A TALMUD KÖNYVEI

TALMUD
 

A Talmud hatalmas foliánsaiban a zsidó szellem évezredes termékei rétegződtek le. És mert a zsidóságnak sok volt az ellensége, minden korban akadtak, akik a talmudon keresztül akarták annak alkotóját, a zsidó népet támadni. Hamis beállítások és tudatos félremagyarázások csóváit dobálták ellene és gyakran lobogtak a máglyán a Talmud tiszta lapjai, melyekről a zsidó etika fénye, az ősi zsidó szellem ereje áradt. E szellem az igazság, a jóság, a becsületesség, Istentisztelés és az emberszeretet szelleme. A Talmud bölcsei, ennek a szellemnek kifejezői, tiszta, gáncstalan életű férfiak, akik a földi létet előcsarnoknak tekintették az Örök Élethez és minden gondolatuk arra irányult, hogy Isten trónusa elé minél több jó cselekedetet vigyenek majd magukkal. Ez a szent szellem, a jóságakarás, az igazságkeresés tükröződik vissza a Talmud lapjain, ugyanaz a szellem, amely ma is minden igaz erkölcsnek alapja.

A Talmud megszerkesztése, ami az ötödik század végén történt, a zsidó törvény fejlődésének egyik legjelentékenyebb mozzanata volt. A mózesi törvények óta keletkezett új törvények és azok, melyek szintén Mózes idejéből valók, de nem vétettek fel a Tórába ( a "szináji törvény"), szóbeli hagyomány útján terjedtek tovább. A szóbeli hagyomány törvényeit a második század vége felé Jehuda rabbi gyűjtötte össze Misna címen hat könyvben, melyek a földmívelésről, az ünnepekről, a házassági és a polgári jogról, a szentségekről és a levitikus tisztaságról szólnak. Ez időtájt a babyloni zsidóság szellemi élete nagyon fellendült, úgy, hogy a következő három évszázad alatt a Misna külön palesztinai és külön babyloniai taglalása következtében a 4., illetve 5. század végén kétféle új törvénygyűjtemény keletkezett: a palesztinai (vagy jeruzsálemi) és a babyloniai Talmud. Az utóbbi a döntő érvényességű.

Íme, a mózesi törvényektől az 5. század végéig több, mint ezer esztendő jogfejlődését mutatja be a Talmud, mely a tulajdonképpeni törvényeken kívül magába foglalja mindazt, ami különösen az utolsó 500 esztendő alatt a zsidó szellemet foglalkoztatta: orvostudományt, történelmet, matematikát, csillagászatot, példázatokat, mindezeket persze csak úgy, amint az e körökbe tartozó adatok a törvénykifejtés során az előadás menetébe alkalmilag belekapcsolódtak.

A Talmud tartalma sok évszázad alatt és több országban keletkezett. Ennek következtében a Talmud előadásában bizonyos idegenszerű sajátosság van. Akik a Talmudot hamis világításban akarják feltüntetni, rendesen ezeket az idegenszerű sajátosságokat pécézik ki, kiragadnak egyes mondatokat az összefüggésükből vagy egyes legendákat sajátos ókori miliőjükből, egyes szentenciákat eredeti talajukból, hogy a zsidóságot a furcsaság színében mutassák be. A Talmud csak igaz elmélyedéssel közelíthető meg és már a szemelvényes közlés maga, különösen fordításban alig alkalmas a Talmud szellemének, tiszta erkölcsi felfogásának és mély poézisének visszatükrözésére. Mégis épp rosszhiszemű "fordítás"-okkal szemben szükségesnek vélem, hogy az eredeti források után készült Talmud-szemelvények kerüljenek a magyar olvasóközönség, zsidók és nem zsidók elé.


Molnár Ernő dr.