Vissza a TUDOMÁNY-hoz

  

Oláh János: Az Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetem Szentírás- és Talmudtudományi Tanszékének történetéről


A felvilágosodott Friesenhausent nyugtalanította, hogy nem állnak művelt rabbik és tanítók a zsidó közösségek élén, ezért 1806. július 26-án Bécsbe utazott, ahol módja volt József nádornak átadnia azt a memorandumot, amelyben többek között a következőket is írta: "... amikor süketnémákról gondoskodás történik, miért feledkeznének meg uralkodása alatt a zsidók százezreinek szenvedéséről ? A zsidó népnek szüksége van egy intézetre, amelyben jövendő rabbik és tanítók nevelkedhetnének, akik képesek lennének a népet arra nevelni, hogy jobban megértsék kötelességteljesítésüket mint emberek és mint állampolgárok."10

Friesenhausen kérését a véleményezésre felkért tekintélyes rabbik elvetették, így ez akkor még eredménytelen maradt. Néhány év múlva, 1837-ben ismét előkerült egy rabbiképző felállításának szükségessége, ugyanis a zsidókról szóló törvényjavaslatba "Azon határozmány lőn felvéve, hogy rabbik ezentul csak azok lehetnek, kik nyilvános felügyelet alatt hivatásuknak megfelelőleg oktattak és az anyakönyvet az állam nyelvén vezetni képesek."11

E " határozmány" sem vezetett azonban még eredményre. Hét évvel később egy rabbiképző alapítását Löw Lipót,12 a későbbi híres szegedi főrabbi, a Pesti Hírlap 1844. június 2-i számában is megsürgette, majd "Az alsótábla 1844. szeptember 27-iki ülésében ujólag szóba hozatott a zsidóság és a rabbiképző-intézet felállítása ellenmondás nélkül elhatároztatott, mely ellen a főrendi táblánál sem támadt ellenmondás."13
Komoly stádiumba azonban a rabbiképző kérdése csak akkor jutott, amikor a szükséges anyagi fedezet is rendelkezésre állt. Ez 1856-ban valósult meg, mikor is I. Ferenc József elhatározta, hogy az 1848/49-es forradalomban és szabadságharcban való részvétel miatt a magyar zsidókra kirótt hadisarc megváltása fejében összegyűlt 1. 000 000 forintból egy oszthatatlan iskola-alapot hozzanak létre, amelyből megvalósulhat a rabbiképzés Magyarországon.
Brill Sámuel Löw,14 a pesti hitközség dájánja és későbbi rabbisági elnöke; Hirsch Márk15 óbudai, később prágai majd hamburgi-; és Steinhardt Jakab16 aradi főrabbi a magyar hatóságok kérésére elkészítette a felállítandó magyar rabbiképző alaptervezetét, amelyet 1864-ben publikáltak.17 Az 1868/1869-es Egyetemes Gyűlés, vagy hivatalosan a Magyarországi és Erdélyi Izraeliták Országos Kongresszusa új bizottságot küldött ki, amely a régiek mellett a következő tagokkal bővült: Kohn Sámuel,18 Hochmuth Ábrahám19 és Zipser Mayer20 rabbik; valamint Deutsch Henrik,21 az Izraelita Tanítóképző igazgatója).
Ez a bizottság azután elkészítette (az előzőt alapul véve) az "Országos magyar izraelita rabbiképezde számára készitett szervezési 's tanterv"-et.22 A tervezet hatéves alsó- és négyéves felső tanfolyamot ajánlott. A rabbiképzőben később az alsó és a felső tagozódás megváltozott, és az alsó- és a felső tanfolyam is öt esztendőssé vált.23 A rabbiképző felállítását azonban a magyarországi zsidóság egy része nem nézte rokonszenvvel.

ELŐZŐ

KÖVETKEZŐ