2014. május 24-én a Budavári Evangélikus
Egyházközség és a Sztehlo Gábor Gyermek- és Ifjúságsegítő Alapítvány
emléknapot rendezett a vészkorszakban zsidó gyermekek százait megmentő
evangélikus lelkész és pedagógus halálának 40. évfordulójára.
Meghívottak és mentett "Sztehlo-gyerekek" vettek részt a szép ünnepségen
- sajnos az utóbbiak évről-évre kevesebben vannak.
Délelőtt Sztehlo Gábor sírjánál tisztelegtek a Farkasréti-temetőben,
délután előadások és a diákok részére hirdetett pályázat díjainak
kiosztásával folytatódott a program. Megnyitottak egy a Soával
foglalkozó képzőművészeti kiállítást, egy másik tárlat pedig az udvarról
nyíló barlangpincében egykori hangulatot teremtő tárgyakkal
emlékeztetett ezekre a tragikus időkre.
Itt a rendező középiskolai osztály tagjai vezették a látogatókat,
bemutatva a régi plakátokat, újságkivágásokat. A megmentettek könnyek
között, nagy hálával emlékeztek a jóságos lelkészre, akinek életüket
köszönhették.
Sztehlo Gábor, mint a Nemzetközi Vöröskereszt budapesti irodája B
szekciójának vezetője együttműködve Komoly Ottóval és a svéd
diplomatákkal bátran és nagy leleménnyel oltalmazta a gyermekeket a
nyilas gyilkosok ellen.
Sztehlo Gábor néhány hét alatt 32 gyermekotthont hozott létre
illegálisan lakásokban, kisebb-nagyobb családi házakban, villákban a
Nemzetközi és a Svájci Vöröskereszt anyagi támogatásával.
Ezekben az intézetekben mintegy ezerötszáz gyermek és az őket ellátó
ötszáz felnőtt lelt menedéket. Valamennyien, akik hozzá menekültek,
túlélték az üldöztetés és a háború megpróbáltatásait.
Rövid átmeneti időszak után Sztehlo Gábor ismét segítő akciót
szervezett: az evangélikus egyház szeretetotthonait alapította meg, s
egyiküket vezette is. Ezekben az otthonokban öregeket és fogyatékos
gyermekeket gondoznak mind a mai napig. Vigasztalta a csüggedteket,
tartotta bennük a lelket.
A Budakeszi úton lévő gyermekotthonban, ahol iskola is működött, a
korszerűen felszerelt műhelyekben szakmát tanultak a gyerekek, a 12 éven
felüli fiúk pedig a Gaudiopolis elnevezésű önkormányzati rendszert
hozták létre.
Felszabadulás után Gaudopolisz néven egy gyermekvárost létesített, ahol
nagyszerű pedagógiai eredményeket ért el. Sajnos ez nem mindig egyezett
a makarenkoi gyakorlattal, ezért letette vezetői megbízatását és Svájcba
emigrált.
Az őt ábrázoló relief megkoszorúzásánál beszédek
méltatták emberségét, érdemeit. Száműzetésében is kapcsolatot tartott
egykor védenceivel, találkozásaik alkalmával tanácsokkal és minden módon
segítette őket.
Egy angol kórus vendégszereplése méltón zárta le ezt
szép napot!