Amit a most következendő oldalakon vázolni kívánok, az egy álom, a képzelet
világa. De nem olyan álom ami tovatűnik mint egy pillangó, hanem újra visszatér és
üzen. Üzen nekem, nekünk. Nekünk a galutban élő zsidó testvéreimnek. Az álom
üzenet, és elvárás mindannyiunk számára, akárcsak a prófétáknak nekünk is álom
által adja tudtunkra a jövő titkait az Örökkévaló. Scheiber Sándor a híres tudós
rabbi szerint három álom teljesül: a visszatérő álom, a ifjúkori álom, és amit
mások álmodnak rólunk. Nekünk tehát kötelességünk azon az úton haladni, amit az
álmok üzennek.
Most elgördítjük az idő fonalát egy emberöltőnyivel előre, ahol is az én
történetem kezdetét veszi. Bár sohasem jártam Izrael földjén csak álmomban, mégis
gyakran álmodom, és látom magamat mint nagymama, aki az unokáival él Izrael
földjén. Van egy mondás, amely szerint, a szépség tíz mérője közül kilenc
Jeruzsálemé. A világ többi részének csupán egy marad. Aki soha nem látta
Jeruzsálem ragyogását, az még nem látott még egyetlen szép várost sem életében.
Jeruzsálem az ezer arcú és száz nevű város, a legszebb gyémánt a koronán, mely
maga Izrael.
Megannyi civilizáció fókuszpontja rejlik itt a kopár hegyek közti ezeréves
városban. A rómaiak, a keresztesek, törökök, görögök, arabok, asszírok,
babilóniaiak, angolok váltották egymást, az ártatlanul szenvedő zsidóság
városában. Ez az a megszentelt ország, itt minden erős és minden gyenge, itt testet
ölt minden ami jó az emberben, és ami rossz. Az álomban mint színes forgatagban
tovaperegnek a képsorok. Képzeletben tovább indulunk Gallileába, áthajózunk az
időtlenségbe, dermedt arab falvakon, a Jeszrael-völgy termékeny földjeire, amelyek az
ősök tettek a mocsárból a Közel-kelet legnagyobb termőföldjévé. Ahogyan aztán az
út kikanyarodik a völgyből, megint visszafelé utazunk az időben. A domb oldalán
Jeszrael völgy buja földje, a másik oldalon napszítta kopár arab földek. Az
óváros, a Kidron-völgy, az olajfák hegye a Cion hegy, és a megszámlálhatatlan
templom mind ámulatba ejtik az utazót. Majd továbbhaladunk a Damaszkuszi-kapun át,
ezután elérkezünk az oroszlános kapuig és letekintünk a Kidron völgybe Zakariás
Absalom sírjára. Sétálgatunk a keskeny sikátorokban az Arab bazárba, benézünk a
boltokba, és hallgatjuk a szenvedélyes alkudozást. Majd tovább megyünk és megpihen a
szemünk a számunkra oly drága Szentélyen, amelyen mint megannyi gyémánt ragyog a
napsugár. Hirtelen olyan kicsinek és törékenynek érezzük magunkat, szemünk megtelik
könnyel, szívünk áhítattal. A csodás épület együttes a távolból is nagyszerű
látványt nyújt. Félelmetest, mint egy erőd és pompásat, mint egy palota. Hitünknek
minden vallásos és nemzeti érzése ezekben az épületekben egyesült - itt
összpontosult. Itt van, a szemünk láttára valósult meg az álom, amelyhez szívünk
minden dobbanásával, és lelkünk minden rezdülésével ragaszkodunk. Semmi sem oly
Szent, mint ezek a falak, melyeknek csupán a látványa is fellelkesít és erőt ad.
Most értettük csak meg, hogy mindaz amiről álmodtunk valóra vált. Reszkető szívvel
lépjük át a templom csarnokának küszöbét, és megsimítjuk a köveit, és
áhítattal mondjuk el az imát mindannyiunkért a világ zsidóságáért. A Szentélyben
megannyi nép kavarog. A világ négy sarkából mind özönlenek az emberek, hálát adni
az Örökkévaló dicsőségének. Most végre mindannyian megértettük, és örökre
szívünkbe véstük a szavakat "Íme én összegyűjtöm őket mindazon országból,
ahová elszórtam őket haragomban és felindulásomban, és visszahozom őket e helyre.
Lakoztatom őket biztonságban, és lesznek nekem népül, én pedig leszek nekik
Istenül. Adok nekik egy szívet és egy utat, hogy féljenek engem, minden időben, hogy
jó dolguk legyen nekik és gyermekeiknek utánuk." Valóban úgy éreztem a világ
zsidóságának szíve itt van a Szentély csarnokában és egyszerre dobban. De ahhoz,
hogy az Örökkévaló újra összegyűjtse Izrael maradékát, olyannak kell lennünk,
mint a patak mellé ültetett fa, ahogyan Elázár ben Ázárjá mondta: "Akinek
több a tudománya, mit a jócselekedete mire hasonlít? - Egy olyan fára, melynek sok az
ága, de kevés a gyökere. Ha vihar kerekedik gyökerestül kitépi és felfordítja, az
amint írva van: és olyan lesz mint a kopár fa a sivatagban, mely nem érzi meg mikor
jön a jó idő, hanem kiaszottan tengődik a pusztaságban, a szikes lakatlan földön.
Akinek viszont több jó cselekedete mint a tudománya, az ahhoz a fához hasonlít,
melynek lombja kevés, de gyökere sok, úgyhogy ha mindjárt a világnak összes viharai
törnének ki, és támadnának rá, nem mozdítják ki helyéből amint az írva van, és
olyan lesz mint a víz mellé plántált fa, mely a patak mentén ereszti gyökereit és
oda se néz a közelgő hőségnek, lombja mindig üde zöld, az aszály évében
aggódik, és nem szűnik meg gyümölcsöt teremni."
A metafora amellyel a Bibliában sok helyen találkozunk, fához hasonlítja az embert.
(mert "Ember a mező fája" kiknek jócselekedetei a gyökerek, mert fontosság
szempontjából a gyökerek sokkal előbbre valók, mint a lombok, és ágak meg levelek,
melyek az itt említett tudományokat jelképezik.")
Nem az elmélet a fontos hanem a gyakorlat, mondja a Talmud. Még a Szent Zohár
hozzáteszi " - jobb egy cselekedet ezer jajgatásnál." A fa ágai és lombjai
nem tudnak meglenni a gyökerek nélkül. Még fordítva lehet, hogy egy kopár fa
látványa, nem olyan esztétikus, de ha mélyre nyúló gyökerei vannak, a legnagyobb
vihar sem tépheti ki. Az kinek hite megingathatatlan és szíve bízik az
Örökkévalóban - az leküzd minden akadályt és biztos lehet benne semmilyen vihar nem
ingathatja meg hitében.
Az álom itt megszakad - jó lenne tovább álmodni, de a valóság sokszor rideg és
kegyetlen. A világ forrong, elégedetlen nem a békét keresi, hanem a saját maga
igazát, és nem képes azzal saját maga szembe nézni, hogy miközben ekképp cselekszik
olyan mintha egy egész világot pusztítana el. Mind az ami történik velünk a
huszonegyedik században még hogyha rossz is az, mindezen események a megváltást
siettetik, készítik elő. A jelen században az Örökkévaló a hitünket és az
iránta való bizalmunkat teszi próbára, hogy vajon kitartunk-e mellette? Ha igen, akkor
az elkövetkezendő századokban kiárassza majd ránk kegyelmét és jóságát. Mindez
azért történik, mert az emberek nem képesek felismerni az Örökkévaló uralmát a
földön és mindenen ami létezik e világon, mert ahogyan írva van: " Az
Örökkévalóé a föld, és annak teljessége."
Galutban élő zsidónak lenni hosszú ideig jelentett származást, vallást,
összetartozást. A zsidóság történelme sajátos módon alakult. A szokásosnál
eltérőbben összefonódott a vallás és a nép. Még más népek attól váltak
nemzetté, hogy viszonylag állandó területen, közös szokásokat és törvényeket,
kultúrát vallást alakítottak ki, addig a zsidóságot ettől az állandóságtól
kezdettől fogva megfosztották. A nemzeti összetartozás érzését éppen ezért
számunkra hosszú ideig egyedül a kultúra és a vallás fenntartása biztosította a
mai napig is.
A zsidó nép viszonya olyan mint a szombat köszöntő dalban (Löcho Dajdi) -ban
énekeljük - mikor is a menyasszonyhoz hasonlítjuk a szombatot, és valóban Izrael és
az Örökkévaló összetartoznak, és elválaszthatatlanok. Kölcsönösen egymásra
vannak utalva, mint a vőlegény és a menyasszony. Tóra nélkül nincs zsidóság és
zsidóság nélkül nincs erős Izrael Állam. Ez a hitünk bizonyítéka, és jövőnk
záloga.
Tudatosítani kell önmagunkban, hogy a galut és Izrael Államával való kapcsolatot
erősíteni, bővíteni és megszilárdítanunk kell. Izrael Állam iránti szeretetet
hűséget és ragaszkodás elmélyítésére van szükség. Nagyon is időszerű az amit a
Babilóniai hazatérés után mondtak őseink: "Ha elfeledkezem rólad Jeruzsálem
száradjon el a jobbom, nyelvem tapadjon ínyemhez ha nem Jeruzsálemet helyezem minden
örömöm fölé. "Ha a jövő zsidóságát látom, akkor a méltó Herczl utódok
jutnak az eszembe, akik felemelt fejjel büszkén járnak bárhol a világon. Vállalják
identitásukat, és hitüket - ezáltal épülnek napról-napra.
Izrael népe élni fog a világ végezetéig - az Örökkévaló által.
A jövőben merjem álmodni, hogy Izrael és a galutban élő zsidó testvéreink viszonya
erősödni fog, ebben nagy szerepet játszanak a magyarországi és a világ minden
táján működő cionista szervezetek és más zsidó szervezetek, akik áldásos
munkájának köszönhetően egyre többen lelnek majd új hazára és otthonra Izrael
földjén.
Százmérföldes út is az első lépéssel kezdődik. Merjük megtenni!
Az álmok néha valóra válnak.
Romeisz Dóra Eszter
liturgiatörténet előadó szak I. évfolyam
|