett óriási anyagot szempontok, szakok és tartalom szerint dolgozza föl, 4 kötetbe foglalja, ezeket 14 csoportra (innen a második neve: Jad = 14, a héber j és d számértéke szerint), ezeket fejezetekre, a fejezeteket meg cikkelyekre bontja. Minden vallásos törvényt, döntést, szabályt és szokást meg lehet találni a megfelelő helyen, könnyen, sok keresgélés nélkül: az istentiszteleti, ünnepi, bőjti, házassági,. étkezési, igazságszolgáltatási, jótékonysági, kereskedelmi, a gyászra vonatkozó stb. intézkedéseket külön-külön, klasszikus tömörséggel, a Misnához hasonló, gyönyörű átlátszó héber nyelven, elvből kikapcsolva minden diszkussziót, kontroverziát, levezetést. Sőt azokat a törvényeket is felöleli Rambam tüneményes kódexe, melyek rég hatályon kívül vannak, mint például az áldozati kultusz törvényeit, melyek a jeruzsálemi Szentély fennállásához vagy olyanokat, melyek a Szentföld ónálló birtoklásához kapcsolódtak. A legmagasztosabb vallásosság és tudomány illata lebeg e mű fölött, melynek majdnem minden törvénykomplexumának végén a fenséges lelkű szerző egy-egy szentírási versnek idézésével megható erkölcsi intelmet intéz az olvasóhoz. Mint a Misnát, a talmudot és Izsák Fászi művét, úgy Rambam kódexét is számos magyarázat lepi el, melyek hálára kötelező lelkiismeretességgel és csodálatos tudással annak forrásait és motívumait mutatják ki.

Arbá (pontosabban: Arbóó) Turim (Négy sor).

Százötven évig volt ez a mű a zsidóság szövétneke; nála és általa kerestek és találtak világosságot. De mindazonáltal nem ragaszkodtak betűjéhez szolgaiasan. A gyülekezetek egyházi vezetői és a vallástudósok megóvták gondolatszabadságukat és sok döntésben eltérő nézeteket vallottak, mert a forrásokhoz fordulva, saját felfogásuk szerint értelmezték azokat és más eredményekre jutottak. Hozzájött még az a körülmény, hogy ebben a másfélszázados időközben - különösen a francia és német rabbik által - a vallástörvényi megállapítások ismét megnövekedtek, melyek számos önálló munkában szét voltak szórva. Így ezeket is föl kellett dolgozni, összeszedni és mint újakat a régiek közé elhelyezni. Ezt a nagy munkát végezte Rabbi Jákob ben Ásér (1280-1340), ki egy második kódexet szerkesztett, melynek címe: Arbá Turim. Alapul vette Maimonides művének architektónikáját: négy kötetbe foglalta és ezeket fejezetekre osztotta. Elődjétől abban különbözik, a megnövekedett anyagon kívül, hogy csakis az érvényben levő vallásos praxis megállapításait veszi föl, ho megállapítások mellett az auktoritásokat is említi, akiktől azok származnak és hogy, mellőzve a 14-es csoportozást, a 4 kötetnek ád külön jellegzetes nevet és azok alá subsumálja az egész anyagot. Az első kötet: Órach chájim = Az élet útja; tartalma: az istentiszteleti élet a hétköznapi, szombati, ünnepi és böjti liturgiával és rituáléval 697 fejezetben. A második kötet: Jóre déa = Az ismeret tanítója; tartalma: az étkezési törvények, a fogadalomról és eskü szentségéről, a szülők, tanítók és tudósok iránti tiszteletről, a jótékonyságról, beteglátogatásról, gyászról, a rituális fürdőről stb. szóló törvények 403 fejezetben. A harmadik kötet: Eben ha-ézer = A segítő talpkő (t.i.) a hitves, kit a tóra „segítőnek" mond); tartalma: a házassági törvények, a házasságjog 178 fejezetben. A negyedik kötet: Chósen ha-mispót = A jog vértje; tartalma: a teljes magánjog 427 fejezetben.

Rabbi József Káró Sulchan áruch-ja.

És van még egy törvénykódexünk, mely utolsónak készült el és melyet más nem követett azóta: a Sulchan áruch (A terített asztal.) Szerzője Rabbi József Káró (1488-1575), a palesztinai Szafet városának főrabbija; egy férfiú, ki betéve tudta az egész Misnát, ki otthonos volt a talmud minden zege-zugában, aki teljesen ismerte a gáonok vallástörvényi döntéseit, Alfászi művét és aki Maimonidesnek, valamint Jakob ben Ásérnek kódexeit kommentálta kötetről-kötetre, fejezetről-fejezetre. Szédítő tudás, megfoghatatlan szorgalom, megdöbbentő emlékezőtehetség és a szív minden dobbanásával rajongó vallásosság alkotják ennek a szentéletű férfiúnak egyéniségét. Aszkéta volt a legvégső határig, kinek csak egy tápláléka volt, csak egy gyönyöre: a nemzete irodalmába való maradéktalan elmerülés.

Művének mintájául veszi Jakob ben Ásér művét, még a megnevezéseket is megtartotta: I. Órach chájim, II. Jóre déa, III. Eben ha-ézer, IV. Chósen ha-mispót; mégis azzal a szerencsés újítással, hogy az egyes fejezeteket paragrafusokra osztotta. Természetes, hogy helyet foglal abban az elődje óta az ő koráig megnőtt anyag és így hézagtalan, erős rendszérbe öntött kódexet teremtett. Ennek is akadtak persze magyarázatai, melyek a szöveget jobbról-balról veszik körül. Az drach chájim magyarázatai: Mógén Dávid és Mógén Ábrahám (Dávid ill. Ábrahám paizsa); a Jóre déa magyarázata: Turé záhav (Arany sorok) és Szifszé Kóhén (A kóhén ajkai); az Eben ha-ézer magyarázatai: Chelkasz mechókék (A törvényhozó része) és Bész Semuél (Sámuel háza); a Chósen ha-mispót magyarázatai: Meirász énájim (A szemek megvilágosítója) és Turé záhav (Arany sorok). Ezeken kívül majdnem minden paragrafust megjegyzések, toldalékok és helyesbítések kísérnek, szerzőjük Rabbi Mózes

Isszerles (1520-1572).

Szigorú és minuciózus ez a kódex. De bármilyen harcok fejlődtek ki körülötte és ellene már megjelenésekor és bármily különbözők az ítéletek róla mind a mai napig is, mégis elfogadták normativumul és tagadhatatlanul az a nagy érdeme van, hogy szilárd és egységes irányt szabott a vallásos gyakorlatnak. Joggal mondja róla maga József Káró a bevezető sorokban: „Ha valakinek szüksége lesz valamely haláchikus feleletre, nem fog többé zavarba jönni." Körülbelül négyszáz év múlt el azóta, de ahol a hívek utasítást kérnek rabbijaiktól bármi vallástörvényi ügyükben, ott azok mindenütt, világszerte, elsősorban a Sulchan áruch illető paragrafusait lapozzák fel.

Így emelték - a tórából indulva ki - a zsidóság törvényrendszerének hatalmas épületét, így egészítették és építették azt ki nagy szellemek az évezredek folyamán. Újabb törvénykódex volna most már szükséges, mely méltón tudna csatlakozni a dicső, halhatatlan elődökéihez. És ha egy ember nem képes megbírkózni ily feladattal, akkor kezdje azt egy - mély vallásosságú és mélytudományú férfiakból álló - társaság. Ez volna a tradícióhoz való igaz ragaszkodásnak és hűségnek dokumentuma.

Fischer Gyula főrabbi.