Elul hónapban, az újévet (ros hásáná) megelőző vasárnaptól kezdve
egészen újévig szokásban van böjtölni, mert az újév és az
engesztelés napja (jom kipur) közötti tíz napon, a tíz bűnbánó napon
(ászeret jemé tsuvá) sokan böjtölnek, de a teljes tíz napból
hiányzik négy nap. E négy nap a ros hásáná két napja; a közbeeső
szombat (sábát suvá); és a jom kipur előtti nap (erev jom kipur),
mikor is tilos böjtölni. Ezért e napok helyett, ezeket megelőzően,
szokás négy napot böjtölni. (Vannak közösségek, hol az újévet
megelőző vasárnaptól kezdve az összes napokon böjtölnek napkeltétől
a délutáni (minhá) ima végéig, vagy napnyugtáig. Néhol csak négy
napon böjtölnek: az első napon (vasárnap); az újév előtti napon; és
a közbeeső hét második (hétfő) és ötödik (csütörtök) napján.) Az
étkezés és az ital fogyasztása tilalmas ebben az időszakban
napfelkeltétől a délutáni (minhá) ima elmondásáig.
A zsinagógába ezekben a napokban hajnalban szokás menni, ahol
különleges, bűnbánó, bocsánatkérő (szlihot) imákat mondunk és sófárt
fújunk. (Kivéve az újév előtti napot!) A hagyomány szerint a szlihot
imákat Mózes tanította meg a népnek, ő pedig magától az Ö.valótól
tanulta. A Talmud írja: "Az Ö.való beburkolózott, mint egy
előimádkozó és megtanította Mózesnek az imákat mondván: Mikor a
zsidók vétkeznek előttem, mondják el ezen imákat és én meg fogok
nekik bocsátani..."1
Szokás e napokban felkeresni a temetőt és meglátogatni elhunyt
szeretteink sírjait, valamint az igaz emberek (cádikim) sírjait,
kérve közbenjárásukat érdekünkben az Égi Bíróság előtt. Részlet az
Imakönyvből (Szidur), a bocsánatkérő (szlihot) imákból:
"Hosszan tűrő I.-ten! (É.-l ereh ápájim!)
Te nagy kegyességű és igazságos! Ne haragodban büntess minket!
Szánd meg Ö.való népedet és segíts ki minket minden bajból.
Vétkeztünk ellened, Urunk. Bocsáss meg nagy irgalmad szerint, oh
I.-ten!"
1
Talmud, Ros hásáná 12a.
Oláh
János
Judaisztika I. |
/
