"... íme! újat teremtek, most fejlődik ki; s azt nem értenétek? Hiszen
utakat készítek a pusztában, folyókat a kietlenségben!"
Jesáj. 43,18.19.(I)"
Lőw Lipót (Cerná Hora, 1811. május 22.
- Szeged, 1875. október 13.) szerteágazó és kiemelkedő munkásságának egyik
jelentős tevékenységi köre volt a magyarországi zsidóság beilleszkedésének,
integrációjának, emancipációjának elősegítése; ezáltal - visszatekintve látjuk
- előrevitte, előmozdította a magyarság európai beilleszkedését is.
Lőw Lipót alig harmincévesen kinyújtotta kezét a magyarság felé. Hogyan
viszonyulhat ehhez a gesztushoz az a "magyar", aki felé e közeledési
szándék irányul?(II) Az etika általános parancsa, követelménye
megkívánja, hogy az ember a feléje kinyújtott baráti kezet elfogadja, hogy támaszt
nyújtson. Ekkor a befogadó eleget tesz egy univerzálisan érvényes morális
parancsolatnak.
Azonban létezhet, fennállhat egy másik, egy sajátosabb ok is, amely az elfogadást
igenli, s amely késztethet a befogadásra. Ennek előzményei igen messzire nyúlnak a
történelemben. A második Szentély lerombolása után a zsidóság szétszóratásba
került. Egyik transzcendens feladatát - az értelmezés állandó munkáját(III)
- ebben a helyzetben is végezte, végzi. Az a nép, ország, közösség, személy,
amely/aki befogadja a zsidóság gálutban élő részét(IV): valakit,
valakiket ebből a csoportból, az elősegítheti e transzcendens eredetű parancs
teljesítésének lehetőségeit, valamint azt is, hogy a valamikor elkövetkező, rendelt
időben majd legyen honnan összegyűjteni Izrael maradékát. A vendégfogadónak az
ajtónyitása, a befogadás akceptálása és cselekvése azonban eredményesebb,
hatékonyabb lehet, ha a befogadó közösség, személy tájékozódik: érdeklődik,
hogy a történelem milyen eseteket, példákat kínált fel, hogy az érintett jelentős
személyiségek, kiválóságok mivel járultak hozzá a közeledés folyamatához.
Ebből a perspektívából kiindulva a Lőw Lipót életével, működésével való
ismerkedés nemcsak egy olyan intellektuális tett, amelynek általánosabb célja van, s
ez a művelődés fenntartása, előmozdítása. A tájékozódás szándéka mélyebb
megalapozást kaphat, ha céljai között megjelenik az előbb vázolt transzcendens
perspektíva.
A Lőw Lipót életével
foglalkozó írások(V) a származás kérdésének, valamint a tanulás
vágyától hajtott fiatalkori vándorlások problémájának említése mellett
általában foglalkoznak - a szempontunkból kiemelten fontos témával - bámulatos nyelvismeretével.
Anyanyelve német volt, azonban emellett megtanult héberül, csehül, olaszul,
franciául, latinul és görögül. A héber nyelvvel szépirodalmi szinten élt; sőt
német szépirodalmat (Schiller) fordított is héberre.
Szólnak az írások arról is, hogy Lőw Lipót elmélyült tanulmányai ellenére sem
remélhetett rabbioklevelet a morvaországi országos főrabbitól, aki egyedül adhatott
ki ilyen okmányt az osztrák törvények szerint. Az illetékes főrabbi úr nem
szimpatizált a vallásreformerekkel kapcsolatba került fiatalemberrel, aki emiatt
Magyarországra jött. Nevelőként dolgozott, emellett keményen tanult; megszerezte a
rabbiképesítést (1835), ezenfelül keresztény teológiai végzettségre és tanári
oklevélre is szert tett. Állomáshelyei Nagykanizsa (1841-1846; 1842, június 14-től
főrabbi), Pápa (1846-1849), közben tábori lelkészség (1848-1849), és Szeged
(1850-1875) voltak.
A magyar nyelvvel 1929-ben kezdett behatóbban ismerkedni Perls Mózes hallgatójaként
Kismartonban, majd az 1841-42. években Nagykanizsán tökéletesítette tudását (napi 2
órát fordított szigorú rendszerességgel a magyar nyelv tanulására); és
"1844-ben már magyarul prédikált"(VI). Családjában is
patronálta a magyar nyelv használatát, gyermekeivel magyarul levelezett (két
feleségétől 14 gyermeke született, 13-t nevelt föl).
Lőw Lipót abban a korban élt, amikorra Magyarországra is eljutottak
Berlinből, M. Mendelssohn (1729 - 1786) köréből a zsidó felvilágosodás, a
hászkálá eszméi, szándékai. Azonban a felvilágosodással - az identitás féltése
miatt - tudatosan szembenálló és szembeszálló ortodoxia megosztotta a magyarországi
zsidóságot, amely a század második felében három csoportra tagolódott (ez
szakadásig fokozódott az 1868-69-es országos kongresszuson).
Lőw Lipót (jórészt e felvilágosodás eszméitől áthatva és indíttatva) már ifjú
éveitől kezdve belső meggyőződésből a zsidóság - így a magyarországi
zsidóság, és a magyarság - modernizálódását, felemelkedését szolgálta. Szellemi
orientációját döntően meghatározta a szintén Morvaországból származó jeles
mászkil, Chorin Áron (1766-1844) aradi főrabbi, aki "a héber felvilágosodás
Magyarországon legnagyobb hatású alakja"(VII) volt.(VIII)
Úgy tűnik, hogy a későbbi neológia (IX) is sokat köszönhet azoknak
a szellemi, kulturális és társadalmi erőfeszítéseknek, amelyeket Lőw Lipót fejtett
ki. (X)
A Lőw Lipót munkásságát
érintő vagy azt feltáró írások több területre osztják működését. (XI)
A különféle felsorolásokban, felosztásokban közös, hogy kiemelik életművében a
modernizációnak és a magyarországi zsidóság integrációjának együttes
szándékát. A főrabbi elsősorban a (magyarországi) zsidóság fennmaradásának,
kibontakozásának, előrehaladásának és gyarapodásának ügyét, feladatát
szolgálta; a modernizációt és az integrációt, emancipációt ehhez a
leghatékonyabb, legcélravezetőbb eszköznek vélte. Szemben állt mindazokkal, akik a
kikeresztelkedést javasolták, és mindazokkal, akik a befelé fordulást proponálták;
úgy vélte, egyszerre kell megmaradni a hagyományos alapoknál és élni a
modernizáció értékeivel. A főrabbi és elvrokonai "arra törekedtek, hogy a
zsidó vallás törvényeit összhangba hozzák a polgárosodás követelményeivel és a
magyarosodás kívánalmaival, de ezeket a reformokat a zsidó hagyományon belül
akarták végrehajtani". (XII)
Ő képviselte az integráció nagyobb sikere érdekében azt a - német társadalmi,
politikai viszonyokból ismert - álláspontot, mely szerint "a zsidóság kérdése
nem nemzet(iség)i, hanem pusztán vallási kérdés". (XIII)
Az integráció és a modernizáció eléréséhez, realizálásához szükségesnek
tartotta a zsinagógai reformokat, majd ezzel (is) kapcsolatban a magyar nyelv
megismerését, elterjesztését, valamint a modern tudományosságot. A modernizációt
szorgalmazó Lőw Lipót "1859-ben csatlakozott a kongresszusi zsidósághoz
(neológok)", emellett azonban erősítette a zsidóságon belüli "egység
tudatát is". (XIV) Tehát működését ebből a szempontból lehet
erre a három területre osztani.
Zsinagógai reformok:
- "Az istentisztelet formáit a nemesebb ízlés követelményeihez igyekezett
alkalmazni." (XV)
- Magyar nyelvű beszéddel avatta fel a klasszicista zsinagógát 1846 nyarán
Nagykanizsán.
- "Lőw Lipót nagykanizsai működése idején, 1845-ben szólalt meg először
Magyarországon zsidó templomban orgona." (XVI)
- A zsinagógába be kívánta vezetni a zenét, szorgalmazta orgona építését, kórus
szervezését, foglalkoztatását: ezzel közeledett a kor európai ízlésideáljához, a
romantikához, és mintegy esztétikai síkon (is) jelezte a zsidóság integrációs
szándékainak, törekvéseinek komolyságát, mélységét.
- A szegedi zsinagógában (újra) bevezette - magyar nyelven - a királyért, a hazáért
és a városért mondott imát.
A magyar nyelv terjesztése:
- Nagykanizsán olyan zsidó iskolát szervezett, ahol a hármas cél egyike volt "a
hazai nyelv alapos megtanulása és az alkotmánnyal s az ifjúság korához mért hazai
irodalmi termékekkel való megismerkedés". (XVII)
- Fáradozott a magyar nyelvű igehirdetés meghonosításán; a főrabbi 1844-től már
magyar nyelven prédikált, sőt egyike volt azoknak, akik elsőként vitték be a magyar
nyelvet a zsinagógába, emellett a felnőttek között is népszerűsítette a befogadó
ország nyelvének általánossá tételét.
- Szinte szállóigévé váltak az egyik első, magyar nyelven mondott, írt
prédikációjának buzdító és reményteljes szavai: "Bátran tehát, barátaim!
honosítsa a zsinagóga a magyart, s reméljük, hogy a magyar honosítandja a
zsinagógát!" (XVIII)
- A szabadságharcban tábori lelkészséget vállalt (amiért utóbb börtönt is kellett
ülnie); Az Isten velünk vagyon (1848) című, Sellyén elmondott tábori beszéde lelkes
hallgatóságra talált.
- Beszédeivel, írásaival segítette a magyar progressziót is.
A modern tudományosság támogatása
a) szervezés:
- Odaadással foglalkozott a zsidó felekezet országos szervezési kérdéseivel.
- Az 1840-es évek legelején publikálja koncepcióját, amelyet a magyarországi zsidó
népiskolák számára dolgozott ki. (XIX)
- Zsidó kulturális, oktatási szervezetek, egyesületek - zsidó iskolák, zsidó
irodalmi, kulturális egyletek, bibliafordítói társulat, rabbiképző akadémia -
tervezését, kiépítését végezte.
- Szegeden zsidó leányiskolát szervezett, alapított.
- Megtervezte és megszervezte a zsidó gyermekek hitoktatását.
b) zsidó tudományok művelése
- A zsidó tudományok széles skáláján munkálkodott (zsidó exegézis története;
zsidó vallási törvények, házassági jog, etika; szertartástan; zsidó történelem;
zsidó filológia; bibliai hermeneutika; bibliai régészet; tudományos kutatása a
magyarországi zsidóság történetének, intézményeinek. Lőw főrabbi mindezek
mellett "a zsidó régészet és folklór megalapítója" volt, írta róla
Scheiber Sándor.(1)
- Vitairatokban szólalt fel 1844-ben a zsidóságot támadókkal, az integrációt magyar
oldalról ellenzőkkel szemben. Írt Ballagi Mór kitérésével kapcsolatban; válaszolt
Dr. J. G. röpiratára; éles logikával kritikailag reflektált Fábián Gábornak a
Pesti Hírlapban megjelent "Zsidó emancipáció" című rosszhiszemű
vezércikkére és Kossuth szerkesztői megjegyzéseire. Az itt megfogalmazott gondolatok,
nézetek később a neológia alaptételeivé váltak. (2)
- 1868-ban az igazságügy-miniszter véleményt kért tőle a szégyenletes "zsidó
eskü"-ről (more judaico); a főrabbi egész tanulmánnyal válaszolt (A zsidó
eskü múltja, jelene és jövője). A tanulmány hatására eltörlik ezt az
esküformát.
- Kiadványokat, folyóiratokat szerkesztetett:
ˇ Magyar Zsinagóga (1847, Pápa)
ˇ Ben Chananja [német nyelven] (1844 Lipcse; 1858-1867 Szeged) "Bibliai
exegézis és régiségtan, talmudi kommentárok, filológia, responsumok, történelmi
cikkek, nevelésügyi tanulmányok, irodalmi szemle alkották a tudományos rész
törzsanyagát. Ugyanakkor az [...] iskola-templom-hitközség problematika - lehetőség
adta keretek közötti - napirenden tartásával, vallási, társadalmi, közéleti
kérdések vizsgálatával aktív szerepet vállalt az emancipációs törekvések
érvényre juttatásában." (3)
"A magyar zsidó papok mintaképe volt
Löw Lipót, ki hazájának és felekezetének, a közművelődésnek és a
vallástudománynak leghívebb szolgálatában töltötte el eredményekben gazdag
életét." (4)
A szegedi főrabbi 1875. október 13-án este hunyt el. Október 17-én helyezték végső
nyugalomra; hét rabbi tartott koporsójánál búcsúbeszédet, az egyik első
gyásztáviratot Kossuth Lajostól kapta a család. Az egész nemzet gyászolta a
zsidóság nagy megértőjét (Kecskeméti Lipót, Hevesi Simon), az Ószövetség
patriarcháját (Eötvös Károly), azt a férfit, akire érvényesek a bibliai szavak:
"A becsületesek áldása építi a várost". (Péld. 11,11a)
* A szerző a Szegedi Egyetem
tanszékvezető tanára
1 idézi Hidvégi Máté:
Löw Lipót emlékezete = Löw Lipót beszédei, Budapest, 1999. Múlt és Jövő Kiadó,
227.p.
2 Gyurgyák János i.m. 216.p.
3 Haraszti György: A "Ben Chananja" szerkesztője.
Ecsetvonások a zsurnaliszta Löw Lipót arcképéhez) = A szegedi zsidó polgárság
emlékezete, Szerk. Zombori István, Szeged, 1999. Móra Ferenc Múzeum, 67.p.
4 Dr. Venetianer Lajos i.m. 10.p.
I Lőw Lipót 1848. április 8-i beszédének alapigéjéből; közli
Hidvégi Máté: Löw Lipót beszédei. Összegyűjtötte és az utószót írta Hidvégi
Máté, Budapest, 1999. Múlt és Jövő Kiadó 52.p.
II A sajnálatosan meglévő negatív és a veszedelmes-gyűlölködő
attitűdökről most nincs mód szólni.
III A kommentálás és az interpretálás folytonos feladata azért
következett, mert a Szentély elpusztult, s a "kulcs most Istennél van". Dr.
Schőner Alfréd: Ki vigyázott rájuk? Ki őrizte őket? = www.rabbi.hu/Tudomány
IV "A zsidó létezés egyszerre Erec Jiszráél földjén való
lét, s egyszerre diaszpóra-lét." Gábor György: Az én történetem, a te
történeted: a mi történelmünk = www.rabbi.hu/Tudomány
V Hidvégi Máté: Löw Lipót emlékezete = Löw Lipót beszédei,
Budapest, 1999. Múlt és Jövő Kiadó
Varga Papi László: Lőw Lipót, a zsidó magyarok papja és nevelője = - -: Zsidó
magyarok Szegeden, Szeged, 2002. Bába Kiadó
Dr. Venetianer Lajos: Löw Lipót = Bánóczi József [szerk.]: Zsidó Plutarchos I.,
Budapest, [é. n.] [Népszerű Zsidó Könyvtár; 10.] {Több nagy magyarországi
könyvtár bibliográfiájában tévesen Lőw Lipót van megadva szerző gyanánt}
William N. Loew: Leopold Loew. A biography, New York, 1912. Privately printed
VI Dr. Venetianer Lajos i.m. 15.p.
VII Gonda László: A zsidóság Magyarországon 1526-1945, Budapest,
1992. Századvég Kiadó, 60.p.
VIII Komlós Aladár: Magyar-zsidó szellemtörténet a reformkortól a
holcaustig. I. A magyar zsidóság irodalmi tevékenysége a XIX. században, Budapest,
1997. Múlt és Jövő Kiadó, 178.p.
IX A magyar neológok nézeteit elsősorban a Szabolcsi Miksa majd fia,
Szabolcsi Lajos által szerkesztett Egyenlőség c. lap közölte.
X Több kutató vélekedik így, pl. Gyurgyák János: A zsidókérdés
Magyarországon. Politikai eszmetörténet, Budapest, 2001. Osiris Kiadó, 214-215.p.;
Komlós Aladár i.m. 173-174, és 178.p.; Gonda László, i.m. 79-81.p.
XI Fejtő Ferenc: Magyarság, zsidóság, Budapest, 2000. História, MTA
Történettudományi Intézete
Gyurgyák János i.m.
Komlós Aladár i.m.
Marjanucz László: A szegedi zsidó családok a 19. században, Szeged, 1988. Móra
Ferenc Múzeum
Dr. Schőner Alfréd: "... Szegedet az európai zsidó tudomány egyik
fellegvárává tette." - 191 évvel ezelőtt született Lőw Lipót =
www.rabbi.hu/Tudomány
Dr. Schőner Alfréd: Ki vigyázott rájuk? Ki őrizte őket? = www.rabbi.hu/Tudomány
Zakar Péter: Tábori rabbik 1848-49-ben = Múlt és Jövő, 1998/1.
XII Gyurgyák János i.m. 215.p.
XIII Marjanucz László i.m. 19.p.
XIV i.m. 20.p.
XV Magyar zsidó lexikon, Szerk Ujvári Péter, Budapest, 1929. Pallas
Nyomda, 543.p.
XVI Varga Papi László i.m. 35.p.
XVII Dr. Venetianer Lajos i.m. 15.p.
XVIII Lőw Lipót: Jesájás, korunk tanítója, Előszó, Nagykanizsa,
1845. április hó 19-én = Lőw Lipót beszédei, Budapest, 1999. Múlt és Jövő
Kiadó, 8.p.
XIX Dr. Venetianer Lajos i.m. 15.p.; Hidvégi Máté i.m. 217.p.; Varga
Papi László i.m. 39.p.
|
