"A böjt arra való, hogy felrázza a szíveket, hogy kitáruljanak a magunkba
tekintés kapui, hogy ráeszméljünk rossz cselekedeteinkre és őseink hibáira, melyek
okozói voltak az e napokon bekövetkezett bajnak is. Az emlékezés odairányít
bennünket, hogy mi jól cselekedjünk."
/RAMBAM/
Előszó
Ezt a művet egy olyan értekezésnek
szánom, mely megpróbálja összefoglalni zsidóságunk böjtnapjait, az ezekkel
kapcsolatos vallási törvényeket, történelmi háttereit, hagyományokat, szokásokat
melyek kapcsolódnak a böjthöz.
Rendszereztem, két nagy csoportra bontottam böjtjeinket.
Első részben közösségiekkel, második részben pedig az egyéniekkel foglalkozom a
dolgozat keretében. Két fontos vezérelvet tűztem ki írásomban mikor nekifogtam ennek
az esszének.
Elsősorban, hogy egy művön belül fellelhető és használható forrásmunkákkal és
exegézissel mutassam be zsidóságunk számára s mindennapi életünkben eme nagyon
fontos sarkkövét úgy, hogy ezáltal bepillantást nyerhessünk a zsidó lélek
mélységeibe, misztériumába.
Másodsorban pedig minden érdeklődő, aki meg akarja ismerni zsidóságunk böjtjeit, s
ezáltal el akar mélyedni mind a zsidó tudományokban és zsidó vallásetikában e mű
keretében magához veheti ezt.
Nagyon fontos, hogy a XXI. század küszöbén a zsidóságról - ami a mindenkori
emberiségnek alappillére - a hétköznapi ember számára is, elérhetővé váljék.
Bevezetés
A bölcsek úgy látták, hogy önmagában
a böjt nem szabadít meg a bajtól és a veszélytől, hanem csak az igazi, őszinte
megtérés, a jó és önzetlen cselekedetek együttvéve. Éppen ezért úgy döntöttek,
hogy böjtölni kell minden, a közösséget sújtó csapás miatt mindaddig, amíg az
Ö.való meg nem könyörül.
A Tóra parancsa segítséget kiáltani és sófárt fújni minden csapás miatt, ami a
közösséget éri. A sófárfúvás célja tudatosítani az emberekben, hogy helyzetük
gonosz cselekedeteik miatt romlott meg, s egyúttal bűnbánatra szólítani fel őket,
mert csak a megtérés szüntetheti meg a csapást.
A Kicur Sulchan Aruch egy teljes fejezete foglalkozik a közösségi böjtökkel, azok
előírásaival:
"A próféták szavaiból kapott, parancs, hogy azokon a napokon, melyeken
csapások érték őseinket, bőjtölni kell; a bőjtölés célja felserkenteni a
szíveket, hogy keressék és meglássák a megtérés utjait, és hogy emlékeztessen a
mi gonosz cselekedeteinkre és atyáink tetteire, amelyek olyanok voltak, mint a mi
tetteink mostan, amiglen okozták nekik és nekünk mind e csapásokat. S e dolgokra
emlékezve térjünk vissza bünbánattal, hogy megjavuljunk, mint a tóra mondja (M. II.
26. 40.): 'és bevallják bünüket és atyáik bünét.' Azért tartozik minden ember
ezeken a napokon magába szállani, a tetteit megvizsgálni és rossz tetteit
szánva-bánva megszüntetni. Nem a bőjtölés maga a lényeg... a bőjt nem más, mint
felkészülés a megtérésre."
/Kicur Sulchan Aruch CXXI.1./
A biblikus időkben a böjt kezdetét sófárfújással jelezték, a böjtölők a
földön ültek, zsákból (durva anyagból) készült ruhát öltöttek, port és hamut
hintettek fejükre.
A Talmud előtti időkben már összeállították a böjtök lajstromát, s ezzel egy
külön könyv a Megilát táánit (Böjtök tekercse) foglalkozik.
A Talmud egy egész traktátusban tárgyalja a böjtöket; pontosan megírja a böjt
szabályait, azt, hogy mikor és hogyan kell böjtölni. E szerint például böjtölni
kellett: földrengés, sáskajárás, árvíz, dögvész esetén.
A középkorban az eluralkodó aszketikus szellem miatt megszaporodtak a böjtök. A
diaszpórában - értelemszerűen - megszűntek a mezőgazdasági jellegű, az Izrael
földjéhez kötődő közösségi böjtök és az egyéni böjtök kerültek előtérbe.
Szokásban volt és van némely zsidó közösségben böjtölni például: rossz álom
esetén, várható nehéz szülésnél, azért, hogy Tóra-tudós fiú szülessen,
jahrzeitkor, valamely fogadalom következtében, vőlegénynek és menyasszonynak
esküvőjük napján, s a shoára emlékezvén.
A zsinagógákban tíz böjtölő esetén a Tórából felolvassák Mózes második
könyvének XXXII, 11-14 és XXXIV, 1-10 verseit, melyek Mózes könyörgését és az
Ö.való megbocsájtását írják le.
A böjt megkezdése előtt szokás könnyen emészthető ételeket fogyasztása. Aki
bőségesen étkezik, olyan mintha két napon át böjtölt volna - mondták bölcseink.
A böjt alatt sem ételt, sem italt nem fogyasztunk.
A böjt elmúltával pedig egy pohárka pálinkával, likőrrel készítjük elő
gyomrunkat az étkezéshez.
Közösségi böjtök - táánit
cibur
Jom Kippur Kátán - Kis Jom Kippur (1)
Nisszán, sziván, támmuz, áv, elul, valamint kiszlév, svát, ádár (első és
második) hónapok újhold napjait (Ros Hódes) megelőző napokat nevezzük Jom kippur
kátánnak.
E böjt arra emlékeztet, hogy a sivatagi, illetve a jeruzsálemi Szentélyben az
újholdak napján külön áldozatokat mutattak be vezeklésül az elmúlt hónapban
elkövetett bűnökért.
A Szentély idejében az áldozatok bemutatása hozott engesztelést az elkövetett
bűnökre, míg napjainkban - Szentély nem lévén - a böjtölés és az imák
helyettesítik az áldozatok bemutatását illetve hozzák meg az Ö.való bocsánatát
bűneinkre.
A böjtölést - mely az étkezés és italfogyasztás tilalmát foglalja magába -
napkeltekor kezdjük. Először a mincha ima után étkezünk.
Jom Ha Kippurim - Az engesztelés napja (2)
"Legyen nektek örök törvényül: a hetedik hónapban, a hónap tizedikén
sanyargassátok lelkeiteket és semmi munkát ne végezzetek, a honos és a jövevény, a
ki tartózkodik köztetek; mert e napon engesztelést szereznek számotokra, hogy
megtisztítsanak benneteket: mind a ti vétkeitektől az Örökkévaló színe előtt
megtisztultok. Szombat nyugalma az nektek és sanyargassátok lelkeiteket, örök
törvényül."
/MózesIII. XVI, 29-32./
Ez az a nap az évben, mikor szabad, sőt a Tóra előírása szerint kötelesség
böjtölni.
Jom Ha Kippurim - magyarul gyakran Jankipernek mondják - a zsidóság nagy lehetősége.
Abban a vallásban, amely nem ismeri a vétekezés-gyónás - vezeklés-vétkezés
végtelen körforgását, egyetlen egyszer egy évben megadatik a bűnbánatot követő
engesztelés lehetősége.
A Tóra leírja a Jom Ha Kippuri-i Szentélyszolgálat kötelező áldozatait,
számszerint tizenötöt, amiket Áháron főpap és utódai, a mindenkori főpapok
mutatták be, hogy engesztelést nyerjenek "maguknak, házuk népének és Izrael
közösségének." /Mózes III. könyve XVI. 16/
Az áldozatok között szerepelt - egyebek mellett - két kecskebak, melyek közül
egyiket I-nek áldozták fel, ez volt a 'bűnbak', a másikat pedig a
pusztaságba küldték el, hogy "magával vigye Izrael minden vétkét."
/Mózes III. könyve XVI. 16./
A szertartások szimbolikus jelentésével kommentátorok sora foglalkozott.
Jom HaKippurim volt az év egyetlen napja, amikor a Szentek Szentélyébe - ezt a
Szentélyben egy külön elzárt rész képezte - a főpap beléphetett és ott
bűnvallomást tett a maga és az egész nép nevében. Amikor aztán épségben
visszatért a hívek közé, nagy volt az öröm, mivel ez azt jelentette számukra, hogy
a főpap által bűnbocsánatot nyertek.
Jom Ha Kippurimot hosszúnapnak is nevezik, mivel ekkor - 25 órán át - a zsidó ember
nem eszik, nem iszik és még a száját sem nedvesíti be.
E napon a hászidok is éppúgy böjtölnek, mint minden más zsidó, de ők nem az
önsanyargatást tartják a legfontosabbnak.
Jom Ha Kippurimkor bölcseink a böjtön kívül még további megszorításokat írnak
elő erre a napra: nem szabad bőrből készült cipőt húzni; nem szabad tisztálkodni;
nem szabad a test kenése illatos kenőcsökkel és tilos a házasélet.
Maga a böjt rendkívül szigorú, mert még a száj nedvesítése is tilos.
Férfiaknál a 13. év, nőknél a 12. év felett kötelező a böjtölés, de csak és
kizárólag egészséges emberek esetében. Ennél fiatalabbak is szoktak néhány órát
böjtölni, hogy fokozatosan hozzá edződjenek a szokásokhoz, a Nap hangulatához.
Kol nidré
A hagyomány úgy tartja, hogy a szövege a
spanyol inkvizíció idején keletkezett. Arról szól, hogy a kényszerítő
körülmények miatt tett fogadalmak alól felmentve érezhessük magunkat és tisztán
állhassunk az Ö.való ítélőszéke elé. A dallama szintén ekkor született,
érződik benne a marannus zsidóság minden fájdalma.
A bűnvallomással kapcsolatban jegyezte meg egyszer reb Lévi Jichák a berdicsevi cádik
- a mai nemzedék - higgyék el nekem - jobb, mint az előző korok nemzedékei. Azok
ugyanis még Jom Kippur szent napján a templomban is rendületlenül hazudtak. Verték a
mellüket és mondták: vétkeztünk, raboltunk, csaltunk (ásámnu, bágádnu...). Pedig
ebből egy szó sem volt igaz. Olyan vétkeket vallottak be, amiket soha nem követtek el.
Ezzel szemben mi igazat beszélünk, amikor a viduj (bűnvallomás) szavait mondjuk.
Valóban elkövettük azokat kivétel nélkül. Mi nem hazudunk a jó I-nek, már csak
azért is megérdemeljük, hogy megbocsásson nekünk.
A muszáf áldozat keretében a főpap ekkor ejtette ki vallomásában azt a
kimondhatatlan négybetűs I-nevet, amit zsidó ember nem ejt ki és nem ír le soha, és
a főpap is csak ezen a napon. Amikor a Szentélyben a gyülekezet ezt meghallotta,
mindnyájan arcra borultak és felkiáltottak:
"Áldott legyen a Neve, akinek dicső királysága örökkön örökké tart."
A Szentély pusztulása után az áldozati kultusz helyét az imák foglalták el. Ez
utóbbi hangos kijelentést jelképezi a Muszáf ima alatti magatartásunk, amikor is
több ízben leborulunk.
Amennyiben valakinek az orvosa megtiltja, hogy böjtöljön, akkor is köteles ennie, ha
maga úgy is érzi, hogy képes kiböjtölni.
A böjt végét - a Neilá ima végeztével - egy hosszú kürtfújás jelzi.
Com Gedáljá - Gedáljá böjtje (3)
Tisri hónap harmadik napján
(közvetlenül Ros HáSáná után) tartják a közösségek Gedáljá böjtjét. Ekkor
Gedáljá ben Achikam meggyilkolásának emlékére böjtölünk.
"És volt a hetedik hónapban, eljött Jismaél, Netanja, Elisámá fiának
fia,..." "...és tíz ember ő vele, Gedaljáhúhoz, Achikám fiához Micpában.
És fölkelt Jismaél, Netanja fia meg a tíz ember, a kik vele voltak és karddal
leütötték Gedaljáhút,..." "...és megölte őt, a kit Bábel királya az
ország fölé rendelt."
/Jeremiás könyve XLI. 1-3./
Gedáljá ben Achikam volt az a férfiú, kit a jeruzsálemi Szentély - a Salamon
építtette első Szentély - pusztulása ( ante 586) után a Júdában maradt lakosság
fölé Nebukadonozor babilóniai uralkodó helytartóvá kinevezett. Ő a békesség híve
volt, próbálta menteni a még menthetőt, de a lázadáspártiak, a Babilónia elleni
lázadók a királyi családból származó Jismáél vezetésével megölték Gedálját
(ante 582) és fellázadtak. Ezek után a babilóniaiak véres megtorlása következett, a
maradék függgetlenség utolsó látszata is szertefoszlott hosszú-hosszú évtizedekig.
Júda maradék lakosságát fogságba hurcolták, egy része pedig Egyiptomba menekült a
babilóniai megtorlás elől. A hagyomány szerint Jeremiás próféta is itt lelte
halálát.
Zakariás próféta ezt a böjtöt a 'hetetedik böjtnek' nevezi, mivel tisri hónapra
esik, az pedig a hetedig hónap nisszántól számítva.
A böjt napkeltével kezdődik és a Nap nyugtával ér véget. "...szabad az
egész előző éjjelen, egész hajnalhasadtáig enni." - áll a Kicur Sulchan
Aruch 692. oldalán. Innentől kezdve már tilos az étel és az ital fogyasztása. "Szabad
a test mosása és kenése, a cipő felvétele, a házastársak érintkezése."
A böjt alól természetesen felmentést kapnak a várandós és szoptatós nők, valamint
a beteg is, még ha nincs is veszélyben. A kiskorúaknak - bár nem kell böjtölniük -
de ha már megértik a gyász jelentőségét, akkor a böjtre való szoktatás végett
csak kenyeret és vizet (a legegyszerűbb eledeleket) szabad adni, hogy a közösséggel
együtt gyászoljanak.
Mint minden böjtre, erre is fennáll: "Izrael egész gyülekezetének, hogy
közös szenvedés, csapás idején - mely ne jöjjön ránk többé! - bőjtöljön és
imádkozzék..." ám "ha az idő nem alkalmas bőjtre, pl.üldözöttek, kiknek
nem szabad bőjtölniök, hogy meg ne gyengítsék erejüket, vállalják magukra, hogy
ennyi meg ennyi napot böjtölnek, a miután majd megmenekültek, akkor olybá számit
nékik, mintha most bőjtöltek volna."
/ Kicur Sulchan Aruch CXI. 11./
E böjtre mondták bölcseink:
"A tanulság az, hogy az igaz emberek halála olyan (szomorú esemény) mint a
Szentély felégetése."
/Talmud, Ros HáSáná 18a/
Ászárát betévét - Tévét
hónap tizedike (4)
Tévét hónap tizedikén böjtölni
szokás a zsidó közösségekben. Ezt a böjtöt mindig megtartjuk, nem halasztjuk el
akkor sem, ha péntekre esik.
A böjt történelmi hátteréről olvashatunk a Királyok második könyvének 25.
Fejezetében:
"És volt uralkodásának kilenczedik évében, a tizedik hónapban, a hónap
tizedikén, jött Nabúkadnecczár, Bábel királya, ő meg egész hadserege Jeruzsálem
alá és táborozott ellene; és építettek ellene ostrom-tornyokat köröskörül."
"És az ötödik hónapban, a hónap hetedikén..." "eljött Nebúzaradán,
a testőrök nagyja, Bábel királyának szolgája
Jeruzsálembe. Elégette az Örökkévaló házát és a király házát; meg Jeruzsálem
házait mind és minden nagy házat elégetett tűzben. Jeruzsálem falait pedig
körös-körül lerombolta a kaldeusok egész hadserege, mely a testőrök nagyjával
volt. "
/Királyok II. könyve XXV. 1-10./
Nebukadonozor/Nebukadnecár babilóniai uralkodó ante 605-ben legyőzte a Nékó fáraó
vezette egyiptomi seregeket, s így Júda országa Babilónia hűbérese lett. Egy ideig
engedelmes alattvaló is volt Júda királya, de újból Egyiptomba vetette bizalmát és
ismét csalódnia kellett. Nebukadnecár büntetetőhadjáratot indított Júda ellen,
megtámadta Jeruzsálemet és ante 597-ben elfoglalta. A királyt, Jojákint és az
ország főtisztviselőit Babilóniába hurcolta és királynak Cidkijáhut nevezte ki.
Az otthonmaradottak egy ideig tűrték az idegen uralmat, de erősebbnek bizonyult a
függetlenség utáni vágy és fellázadtak. A válasz nem sokat késett, mert a
babilóniai csapatok ante 587. tévét hónap tizedik napján ostrom alá vették
Jeruzsálemet és elkezdődött a vég előjátéka; az ország, a Szentély
pusztulásának, a babilóniai fogságnak e nap a kezdete.
Izraelben, a zsinagógákban ekkor emlékeztek meg a shoá áldozatairól is a
főrabbinátus rendeletére, ám ma már kijelöltek számára egy másik napot: Nisszán
27-ét.
Béjn ha Mecorim - A gyászos
Háromhét (5)
A Támmuz 17-e és Áv hó 9-e közötti három hetet 'Gyászos Háromhét'-nek hívják a
'szorongattatás idején' vagy a 'nehéz idők' Jeremiás verse alapján:
"...mind az üldözői utólérték őt a szorosok közepette."
/Jeremiás Siralmai I. 3./
Gyász-szokások vannak érvényben, egyre súlyosabbak, amint közeledik Tisá BeÁv,
mégpedig három lépésben, három szakaszban:
1. Támmuz 17-től Áv hó Ros Chodes napjáig: nem vágatunk hajat, nem borotválkozunk,
nem rendezünk vigasságokat. Mi askenáz zsidók házasságkötést sem tartunk egészen
áv hó 10-ének délutánjáig, mert addig állt lángokban a Szentély.
2. Ros Chodes Áv-hó, azaz Áv hó 1-től Tisá Be Áv másnapjáig - ez a Kilenc Nap,
jiddisül Nájnteg. Továbbra is tilos a nyiratkozás, borotválkozás, szórakozás,
mennyegzőtartás, ezenkívül tilos húst enni és bort inni, mert a Churbán, a
Szentély pusztulása kovetkeztében nem áldozhatunk húst és nincs italáldozat.
3. Az a hét, amelyre Tisá Be Áv esik, a szombat kimenetelétől - az askenáz szokás
szerint Áv hó első napjától - kezdve újabb tilalmak csatlakoznak az előzőekhez:
tilos kedvetlésből fürdőzni, s az egész gyászhangulat nyomasztóbb. Nem költözünk
be új lakásba, nem vásárolunk új ruhaneműt, mert mindez örömet szerez.
Bár a hústalan Kilenc Napokban vagyunk, szombaton kivételesen eszünk húst és iszunk
bort, de azért nem függesztjük fel egésézen a gyászt: új ruhát nem öltünk.
Mocé-Sábátkor Hávdálát tartunk borral, de nem isszuk meg, hanem egy kisgyermeknek
adjuk oda azt.
Siváászár beTámmuz - Támmuz
hónap tizenhetedike (6)
Támmuz hónap tizenhetedik napjához a
zsidóság sok szomorú eseményt kapcsol, kiemelvén gyászos mivoltát. A Misna,
Táánit negyedik fejezete foglalkozik többek között eme gyásznappal:
"Öt dolog történt atyáinkkal siváászár betámmuzkor..."
"...siváászár betámmuzkor törtek össze a kőtáblák, és megszünt az
állandó, és áttörték a várost, és Aposzthémosz elégette a Tórát, és
bálványt állítottak a Szentélybe."
/Misna Böjt traktátus, IV. 1-2./
- Mózes sziván hó hetedikén ment fel a hegyre, hogy átvegye a kőtáblákat, melyeken
a Tíz parancsolat állt. A Tórában így olvashatjuk:
"A harmadik hónapban, miután kivonultak Izraél fiai Egyiptom országából..."
/Mózes II. könyve XIX. 1./
A harmadik hónap sziván hava, s e hónap hetedik napján ment fel Mózes Színáj
hegyére, s maradt ott 40nap és 40 éjjelen át, hogy a nép megkapja az Ö.való
parancsolatait, melyet Kőtáblára vésett számukra.
"...hadd adjam neked a kőtáblákat, meg a tant és a parancsolatot, melyeket
írtam, hogy tanítsam őket... és fölment Mózes Isten hegyére." "...és
szólította Mózest a hetedik napon..." "...és volt Mózes a hegyen negyven
nap és negyven éjjel."
/Mózes II. könyve XXIV. 12.,15.,18./
Mózes a hegyen maradt támmuz tizenhatodikán estig, és lejött onnan támmuz
tizenhetedikén, s ekkor látta az aranyborjú körül táncoló embereket,
"... akkor föllobbant Mózes haragja, levetette kezeiből a táblákat és
öszetörte azokat a hegy alján."
/Mózes II. könyve XXXII. 19./
- A következő gondolat, mellyel a Misna foglalkozik: "megszünt az állandó
". Jeruzsálem osrtormának idején ezen a napon szűnt meg az állandó áldozat
(churbán támid), mert nem volt már bárányuk, amit feláldozhattak volna. RAMBAM
szerint ez az első Szentély idején történt, azaz ante 586-ban. Voltak olyan bölcsek,
kik úgy vélekedtek, hogy ez a második Szentély ostromának idejében történt,
70-ben. Az első Szentélyt még Nabukodonozor babilóniai uralkodó seregei másfél
éves harc árán áv hónap kilencedikén (tisá beáv) foglalták el, véget vetve az
önálló zsidó államiságnak.
- "... és áttörték a várost..." - írja a Misna. A rómaiak ekkor törték
át Jeruzsálem falait a második Szentély idejében, 70-ben.
(Az első Szentély pusztulása idején a városfalakat támmuz kilencedikén törték
át: "A negyedik hónapban, a hónap kelenczedikén..." "Áttöretett a
város,..." /Jeremiás LII. 6.7./)
Júdeában a mómaiak elleni harcok Néró uralma idejében, 66-ban kezdődtek, ki legjobb
hadvezérét, Vespasianust - a későbbi császárt - küldte a rebellió
megfékezésére. A hősies ellenállás dacára a római légiók győzelmesen vonultak
az ország belseje felé és elkezdték Jeruzsálem ostromát. Az új fővezér, Titus -
Vespasianus fia és a későbbi utóda a császári trónon - légiói hódították meg
végül is Jeruzsálemet. Az ostrom idején sikerült kijutnia a városból Rábbán
Johánán ben Zákkájnak és létrehoznia Javne városában a zsidóság fennmaradását,
továbbélését biztosító tanházát, iskoláját.
- "...és Aposzthemosz elégette a Tórát..." - a Gemárá bölcsei azt
írják, hogy ezt a tényt hagyományként kapták elődeiktől. Feltehetőleg ez is ante
II. században történhetett.
- "... és bálványt állítottak a Szentélybe." A hagyomány szerint ugyanaz
az Aposzthemosz tette, a másokdik Szentély napjaiban (feltehetőleg Antiochus Epiphanes
uralkodása idején).
Valószínűleg ez a Makkabeusok felkelését megelőzően az ante II. században
történt, mások szerint ez az első Szentély idejében Menáse király uralkodása
alatt (ante 686-642) történhetett.
Támmuz tizenhetedikével kezdődik a három gyászhét (bén hámcárim - ezen napok
emlékeztetnek minket az első Szentély közelgő pusztulására, valamint arra, hogy a
római légiók 70-ben támmuz tizenhetedikén áttörték Jeruzsálem városfalát és az
idő előrehaladtával egyre közelebb kerültek a Szentélyhez, egyre közeledett a vég,
a pusztulás, a zsidó államiság megsemmisülése.)
E napon napkeltétől böjtölünk a csillagok feljöveteléig; tilos az étkezés és az
italfogyasztás.
Tisá beáv - Áv hónap
kilencedike (7)
Áv hónap kilencedike a zsidóság legnagyobb gyásznapja. A hagyomány szerint e nap
mindig szerencsétlen nap volt, sok tragikus esemény történt áv kilencedikén. A Misna
táánit traktátusában ezt olvashatjuk:
"Öt dolog történt atyáinkkal... tisá beávkor." "Tisá beávkor
rendeltetett el atyáinknak, hogy nem mehetnek be az országba, és lerombolták a
Szentélyt először és másodszor, és elfoglalták bétert, és felszántották a
várost."
/Misna Böjt traktátus, IV. 1.,3./
- "Tisá beávkor rendeltetett el atyáinknak, hogy nem mehetnek be az
országba..." - vagyis Erec Jiszraelbe.
Bölcseink szerint ekkor határozta el az Ö.való, hogy nem mehetnek be Kánaán
földjére az Egyiptomból kivonult zsidók. Negyven évig kell a sivatagban
vándorolniuk, míg megszületik és felnő egy új generáció, akik elfoglalhatják az
országot. Ez volt a büntetésük, mert kételkedtek az Ö.való ígéretében.
"Bizony mindazon férfiak, a kik látták dicsőségemet és jeleimet, melyeket
míveltem Egyiptomban és a pusztában, de megkisértettek engem immár tízszer és nem
hallgattak szavamra, nem fogják látni az országot, a melyről megesküdtem őseiknek; s
mind a gyalázóim nem fogják látni." "Nem fogtok ti bemenni az országba...
de gyermekeitek,... azokat beviszem, hogy megismerjék az országot, melyet ti
megvetettetek." " S fiaitok barangolók lesznek a pusztában negyven évig ...
míg végkép ott maradnak hulláitok a pusztában." "...erre kifakadt az egész
nép, s fölemelték hangjukat és sírt a nép azon éjjel."
/Mózes IV. könyve XIV. 1.,22.,23.,30.,31.,32.,33./
A Gemara hozzáfűzi, hogy akkor határozta el I., hogy a Szentély ugyanazon a napon, áv
hó kilencedikén fog elpusztulni. "Így szólt az Ö.való: Ok nélkül
sírtatok ma, és én állandósítom nektek a sírást ezen a napon, nemzedékeiteken
át." - olvashatjuk a Talmud, Táánit 29a lapján.
- A hagyomány szerint e napon került Egyiptomba rabszolgának József. Nemsokára
követték őt családtagjai és rövid időn belül megkezdődött az egyiptomi
rabszolgaság.
- "És lerombolták a Szentélyt először és másodszor" -
Nabukodonozor seregei ante 586-ban ezen a napon gyújtották fel a Salamon építtette
jeruzsálemi első Szentélyt, miután elfoglalták a várost. A Királyok könyvében
olvashatunk erről:
" És az ötödik hónapban, a hónap hetedikén... eljött ... Bábel
királyának szolgája Jeruzsálembe. Elégette az Örökkévaló házát és a király
házát; meg Jeruzsálem házait mind és minden nagy házat elégetett tűzben."
/KirályokII.könyve XXV.8-9./
Egy berajtában áll: "Nem lehet azt mondani, hogy hetedikén, mert másutt azt
olvassuk tizedikén. És nem azt mondani, hogy tizedikén, mert másutt azt olvassuk,
hetedikén. Mikor történt hát? A pogányok hetedikén bementek a Szentélybe, ahol
mulatoztak és romboltak. És kilencedikén este felé felgyújtották a Szentélyt és az
égett tizedikén egész nap.
A "másodszor" arra a gyászos eseményre utal, hogy szintén e napon
gyújtották fel a babilóniai fogságból hazatértek által felépített és Heródes
uralkodása alatt átépített második Szentélyt, a Titus vezette légiók 70-ben.
- "... és elfoglalták Bétert..." A Bár Kohba felkelés végén (ante 135) e
napon foglalták el a rómaiak Betér (Bétár, Bét-tér) várát, a felkelők utolsó
erősségét.
- "...és felszántották a várost." E napon rombolták le Jeruzsálemet és
szántották fel helyét Turnus Rufus,, Júdea tartomány helytartójának utasítására
a Bar Kohba felkelés után. A város új neve: Aelia Capitolia lett és zsidók nem
lakhattak Jeruzsálemben.
Áv hónap kilencedike - hasonlóan Jom HaKippurimhoz - teljes böjtnap, napnyugtától a
másnapi csillagok feljöveteléig - 25 óra) tart és a szokásos szombati munkatilalmak,
valamint a következő tilalmak érvényesek: tilos az étkezés és az italfogyasztás;
nem viselhetünk bőrcipőt, mely a régi időkben a kényelem és gazdagság jele volt; a
tisztasági mosdáson kívül tilos fürdeni, mosakodni; s tilos a házasélet.
A böjt előtti utolsó étkezésnél (áruhát máfszeket) szokás gyümölcsöket és
hamuval meghintett tojást enni.
A tojás a gyász jelképe, a néma fájdalomé a sors forgandóságáé.
A zsinagógába vászoncipőben, papucsban megyünk. Csak egy gyertya ég az
előimádkozó asztalán, félhomály van, a frigyszekrényen nincs díszes parochet,
mindenki megfordított széken, padon vagy a földön ül, és fojtott, kántáló hangon
olvassuk Jeremiás siralmait. A felolvasás után gyászénekeket (kinot) olvasunk, majd
köszönés nélkül halkan távozunk. Reggel az imákhoz nem öltünk fel tálitot, nem
légolunk tfilint sem, mert ez dísz és ezen a napon a zsidóság dísze, ékessége a
Szentély elpusztult.
E napon nem szokás kezet fogni, egymást üdvözölni. Tórát sem tanulunk, mert az
megörvendezteti a szívet.
Volt olyan szokás néhol, hogy a gyerekek Jeremiás siralmainak olvasása és a kinotok
mondása közben bogáncsot, szamártövist dobáltak a kegyelettevők közé.
A szomorú nap után, áv hónap tizedikén délig szokás még, hogy nem eszünk húst
és nem iszunk bort, mert a hagyomány szerint a Szentély egészen addig égett.
Tisa beáv után megváltozik a hónap elnevezése: menáhem áv, vagyis vígasztaló áv
lesz a neve. Egy régi legenda szerint Napóleon éppen tisa beáv napján ment el egy
zsinagóga előtt, s csodálkozva hallgatta, hogy milyen hangosan kiabálnak,
jajveszékelnek odabenn. Megkérdezte tőlük, hogy mi ennek az oka, s elmondták, hogy az
országukat, Jeruzsálemet, és a Szentélyt 1800 évvel ezelőtt rombolták le. Napóleon
mélyen megindulva mondotta: "Az a nép, amely hazájának elvesztését még 1800
év elteltével is siratja, és nem felejti el, az a nép soha nem pusztul el. Az a nép
biztos lehet abban, hogy egyszer vissza fog térni hazájába."
Táánit Eszter - Eszter böjtje
(8)
Purim előtti napon, vagyis ádár hónap
tizenharmadik napján tartják a zsidó közösségek tagjai ezt a böjtöt.
A böjtöt arra való emlékezésül rendelték el bölcseink, hogy Perzsiában
Áhásvéros (ante 485-465) király uralkodása alatt főminisztere, Hámán elhatározta,
hogy elpusztítja a birodalomban élő összes zsidót. Mikor ez a terv Eszter királyné
tudomására jutott elrendelte Susánban (Szúza, a perzsa birodalom egyik központja)
élő összes zsidónak, hogy:
"... ne egyetek és ne igyatok három napig, éjjel-nappal: én is, meg
leányzóim azonképen bőjtölni fogok,..."
/Megilát Eszter IV.16./
A böjt pirkadatkor veszi kezdetét, és napnyugtával ér véget. Tilos az étkezés és
az italfogyasztás.
Káf sziván - Sziván hónap
huszadika (9)
Sziván hónap huszadikán több szomorú esemény történt, ezért e napot a
hagyományhű zsidóság böjt- és gyásznapként tartja meg, köztük a magyarországi
ortodox zsidóság is.
- 1171. sziván 20-án halt mártírhalált a franciaországi Blois város zsidó
közössége, mert egy keresztény gyermek rituális meggyilkolásának hamis vádjától
felbőszült tömeg rájuk gyújtotta az épületet, ahová menekültek. Rábbénu Tám
(RÁSI egyik unokája) rendelte el a franciaországi közösségeknek először az e
napról történő megemlékezését.
- Az 1648/49-es lengyelországi és ukrajnai pogromokra emlékezvén a lengyel zsidóság
számára is böjt és gyásznap ez a nap.
- A magyarországi és az innét elszármazott ortodox zsidóság ekkor emlékezik meg az
európai, köztük a magyarországi zsidóság hatmilliónyi áldozatáról.
- Aki nem tudja mártír-hozzátartozójának pontos halálozási napját, az ekkor
emlékezik meg kegyelettel róla.
A közösségek tagjai napkeltétől napnyugtáig böjtölnek; tilos az étkezés és az
italfogyasztás.
Táánit séni-hámisi-vséni -
Hétfő-csütörtök-hétfő böjt (10)
Némely közösségekben szokás böjtölni
ezeken a napokon ijjár és chesván hónapok második hetében.
Ijjár hónap a pészách ünnepét, chesván hónap pedig szukot ünnepét követi. Az
ünnepi örömben, vígasságban előfordulhatott, hogy valaki többet evett, ivott a
kelleténél, lazábban vette a vallási előírásokat, s így akarva-akaratlanul
vétkezhetett.
Ezek a napok hivatottak ezen vétkek jóvátételére. A hétfői és a csütörtöki
napok a hagyomány szerint különösen alkalmasak a böjtölésre, mert ezek a kegyelem
napjai. A bálványimádás (aranyborjú) esete után Mózes a második kőtáblákért
csütörtöki napon ment fel a Színáj-hegyre és negyven nap múlva, azaz hétfőn jött
le meghozva a megbocsátást.
A Misna szerint chesván hónapban azért kell böjtölni, hogy adjon az Ö.való elég
esőt a földeknek. Az ijjár havi böjt célja pedig az, hogy ne legyen eső, mert az
aratás idejében már nem áldás. (Misna, Táánit traktátus I.4.)
A böjt napfelkeltétől a mincha ima elmondásáig tart. Ekkor is tilos az étel és az
ital fogyasztása.
"Elérkezett Márchesván 17-e és még nem esett az eső. Ez az utolsó
időpont, ameddig az őszi esőzéseknek meg kell kezdődnie Erec Israelben. Az esős
időszak három fontos időpontja Rabbi Meir szerint márchesván 3-a - esős időszak
kezdete, 7-e - ez az 'adj harmatot és esőt' mondásának kezdete, és 17-e. Az
egyedülállóak (a tanult emberek) elkezdték a háromszori böjtölést, böjtöltek
hétfőn csütörtökön és a rákövetkező hétfőn. Sötétedéstől esznek és
isznak, azaz a böjtölő hajnalhasadtáig ehet és ihat, de csak akkor, ha előtte nem
aludt. Ha pedig aludt egy órát folyamatosan nem kezdthet újra enni, mégha éjszaka is
van."
/Misna,Táánit traktátus I. 4./
"Elérkezett Kiszlév a hónapok sorában Nisszántól számítva a kilencedik
hónap - és még nem esett az eső, vagyis a tanult emberek befejeződött böjte nem
járult eredménnyel, a Bész Din, a zsidó vallási bíróság, három böjtöt rendelt
el a közösségnek: hétfőre, csütörtökre és a rákövetkező hétfőre.
/Misna, Táánit traktátus I. 5./
"Elmúltak ezek az első három közösségi böjt és nem találtak
meghallgatásra, azaz nem kezdett esni az eső, a Bész Din három újabb böjtöt rendelt
el a közösségnek hétfőre, csütörtökre, és a rákövetkező hétfőre. Ezeken a
napokon már tilos volt mindenféle munkavégzés. Mosdás, tilos az egész testet meleg
vízben megmosni. Tilos a test kenése, a szandál viselése és a nemi érintkezés és
bezárják a fürdőket. Elmúltak ezek a második három szigorított közösségi böjt,
és nem találtak meghallgatásra, azaz még mindig nem esett az eső, a Bész Din még
hetet rendelt el nekik, a közösségnek -, három egymást követő hét hétfőjére és
csütörtökére, és a negyedik hét hétfőjére ami 13 közösségi böjt az előző
hattal együtt...Ezek a hét utóbbi böjt szigorúbbak mint az elsők, mert ezekben
riadót fújtak, megfújják a sófárokat, és bezárják a boltokat...Hétfőn
sötétedéskor elfordítják, vagyis
estefele kicsit kinyitják az élelmiszerboltok ajtaját, hogy a böjt befejeztére
szükséges élelmiszereket meg tudják venni és csütörtökön megengedett egész napra
kinyitni az élelmiszerboltokat a szombat tisztelete miatt, hogy meg lehessen venn a
szombatra szükséges élelmet."
/Misna, Taanit traktátus I. 6./
"Elmúltak ezek az utolsó hét közösségi böjtök, és nem találtak
meghallgatásra, azaz nem esett az eső, nem rendeltek el újabb közösségi
böjtöket..."
/Misna, Taanit traktátus I. 7./
"Kiviszik a ládát a város utcáira, a Tóraszekrényt a Tórákkal együtt
kiviszik az utcákra, hogy ezzel jelképezzék, hogy 'segítségért kiálltunk
bezárkózva és nem kaptunk választ. Most nyilvánosság előtt imádkozunk ezzel
alázva meg magunkat."...Hamut hintenek a ládára, mivel a Tóraszekrény az
Ö.való képviselője, ezzel a szimbólikus szertartással jelzik, hogy az Ö.való is
részese a bánatuknak. A fejedelem - a város polgári vezetője - fejére és a Bész
Din vezetőjének - a város szellemi vezetője - fejére, valaki a népből vesz a
hamuból és ráhinti a fejükre, oda, ahova a tfilint, az imaszíjat szokták helyezni...
és mindenki hint a saját fejére. A vén aki velük van - egy tapasztalt és tanult
ember - serkentő beszédet mond előttük."
/Misna, Taanit traktátus II. 1./
"Az első három böjtöt, azok, melyeket a bész din eső miatt rendelt el a
közösségnek - az őrség tagjai - az adott hét őrségének tagjai - böjtölik és
nem fejezik be: nem böjtölnek estig, mert lehet, hogy túl nehéz lesz a szolgálat az
adott böjt nap apai házának és akkor az egész őrségnek segítenie kell.
Ha pedig egész nap böjtölnek, már nem marad erejük dolgozni. A böjtnek ezt a
fajtáját hívják pár órás böjtnek - táánit sáot.- s az apai ház tagjai - az
adott böjtnapon a Szentélyben szolgálatot végző főpapok - nem böjtölnek
egyáltalán..."
/Misna, Taanit traktátus II. 6./
"Ugyanígy az a város amelyben dögvész van pestis, vagy más súlyos fertőző
betegség, vagy rom - földrengés döntötte romba a város házait...ez a város
böjtöl és riadót fúj; s az egész környéke böjtöl és nem fúj riadót."
/Taanit traktátus III. 4./
"Ezekre fújnak mindenütt riadót - az alább felsorolt csapások esetén
böjtölnek és megfújják a sófárokat - az aszályra és a gabonarozsdára, mely a
zöldellő gabona betegsége, amitől megsárgul és elfonnyad -, a sáskákra és a
chaszillra, amelyek felfalják a gabonát és a gyümölcsöket, a vadállatra és a
kardra - hadoszlopok, amelyek egyik helyről a másikra vonulnak letaposva gabonát,
elpusztítva termést... merttovaterjedő csapás - olyan csapás, amely átterjedhet
egyik helyről a másikra, így országos veszélyt hordozva magában.
/Taanit traktátus III. 5./
Egyéni böjtök - táánit
jáhid
"Ahogyan a közösségnek
parancskötelessége, hogy böjtöljön és imádkozzék minden bajban, ugyanígy
kötelessége minden egyes embernek a böjt. Ha egyes ember akar böjtölni, azt már az
előző napi minchában (délutáni ima) kell magára vállalnia. Ha több egymást
követő napon akar böjtölni, habár a közöttük való éjjeleken eszik és iszik,
elég azok egyszeri vállalása. Ha pedig nem egymás után következő napok után akar
böjtölni pl. hétfő-csütörtök-hétfő, akkor minden böjtöt előző nap mincha
imájában külön kell vállalni. Az egyéni böjtön szabad reggel a szájat kimosni."
/Kicur Sulchan Aruch CXXVII. 1- 13./
Böjt rossz álom esetén
"Ha valaki valamely álma miatt akar böjtölni, annak sem kell előre vállalnia
böjtöt. A mincha főimádságában, a Smá Kolénu szakaszában elmondja az Ánénu
imát.
Ez is 12 órás böjt, vagyis napkeltétől a minchá ima utánig tart."
/Kicur Sulchan Aruch CXXVII. 14.,15./
A házasulandó felek böjtje
Az ifjú párnak a chüpe szertartás utánig kell böjtölni, aznap Napkeltétől. Ha
túl későre tették a házasságkötést, akkor ehetnek valamit a csillagok feljövetele
után. Nem böjtölnek Ros Chodeskor - ha arra esik az esküvő, Áv hó 15-én, Sávuot
másnapján, Svát hó 15-én, és Purim másnapján, kivéve Nisszán hó újholdját,
mert akkor kötelező a böjt.
Tévét hónap nyolcadika
Eme böjt nem közösségi, hanem egyéni böjt, ezen belül is a jámborok böjtje
(táánit cádikim) közé tartozik, melyet csak néhány közösségben tartanak.
A hagyomány szerint ezen a napon fejezték be a T'nach lefordítását héberről görög
nyelvre a Második Szentély fennállásának idejében II. Ptolemaios Philadelphos (ante
285-246) egyiptomi uralkodó utasítására Pharos szigetén. E mű az úgynevezett
Hetvenes-fordítás vagy Septuaginta.
A böjtölők e napon napkeltétől a mincha ima utánig nem étkeznek és nem
fogyasztanak folyadékot.
Tévét hónap kilencedike
Tévét hónap nyolcadikához hasonlóan az e napon tartott böjt sem közösségi, hanem
egyéni böjt, s ezen belül is a táánit cádikok böjtje.
A hagyomány szerint ekkor halt meg Ezra és Nehemia az ante V. században. Mint
ismeretes, ők ketten voltak a babilóni száműzetésből visszatértek vezetői, az ő
tevékenységük nyomán indult meg az élet a pusztává lett Júdában, s épült újjá
a Szentély és Jeruzsálem városa.
A böjtölők szintén napkeltétől a minchá ima utánig tartózkodnak az étel- és
italfogyasztástól.
Táánit bhorim- Az elsőszülöttek böjtje
Pészach ünnepe előtt - nisszán hónap tizennegyedik napján "a férfi
elsőszülöttek, akár csak az apának az elsőszülötte, akár csak az anyának
elsőszülötte, böjtölnek erev peszachkor az esetben is, ha az erev sabboszra
(péntekre) esik. Annak is böjtölnie kell, aki koraszülött, (ill. 30 napot nem élt)
elsőszülött után született. Mindaddig mig az elsőszülött kiskorú (még nincs 13
éves és 1 napos) az apa böjtöl helyette."
/Kicur Sulchan Aruch; Pp:647./
Azért böjtölnek, hogy visszaemlékezzenek az egyiptomi elsőszülöttek halálára és
a zsidó elsőszülöttek csodálatos megmenekülésére.
A Tóra több helyütt említi, hogy minden elsőszülött fiút az Ö.valónak kell
szentelni.
"Mert enyém minden elsőszülött; a mely napon megvettem minden
elsőszülöttet Egyiptom országában, megszenteltem magamnak minden elsőszülöttet
Izraelben, embertől baromig: enyéim legyenek. Én vagyok az Örökkévaló."
/Mózes IV. könyve III.13./
Ellentétben azonban a környező népek szokásaival a zsidó elsőszülött fiúkat nem
kell feláldozni, megölni, hiszen az emberi élet szent dolog, magától I.-től ered, de
mindig emlékezni kell erre a különleges kapcsolatra.
A böjt napkeltével veszi kezdetét és egészen napnyugtáig tart. Tilos az étel és az
ital fogyasztása.
A böjt utáni első étkezés az elsőszülöttek számára a széder esti vacsora.
"Hogy ezeknek valamely pl. a talmud egy traktusa befejezésének örömére
rendezett micvalakomán szabad-e enniök, az a helyi szokástól függ."
/Kicur Sulhan Aruch; Pp.:647./
A bölcsek rendelkezése szerint ezt a böjtöt "meg lehet váltani" valamely
örömteli vallási eseményen való részvétellel. Ilyen például: egy talmudi
traktátus tanulásának a befejezésekor tartott lakoma (szijum), körülmetélési
szertartás (brit milá), házavatás (hánukát hábájit).
Ilyenkor úgy rendezik a dolgokat, hogy a zsinagógákban éppen erev-pészachra essen egy
maszechet befejezése. A sachrit után tartják az utolsó órát a maszechet
magyarázatából, az elsőszülöttek részt vesznek rajta és az azt követő lakomán
is. Így az elsőszülöttek tanulással váltják meg a böjtöt, és a micva-lakomán
való részvétel miatt már egész nap ehetnek.
Szlichot - Bocsánatkérő böjtök
Áv hónap 15-étől már egy lelki felkészülés, amely szorosan összefügg az elul
havi böjtökkel.
Elul hónapban, Ros HáSánát megelőző vasárnaptól kezdve egészen újévig
szokásban van böjtölni, mert az újév és az engesztelés napja közötti tíz napon,
a tíz bűbánó napon (ászeret jömé tsuvá) sokan böjtölnek, de a teljes tíz
napból hiányzik négy nap. E négy nap: Ros HáSáná két napja, a közbeeső szombat
(sábát suvá) és Jom Kippur előtti nap, mikor is tilos böjtölni.
Ezért e napok helyett - ezeket megelőzően - négy napot böjtölnek. Vannak
közösségek, hol az újévet megelőző vasárnaptól kezdve az összes napokon
böjtölnek napkeltétől minchá ima végéig. Van, ahol csak négy napon; az első napon
(vasárnap) az újév előtti napon (záhor brit) és a közbeeső hét második (hétfő)
és ötödik (csütörtök) napján. Vannak olyan közösségek, ahol hétfőn és
csütörtökön estig ( napnyugtáig) böjtölnek.
Az étkezés és az ital fogyasztása ekkor tilos.
'Sovvim tát' - Betegségelhárító böjt
Minden szökőévben - tehát mikor az év egy hónappal hosszabb - az év telén,
rendszerint tévét, svát és ádár hónapokban, azon nyolc hét csütörtöki napjain,
mikor a következő hetiszakaszokat olvassuk a Tórából: Smot, Váéra, Bo, Bösálách,
Jitro, Mispátim, Trumá, Tcáve (MózesII. I.1. ->XXX.11.) böjtölni szokás némely
közösségekben. Ezen hetiszakaszok kezdőbetűi adják a 'sovvim tát' nevet. A bölcsek
rendelkezése szerint ilyen hosszú évben, mikor a hétfő-csütörtök-hétfő
böjtnapok is messze esnek egymástól, a terhes anyák egészségéért és a
gyermekbetegségek elkerüléséért nyilvános könyörgéssel, imákkal összekötött
böjtöt kell tartani.
Másik magyarázat szerint a sovvim szó huncut, pajkos gyermekeket is jelent, míg a két
táv betű a táánit, a böjt szó eleje és vége, így a névben rejlik a böjt
tartalma.
Más vélemény szerint Jób könyvéből következik a böjt megtartása, mert itt
olvassuk:
"...hátha vétkeztek fiaim és káromolták Istent szivükben."
/Jób könyve I. 5./
Ugyanis mikor Jób gyermekei hét napon át vigadoztak, aggodalmában kiáltott fel így
az apa és áldozatot mutatott be vélt vétkükért. Az áldozatotk bemutatását
napjainkban az imák helyettesítik, a vétkekre pedig a test sanyrgatásával (böjttel)
emlékezünk.
A csütörtöki (ötödik) nap azért is jó különösen ezen alkalomra, mert az Ö.való
e napon teremtette a halakat. A halak pedig a szaporodás, sokasodás, a gyermekáldás
ősi szimbólumai.
Tilos az étkezés és italfogyasztás napkeltétől a minchá ima utánig.
Jegyzetek
1.: Jom Kippur Kátán - Kis Jom Kippur:
Az ima egységének születése a kora középkorra tehető. Minden - a fentiekben
említett - hónap utolsó napján az ima részeként hangzik el zsinagógáinkban;
askenáz területeken élő szokás.
Ajánlott irodalom:
A hagyomány gyöngyei: Dr. Molnár Ernő: A Talmud könyvei
Korvin Testvériség, Budapest, 1921-23
2.: Jom Ha Kippurim - Az engesztelés napja
Más néven a Szombatok Szombatjának is nevezik. Az egyedüli olyan böjt, mely már a
Tórában is szerepel. A Misna Taanit traktátus, harmadik fejezetének 6. misnájából
tudjuk, hogy ~ egy örömteli nap volt. Ezen a napon a lányok a szőlősbe mentek
táncolni, ezzel lehetőséget biztosítván a férfiak s maguk számára a
családalapításhoz.
A történelem során több sötét emlék csatlakozott ehhez az időponthoz. Ezért a ma
élő zsidóság nem mint örömünnepet, hanem mint számonkérést éli meg.
Ajánlott irodalom:
Dr. Kún Lajos: Az ókori zsidó irodalom
IMIT Kiadó, Budapest, 1932
3.: Com Gedáljá - Gedáljá böjtje
Jeremiás könyve XLI. 1-3.
Kicur Sulchan Aruch, Taanit Cibur -Közösségi böjtök, Pp.692.
Kicur Suchan Aruch, CXI. 11.
Talmud, Ros HáSáná traktátus, 18a.
Ajánlott irodalom:
Dr. Goldberger Izidor: A Talmud bölcsei
IMIT Kiadó, Budapest, 1932
4.: Ászárát betévét - Tévét hónap tizedike
Királyok II. könyve, XXV, 1-10.
Ajánlott irodalom:
Smuel Ettinger: A zsidó nép története
Osiris Kiadó, Budapest, 1992
5.:Béjn ha Mecorim - A gyászos Háromhét
Jiddisül drájvóhen.
Jeremiás Siralmai, I. 3.
Ajánlott irodalom:
Dr. Pfeiffer Izsák: A hagyomány eredete és megőrzése
IMIT Kiadó, Budapest, 1932
6.: Siváászár beTámmuz - Támmuz hónap tizenhetedike
Misn Böjt Traktátus, IV. 1-2.
MózesII. XIX. 1.
MózesII. XXIV. 12., 15., 18.
MózesII. XXXII. 19.
Ajánlott irodalom:
Oláh János: Judaisztika I.
Országos Rabbiképző Intézet, Budapest, 1999
7.: Tisá beáv - Áv hónap kilencedike
Misna Böjt Traktátus, IV. 1-3.
MózesIV. XIV. 1., 22., 23., 30-33.
KirályokII. XXV. 8-9.
Ajánlott irodalom:
Israel Meir Lau: A zsidó élet törvényei
Tel-Aviv, 2000
8.: Táánit Eszter - Eszter böjtje
Megilát Eszter IV. 16.
Ajánlott irodalom:
Naftali Kraus: A zsidó ünnepek a hászid legenda tükrében
Zsidó Nevelés és Oktatási Egyesület Kiadása, Budapest,
1994
9.: Káf sziván - Sziván hónap huszadika
Ajánlott irodalom:
Alan Unterman: Zsidó hagyományok lexikona
Helikon Kiadó, Budapest, 1990
10.: Táánit séni-hámisi-vséni - Hétfő-Csütörtök-Hétfő böjt
Misna Táánit traktátus I. 4.
Misna Táánit traktátus I. 5.
Misna Táánit traktátus I. 6.
Misna Táánit traktátus I. 7.
Misna Táánit traktátus II. 1.
Misna Táánit traktátus II. 6.
Misna Táánit traktátus III. 4.
Misna Táánit traktátus III. 5.
Ajánlott irodalom:
Misna Táánit traktátus
Bibliográfia:
- T'nach - Biblia
Makkabi Kiadói Kft., Budapest, 1997
- Misna: Böjt Traktátus
Machon Bet Peretz kiadása, Jeruzsálem, 1993-94
- Kicur Sulchan Aruch - A Sulchan Aruch kivonata
Franklin Nyomda, Budapest, 1988
- Oláh János: Judaisztika I.
Országos Rabbiképző Intézet, Budapest, 1999
- Deutsch Gábor válogatott írásai: Ajtónyitás
Országos Rabbiképző - Zsidó Egyetem, Budapest, 2002
- Haraszti György: Két világ határán
Múlt és Jövő Kiadó, Budapest, 1999
- Hahn István: A próféták forradalma
Múlt és Jövő Kiadó, Budapest, 1998
- Jechiél Cvi Moskovits: A Biblia hagyományos kommentárjai
Göncöl Kiadó, Budapest, 2001
- Jólesz Károly: Zsidó hitéleti kislexikon
Egyetemi Nyomda, Budapest, 1987
- Benoschofsky Imre: Zsidóságunk tanításai
Makkabi Kiadó, Budapest, 1997
- Izrael fohásza - A zsidó újév imarendje
Chábád Lubavics Zsidó Nevelési és Oktatási Egyesület
Akadémiai Nyomda, Budapest, 1997
- Bibliai nevek és fogalmak
Evangélium Kiadó, Budapest, 1998
- Naftali Kraus: Dávid zsoltára
Göncöl Kiadó, Budapest, 1999
- Naftali Kraus: Zsidó ünnepek a haszid legenda tükrében...
Zsidó Nevelés és Oktatási Egyesület Kiadása, Budapest,
1994
- Naftali Kraus: Az ősi forrás
Fórum Rt. Könyvkiadó, Budapest, 1990
- Naftali Kraus: Zsidó morál és etika
Pieremon Nyomda, Debrecen, 1998
- CD-Rom: Enciklopedia Judaica
- Rabbi Israel Méir Lau: A zsidó élet törvényei
Tel-Aviv, 2000
- David Flusser: A judaizmus és a kereszténység eredete
Múlt és Jövő Kiadó, Budapest, 2000
- Friedmann Benjámin: A zsidó vallás törvényei
Friedmann L. Könyvnyomdája, Bné Brák, 1988
- Alan Unterman: Zsidó hagyományok lexikona
Helikon Kiadó, Budapest, 1990
- Colette Sirat: A zsidó filozófia a középkorban
Logos Kiadó, Budapest, 1999
- Smoel Ettinger: A zsidó nép története
Osiris Kiadó, Budapest, 1992
- Goldziher Ignác: A zsidóság lényege és fejlődése
Múlt és Jövő Kiadó, Budapest, 2000
- Isaac Bashevis Singer: Mesüge
Park Kiadó, Budapest, 1996
- Leo Strauss: Az üldöztetés és az írás művészete
Atlantisz Kiadó, Budapest, 1994
- The Holy Scirptures Hebrew and English
Kiadó: The Society for Distributing Hebrew Scriptures
Printed in Great-Britain
- Nehama Leibowitz: Studies in Bereshit
Haomanim Press, Jerusalem, 1998
- Nehema Leibowitz: Studies in Smot
Haomanim Press, Jerusalem, 1998
- Nehema Leibowitz: Studies in Vajikra
Haomanim Press, Jerusalem, 1998
- Nehema Leibowitz: Studies in Bamidbar
Haomanim Press, Jerusalem, 1998
- Nehema Leibovitz: Studies in Dvarim
Haomanim Press, Jerusalem, 1998
- Smirat Sabat Köhilhata
Béjt Midras Halacha 'Moria', Jerusalem, 1998
|