Oláh János egyetemi docens:
A tízparancsolat aggádikus magyarázataiból

Elhangzott a Magyar Tudomány Ünnepe 2007 rendezvénysorozat, A Tízparancsolat című előadásán a Szentírás- és Talmudtudományi Tanszék  rendezésében. (Budapest, 2007. november 20)

Először néhány szó az aggádáról: Az aggádá arámi eredetű héber szó, mely elbeszélést, történetet, mondát, írásmagyarázatot jelent. E zsidó vallási, irodalmi és folklorisztikus műfajcsoport az ante II. századtól a post II. századig főként a Tanahⁱ szövegének magyarázatát jelentette a zsidó irodalomban, míg a későbbiekben mindazt, ami nem vallástörvényi tartalmú alkotás. Végül a zsidó mese-, legenda- és mondavilág; valamint a hasonlatok, példázatok és közmondások gyűjtőfogalmává vált. Az aggádá irányát talán a legtalálóbban egy régi mondás jellemzi: „Ha meg akarod ismerni a világ teremtőjét, akkor tanulj aggádát, mert ebből a tanulmányból ismered meg Istent és az Ő útjait.”*ⁱⁱ Hevesi Simon, Rabbiképzőnk néhai professzoraⁱⁱⁱ így vélekedett az aggádáról: „Aki erkölcsi erősödést keres, meg fogja benne találni, mert az aggádá a zsidó nép eszményeinek van szentelve és célja első sorban vallási és azzal kapcsolatosan ethikai. Aki nem keres semmit, csak irodalmi hatást, az is megtalálja és élvezi az aggádának színét és zamatát.”^iv Világszerte jelentős és elismert tudósai voltak az aggádának Bacher Vilmos^v és Heller Bernát,^vi Rabbiképzőnk hajdani tudós professzorai. A tízparancsolatról , általánosságban: A tízparancsolat örök és egyetemes jelentőséggel bír, miként azt a Misna írja: „Tíz dolgot teremtett az Örökkévaló péntek délután, alkonyatkor: […] 10. a kőtáblákat.”^vii

A kőtáblákat, melyeken a tízparancsolat is ott volt, tehát azok e misnai idézet szerint már világ teremtésekor el voltak készítve, így tehát korban megelőzik az emberiséget, ezáltal függetlenek időtől, helytől és néptől! Mindenkor, mindenhol és mindenkinek szólnak, ki hiszi a teremtő Isten létét és elismeri Őt urának. De ennek az univerzalitásnak a kifejtése már az aggádák érdeme, a rabbinizmus következménye. Az aggádák alkottak a tízparancsolatból egyetemes érvényességű tanítást, mert a tízparancsolat nélkül a világ tökéletlen volna, ahogyan a Talmud^viii írja: „A Szináj-hegyi kinyilatkoztatás napja ugyanolyan jelentős, mint a világ teremtésének napja, hiszen törvények nélkül a világ értelmetlen.”^ix A tízparancsolat kihirdetése 70 nyelven hangzott el, hiszen a Föld lakói ennyi nyelven beszélnek, tehát mindenki hallhatta azt, amint a Talmud magyarázza.^x Így a tízparancsolat az egész emberiségnek szól, ezt a Mehiltá^xi konkrétan meg is fogalmazza: „Miért nem adta Isten a Tórát Izrael földjén? Nehogy érvet adjon ezzel a világ népeinek, hogy azt mondják: Az ő földjükön adatott, ezért nem fogadjuk el mi! […] Három dologban adatott a Tóra: A pusztaságban, a tűzben és a vízben, mert amint ezek mindenki számára ingyen vannak, úgy a Tóra is ingyen van mindenki számára.”^xii

Talán érzékelhető e néhány aggádikus magyarázatból is az egyetemességre való törekvés, szándék és tükrözi a rabbinikus kor zsidóságának felfogását egy olyan szövegről, amely nem kizárólag a zsidóság, hanem a zsidó-keresztény kultúrkör moráljában is döntő fontossággal bír. Nézzünk konkrétan néhány aggádát! Az Isten környezetében lévő angyalok nem akarták, hogy megkapja a Tórát az ember. Hogy mégis megkapta, az a Talmud egyik aggádája szerint Mózes érdeme. Így olvashatjuk: „Rabbi Jehosuá ben Lévi mondta: Abban az órában, mikor Mózes felment a magasságokba, mondták a szolgálattévő angyalok a Szent, áldott Ő, (Isten) előtt: Világ Ura! Mit keres asszony szülötte közöttünk? Mondta nekik (Isten): Eljött átvenni a Tórát. Mondták előtte (angyalok): Amit elrejtettél kilencszázhetvennégy nemzedékkel a világ teremtése előtt, azt akarod adni egy teremtménynek!? "Mi az ember, hogy megemlékezel róla és az emberfia, hogy gondod van rá?^xiii Ó Urunk, mi Urunk! Mily felséges a te neved az egész földön, és az égben is megmutattad fenségedet.^xiv" A Szent, áldott Ő, (Isten) mondta Mózesnek, hogy feleljen nekik. Mózes szólt: Világ Ura! Félek, hogy szájuk leheletével elégetnek. Mondta neki (Isten): Fogd meg dicsőségem trónusát és úgy válaszolj nekik! Írva van: "Eltakarta trónusát, felhőt terjesztett ki fölötte."^xv […] Mondta előtte (Mózes): Világ Ura! A Tóra, amit Te adtál nekem, mit ír? "Én, az Örökkévaló vagyok a te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földjéről…" ^xvi Mondta nekik (angyaloknak): Hát ti voltatok Egyiptomban és szolgáltatok a fáraónak? Mire való nektek a Tóra? Írva van benne: "Ne legyenek neked más isteneid! ^xvii "Hát ti bálványimádó népek között laktok? Írva van továbbá benne: "Emlékezzél meg a szombatról, és szenteld meg azt!"^xviii Ti soha nem dolgoztok, minek kellene nektek a szombat? […] Írva van továbbá benne: "Tiszteld apádat és anyádat…"^xix Hát van nektek apátok és anyátok? Írva van továbbá benne: "Ne ölj! Ne légy házasságtörő! Ne lopj!"^xx Hát van köztetek olyan, kinek van rossz ösztöne és irigysége? Meghódoltak (az angyalok) a Szent, áldott Ő-nek (Istennek) és mondták: "Ó Urunk, mi Urunk! Mily felséges a te neved…"^xxi”xxii Más midrások^xxiii szerint viszont nem Mózes, hanem a nők, az asszonyok érdeme, hogy megkapta a zsidóság a Tórát. Így találjuk ezt a következőkben: „Így szólt a Caesareából való rabbi Táhlifá: Mondta az Ö.való: Amikor teremtettem a világot, nem utasítottam az első embert (férfit) és azután parancsot kapott a nőtől és bűnözött és vétkezett a világ ellen. Most ha én nem szólok az asszonyoknak előbb, azok semmibe veszik a Tórát.”^xxiv

Egy másik aggádá így ír: „Rabbi Pinhász mondta: Egy pénteki napon, a férfiak és a nők külön-külön álltak a Szináj-hegy lábánál várva a kinyilatkoztatást. Ekkor azt mondta az Örökkévaló Mózesnek: Menj és kérdezd meg a nőket, hogy hajlandóak-e elfogadni a Tórát! Mózes kérdezte: Miért a nőket (kérdezzem meg)? Mondta az Örökkévaló: Mert a férfiak a nők után mennek, így ha ők elfogadják, akkor a férfiak is el fogják fogadni.”^xxv Van oly vélekedés is, hogy nem Mózes, nem a nők, hanem a gyermekek miatt történt a kinyilatkoztatás. Egy aggádá ekként írja: „Adjatok kezest, hogy meg fogjátok tartani a Tórát! -szólította fel Isten a Szináj-hegynél álló népet. Ők mondták neki: Ábrahám kezeskedik értünk! Így felelt Isten: Ábrahám nem jó, mert Jismáél fiának utódai szomjúhoztatják fiaimat! Akkor mondták neki: Jichák kezeskedik értünk! Így felelt Isten: Jichák nem jó, mert szerette Észávot (Ézsaut), aki gyűlöl engem! Mondták neki: Jákob kezeskedik értünk! Így felelt Isten: Jákob nem jó, mert nem teljesítette fogadalmát (hogy felépíti Isten Szentélyét)! Ekkor azt mondták: Itt vannak a gyermekeink kezeseknek! Felelt az Isten: Őket adjátok nekem kezesekül! A férfiak rögvest fogták feleségeiket a csecsemőikkel, és áldott állapotban lévő asszonyaikat, kiknek a Mindenható olyanná változtatta méhüket, mint az üveg, majd így szólt: Én atyáitoknak akarom adni a Tórát! Kezeskedtek értük, hogy meg fogják tartani azt? A gyerekek feleltek: Igen! Kezeskedünk!”^xxvi

Konkrétan a tízparancsolatról: . Az első parancsolathoz írt aggádák az egy Isten létét, hitét emelik ki, ez a domináns számukra. Az egyik így ír: „Rabbi Lévi mondta: Mikor Isten a Tórát adta, minden tűzből volt. Az írás, a varratok, mind-mind tűzből voltak. Az angyalok, akik leszálltak vele, mind tűzből voltak és a hegy is tűzben égett. Mikor a nép látta a lángokat, az Örökkévaló így szólt: Nehogy azt higgyétek, hogy több isten van! Ezért kezdte így: "Én vagyok az Örökkévaló…"^{xxvii”xxviii}

Az első parancsolat fontosságát hangsúlyozandó, egyenesen azt a kérdést is felteszi az aggádá, hogy miért nem ezzel kezdődik az egész Tóra? Így ír: „Példázattal példálózok, hogy a dolog mihez hasonlít: Egyvalaki elment egy országba. Mondta nekik: Uralkodni fogok fölöttetek! Mindannyian mondták neki: Tettél nekünk valamit, hogy uralkodni akarsz fölöttünk? Mit tett? Épített nekik falat, behozta nekik a vizet, háborúkat viselt értük. Mondta: Uralkodni fogok fölöttetek! Mondták neki: Igen! Igen! Így tett az Ö.való is: Kihozta Izraelt Egyiptomból, kettévágta nekik a tengert, a mannát hullatta nekik, forrást fakasztatott nekik, fürjeket röptetett nekik, háborút viselt értük ámálékkal. Majd mondta nekik: Uralkodni fogok fölöttetek! Mondták neki: Igen! Igen!”^xxix A második parancsolatról egy kis értelmezés az aggádákból: „"Ne legyenek neked más isteneid…"^xxx

Hasonló ez a hús-vér királyhoz, aki elment egy országba. Mondták neki a szolgái: Adj nekik törvényeket! Ő így szólt: Ha majd elfogadnak uralkodónak, akkor adok nekik törvényeket, mert ha uralkodójuknak nem fogadnak el, akkor a törvényeimet sem fogadják el. Mit jelent ez: "Ne legyenek neked más isteneid…"^xxxi Mert az áll: "Ne csinálj magadnak faragott képet…"^xxxii Honnét tudjuk, hogy a már megcsinált bálványt nem szabad megtartani? Mert az áll: "Ne legyenek…"^xxxiii De hiszen ezek nem istenek! Ez igaz, de mások így hívják azokat.”^xxxiv A zsidó hagyomány szerint az első kettő parancsolat hangzott el magától az Örökkévalótól, a többit Mózes tolmácsolta a népnek.

Nézzük az ezt kifejtő egyik aggádát: „Hány parancsolatot hallott Izrael az Örökkévaló szájából? Rabbi Jehosuá ben Lévi mondja: Két parancsolatot. A bölcsek mondják: Mind a tíz parancsolatot hallotta Izrael. Mert mit mondott Izrael Mózesnek a parancsolatok kihirdetése után? "Beszélj te velünk, hogy halljuk, s ne beszéljen velünk Isten, nehogy meghaljunk."^xxxv Mit felelt erre rabbi Jehosuá ben Lévi?  Tórában össze van keverve az előbb történt, az utóbb történttel! Rabbi Ázárjá mondja: Írva áll: "Tórát (törvényt) parancsolt nekünk Mózes…"^xxxvi Az egész törvény 613 parancsolatból áll^xxxvii, de a Tóra számértéke csak 611! Ez azt jelenti, hogy Mózes csak 611 parancsolatot, tehát a Tórát hirdette ki, kettőt pedig maga az Örökkévaló.”^xxxviii

A harmadik parancsolat értelmezéseiből egy: „"Ne ejtsd ki nevét az Örökkévalónak, a te Istenednek…"^xxxix Rabbi Simon mondja: A harmadik parancsolat nem a hamis eskükről szól, hiszen azokról írva áll: "Ne esküdjetek nevemre hazugul…"^xl Mit jelent akkor ez a parancsolat? Hogy igaz esküt sem szabad tenni!”^xli Mindmáig nem szokás Isten nevével esküt tenni és egyáltalán esküdni sem a hagyományokat híven őrző zsidók körében. A negyedik parancsolathoz fűzött egyik midrás tanításából is szokás lett, a „lekóved sábesz”, a szombat megtisztelésére félretett jobb falatok hagyománya innét ered: „Eleázár ben Hánánjá mondta: "Emlékezzél meg a szombat napjáról, hogy megszenteljed."^xlii Gondolj a szombatra már vasárnap! Ha szép dolgot találsz, tedd azt félre szombatra!”^xliii

Félre kell tenni, mert a szombat a „legbecsesebb” nap ezen a világon, hiszen így találjuk: „Mi a legbecsesebb? Így felelt az Örökkévaló: Az eljövendő világ. Így szólt Izrael: Adj nekünk valamit, ami még ezen a világon ízlelni engedi az eljövendő világot! Így felelt az Örökkévaló: Akkor a szombatot adom nektek.”^xliv A Cene rene^xlv írja a Talmud alapján^xlvi e parancsolathoz kapcsolódván: „Egy szombaton találkozott rabbi Ákivá és a gonosz római hadvezér: Turnus Rufus. Mondd - szólt a hadvezér gúnyolódva - mi a különbség a dicsőített hetedik nap, a szombat, és a többi nap között? Mondd - válaszolt a rabbi - mi a különbség közted és a katonáid között? Micsoda kérdés - mondta a hadvezér - hiszen engem a császár tett hadvezérré! A szombatot pedig az Isten tette szombattá! -válaszolta a rabbi. Kérdezte a római: Hát az Isten miért dolgozik szombaton? Esőt hoz a földre, felhőt hoz a messze távolból. Nos - felelte Ákivá - hiszen te jártas vagy a mi tanainkban és tudod, ha két ember lakik egy udvarban akkor éruv-ot csinálnak: összevegyítik, egybefoglalják az udvarokat és akkor szabad dolgokat vinni egyik helyről a másikra. Ám ha csak egy ember lakik az udvarban, akkor a ház ura éruv nélkül is vihet dolgokat a saját udvarában. Így Isten, aki ura az egész világnak, hozhat felhőt és hullathat esőt a földre szombaton. Egyébként pedig Isten is pihen szombaton, ezért nem hullott a manna és a Szambatjon^xlvii folyó sem folyik azon a napon. Ily példákkal ne hozakodj elő, mert ezeket nem láttam! -mondta a római. Rendben van! -felelt Ákivá. Akkor próbáld meg atyád szellemét a szombati napon egy szellemidézővel felidéztetni! Nem fog megjelenni, mert szombaton, még a gonoszok is pihennek a Gyehennában^{xlviii.”xlix}

A szülők tiszteletére utasít az ötödik parancsolat. E parancsolatnak is nagy jelentőséget tulajdonítottak eleink. „Rabbi Simon ben Joháj mondta: A szülők iránti tiszteletet Isten nagyobb kötelességgé tette, mint a saját tiszteletét. A szülőkről parancsolta: "Tiszteld atyádat és anyádat…"l, viszont saját magáról: "Tiszteld az Istent vagyonodból…"^li Tehát Istent csak abból kell tisztelned, amit Ő neked adott, tehát adsz (a szegényeknek) a mezőn ott felejtett és elhullatott kalászokat, adsz (a kohénnek) adományt, (a lévinek) első tizedet, adsz második tizedet, szegény-tizedet, a tészta elejét, készítesz magadnak sátrat, veszel lulávot, etrogot, sófárt, tfilint, cicitet, eteted a szegényeket és az éhezőket, itatod a szomjazókat. Ám minderre csak akkor vagy kötelezve, ha telik vagyonodból. Ha viszont szüleidről való gondoskodásról van szó - akár telik, akár nem telik -, köteles vagy őket ellátni még akkor is, ha kéregetve kell járnod.”^lii

Ugyanezen mondatokra egy másik aggádá: „Mestereink tanították: "Tiszteld atyádat és anyádat…"^liii és olvassuk: "Tiszteld az Istent vagyonodból…"^liv Itt az írás az atya és az anya iránti tiszteletet egybeveti az Isten tiszteletével. Olvassuk: "Mindenki félje anyját és atyját…"^lv és olvassuk: "…féljed az Örökkévalót, a te Istenedet…"^lvi Itt az írás az atya és az anya iránti félelmet egybeveti az Isten félelemével. Olvassuk: "Aki atyját vagy anyját átkozza, ölessék meg."l^vii És olvassuk: "…mindenki, midőn átkozza Istenét, viselje vétkét."l^viii Itt az írás az atya és az anya iránti átkozódást egybeveti az Isten átkozásával. És ez így van jól, mert ők hárman részesek az emberben.”^lix A hatodik parancsolat az „isteni képmást”^lx, az embert védi. Az aggádában olvassuk: „"Ne ölj!"^lxi A tízparancsolat kettő kőtáblára volt írva. Öt az egyiken és öt a másikon. Az egyik elején ez állt: "Én vagyok az Örökkévaló…"^lxii, a másik elején ez állt: "Ne ölj!"l^xiii Azt jelenti ez, hogyha valaki embert öl, olybá vétetik, mintha az Isten képmását törölte volna el. Hasonló ez a hús-vér király esetéhez, aki egy országban mindenütt felállíttatja szobrát, s pénzt veret a képmásával. Egyszer aztán összetörik szobrait, pénzeit, s ez olybá vétetik, mintha magát a királyt törölték volna el.”^lxiv

A hetedik parancsolat a házasság, a férfi és a nő Isten által megszentelt kapcsolatának sérthetetlenségét köti az emberiség lelkére. E „sértés” utáni bűnhődésről szól az alábbi aggáda: „Egyszer rabbi Ákivá ment az úton és látott egy nagyon rút embert, aki akkora köteg fát cipelt, amit egy szamár, vagy egy ló sem bírt volna el. Megszólította Ákivá: Megesketlek téged, hogy mond el nekem, ember vagy te, szellem vagy te, vagy milyen teremtménytől származol? Így felelt: Rabbi! Ember voltam, de már eltávoztam ebből a világból, s most nap mint nap háromszor kell vinnem ekkora köteg fát, hogy megégessenek azzal, mert ez az én büntetésem. Rabbi Ákivá kérdezte: Mit cselekedtél, hogy ezt teszik veled? Így felelt: Egy eljegyzett lányhozl^xv mentem be jom kipurl^xvi napján.”^lxvii

A nyolcadik parancsolat a magántulajdon sérthetetlenségét nyomatékosítja: "Ne lopj!"^lxviii Így illusztrálja ezt egy aggáda: „Salamon király idejében történt, hogy három embert az úton ért a szombat bejövetele. Elrejtették összes pénzüket,^lxix ám éjjel egyikük fölkelt és máshová dugta azt. Szombat kimenetelekor, elindulásuk előtt keresték a rejtekhelyen a pénzt, de nem találták. Egymást gyanúsították a tolvajlással. Elmentek Salamon királyhoz törvényt látni. Ő meghallgatta őket és mondta nekik: Holnap reggelre meglesz az ítélet. Majd így gondolkodott: Ha nem hozok rögtön ítéletet, akkor azt mondják majd, hogy eltávozott Salamon bölcsessége. Mit csinált? Megvizsgálta az ügyet és visszahívta a három embert. Így szólt hozzájuk: Úgy hallottam, hogy ti törvénytudó és bölcs emberek vagytok. Kérek tőletek ítéletet egy ügyben, amelyet Róma királya^lxx küldött nekem. Az ő országában történt, hogy egy fiú és egy lány megszerette egymást. Azt mondta a fiú: Kössünk egy szerződést! Ha feleségül akarnak venni, addig nem mész hozzá, míg engem meg nem kérdezel! Megesküdött erre a lány (és a fiú ezüstöt és aranyat adott neki zálogul). Egy idő múlva eljegyezte^lxxi valaki a lányt. Mikor elment hozzá a vőlegény, így szólt a lány: Nem mehetek hozzád feleségül, míg meg nem kérdeztem valakit. Elment a fiúhoz és így szólt: Valaki megkért engem, hogy legyek a felesége. Vedd az ezüstöt és aranyat és ments fel az esküm alól! Így felelt a fiú: Megtartottad az esküdet, tartsd meg az ezüstöt és aranyat, szabaddá teszlek a férjednek! Mikor a lány hazafelé ment, rablók támadták meg. Volt közöttük egy öreg, aki közeledni akart a lányhoz. Így szólt a lány: Várj, elmondok neked valamit! Elmondta neki a történetét, majd így szólt: Ha akkor az az ifjú elfojtotta ösztönét és nem közeledett hozzám, te, aki már öreg vagy, inkább el tudod fojtani ösztönödet és ne közeledj hozzám! Fogd inkább a pénzt és engedj el békével! Belátta ezt az öreg rabló, visszaadta a pénzt és elengedte a lányt. Ez a történet, és Róma királya azt kérdezi, hogy melyik közülük a legkiválóbb? Mondjatok ítéletet! Az első mondta: A lány a legkiválóbb, mert megtartotta esküjét! A második mondta: A férje a legkiválóbb, mert legyőzte ösztönét és nem nyúlt a lányhoz! A harmadik mondta: Az öreg rabló a legkiválóbb, mert az összes elrabolt pénzt visszaadta és a lányhoz sem nyúlt! Mert ha elengedte a lányt, miért adta vissza a pénzt? Rögtön így szólt Salamon király: Ha egy olyan esetben ahol csak hallottál a pénzről és azon járt az eszed, ennél az esetnél mennyivel inkább így van! Parancsot adott és 40 botütést mértek rá, s erre vallomást tett és megmutatta az ellopott pénz rejtekhelyét. Ezért ne nyújtsa ki az ember lopásra a kezét, mert minden titok fel lesz fedve és kitudódik!”^lxxii A kilencedik parancsolat így szól: „Ne vallj felebarátod ellen, mint hamis tanú!”^lxxiii Tehát a bíróság félrevezetését, a hazugságot tiltja meg. „Rabbi Smuél bár Náhmán mondta: Tudd meg, hogy mindent megteremtett az Örökkévaló a világon, kivéve a hazugságot, mert azt az emberek találták ki.”^lxxiv

Egy másik aggáda veszélyes fegyvernek tartja a hazugságot: „Dávid király az éles kardhoz hasonlította a hazug beszédet, mert amint az éles kard két oldalon vág, úgy a hazug beszéd is minden oldalon árt! Árt annak aki mondja, annak aki meghallgatja, és annak akire mondják. Amint a kard vágását nem tudja már az ember jóvátenni, úgy aki hamisan tanúskodik felebarátja ellen a törvény előtt, hiába bánja meg utána százszor is, a megbánás már nem segít sem őrajta, sem az elítélten.”^lxxv

A tizedik parancsolat így kezdődik: „Ne kívánd…”^lxxvi Bölcseink e parancsolat megtartását annyira fontosnak tartották, hogy egyenesen ennek tudták be a száműzetést: „Rabbi Huná mondta: Addig nem került Izrael számkivetésbe, míg meg nem kívánta más vagyonát.”l^xxvii Végezetül egy, e parancsolathoz tartozó, mindmáig aktuális tanácsot idéznék egy aggádából: „Ez a tilalom („Ne kívánd…”^lxxviii) a szívnek szól, mivel az esengés másnak javai után a szívben lakozik. Nagyon fontos parancsolat ez! Ha másnak a vagyonát nem szabad megkívánnunk, mennyivel kevésbé szabad azt elrabolni! Mégis van eset, ahol az esengés, a megkívánás ajánlatos. Ha látod, hogy felebarátod foglalkozik a Szent Tannal, vagy buzgó a jótettek és erkölcsös cselekedetek művelésében, azt szabad megkívánnod, arra szabad irigy szemmel nézned és vele versenyezni!”^lxxix

i Tanah = „Ószövetség” (megegyezik a protestáns kánonnal).
A betűszó feloldása: Tóra + Neviim + Ketuvim = Mózes öt könyve + Próféták + Iratok.
*A fordítások javarészben a szerzőtől származnak, a tízparancsolat szövegéhez kapcsolódó aggádák egy részének fordításához felhasználva: Schlesinger Miksa: A tízparancsolat agádái (Bölcsészdoktori értekezés) Budapest, 1942.
ii Szifré, M.V. XI,22-hez (49.§).
A Szifré (?????) Mózes IV-V. könyvéhez a III. században készült háláhikus midrás-gyűjtemény.
iii Hevesi Simon: 1868/Aszód – 1943/Budapest. Az Országos Rabbiképző Intézet tanára, a Pesti Izraelita Hitközség és a Dohány utcai zsinagóga vezető-főrabbija. Kiváló hitszónok és vallásbölcseleti író.
iv Hevesi Simon: Az Agádáról. In: Molnár Ernő szerk.: A Talmud könyvei (reprint: Ikva, 1989. p. 10.)
v Bacher Vilmos: 1850/Liptószentmiklós – 1913/Budapest. Az Országos Rabbiképző Intézet tanára, majd igazgatója. A zsidó tudományosság, a Wissenschaft des Judentums nemzetközi jelentőségű és elismertségű tudósa. Az aggádával foglalkozó fontosabb művei:
* A babylóniai amórák agádája. Adalék az agádá történetéhez és a babylóniai talmudba való bevezetéshez. In: A BUDAPESTI ORSZÁGOS RABBIKÉPZŐ-INTÉZET ÉRTESÍTŐJE AZ 1877-78-iki TANÉVRŐL. (Budapest – Aigner L., 1878) Új, hasonmás kiadása 2007-ben jelent meg a “Magyar Zsidó Tudományok” könyvsorozat 3. köteteként, a Gabbiano Print Kft. kiadásában. Németül: Die Agada der babylonischen Amoräer. Ein beitrag zur Geschichte der Agada und zur Einleitung in der babylonischen Talmud. (Strassburg – Karl J. Trübner, 1878)
* Die Agada der Tannaiten. Erster Band. (Strassburg – Karl J. Trübner, 1884)
* Die Agada der Tannaiten. Zweiter Band. (Strassburg – Karl J. Trübner, 1890)
* Die Agada der palästinensichen Amoräer. Erster Band. (Strassburg – Karl J. Trübner, 1892)
* Die Agada der palästinensichen Amoräer. Zweiter Band. (Strassburg – Karl J. Trübner, 1896)
* Die Agada der palästinensichen Amoräer. Dritter Band. (Strassburg – Karl J. Trübner, 1899)
* Die Agada der Tannaiten und Amoräer. Bibelstellenregister. Nebst einem Anhage: Namens-Register zur Agada der babylonischen Amoräer. (Strassburg – Karl J. Trübner, 1902)
* Die Prooemien der alten jüdischen Homilie. Beitrag zur Geschichte der jüdischen Schriftauslegung und Homiletik. (Leipzig, 1913)
* Rabbanan, a tudósok agádája. Adalék az anonymus agáda történetéhez. In: AZ ORSZÁGOS RABBIKÉPZŐ ÉRTESÍTŐJE AZ 1913-1914. TANÉVRŐL. (Budapest, 1914) Németül: Rabbanan, die Gelehrten der Tradition. Beitrag zur Geschichte der anonymen Agada. In: Jahresbericht der Landesrabbinerschule. (Budapest, 1914)
* Tradition und Tradenten in den Schulen Palästinas und Babyloniens. Studien und Materialien zur Entstehungsgeschichte des Talmuds. Schriften herausgegeben von der Gesellschaft zur Förderung der Wissenschaft des Judenthums. (Leipzig, 1914)

vi Heller Bernát: 1871/Nagybiccse – 1943/Budapest. A budapesti Zsidó Gimnázium első igazgatója, majd az Országos Rabbiképző Intézet tanára. A bibliatudomány, a folklore, az összehasonlító irodalomtörténet, az aggádá, a zsidó és az iszlám mese-, monda- és a legendavilág kutatásának nemzetközi jelentőségű és hírű tudósa volt. Az aggádával foglalkozó fontosabb művei:
* Az evangéliumi parabola viszonya az agadához (Budapest, 1894)
* Das hebärische und arabische Märchen. (In: Bolte J. - Polivka G.: Anmerkungen zu den Kinder und Hausmärchen der Brüder Grimm IV. (Leipzig – 1930, pp. 315-418)
* A héber mese. (reprint: Budapest – Makkabi, 1996)
* Szócikkei többek között az Encyclopaedia Judaica-ban; írásai a Jewish Quarterly Review-ben, a Monatsschrift für die Geschichte und Wissenschaft des Judentums-ban, a Revue des Études Juives-ben, az Ethnographiában, a Magyar Zsidó Szemlében és az IMIT Évkönyveiben jelentek meg.
Aggádikus munkásságának méltatása:
* Komlós J. In: Gesher. 1974. No.1, pp. 70-75.
* Schwarzbaum, H. In: Studies in Jewish and World Folklore. (Berlin – 1968, p.15)
* Scheiber S. In: Federbush S. ed.: Hohmat Jisrael bemaarav Europa 1. (1959), pp. 223-231.
vii Misna, Ávot V,6.
viii A Talmud héber szó jelentése: tanulás, tanítás. Átvitt értelemben jelenti a Tanahból kikövetkeztetett törvényi előírást ismertető és továbbfejlesztő tanítást. A Talmudban benne van a posztbiblikus kor zsidóságának egész való élete. A Talmudot olvasva látható, hogy mint lesz a gondolat törvénnyé (háláhá), előttünk van a kiinduló alap: a Tórából levezetett törvény (Misna), majd a kötelező érvényű törvénnyé válás meghozatali vitájának jegyzőkönyve (Gemárá). De megtalálható a Talmudban, hasonló kvantitatív helyet foglal el az aggádai rész, a posztbiblikus kor zsidóságának etikai, ám a Biblián alapuló költészete, filozófiája, mindene. Kétféle Talmud ismeretes, úgymint: Jeruzsálemi Talmud , amelyet az V. században zártak le; és a Babilóniai Talmud , amelyet a VI. században véglegesítettek. Ha a Talmud szó önmagában szerepel, akkor az mindig a Babilóniai Talmudot jelenti.
ix Talmud, Sábát 88a.
x Talmud, Sábát 88b.
xi A Mehiltá Mózes II. könyvéhez a III. században írt háláhikus midrás-gyűjtemény.
xii Mehiltá, Jitro V.
xiii Zsoltárok VIII,5.
xiv Zsoltárok VIII,2.
xv Jób XXVI,9.
xvi M. II. XX,2.
xvii M. II. XX,3.
xviii M. II. XX,8.
xix M. II. XX,12.
xx M. II. XX,13.
xxi Zsoltárok VIII,2.
xxii Talmud, Sábát 88b-89a és Jalkut Simoni/Bámidbár XVI,752. utalása.
A Jalkut Simoni című midrás-gyűjteményt a frankfurti Simon hádársán (általában Simon Kárá-val / XI. sz., vagy Simon Áskenázi-val / XIII. sz. azonosítják) állította össze. Legrégibb kézirata, amely Oxfordban található, 1308-ból való. E midrásantológia 2048 fejezetében mintegy 10.000 midrást tartalmaz az egész Tanah-hoz a megelőző korok midrásaiból válogatva.
xxiii A midrás héber szó, a keresést, kutatást jelentő szóból ered, és azon zsidó írásmagyarázó irodalmi művek összefoglaló neve, amelyet a Tanah szövegét folyamatosan kutatva és kommentálva írtak a II. századtól kezdve. Egyes midrások megtalálhatók a Talmudban is, más összefüggésben, szövegváltozatban. A vallási gyakorlattól független, sokat olvasott, népi ihletésű irodalom a héber széppróza ősének tekinthető és a midrások az egyetemes folklorisztika és az összehasonlító irodalomtörténet számára a legenda- és mesemotívumok gazdag tárházát nyújtja.
xxiv Smot rábbá 28,2.
A Smot rábbá Mózes II. könyvéhez készült midrás-gyűjtemény. Végleges lezárása valószínűleg csak a XII. században történt.
xxv Pirké derabbi Eliezer 41.
A pszeudoepigrafikus Pirké derabbi Eliezer midrás-gyűjteményt a VIII-IX. században állítottak össze. Szövege nem egy meghatározott tórai részt kommentál, hanem a történeteket más midrásokból, a targumokból (a Biblia könyveinek általában az arám nyelvű fordításai) és a Jeruzsálemi Talmudból vett anyagokkal kiegészítve újra elmeséli, amivel gyakorlatilag egy új elbeszélést teremt. A mű nem teljes, mai formájában 54 fejezetet tartalmaz és Mózes IV. könyvének XII. fejezetéig (Mirjám leprája) interpretálja a Tóra szövegét. Valószínűleg egy szerző munkája, aki rabbi Eliezer ben Hürkanosz (II. század elején élt bölcs) életének történetével kezdi művét, kiről az egész antológia a nevét nyerte. Heller Bernát szerint ebben a midrás-gyűjteményben már az iszlám hatása is jelentősen érvényesül. Lásd: Monatsschrift für die Geschichte und Wissenschaft des Judentums. LXIX. évf. (1925) pp. 47-54.
xxvi Midrás ászeret hádibrot I,14.
A Midrás ászeret hádibrot midrás-gyűjteményt valószínűleg a X. században állítottak össze, már meglévő különböző forrásokból.
xxvii M. II. XX,2.
xxviii Midrás Tanhumá Jitro, XVI.
A Midrás Tanhumá midrás-gyűjteményt valószínűleg a X. században állítottak össze, már meglévő különböző forrásokból. A Tóra 54 hetiszakaszához írt midrásokat tartalmaz héber és arám nyelven.
xxix Mehiltá, Jitro V.
xxx M. II. XX,3.
xxxi Uo.
xxxii M. II. XX,4.
xxxiii M. II. XX,3.
xxxiv Mehiltá, Jitro VI.
xxxv M. II. XX,19.
xxxvi M. V. XXXIII,4.
xxxvii Rabbi Szimláj fogalmazza meg elsőként e számot a Talmud, Mákot 23b lapján.
xxxviii Peszikta rabbati XXII.
A Peszikta rabbati midrás-gyűjteményt valószínűleg a VII. században állítottak össze, már meglévő különböző forrásokból.
xxxix M. II. XX,7.
xl M. III. XIX,12.
xli Peszikta rabbati XXII.
xlii M. II. XX,8.
xliii Mehiltá, Jitro VI.
xliv Midrás thilim VIII,2.
A Midrás thilim midrás-gyűjtemény a Zsoltárok könyvéhez. Végső lezárása a XIII. századra tehető, de sok jóval régebbi midrást is tartalmaz.
xlv A Cene rene népszerű, közismert midrásokat tartalmaz a Tóra hetiszakaszaihoz. Rabbi Jákov ben Jichák Áskenázi írta jiddisül a XVI. század végén. Címe az Énekek énekéből (III,11) ered, jelentése: Jöjjetek és lássatok.
xlvi Talmud, Szánhedrin 65b.
xlvii A talmudi és a midrási irodalomban egy olyan csodálatos folyó, amely hat napon át oly erősen folyik, hogy lehetelen átkelni rajta, a hetedik napon viszont teljesen lecsendesül. E folyón túl él az „elveszett” tíz törzs.
xlviii A Tanahban gé ben-hinom, vagy gé-hinom szavakból ered. Mivel ebben a Jeruzsálem melletti völgyben állandóan égett a tűz, mert emberáldozatokat mutattak be és a halottakat égették el, ezért lett e szó a „pokol” megfelelője.
xlix Magyar Cenóh-urenóh . Fordította: Büchler Zsigmond. (reprint: Tel-Aviv: Sinai) pp. 252-253.
l M. II. XX,12.
li Példabeszédek V,9.
lii Talmud jerusálmi, Péá I.1.
liii M. II. XX,12.
liv Példabeszédek V,9.
lv M. III. XIX,3.
lvi M. V. VI,2.
lvii M. II. XXI,17.
lviii M. III. XXIV,15.
lix Talmud, Kidusin 30b.
lx M. I. I,26.
lxi M. II. XX,13.
lxii M. II. XX,2.
lxiii M. II. XX,13.
lxiv Mehiltá, Jitro VIII.
lxv Az eljegyzett lány jogilag a férj felesége lett, és "eljegyzéstörés" esetén a vétkesnek halállal kellett bűnhődnie. Pl.: M.I. XXXVIII. fejezet.
lxvi Jom kipurkor többek között tilos a nemi élet is, M. III. XVI,29. mondatának rendelkezése alapján.
lxvii Midrás ászeret hádibrot VII,34.
lxviii M. II. XX,15.
lxix Szombaton a pénz is mukce-nek /mükce/ számít, zsidó ember nem tarthatja azt magánál. A mukce részletes kifejtését lásd: Talmud, Sábát 122b-125b lapjain.
lxx Ez történelmi lehetetlenség, de többnyire nem a történelmi hűség vezérli az aggádák íróit, hanem a tanítás szándéka, a tanulság levonása. Ebben az aggádában Róma királya kikéri a zsidók királyának: Salamonnak a tanácsát, tehát a tanulság: respektálja őt.
lxxi Az eljegyzéshez nem kell a zsidó törvények szerint a lány beleegyezése, mert a lányt az apa jegyzi el (Misna, Kidusin II,1).
lxxii Midrás ászeret hádibrot VIII,39.
lxxiii M. II. XX,16.
lxxiv Peszikta rabbati XXV.
lxxv Midrás ászeret hádibrot IX,41.
lxxvi M. II. XX,17.
lxxvii Peszikta rabbati XXV.
lxxviii M. II. XX,17.
lxxix Magyar Cenóh-urenóh . Fordította: Büchler Zsigmond. (reprint: Tel-Aviv: Sinai) pp. 253-254.