|
Elhangzott a Magyar Tudomány
Ünnepe alkalmából szervezett rendezvénysorozatban, az OR-ZSE
Doktorandus konferenciáján (Budapest, 2008. november 3.)
(Az alábbi írás
tényeit dédnénémnek az OSZK-ban található R. E.-nek, Gulácsy
unokatestvérének kéziratos Naplójában talált utalásoknak utánajárva
találtam. Nevezhetjük a kibontakozó történetet akár „Gulácsy-kódnak”
is – K.Gy.)
A legendák szerint örök harc zajlik Ezsau és Jákób, Edóm és
Izrael, a görögök és a zsidók, a pogány vágy-bálványozók és az
egy-fókuszú ész-hívők között. Az alábbiakban e harc egy konkrét
megjelenését szeretném bemutatni.
Lehet-e tényleges hatása az egész nap a Tórát (Bibliát) tanulmányozó
cádikoknak a külvilág eseményeire?
A titkos „dávid-házi” messiás-hitek minden nemzedékben felbukkannak
a zsidók körében.
Utána szeretnék az alábbiak során nézni, hogyan hathatnak a nemzsidó
dávidháziak a valódi dávidi cádikokra.
A haszidok feltételezik. hogy minden nemzedékben megjelenik egy
dávid-házi cádik, (mint amilyen például a lubavicsi rebbe) aki a
„gólemes” prágai rabbi utóda, s aki olyan komolyan veszi az
isten-félelmet és -szeretetet, hogy a kedvéért megváltoznak az égi
döntések: ténylegesen befolyásolja a történelmet.
A cádik azért cádik, mert legyőzte a „gonosz ösztönt” magában. Ha
mégis lelki problémája van, az azt jelenti, a környezetében
valakinek a lelki gondja hat rá.
Elképzelhető, hogy a cádik kapcsolatba kerül nemzsidó „dávidháziak”
belső konfliktusaival?
Lehet, hogy a felvilágosodott beidegződéseink szerint mosolyogva
legyintünk erre – de teljesen korrekt eljárás az lenne, ha
megvizsgálnánk a feltételezett dávidi cadikok életének egybeeséseit
/ha egész életében kis sem mozdult falujából, akkor is tudjuk,
melyik nap hány órakor melyik bibliai idézettel foglalkozott éppen/
a nem-zsidó világ eseményeivel.
Aki a magyar nemesi őseit tanulmányozza, megtudja, hogy ősei, a
Rákócziak a görög császári Paleologos családból erednek, (mint az
orosz cári család). Ők viszont büszkék voltak „dávid-házi” őseikre
Bagdadból a XII. századból. E „dávidi” család rokonai a Baltazziak
is, akik két alkalommal is merényletek útján próbálták befolyásolni
a történelmet, 1889-ben és 1934-ben.
Rákóczi fia volt a kétszáznegyven évig is ( a legendákban) élő Saint
Germain Gróf, akinek a neve, a „szent mag” éppen a dávidi ősökre
utal és aki évszázadokon át hol itt, hol ott bukkant fel. Hasonlatos
a zsidó legendákban majd minden nemzedékben felbukkanó „gólem”
figurájához.
E két legendás figura, a gólem és a Szent-Mag Gróf archetipikus,
jelképes módon egy nemzedékeken át húzódó ellentétet elevenít meg.
Az évtizedeken átívelő Habsburg-Baltazzi viszály merényletei a
„messianisztikus” ősök legendás küzdelmeinek folyományai.
1889-ben holtan találják Rudolf trónörököst Meyerlingben. Egyes
korabeli pletykák szerint valójában a Baltazziak megölték. A
gyilkosság hátterében dinasztikus-messianisztikus harc állt volna,
Vetsera Mária ugyanis a Baltazzi nevű család leszármazottja volt
(akik rokonai a román trónon ültek, mielőtt a Rudolf nagybátyja,
Wittelsbach Ottó kapta volna meg ezt a posztot 1867-ben).
1934-ben pedig egy másik Baltazzi sarj lelövi a szerb Alxander cárt
Marseille-ben (és itt is egyes Habsburg érdekek és számítások
lehetnek a háttérben, a korabeli trónfosztottt főherceg házassági
terveivel kapcsolatban.)
Kérdés, történt-e bármi a zsidó oldalon ezekben az időpillanatokban.
A lubavicsi rebbe 1889-ben ismeretlenül, szinte titokban megy el az
akkor még kevesek által ismert pszichoanalitikushoz, Freud-hoz, mert
gyászolja apját és nem tud a tanulásra koncentrálni: Freud aztán
elmesélteti az álmait. Féltek akkoriban is a vallásosok, hogy nagy
nehezen sikerül lebeszélni az imádkozásról a zsidókat, de remélték,
esetleg új kapu nyílik a csodák birodalmába az álmok útján.
A rebbe boldogan meséli fiának, Joszef Jickháknak, aki az
előszobában vár rá, hogy apja, aki annak idején, gyerekkorában alig
szólt hozzá, most megjelent az álmában. És másokat is lát, nem-zsidó
nemesi családok sarjait, akiknek zsidó ősei voltak és ettől erősebb
a démoni hatásuk, mint másnak.
1934-ben a Rebbe fiának az utóda, unokaöccse, Menahem Mendel
Schneerson Berlinből Párizsba utazik, hogy a Sorbonne-on tanuljon.
Minden érdekli: eljár Henri Bergson filozófiai előadásaira. Bergson
egyik fő tétele, hogy a történelemben a misztikusok a szabadság
hősei.
Érdekes koincidencia, hogy mindkét merénylet éve fontos a dávidi
ősökkel bíró lubavicsi Rebbe különböző nemzedékeiben. A Rebbe vagy
utóda meglepő módon mindig éppen abban az országban tartózkodik,
ahol egy kortárs Baltazzi-Habsburg dráma zajlik.
Éppen elhagyja a csodarabbi az apját (mint Rasab –Salom Dovbér -
rabbi a fiát, Rajac-ot – Jiszróel Jicchák-ot 1889-ben. Majd Rajac-ot
unokaöccse, s utóda, Menachem Mendel /Schneersohn/ 1934-ben hagyja
el.
Közben mindkét alkalommal a nemzsidó világ vezetői körében eldördül
egy-egy fegyver, a népek atyját (a trónörököst vagy a szerb cárt)
golyó öli meg és az áldozatok mindkét esetben sérültek a
férfi-szerepük terén.
Kétségtelen, hogy a mindennapi beidegződéseinket némileg sérti az a
feltevés, hogy a zsidó-nemzsidó viszonyban a szokásos
ellentét-szintek (gazdasági, teológiai, etnikai) mellett esetleg egy
„misztikus” archetipikus szint is elképzelhető.
Az archetipikus messianista analízis (mely szerint a közösség
„atyja”, a Habsburg főherceg szemben áll egy trónkövetelő
Baltazzi-utód „testvérrel”, de mindketten „trónkövetelők” a
lubavicsi dinasztiához képest) azért jelent szokatlan szellemi
helyzetet, mert kiderül, hogy ezen a szinten a zsidó „szereplő”
nincs alárendelt helyzetben az évezredes konfliktusban.
Egy másik közös motívum a két merénylet kapcsán a sérült nemi szerep
kérdése, a proust-i motívum, az azonos-nemű vágyak kérdésköre.
Éppen Freud-tól tudjuk, akihez a Rebbe az apjával való viszony
megromlása miatt ment el, hogy az azonos-nemű vágyak kulcsa éppen az
apa-hiány: a korabeli nevelés íratlan szabálya volt, hogy az apa
ritkán volt csak a gyerekével és kevés érzelmi támogatást adott
neki. Különösen jellemző volt ez a közösségi vezetők körében. Egy
államfőnek vagy egy csodarabbinak nincs ideje arra, hogy megfelelő
időt töltsön a gyerekeivel. Ezáltal a férfivá válás, a felnőtt
férfival, az apával való azonosulás lehetőségét veszik el a fiatal
fiúktól.
Tudjuk a korabeli pletykákból, (főként Sissy unokatestvérének,
Larisch grófnőnek emlékirataiból), hogy a főherceg érzelmileg erősen
alávetette magát néhány őt nevelő férfinak, hiszen apa nélkül
nevelkedett. Romer Flóris kanonok, Vetsera Mary nagybátyja egyben a
császári sarjak nevelője is. Egyes korabeli pletykák szerint, melyek
forrása Rómer Flóris Gulácsy-családbeli szomszédjának naplója, Mary
nagybátyja, Baltazzi gróf vágott hozzá Rudolfhoz egy pezsgősüveget,
ami halálra sebezte. Baltazzi ugyanis féltékeny volt Mary-re, aki az
első komoly női kapcsolata volt a főhercegnek. Rudolf korábban
elutasította anyja közeledéseit és nem hitte el neki, hogy jót tenne
neki is az ő diétája: a kecsketej és a tésztamentes ételek. Viszont
amikor kipróbálta, életében először képes volt egy nő szemébe nézni
(addig csak prostituáltakkal voltak kalandjai).
Rudolf főherceg és Vetsera Mária elsőként titokban rendszeresen a
bécsi Spitzer Beáta kalapszalonjában találkozott. A Szerb
Antal-Bálint Klára házaspár az Osváth-Spitzer családból származtak.
Elképzelhető, hogy a Spitzer-Szerb család egyes tagjai szemtanúként
számolhatnának be a dinasztikus messianisztikus merényletek
körülményeiről.
Szerb Antal személyesen is ismerte a szerb cár szerelmének, Laura
Hayman-nak egyik ismerősét, Tormay Cécile-t, aki annak a Kozma
Miklósnak volt unokatestvére, aki a szerb cár elleni merényletet
német hitlerista forrásokból pénzelte. Tormay Cécile a
Nyugat-ellenes Napklete c. irodalmi lapnak főszerkesztője volt,
Szerb Antal pedig e lap egyik szerkesztőjeként dolgozott.
A Rebbe egyik professzora, Bergson feleségének unokatestvére volt
Marcel Proust regényíró, és neki volt közeli barátja Laura Hayman,
(királyi kurtizán, később szobrásznőként Rodin tanítványa) aki
egyben a szerb trónörökös, Karagyorgyevics Sándor cárevics szerelme
is volt. Tormay Cécile-lel még a száza delején Anatole France
szalonjában találkoztak.
1934-ben aztán a közben szerb cárrá emelt Alexander is merénylet
áldozata lett. Laura Hayman értesült a Sissy-féle fogyókúra
receptről (semmi tészta, csak kecsketej – ma már tudjuk, hogy
ösztönösen a liszt-opiátokat kerülte el így) és ezzel fogyasztotta
le a cárevicset. De a diétát titokban kellett tartani, mert aki
használja, annyira megnyugszik, hogy attól tartottak, az emberek nem
mennének el katonának, ha ennyire kijózanodnak. És a szerb cár
merénylője is a Baltazzi családból származott.
Az áldozat mindkét esetben egy dinasztikus bonyodalom szereplője a
Habsburg-házzal kapcsolatban. 1934-ben Sándor cár lányát javasolta
ugyanis az orosz cár a korabeli Habsburg trónörökösnek, azonban
Albrecht főherceg az oroszokkal akart szövetséget (talán éppen a
Paleologos rokonság miatt.) És mindkét áldozatra jellemző, hogy
problémái vannak a férfi-szereppel, boldogtalan dinasztikus
házasságban élnek és csak kurtizánok oldalán keresik kétségbeesetten
a „boldogságot”, környezetük pedig gúnyolja őket férfiatlanságukért
és ezt összefüggésbe hozzák liberális és zsidó baráti köreikkel.
A Szent Germán gróf és a Gólem harca. Ez az a harc, amit Jákób
(Izrael) folytat Ézsau ( a nem-zsidók őse) angyalával. A haszidok
úgy mondják: az Állati Lélek (a szív baloldala) és az Isteni Lélek (
a szív jobboldala) küzd az ész, a szellem fölötti uralomért. A
nem-hívők (vagy nem Teremtő-hívők, azaz nem-zsidók) és zsidók (azaz
hívők, lét-hálások) közti küzdelem.
A Cádik küzd a Leviatánnal.
A mindenkori Baltazziak legendás megtestesülése a nem-zsidó „gólem”
,a Saint Germain grófja, aki évszázadokig él és sok helyen
felbukkan, titokzatos vagyona segíti. Az Anjoukon át magukat
dávidházinak tartó Habsburgok és a Paleologos-okon át dávidi őst
feltételező Baltazzi-Mavrokordato hercegi házat szembeállítja a
messianista dinasztikus rivalizálás. Ez a harc viszont a valódi
dávidi sarjnaak, a lubavicsi csodarabbinak okoz álmatlan éjszakákat,
vagy rossz álmokat.
A valóságos történelem pedig zúg tovább kegyetlen, érzéketlen
módján.
Az egyes ember (ha herceg is vagy csodarabbi) csak áttételesen hat a
történelemre, mint a pillangó szárnya libbenése az orkán
kiindulására. Hogy esetleg a messiás-családok harca miatt (is)
kellett meghalnia a liberális Rudolfnak 1889-ben? És ezáltal a
konzervatív Ferenc Ferdinánd halála lett az 1914-es háború kiváltó
oka (amit Rudolf tervezett reformjai kikerülhettek volna?) Hogy
Hitler hatalomra jutása után közvetlenül a német-barát Barthou
külügyminiszter halála (a marseille-i szerb cár elleni merényletben)
lehetetlenné tette a francia-német közeledést és siettette a 39-es
második háború kitörését? Nem tudjuk, nem tudhatjuk.
De ezt a feltevést mutatja a messianista archetipikus analízis, mely
a valóság mozaikjait egy új fénytörésbe helyezi.
A „dávidi” legendakör misztikus legendája az alaposabb vizsgálatkor
ilyen egybeeséseket eredményez: de persze mindez lehet véletlen, a
tanulság azonban érvényes, mert pszichológiai szinten hat.
De ha a legcsekélyebb jelét látjuk annak, hogy a bibliai idézetek, a
zsidó ima héber betűi akár áttételesen, látszólag véletlenül,
hatással vannak (vagy lehetnek) a mindennapi eseményekre, mert
állandóságukkal értelmet visznek a látszólagos káoszba, akkor erről
hírt kell adni.
Akkor is, ha hihetetlen.
Biblográfia:
Lenowitz, Harris, The Jewish Messiahs, Oxford University Press, New
York-Oxford, 1998.
Scholem, Gershon, Shabbatai Sevi. A Mystical Messiah. Princeton,
University Press, 1976.
Idel, Moshe, Mystical Messianism, SUNY, Albany, 1998.
Ungváry Tamás: Ahasvérus és Shylock, Akadémiai, Bp, 1999.
Bart István: A boldogtalan sorsú Rudolf trónörökös, Helikon, Bp,
1984.
|
