Elhangzott a szegedi Új Zsinagóga felavatásának 100 éves évfordulóján rendezett
jubileumi konferencián (Szeged, 2003. május 16 -20.)
"Mindennek megvan a kora, és ideje van minden dolognak az ég alatt. Ideje
van a születésnek és ideje a meghalásnak; ideje van az ültetésnek és ideje az
ültetés kiszakításának. Ideje van a megölésnek és ideje a gyógyításnak; Ideje a
lebontásnak és ideje az építésnek."
Kohelet 3. fejezetének első mondatait idéztük. Ünnepi alkalomra gyűltünk össze,
hiszen Zsinagógánk 100 éves jubileumát ünnepli. Idő, amely számunkra ebben a
megszentelt órában szívünkbe és lelkünkbe örömöt hoz. Ez a zsinagóga az elmúlt
100 év alatt sok mindent megélt. A békés aranykort, majd az üldöztetést és a
fájdalmat, az ürességet, a visszatérő lelkek minden bánatát és örömét. Mit
jelent hát számunkra a zsinagóga?
"Má jáár milválév áf Bét Hámikdás milválév" Az erdő
káprázatos színpompájához minden emberi fantáziát megszégyenítő művészi
alkotáshoz hasonló.
Az ókor zsidósága nemcsak őrizte, de teremtette is a hagyományt. Egészséges
életösztöne tiszta formákat keresett vallásos áhítata kifejezésére. Talán ez az
időszak a zsidó művészet kezdete. A zsinagóga ezen felül legfontosabb és
legjellemzőbb épületigény, amelyben minden kor a maga anyagi lehetőségeit,
gazdagságát, szellemét, mondanivalóinak szépségideálját beleépítette. Számunkra
azonban mást is jelent a zsinagóga.
"Hásém máon átá hájitá lánu élu boté könoszijot" Az Agada 2.
képével a zsinagóga erődhöz hasonló.
Imaház és törvényszék, székház és iskola. Ahogy a XII. század óta nevezik: Scola
Judeorum, Judenschule.
Nemcsak a szépséget és az erdő színpompáját fejezi ki, hanem azt a
bizonytalanságot is, amelyben őseink éltek: Mikor kell elhagyni otthonukat, mikor kell
lemondaniuk mindarról, amit építettek, hogy új hazában, új otthonban, életüket
megmentve mindent elölről kezdjenek.
"Bét Hámikdás sel málá mökávén köneged Bét Hámikdás sel mátá" Az
Agada 3. képével az Égi Szentély a földi mintájára épül.
A XVII-XVIII. Századig a templomok építése a német stílust követte. Majd jött egy
nagy gondolkodó, aki szellemében, zsenialitásában új irányt jelölt ki
közösségünk számára. Ez a klasszicizmus, mely magában rejtette a hagyományainkhoz
való ragaszkodás művészi irányvonalát. Zsinagógánk minden pontja Löw szellemét,
tudását, és egyetemességét bizonyítja: A zsinagógai évet szimbolizáló
ablakfestménysor az ókori keletre utal. A frigyszekrény nílusi síttinfa borítása
Mózes frigyládájára, Jáchin és Boáz oszlopai a salamoni szentélyre, a hanukai
menora liliomdísze a makkabeusokra, a tóraolvasó dallam nigunjai a magyar zsidó zenei
hagyományokra, betűillusztrációi az akkori felfogás szerinti legrégibbnek tekintett
bibliai kéziratra a Leningrádi Kódexre, a kupola a mohamedán területek
hagyományaira, a papi szék csúcsíve Prágára a Löwök székhelyére, a
frigyszekrény belseje a modenai templomra, felirata a szegedi árvízre, az ablakfestés
gazdag flórautalása Löw szaktudására enged következtetni. Ez által Zsinagógánk az
egyetemességet is jelképezi.
Majd jött egy kor, amikor elmondhattuk Rabbi Gerson szavaival:
"Vö én siúr rák há torá há zot" - " Nem maradt más
nekünk, mint Tóránk-Templomunk."
A zsinagógáról azt is mondja az Agada: "Mé élu hájá nivne ...
háávánim háju purchot vö olot möácámim" - "Magától épült s
a kövek kirajzottak és felemelkedtek "
A zsinagóga ez is, az élet szimbóluma. Ha van kellő lelki erőnk, akaratunk és
elhivatottságunk talán a kövek újból kirajzanak és felemelkednek, hogy élettel
töltsék meg e zsinagóga falait.
Ezekkel a gondolatokkal köszöntsük a mai szombatot és imádkozzunk a Mindenhatóhoz, a
Világ Alkotójához;
Áldjon és őrizzen meg a Mindenható. Sugároztassa felénk arcának mennyei jóságát,
adjon közösségünknek, országunk zsidóságának békét és fejlődést!
Ámen!
|
