Sztehlo Gábor emléknap

 

2014. május 24-én a Budavári Evangélikus Egyházközség és a Sztehlo Gábor Gyermek- és Ifjúságsegítő Alapítvány emléknapot rendezett a vészkorszakban zsidó gyermekek százait megmentő evangélikus lelkész és pedagógus halálának 40. évfordulójára. Meghívottak és mentett "Sztehlo-gyerekek" vettek részt a szép ünnepségen - sajnos az utóbbiak évről-évre kevesebben vannak.

 

 

 

Délelőtt Sztehlo Gábor sírjánál tisztelegtek a Farkasréti-temetőben, délután előadások és a diákok részére hirdetett pályázat díjainak kiosztásával folytatódott a program. Megnyitottak egy a Soával foglalkozó képzőművészeti kiállítást, egy másik tárlat pedig az udvarról nyíló barlangpincében egykori hangulatot teremtő tárgyakkal emlékeztetett ezekre a tragikus időkre.

 

 

Itt a rendező középiskolai osztály tagjai vezették a látogatókat, bemutatva a régi plakátokat, újságkivágásokat. A megmentettek könnyek között, nagy hálával emlékeztek a jóságos lelkészre, akinek életüket köszönhették.

Sztehlo Gábor, mint a Nemzetközi Vöröskereszt budapesti irodája B szekciójának vezetője együttműködve Komoly Ottóval és a svéd diplomatákkal bátran és nagy leleménnyel oltalmazta a gyermekeket a nyilas gyilkosok ellen.

Sztehlo Gábor néhány hét alatt 32 gyermekotthont hozott létre illegálisan lakásokban, kisebb-nagyobb családi házakban, villákban a Nemzetközi és a Svájci Vöröskereszt anyagi támogatásával.
Ezekben az intézetekben mintegy ezerötszáz gyermek és az őket ellátó ötszáz felnőtt lelt menedéket. Valamennyien, akik hozzá menekültek, túlélték az üldöztetés és a háború megpróbáltatásait.

Rövid átmeneti időszak után Sztehlo Gábor ismét segítő akciót szervezett: az evangélikus egyház szeretetotthonait alapította meg, s egyiküket vezette is. Ezekben az otthonokban öregeket és fogyatékos gyermekeket gondoznak mind a mai napig. Vigasztalta a csüggedteket, tartotta bennük a lelket.
A Budakeszi úton lévő gyermekotthonban, ahol iskola is működött, a korszerűen felszerelt műhelyekben szakmát tanultak a gyerekek, a 12 éven felüli fiúk pedig a Gaudiopolis elnevezésű önkormányzati rendszert hozták létre.
Felszabadulás után Gaudopolisz néven egy gyermekvárost létesített, ahol nagyszerű pedagógiai eredményeket ért el. Sajnos ez nem mindig egyezett a makarenkoi gyakorlattal, ezért letette vezetői megbízatását és Svájcba emigrált.

 

Az őt ábrázoló relief megkoszorúzásánál beszédek méltatták emberségét, érdemeit. Száműzetésében is kapcsolatot tartott egykor védenceivel, találkozásaik alkalmával tanácsokkal és minden módon segítette őket.

 

 

 

Egy angol kórus vendégszereplése méltón zárta le ezt szép napot!

Róbert Péter
2014.06.06

Vissza