Vissza a TUDOMÁNY-hoz

vallastud1.jpg (6027 bytes)

blue.gif (53 bytes)   

Frőhlich Róbert főrabbi: Háborús responsumok


XI. Elhalálozás, temetés, gyász

Háborús időben a leggyakrabban előforduló kérdések azok, amelyek a halállal függenek össze. Nézzünk ezekből meg egy csokrot.

a./ Kérdés:

Végezhető-e kriá1, hiszen az egyenruhát nem szabad megcsonkítani? Egy rabbi kérdezte ezt, mert az egyik katonát apja haláláról értesítették táviratban otthonról. A katona tudni akarta, hogy elvégezheti-e a kriát, hiszen a hadsereg egyenruhája nem csonkítható meg.

Válasz:

Amikor kriát kell végezni, a fehérneműbe kell belevágni a szív fölött2.

b./ Kérdés:

Megfelelő-e az, ha a tállitot3 a zubbony alá teszik, hiszen a zsidó katonákat nem praktikus a temetéskor hagyományos temetési öltözetbe öltöztetni - halotti takaró, tállit, stb.

Válasz:

Már a harctéren elesett katonák vonatkozásában megvitattuk a tállitban temetés kérdését. Esetükben úgy döntöttünk: az elesettekre vonatkozóan a zsidó törvény megengedi, hogy abban a ruhában temessék el őket, amelyikben rájuk találtak, azaz egyenruhájukban.
A rabbinak már a háború kezdetén ki kell jelenteni, hogy a majdan eleső zsidó katonákat úgy kell eltemetni, ahogyan akkor temetnék el őket, ha nem katonaként estek volna el. A reform zsidó családok fiait, akiket polgári ruhában temetnének civil körülmények között, egyenruhában kell temetni, minden változtatás nélkül. Az ortodox fiúk, illetve a szabályokat szigorúan betartó családból származók esetében, akiket civil körülmények között tallitban temetnének el, az ortodox gyakorlatot kell követni. Ha a holttest a családhoz visszajut, akkor természetesen a család gondja a hagyomány szerinti gyakorlat követése.
top4j.gif (1992 bytes)

c./ Kérdés:

Széles tömegeket érintő katonai tiszteletadás esetén, amikor a sírokra virágot helyeznek, kérje-e a rabbi, hogy tegyenek kivételt a zsidó katonák sírjánál, vagyis a zsidó katonák sírjára ne tegyenek virágot?

Válasz:

A virág, cserje sírra ültetésének tilalma azon az elven alapszik, hogy az élőnek haszna a sír földjéből nem származhat (aszúr böhánáá4). Ez az ültetett növényekre vonatkozik. A mértéktelen kérkedés tilalma nem vonatkozik arra, ha évente egyszer-kétszer katonai tiszteletadás mellett néhány szál virágot tesznek az összes sírra.

Kavicssor.gif (8081 bytes)

A rabbinak nem kell kérnie, hogy kivételt tegyenek a zsidó katonák sírjánál, mert ez a virág az elhalt tiszteletét (mipné kvod hámét5) jelzi6.top4j.gif (1992 bytes)

d./ Kérdés:

Mondhat-e egyedül Káddist7 Jahrzeitkor8 a hosszú időre elhagyatott helyre vezényelt katona, ha nincs lehetősége arra, hogy összegyűjtse a minjánt?

Válasz:

Ugyanúgy, mint a tefillá9 esetén, jobb ezt is gyülekezetben elmondani, noha megengedett hang nélkül, egyedül mondani. A Káddis része a gyülekezet által adott válasz, ennek ellenére elmondható hang nélkül, egyedül.
Meg kell adni azonban a gyászolóknak a Káddis elmondásának lehetőségét. Ha azonban a közösségi Káddis azt jelenti, hogy a gyászolók maguk is mondhatják a Káddist, de arra kérik őket, hogy csoportosan, egyszerre mondják, és a gyülekezet válaszol. Ezt a témát tekintélyes mértékben tárgyalja a rabbinikus irodalom, főként az árvákat és a Jahrzeitet illetően arra vonatkozóan, hogy ki mondhat Káddist. Sziddurjában10 a gyászoló Káddisát tárgyalva Jacob Emden ezt mondja:
“Nem mélyedek el abban a tárgyban, hogy ki mondjon Káddist, etc., mivel ez a tárgy a minhágra tartozik. Mennyire kifinomult és dicséretes a szefárdok szokása: ha sokan vannak olyanok, akiknek Káddist kell mondaniuk, akkor közösen mondják a Káddist. Így veszik elejét a vitának.”
Móse Szófér11 ugyanezt a témát tárgyalja (Hatam Szofér, Jóre Déá 345). Egyetértőleg idézi a Jacob Emden által említett szfárd szokást és azt mondja: a Káddis derabbanan12-t tekintve iskolájukban ugyanezt a gyakorlatot követik, nevezetesen: az árvák együtt mondanak Káddist. Hozzáfűzi: mi kár származna ebből?
Markus Horovitz, Frankfurt ortodox rabbija még frissebb választ ad ebben a tárgyban a XIX. század első felében (Maté Lévi II, 3). A következőt mondja: elfogadta az együttes Káddis-mondás szokását (noha nem kedveli), mert ez a régi frankfurti minhág szerinti ősi frankfurti szokás.
A fentieket a következőképpen foglalhatjuk össze: ha egy mód van rá, minden gyászolónak meg kell adni a minján lehetőségét Jahrzeitjén. A rabbi kötelessége megszervezni a gyülekezetet bármely katona elhalt hozzátartozója tiszteletére, ha az érintett kapcsolatba lép vele.
top4j.gif (1992 bytes)

e./ Kérdés:

Felkérhető-e a rabbi arra, hogy eltávozási engedélyt szerezzen a zsidó fiúk számára abból a célból, hogy lehetőségük legyen Jahrzeitjükre hazamenni?

Válasz:

A rabbinak joga van eltávozási engedélyt kérni a katona számára, ha a laktanyában vagy a harcállásponton nem biztosítható a minján, hogy ezáltal a fiúknak lehetőségük nyíljon arra, hogy Jahrzeitjükre hazamehessenek. A rabbinak lehetőség szerint minden tőle telhetőt meg kell tennie annak érdekében, hogy a laktanyában vagy egy közeli zsidó közösségben összegyűljön a minján, s ha ez sikertelen, akkor folyamodhat eltávozási engedélyért.

f./ Kérdés:

Melyik napot kell Jahrzeitként megtartani, ha valakit hivatalosan holttá nyilvánítottak, de semmi nyom sem lelhető fel és eltűnésének napja kideríthetetlen?top4j.gif (1992 bytes)

Válasz:

A feltett kérdés lényege: melyik napot kell Jahrzeitként megtartani, ha a halál napja nem ismeretes. Komplikálja ezt a kérdést az a tény, hogy jóllehet a kormány hivatalosan holttá nyilvánít valakit, de semmi nyom nem lelhető fel, a gyász megtartása pedig kapcsolódik az özvegy újraházasodási jogának kérdéséhez. Így a Sulchán Árúch, Jóre Déá 375,7-höz Ture Zahav13 kijelenti: tengerbe veszett férfi gyászának nem kell meghatározott formája legyen, mert a gyász szertartás egyesek véleménye szerint azt jelentheti, hogy az özvegy számára az újraházasodás megengedett. L. még Joszéf Kárónak a Túr-hoz fűzött véleményét. Tény az, hogy ha a vízbe veszett férfi nem volt házas ember, így a feleség újraházasodásának kérdése nem merül fel, még ebben az esetben sincs a gyászolásnak olyan formája, amit meg kell tartani érette. A hivatalos holttá nyilvánítás hitelességének ügyében a Bizottság egy korábbi responsumban döntött (ez főként Móse Szófér responsumán alapszik) a következőképpen: el kell fogadni a kormány jelentését, ami pedig a halálnak a Bét Din14 általi végső megállapítását illeti, a Bizottság úgy határozott, hogy ezt az érintett családokra és rabbijaikra hagyja. Noha az újraházasodás kérdése nem közvetlenül kapcsolódik a nekünk föltett alapkérdéshez, nevezetesen ahhoz, ami a Jahrzeitet illeti, mégiscsak kapcsolatban van a kérdéssel, és fontos, hogy erről is említést tegyünk ebben a responsumban.

Tehát az alapkérdés: Mikor kell a Jahrzeitet tartani, ha a halál napja nem ismert pontosan: a halálhír vételének dátuma (Smuá Krová vagy Smuá Rechoká15) a fontos dátum.
Tehát a gyász a halálhír vételének napján kezdődik. Smuá Krová esetében a gyászoló a halálhír vételétől számított harminc napot számlál, hiszen az alapelv a következő: a halálhír vételének napja, Smuá Krová, a törvény szerint a temetés napjával azonos (Sulchán Árúch, Jóre Déá, 402). A hozzánk érkezett kérdés Smuá Rechokára vonatkozott. Ilyen esetben a hír hallatának napján a gyász egy órás. Az apa vagy az anya harminc napos gyászolása a hivatalos holttá nyilvánítás kézhez vételének napján kezdődik. Egyértelmű tehát, hogy a holttá nyilvánítás kézhez vételének napja számít a temetés napjának, ez az a nap, ami az elkövetkezendő évek során a Jahrzeit napja.
top4j.gif (1992 bytes)

 

Kavicssor.gif (8081 bytes)

1 Bevágás, beszakítás. A törvény szerint a halottakért (a hét közvetlen hozzátartozóért: apa, anya, fiú-, lánytestvér, férj, feleség, gyermek) való gyász egyik jele a ruházat bevágása. A bevágott ruhadarabot a slosim, azaz a harminc napos gyász végéig hordani kell, kivéve a szombati napokat.
2 Szülőért viselt gyász esetén a szív fölött, minden más esetben jobb oldalon kell a kriát elvégezni.
3 Imalepel, melyet a reggeli istentiszteleteken öltünk magunkra. A zsidó férfiakat tállitjukban temetik el, úgy, hogy az egyik sarkáról levágják a szemlélőrojtokat (cicitet), ezáltal paszullá, rituális használatra alkalmatlanná téve.
4 Azaz : tilos belőle hasznot húzni. Ez nem csak a fenti esetre vonatkozó szabály, sok párhuzamát találjuk meg a rabbinikus törvénykezésben, például a sertés nem csak étkezésre, hanem bármiféle hasznosításra alkalmatlan és tiltott, akár egy bőrkesztyű erejéig sem hasznosíthatja zsidó.
5 A halott tisztelete nem azonos a halott kultuszával. A zsidó gondolkodásban a holtak tisztelete a megfelelő módon történő sírba tételig tart, azon túl már nem az elhalt személyt, hanem az emlékét illeti meg a tisztelet.
6 Még egy érv a virág mellőzéséhez : chukát hágoj, azaz a nemzsidó vallási törvények követésének tilalma. Ennek értelmében a zsidó szokás nem a virág, hanem a kő elhelyezése a síron. Jelen esetben mégis engedélyezett a virág elhelyezése, a tágabb értelemben vett salom bájit, azaz a békés együttélés elősegítése végett.
7 A halottakért való arameus nyelvű ima, melyet törvényeink szerint csak minjánban lehet elmondani.
8 Halálozási évforduló (jiddis szó).
9 Főimádság, az istentisztelet egyik központi eleme, melynek elmondásához szintén követelmény a minján.
10 Imakönyv.
11 Móse Schreiber, XVIII. századi pozsonyi rabbi, mély, haláchikus tudással megalapozott responsumokkal és filozófiai művekkel vált a zsidó irodalom nagyjává.
12 A Káddisnak több fajtája ismeretes, a legismertebb a Kaddis Jatom, azaz Árvák vagy gyászolók káddisa, a Káddis derabbanan, a tudósokért, rabbikért, tekintélyes emberekért lmondott káddis.
13 Kommentár a Sulchán Áruchhoz.
14 Három tagból álló rabbinikus bíróság, mely vitás vagy nehéz vallási problémákban hivatott dönteni.
15 Közeli időpontban vagy távolabbi időpontban meghallott halálhír.

keksor.gif (227 bytes)

blue.gif (53 bytes)