Vissza a TUDOMÁNY-hoz

Ungárné Dr. komoly Judit, c. egyetemi tanár:
A zsidó azonosságtudat alakulása a XX. században


Elhangzott Debrecen és határon túli testvérhitközségei V. Nemzetközi Tanácskozásán, melynek címe: "A remény él..." volt. (Debrecen, 2003. május 23-25.)

A témára vonatkozó szakirodalom tetemes, érdekes módon különösen a XX. század utolsó negyedében nőtt meg a témával foglalkozó kutatások és elmélkedések száma.
Az előadó a neki szánt idő alatt nem vállalkozhat többre, mint arra, hogy egy rövid, ám saját szempontú áttekintést mutasson be hallgatóinak.

Az azonosságtudat legősibb, legpontosabb és számunkra szent meghatározása így hangzik: " Vagyok aki, vagyok" ( eje aser eje, Smot 3.14)

És valóban az identitást firtató kérdés először Mózes szájából hangzik el, amikor azt kérdi az Örökkévalótól: "ki vagyok én?" majd midőn megkapja a választ, jön a nevezetes második kérdés: mi a neve annak, aki Mózest Egyiptomba küldi a fáraóhoz?
És ezt a kérdést követi a gyönyörű válasz: "vagyok aki vagyok".

Identitásunk alapkérdései tényleg ezek az ősi kérdések: Ki vagyok én? Mi vagyok én?
A válasz ezekre a kérdésekre a viharos, - vagy nevezzük inkább szörnyűnek ?- XX. században sokféle lehet.

Sokféle értéke lehet annak, hogy valaki nő vagy férfi, magyar zsidó, vagy zsidó magyar, netán szlovákiai zsidó magyar, orvos vagy munkanélküli olvasztár, zálogházi becsüs vagy tanár, háziasszony vagy miniszter asszony., stb.


Az áttekintést megkönnyítendő határozzuk hát meg, hogy társadalmi azonosságtudaton, identitáson az egyén tudását fogjuk érteni, arról hogy bizonyos társadalmi csoporthoz tartozik és ennek számára meghatározható érzelmi és érték jelentősége van.

Ez a meghatározás tartalmazza az egyén önmeghatározását a szociális csoportokhoz való tartozás szempontjából.

Tajfel (6)szerint: "feltételezhető, hogy az egyén akkor törekszik arra, hogy egy csoport tagja maradjon, s akkor keresi a tagság lehetőségét új csoportokban ha ezek hozzájárulnak a személy társadalmi azonosságtudatának pozitív vonásaihoz." Ez azt jelenti például, hogy ha valaki Romániában magyar zsidónak vallja magát, akkor ez nem csak hátrányokkal járhat a számára, hanem valami többletet is kell hogy jelentsen neki. Ha ez a többlet nem jelenik meg akkor az egyén a csoport - a romániai magyar zsidók csoportjának - elhagyására fog törekedni.
Elhagyja Romániát, alijázik Izraelbe, vagy áttelepül Magyarországra.

Egyik társadalmi csoport sem él önmagában. A társadalomban minden csoport más csoportokkal együtt létezik. Ennek alapján Tajfel úgy véli, hogy a egyén csoportjának jellemzői ( státusa, gazdagsága vagy szegénysége, bőrszíne, szokásai, hagyományai stb.) jelentőségüket a más csoportokhoz képest észlelt különbség alapján nyerik el.
Még az én tudata is mindig a másik egyénnel vagy csoporttal kapcsolatban keletkezik.
A csecsemőnek még nincs éntudata, ilyenkor parttalan énről beszélünk.
Az éntudat megjelenését követi az azonosság tudatának kialakulása, amely a nemi szereppel való azonosulásban, a családhoz mint elsődleges csoporthoz való tartozásban jelenik meg. De ez mindig együtt jár annak a megtanulásával is, hogy van egy másik nem, és léteznek más családok.

Hasonló módon a neológ zsidók csoportja csak a hasszid, az ortodox, vagy a reform zsidók csoportjaival való összehasonlításban értelmezheti önmagát.
De még ez is kevés a szilárd azonosságtudat kialakításához.

A társadalmi csoportok csak akkor tudják megőrizni hozzájárulásukat az egyén pozitív társadalmi azonosságtudatához ha fenn is tartják pozitívan értékelt különbségüket más csoportoktól. Szerencsés esetben a gyerek büszke a családjára, a szüleire, szilárd nemi azonosságtudat jellemzi.

Ugyanez a folyamat zajlik le a társadalmi nagycsoportok vonatkozásában is. Igy míg az asszimiláció a zsidóság értékvesztése és felolvadása egy másik értékesebbnek tartott csoportban, addig a zsidóság értékeit felmutató, vállaló és megőrző zsidó renessaince a pozitívan értékelt különbségek fenntartásában nyilvánul meg.
Figyelemreméltóak Erős Ferenc (1) erre vonatkozó vizsgálódásai.

Ő az etnikai identitás problémáit vizsgálva olyan interjú alanyokat kérdezett, akiknek szülei a túlélő zsidóságnak ahhoz a részéhez tartoznak, akik a Soa után a Magyarországon maradást választották.

Kétféle identitás modellt különböztet meg egy pozitívet és egy negatívot.

A pozitív típuson olyan identitás modellt ért, amely megpróbál valamilyen módon pozitív tartalmat adni a kettős vagy akár többszörös hovatartozás élményének.
Magyar zsidó vagyok vallja. Egy másik azonosulási forma, amely egyébként kifejezi az izraeli zsidóktól való elkülönülést is az európai zsidó identitás.
Természetesen Erőssel együtt ide kell sorolnunk az egyértelműen és elsődlegesen magát zsidónak vallók csoportját is, akik születésüktől kezdődően a zsidó hagyomány és vallás szellemében nevelődtek és csak másodlagosan tekintik magukat magyarnak.

A negatív típushoz, véli Erős azok az identitás modellek tartoznak, amelyeknek alapját a " mi nem vagyok" érzése határozza meg. Ezek az interjú alanyok próbálnak nem tudomást venni az identitás és a csoporthoz tartozás összefüggéseiről és értékeiről. Önmeghatározásuk igen tág." Ember vagyok, semmi ami emberi nem idegen nekem." Vagy Adyt idézik: " Vagyok mint minden ember fenség, Észak fok titok idegenség... de nem teszik hozzá, hogy: " de nem tudok így megmaradni.......Vagy Montesquieu híres mondását idézik: "a természet műve, hogy ember lettem, a véletlené, hogy francia."

Érdekes módon azonban mindkét csoportnál Erős egyaránt megfigyelt disszimilációs törekvéseket. Ezek a gyökerek keresésében, a család történetének feldolgozásában, a család titkainak kutatásában, az Izraellel való szolidaritásban, a zsidó hagyományokkal, a zsidó vallással való megismerkedésre törekvésben, szokások felelevenítésében,
( Hanukka, Szeder este, pénteki gyertyagyújtás, nagyünnepi zsinagóga látogatás stb) nyilvánultak meg. (Nóra története )

Az Egyetemünkre jelentkezők között gyakran találkozunk mindkét tipushoz tartozókkal.
Azt tapasztaljuk, hogy a pozitív típus esetében az Egyetem valamelyik szaka felkínálhatja a csatlakozás, a zsidó identitás megerősítésének lehetőségét a jelentkező számára.
A negatív identitásmodelleket inkább a vak próbálkozás, a megkapaszkodás pislákoló igénye, egyfajta biztonságkeresés jellemzi. Számukra még nem találtunk megfelelő képzési formát....

Szólni kell még az identitás szimbólumairól is.

Az identitás kifejezésére az emberek gyakran használnak szimbólumokat. Ezek akkor természetesek, ha az ember magától értetődően használja ezeket.
Az egyenruhák, a katonai rangjelzések, az iskolák, az Európai Unió jelvénye, a népviseletek, mind-mind egy-egy kisebb vagy nagyobb társadalmi csoporthoz való tartozás nyilvánosan vállalt szimbólumai. Korábban ilyen volt az öltözködés stilusa is. De ez- vagyis az " elegencia" mint a gazdagság kifejeződése szerencsére most éppen nem divat.
De szimbólum a hasszid zsidók öltözködési módja, a srámli, vagy a kipa viselése is.
Ki nem vette észre, hogy hogyan jelentek egyre növekvő számban a zsidó vallás szimbólumai ismét Magyarországon?
A Magen Davidok a nyakláncokon, a hanukkiák , a menórák az ezüst kiddus poharak az ékszerüzletek kirakataiban és végül, de remélhetően nem utoljára a hatalmas hannukai fények Budapest központi terein.
Fontos dolog ez, hiszen gyakran csak a szimbolizáció az ami összekapcsolja az egyén identitását a csoport identitással.

Természetesen vannak titkos szimbólumok is, amelyeknek a jelentése csak egy szűkebb csoport számára ismert. Egy köszönési mód vagy akár a cipőfűző szine és a fűzésének módja, vagy egy egyezményes jelzés, amely egy bizonyos titkos csoporthoz való tartozást, például a homoszexuálisokhoz, fejez ki.

A diaszpóra zsidóság hosszú évszázadokon keresztül olyan szimbolumokkal rendelkezett, amelyek minden tagját jól megkülönböztették a környező társadalomtól. Ezek szinte levetkőzhetetlen stigmaként működtek. Lakóhelyhez kötöttség, foglakozási lehetőségek stb.
Azokban az időkben a zsidó identitás nem volt problematikus. Azt gondolom, hogy ez kevéssé vigasztalta meg azokat akik ki akartak törni a kirekesztettségből vagy el akarták kerülni a pogromokat.

Ezután az asszimiláció évei következtek. Nem tekintem feladatomnak, hogy ennek elég jól ismert történelmét most bemutassam.
Emlékeztetni viszont arra szeretnék, hogy az asszimilációs folyamatban a zsidó identitástudat bizonytalanná vált és a szimbólum rendszer is szétesett.

Védekezhet-e a lélek ebben az állapotban? És ha igen, hát hogyan?

Ha a holokauszt szörnyű traumájának hatását a zsidó azonosságtudat szempontjából vizsgáljuk akkor sajátos polarizálódást észlelünk.
Míg az egyik pólust a holokauszt teljes elfojtása, a hallgatás jellemzi addig a másik póluson a holokauszt emléke mint a zsidó azonosságtudat napjainkban egyetlen szignifikánsan kimutatható jellemzője jelenik meg Kovács András(4)elemzéseiben.

Akárhogy is de a holokauszt emléke átszövi a zsidó vagy félzsidó családok életét, meghatározza a családon belüli kommunikációt, a családtagok közötti viszonyt.
A családi folyamatosság megszűnt. Sok család szégyelli a múltat, nevet változtat, nem beszél a család elpusztult tagjairól.
A feszültségek nagyok és befolyásolják a túlélők második, harmadik generációjának életét is.
Az elhallgatott vagy valahogyan megsejtett, kinyomozott foszlányokból, mozaikokból, családi narrativumokból megfogalmazott identitás a parttalan másság élménye.
A szocializmus éveit a kényszer asszimilációs politika jellemezte. Ennek kudarca már a nyolcvanas években érezhetővé, a rendszerváltás után világosan észlelhetővé váltak.
Milyen stratégiákat dolgozott ki a zsidóság az identitására irányuló fenyegetésekkel való megküzdés érdekében?
Breakwell modellje szerint ( ismerteti : Erős (2)) háromféle megküzdési stratégia létezhet.

1. Az elhárítás, amely a tagadás, a deperszonalizáció, a fantázia segítségével próbálja kiküszöbölni azt, hogy az identitás strukturájában változások következzenek be. Ilyen lehet az antiszemitizmus tagadása a mai Magyarországon, vagy a rejtőzködő magatartás, a zsidóság nem vállalása a hallgatás. Ez a magatartás véli Erős (2) leginkább a holokauszt túlélőinek első generációján figyelhető meg és a trauma továbbadását, a kollektív családi emlékezet megsemmisítését is eredményezi.

2. Elfogadási stratégiák, amelyek az identitás megőrzésével próbálnak kimenekülni a helyzetből. Ilyennek vélem a zsidó múlt vállalását, amely magában foglalhatja az üldözöttséggel, a kisebbségi léttel való azonosulást, a rejtőzködés jelenségét is. Én már tudom magamról, hogy zsidó vagyok, de ez magánügyem, nem tartozik másra...." Nem jó az ha kiderül rólam, hogy zsidó vagyok" mondja az egyik interjú alany. Ez a stratégia gyakran jellemzi a második generációt.
Egy interjúalany - fiatal nő- erről így beszélt:

"-úgy képzeltem, nem jó az, ha itt kiderül rólam, hogy zsidó vagyok. Emlékszem, volt egy kis szorongásom attól, hogy kamaszodtam, és hogy megváltozott az arcom, alkatom. Nagy gondom volt, hogy az orrom kezd zsidó formájú lenni... Azzal sz6rakoztam, hogy megpr6báltam úgy aludni, hogy pisze formája legyen az orromnak. Tehát le akartam préselni az orrom, hogy a formája megmaradjon. Ez a mai szemmel nézve persze nevetséges, hiszen az orrom olyan amilyen, de ez akkor nagyon izgatott, hogy megpróbáltam más alakot adni az orromnak, hogy eltüntessem ezt az áruló jelet... Nem akartam vállalni ezt a különbséget, nem kellett. Semmi előnyt nem kínált, csak hátrányt. ..Talán valami kivetettséget. Abban a társaságban, akikkel közösségben, vagy közel voltam, nem volt antiszemitizmus. Azt hiszem, ezt úgy lehetne fogalmazni mai ésszel, hogy asszimilálódni akartam, ahogy csak lehet....

3. Míg az első két stratégia leginkább arra irányul, hogy az egyénnek ne kelljen szembenéznie az identitását fenyegető veszélyekkel, annak forrásaival, addig az átértékelési stratégiák az identitás érvényes tartalmának lényegi átértékelését egy új identitás kialakítását jelentik.
Ennek első jele a rejtőzködési stratégia feladása.

Ma már interjuk sokaságában - mintha egy zsilipet nyitnánk meg- számolnak be arról a holokauszt túlélőinek gyermekei, hogy hogyan tudták meg azt, hogy ők zsidók. (Erős:163 o.)


Talán ez az első lépés egy új, korszerű zsidó identitás kialakítása felé, amelyet zsidó renessaince-nek is szoktunk nevezni.

Mit tartalmazhat ez?


A trauma, a kirekesztettség, az üldözöttség élménye kimondhatóvá válik. Kifejezhetővé válik a gyász a soha nem ismert rokonok vonatkozásában.
A privát szférából az élmények áttevődnek a nyilvános szférába. A családi titkok, narratívák megjelennek a mediában, a történetírásban. A harmadik generáció már sokkal bátrabban vállalja az azonosságtudat kialakításának ezt az új formáját.

Karády ( 3) szerint is úgy véli, hogy a Soa szakítást jelent a zsidóság számára az önazonosítás eddig gyakorolt, többnyire kollektív formáival.
A zsidó identitás választás lehetőségei a XX század második felétől sokfélévé szinesednek. Megjelenik az identitás választható modellje még akkor is, ha ezt azért befolyásolja:

- család kulturális és vallási öröksége,
- érintettsége a holokausztban,
- a társadalmi és vagyoni helyzet,
- a szakmai és eszmei elkötelezettség,
- az iskolai végzettség szintje és tipusa,
- a primer és szekunder csoportok, amelyekhez az egyén tartozik.

A zsidó identitás választásának valóban színes skálájával találkozhatunk az OR-ZSE szakaira felvételre jelentkezőknél:

Kérdésünkre, hogy miért éppen hozzánk jönnek ilyen válaszokat kapunk. Idézem:

Legkedvesebb nagyszülőm, barátom, barátnőm zsidó, én is az akarok lenni.
Zsidó iskolába jártam, el sem tudom képzelni, hogy más iskolában tanuljak tovább.
Zsidó vagyok, de nem tudok semmit a zsidóságról, erről szeretnék tanulni.
Nekem nagyon keveset tanítottak arról, hogy mit jelent zsidónak lenni, én ezt jobban akarom csinálni.
Azt hallottam, hogy a zsidó közösségekben nagyon fejlett a szociális gondoskodás, ezt akarom megtanulni.
Izraelben érettségiztem, de vissza kellett jönnöm, most tovább is hasonló szellemben akarok tanulni.

Ne vállalkozzunk most a felvételi beszélgetések során elhangzó kijelentések hitelességének mérlegelésére, de a jelentkezők motivációjáról, azonosságtudatuk néhány jellemzőjét így is megismerhetjük.
A hovatartozás stratégiái egyre erősebben individualizálódnak véli Karády.
Ennek következtében családtagok, osztálytársak, szülők és gyermekeik, (utóbbiak tipikusan) kerülhetnek szembe egymással.
De ezek a stratégiák egy élettörténeten keresztül is módosulhatnak Megnyilvánulhatnak asszimilációs törekvésekben, a "vissza zsidósodásban",
az alijában és a jeridában, a kitérésben és betérésben, a zsidóság különféle irányzatainak választásában a hasszidizmustól a reform zsidóságig.

Végül az egyéni identitás választás megnyilvánulhat e döntés nyílt vállalásában csakúgy mint egy újféle rejtőzködő viselkedésben is, és megnyilvánulhat a választott mintával való egyéni, magán jellegü , olykor még titkos kapcsolattartásban is.

Mert lehet hasszíd viseletben járni Magyarországon is, és tegyük hozzá, hogy ez nagyon jó, hogy lehet és kell is nyílt vitában zsidóként szembeszállni az antiszemitákkal, sőt még a Fradi meccseken is szembe lehet szállni az antiszemita szöveget üvöltöző suhancokkal, bár ez már elég veszélyes. Lehet zsidó szimbólumokat ékszerként viselni és kipát hordani, és el lehet ezeket rejteni, ha kilépünk az utcára, és lehet részt lehet venni a sok-sok zsidó rendezvényen, de lehet kérni a zsidó szervezeteket, hogy ne teljes nevüket írják rá a borítékra ha nekünk levelet vagy műsorfüzetet küldenek.

Emlékezetes számomra az egyik zsidó középiskolába járó diák esete, aki amikor az MTV riportot készített az osztáyban félrehúzodott és azt kérte, hogy ő ne szerepeljen mert nem szeretné, ha barátai, szomszédai megtudnák róla, hogy ő zsidó iskolába jár.

Mind az öröklött, mind a választott identitás modellre érvényes tehát, hogy lehet aktívan és lehet passzívan viselni, szégyellni vagy büszkének lenni rá, kelthet szorongást sőt szégyent és okozhat örömöt, büszkeséget.
A zsidóság színes, sokféle, individuálisan választható XX. sőt immár XXI. századi identitás modelljeinek azonban talán mégis vannak azonos elemei is.


Azt gondolom, hogy ez a magyarországi zsidóság önképében jelenik meg, amely több szociológus szerint ( Kovács, Karády ) valamelyest más képletű csoport mint a magyar társadalom egésze, ha korántsem olyan mértékben mint a korábbi évszázadokban.

Mi jellemzi a másféle képletet?

- a zsidóság reprezentatív jelenléte az értelmiségi elitben,
- a nagyszámú magyar zsidó alkotók nyilvántartása,
- a tudás arról, hogy a magyarországi zsidóság milyen szerepet játszott a magyarországi polgárosodásban,
- az igazolt műveltségnek, iskolázottságnak az átlagosnál magasabb szintje,
- az idegen nyelvtudás gyakoribb előfordulása.
- és az a tudás, hogy a nagyvilágon e kívül van egy másik hely is a számára,
- Izrael államának létezése minden vizsgálat egybecsengő adatai szerint épült be az ujjászerveződött identitás tudatba és jelent fokozott biztonságot a diaszpórában élő zsidóság számára.

Nem lehet a mai magyar zsidó azonosságtudatról a mai magyar antiszemitizmus nélkül beszélni. Vajon ez a másféle képlet váltja-e ki?

A mai magyarországi antiszemitizmus, amely inkább az irigység, -sem mint a roma kisebbség vonatkozásában megnyilvánuló lenézés- talaján fogalmazódik meg. Ez az antiszemitizmus erős mi tudatot és önvédelmi mechanizmusokat fejleszt ki. Ez megnyilvánul abban is, hogy a mai zsidóság egyre erőteljesebben és bízzunk benne egyre hatásosabban tiltakozik az ujjáéledő fasisztoid mozgalmak különféle megnyilvánulásai ellen és egyre bátrabban vállalja magyar zsidó identitását.

Kovács András feltárta, az általa vizsgált populáció zsidó azonosságtudatának sokszínüségét . Mintavételének szabályosságát sokan vitatják. Adatai melyek szerint a magyarországi zsidóság azonosságtudata csak a holokauszt trauma és az Izraellel való azonosulás vonatkozásában korrelál is megkérdőjelezhetőek. Előadásomban azt próbáltam bemutatni, hogy ez az identitás dinamikus mozgásban van és az évek során jelentősen átrendeződött.
Végezetül szeretném felhívni a figyelmet a mi tudatnak egy nem nagyon vizsgálható de valószínüleg minden jelenlevő számára ismerős megnyilvánulására.
A szociálpszichológia a személyészlelést, azt ahogyan embertársunkat észleljük elkülöníti az észlelés egyéb formáitól. Ennek az észlelési módnak egyik jellemzője a "hallo effektus ". Azt értjük alatta, hogy az ismeretlen emberről az első benyomás alapján formálunk véleményt. Lehet, hogy nem mindenki fog ebben most egyet érteni velem, de én azt gondolom, hogy hallo effektusunkba beépült az élményközösség anyanyelvén megfogalmazott, öntudatlan, hangtalan kérdés: ki vagy te, zsidó vagy-e? Közénk tartozol-e? Azt gondolom, hogy ezt a beazonosítást- Ady szavaival élve- a tagadók is mindig szándékolják. Ez a folyamat nem filoszemitizmus csupán jogos önvédelem, és mint ilyen a zsidóság mai identitástudatának szerves része.


Irodalom:

1.Erős Ferenc: Identitás és modernizáció
    In: Megismerés, előitélet, identitás
        Uj Mandátum Kiadó. 1998.
       
2. Az identitás labirintusai Janus/Osiris Bp. 2001.

3.Karády Viktor: Önazonosítás sorsválasztás
Új Mandátum Kiadó, Bp. 2001.

4. Kovács András: Zsidók és zsidóság a mai Magyarországon
Szombat 2002


5.Pataki Ferenc: Identitás-személyiség-társadalom
    In: Az identitás kettős tükörben. TIT. Bp. 1988.
6.Tajfel, Henri: Csoportközi viselkedés....
    In: Előitéletek és csoportközi viszonyok,Bp.Közgazdasági és Jogi Kiadó

Vissza a TUDOMÁNY-hoz