Elhangzott Debrecen és határon túli testvérhitközségei V. Nemzetközi
Tanácskozásán, melynek címe: "A remény él..." volt. (Debrecen, 2003.
május 23-25.)
Mielőtt a megtisztelő felkérésnek eleget próbálok tenni, egy történelmi tény
ismertetése szükséges. Ősi, háláhikus törvényeink értelmében soha, Sábbátkor,
ünnepeinken, az istentiszteleteken, semmiféle felvétel, vagy élő, helyszíni közvetítés
nem készülhet, tehát akár a rádióban, akár a televízióban, a szombat, vagy az ünnep
időpontjában technikai eszközök nem lehenek jelen.
Egyszersmind a háláhikus törvényeket betartó zsidó ember, ilyenkor be sem kapcsolja
a rádiót, vagy a televíziót. Ezt a tényt a műsorratűzést illetően, a rádiónak
és a televíziónak is figyelembe kell vennie.
Ebből következően történt 1990-ben a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége
és a Magyar Televízió akkori vezetősége között az a mai napig érvényes megállapodás,
amely szerint Az utódok reménysége címmel, négyhetenként egy zsidó vallási műsor
kerül képernyőre, kezdetben 15, ma 26 percben.
A zsidó hitközségek műsora címét Jeremiás próféta könyvéből javasolta
akkoriban Schőner Alfréd főrabbi, héberül így szól: Jés tikvá löáháritéch. Az
akkori megegyezés biztosított számunkra évente ugynevezett istentisztelet helyszíni közvetítést
is, ami a fentemlített háláhikus törvény alapján egy minden évben saját produkcióban
megjelenő, gyertyagyújtással egybekötött liturgikus-irodalmi-zenés Hanuka-műsort
eredményez. Ezenkívűl évente általában 3-4 külön adásra is van lehetőségünk.
Mindez a Magyar Televízió Vallási és Egyházi Műsorok Szerkesztőségének gondozásában
és anyagi ellátásában készül. A szerkesztőség vezetője: Csiszér Ferenc úr. Műsoraink
állandó stábja: Török Ilona rendező, Fodor Ilona rendezőasszisztens, Bánhegyi István
operatőr, Schluth András gyártásvezető. Jómagam szerkesztőként kaptam megbí-zást
annakidején a Mazsihisz világi és rabbinikus vezetőségétől. Műsorvezetőnk: Kocsi
Zsolt, aki az Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetem Vallástanári Szakán diplomázott.
Műsorunk alapvetően magazinműsor. Ez azt jelenti, hogy minden, ami a magyar és a világ
zsidóságával kapcsolatban áll, az témánk lehet. Nincs gondunk, ha bármilyen vallási
eseményről, például egy Lag boajmer ünnepségről, vagy a budapesti Gettó
felszabadulásának emlékünnepélyéről van szó. Lehet egy zsinagóga újjáépítéséről,
vagy a Zsidó Múzeumban rendezett kiállításról, egy kántor-koncertről hírt adni,
vagy Izraelből hozzánk látogató gazdasági, kulturális küldöttséget bemutatni.
Egyetlen problémát kellett csak megoldani: ünnepeink képernyőre vitelét. Ez nemcsak
azért volt fontos, mert elsősorban vallási műsort készítünk, hanem mert vidéken élő
testvéreink számára sok esetben a képernyő biztosítja a kapcsolatot a zsidósággal,
intézményeinkkel.
Ide tartoznak a határainkon kívűl élő, magyar ajkú zsidó testvéreink is, akik akár
a MTV 1.földi, akár az MTV 2. műhold csatornán, ismétléskor műsorainkat nézni tudják.Ez
utóbbi adásunk Európaszerte és Izraelben is látható.
Istentiszteletet "imitálni",
azaz előre megrendezni, mint igazi eseményt hamis, eröltetett volna. Hiányozna a vallásos
hangulat, érezhető lenne, hogy csinált az egész és nem őszínte az adás. Járhatóbb
utat kerestünk és kialakítottunk egy saját produkcióban megszerkesztett és
megrendezett televíziós műfajt, amit magunk között "televíziós
istentiszteletnek" neveztünk el. Elsősorban egy ünnepi beszédet, "dróset"
kérünk valamelyik rabbinktól, aki az ünnep mondanivalójáról, történelmi gyökereiről,
szokásairól szól olymódon, hogy azt mindenki, akár zsidó, akár nem az, de érdeklődően
figyeli műsorainkat, megérti. Itt jegyzem meg, hogy mi nemcsak közösségünknek készítünk
26 percet, hanem egyben a tv-nézőknek is, abban a reményben, hogy sokan vannak olyanok,
akik érdeklődnek és jóindulattal vannak irántunk, Ez tehát ünnepi műsorainknak
egyik eleme.
A másik nagyon fontos téma, az ünneppel kapcsolatos liturgikus zene, amelyet cházánjaink
szólaltatnak meg. A zsidó kántorzene igen népszerű. Ezt bizonyítják a kántor-hangversenyek
is, amelyek telt házakat vonzanak. Egy-egy ünnepünk legjellemzőbb, legfontosabb
liturgikus dallama ezekben a műsorokban központi helyet foglal el és tekintettel arra,
hogy ha nem is istentiszteletről van szó, de televíziós u.n. produkcióról, kántoraink
művészetük legjavát adják, ami a képernyőt nézve, őket hallgatva, érzékelhető.
Ünnepi televíziós dramaturgiánk harmadik eleme a Biblia, az imakönyv, a költészet
és az irodalom. A Hetek Ünnepén a Tízparancsolat magyar nyelvű tolmácsolása, Nagyünnepeken
az Uneszane tajkef egy-egy részlete, zsidó költők, mint például Kiss József, vagy a
modernek ünnepekkel kapcsolatos versei, Bella Chagall, Bacsevics Lev Singer, Chájim
Potok írásainak elmondása élvo-nalbeli előadóművészeink közreműködésével
emelik az ünnep televíziós megjelenítését. Ritkább esetben - például a Hanuka-műsorban,
vagy egy Purim -összeállításban a tánc, a klezmerzene is fontos kiegészítője az ünnepi
műsornak.
Az ilymódon összeállított műsoraink az ünnepek előtt kerülnek képernyőre.
A négyhetenkénti "vetésforgó" miatt természetesen nem lehet minden ünnep
az adás központjában, de az őszi ünnepek előtt hagyományosan ünnepi műsor készül,
vagy egy alkalommal mind a négyet összefoglalva, vagy Ros Hásónó és Jom Kippur együtt
és külön Szukkajsz és Szimchász Tajró. Az említetteken kívűl az évek során
Peszachról, Sövuajszról, Szukkajszról, Áv hó 9.-ről, Purimról is "televíziós
istentiszteletet" készítettünk. Legújabbkori ünnepeink közül a Jom háÁcmáutról
emlékezünk meg. Hanukakor pedig a már említett 45 perces műsort sugározzuk.
Ez év februárjában örömteli nemzetközi eseményre került sor Amsterdamban:
megalakult a Jewish - European Broadcaster Association, a Zsidó - Európai Műsorkészítők
Szövetsége, amely szervezetnek alakuló ülésére meghívást kaptunk. Együttműködés,
műsorcsere, információk kicserélése, a jövőben közös műsorok készítése a cél,
amelyben mi is résztveszünk.
Első lépésként szó van egy európai közös magazínműsor létrehozásáról,
valamint egy kétrészes dokumentumfilm elkészítéséről, amelyben az európai zsidóság
történelmének legfontosabb eseményeit dolgozza fel a rendező, a Második Szentély
pusztulásától napjainkig. Az értekezleten például az is kiderült, hogy az Utódok
reménysége rendszeresen megjelenő magazínműsorhoz hasonló zsidó vallási műsorsorozat
Magyarországon kívűl, csak Olaszországban van, az olasz televízió, a RAI gondozásában,
zsidó stáb szerkesztésében. Meghívásunk és részvételünk a szervezet munkájában
arra a következtetésre jogosít fel bennünket, hogy 13 éves munkánkra, eredményeinkre
külföldön is felfigyeltek és ez biztatást ad a számunkra jövőre nézve.
Abban a reményben, hogy országunkon belül, valamint a határainkon kívűl élő nézőink
továbbra is figyelemmel kísérik műsorainkat, mindnyájukra a Mindenható áldását,
munkánkra segítségét kérjük.
|