Ballagi Mór 1815-ben született a Zemplén vármegyei Inócon és
Bloch Móricként jegyezték volna be az állami anyakönyvbe, ha
ekkor a zsidók számára használtak volna ilyet. Tanulmányait
otthon kezdte meg, a család körében, ahol első tanítómestere
apja volt, tőle tanulta a T'nach és a Talmud alapjait, valamint a
héber nyelv elemeit.
Még gyermekként került a nagyváradi, majd
a pápai jesivába. A jesivákban eltöltött évek után Móron,
Surányban alkalmazták, házi tanítóként. Munkája mellett nem távolodott
el tanulmányaitól, sőt kiszélesítette ezeknek körét és a
hagyományt követő vallási tanulmányai mellett görög és latin
nyelvet kezdett tanulni, majd az élő nyelvek kötötték le
figyelmét.
1837-ben, Pesten, beiratkozott az egyetemre, ahol felsőbb
matematikát hallgatott. Egyetemi hallgatóként számos újságnak,
folyóiratnak volt munkatársa. A főleg a Hasznos Mulatságokban és
a Pester Tageblattban jelentek meg cikkei. Magyarországon még a
reformkor vége felé nem rendezték a zsidók felsőbb tanulmányait,
bár beiratkozhattak egyetemre, diplomához azonban csak kevesen
juthattak.
1839-ben ezért Párizsba ment, és beiratkozott az
ottani egyetemre. Párizsi tartózkodása, ottani tanuló évei
alatt ismét a pozsonyi országgyűlés elé került a zsidók
egyenjogúsításának ügye. A zsidóság haladó körei és az őket
támogató felvilágosodott magyar képviselők, akik ismerték
Ballagit, akkor még Bloch Móric újságírói tehetségét és
munkásságát, valamint a zsidóság ügyeiben, szellemiségében
és kultúrájában való jártasságát, egyaránt úgy gondolták,
hogy neki kell írásaival felkészíteni az ország zsidó lakosságát
a - szerintük hamarosan bekövetkező - egyenjogúsításra.
Ekkor,
1840-ben, egyesek szerint báró Eötvös József biztatására megírta
a Zsidókról című röpiratát, amely Pesten nyomtatásban
megjelent. E kiadványhoz Vajda Péter figyelemfelkeltő előszót
írt, és az abban az évben is ülésező országgyűlésen sokan
olvasták, rokonszenvvel fogadták. A röpirat kedvező fogadtatása
Bloch Móric felé irányította Eötvös báró figyelmét és levélben
arra kérte, hogy térjen vissza Magyarországra, és tevékenyen
vegyen részt Eötvösnek a zsidókat illető terveiben. Eötvös
elképzelései szerint bekapcsolódott a magyar nyelvnek a zsidók közötti
terjesztésébe.
A Hászkálá, a zsidó felvilágosodás németországi
tapasztalatai, Mendelsshon fordítása arra ösztönözte Bloch Móricot,
hogy készítse el, és 1840- 41-ben kiadja magas színvonalú és
tudományos igényességű Tóra- fordítását. A kétnyelvű (héber
és magyar) Mózes öt könyve kötetenként jelent meg. Azért,
hogy munkája nagyobb feltűnést keltsen, és szélesebb körökben
elterjedjen, a fordítást kiegészítette magyar nyelven írott
rabbinikus kommentárokkal és a Talmudból vett magyarázatokkal.
Az öt kötetben, szép külsővel megjelentetett Tóra- fordítás
magyar nyelvezete és stílusa a kor legmagasabb követelményeinek
is megfelelt. Ez a munkája nagymértékben hozzájárult ahhoz,
hogy már az első kötet megjelenése után az akkor még mindig
Bloch névre hallgató Ballagit a Magyar Tudományos Akadémia
levelező tagjává választotta.
Akadémiai székfoglalója már
jelezte, hogy a nyelvészettel hivatásszerűen kíván foglalkozni.
Nyelvészeti nyomozások című székfoglaló értekezését az Akadémia
elismeréssel fogatta. Ugyancsak 1841-ben elkészítette és kiadta
újdonságnak számító, magyar fordítással ellátott imakönyvének
első részét Izráel könyörgései egész évre címmel.
Nem
sokkal ezután, 1842-ben megjelent újabb munkája, amellyel a Korai
próféták könyveinek közreadását kívánta kezdeni, Első jósok(
Jóshua könyve magyar fordítással, kommentárral címen. Nyelvészeti
elkötelezettsége mellett fő érdeklődési köre továbbra is a
vallási tudományok felé vonzotta. Németországba, Tübingenbe
ment, ahol teológiát hallgatott. A Teológián is elsősorban a héber
nyelv és a héber nyelvel kapcsolatos tárgyak kötötték le
figyelmét.
1842 végén, vagy 1843 legelején visszatért Magyarországra, ahol
a zsidóság vezető köreivel nézeteltérése támadt. Ekkor újra
Németországba ment és 1843 májusában megkeresztelkedett és áttért
az evangélikus vallásra, amelyet később felcserélt a kálvinista
hittel, református lett. Ugyanebben az évben, még mindig Németországban,
kitűnő eredménnyel doktori vizsgát tett és a bölcsészeti
tudományok doktora lett.
Magyarországra visszatérve a szarvasi evangélikus liceum tanára
lett, ahol az 1840-ben kiadott, Zsidókról című írásának előszavát
készítő Vajda Péterrel nagy munkába fog. A környéken lakó
nem magyar nyelvű nemzetiségek között a magyar nyelvet
terjeszti. Ebben a munkában egyházi beszédeit is felhasználja. Következetesen
munkálkodik az evangélikus és a református egyház egyesítéséért.
1845-ben, véglegessé vált szakítása a zsidó vallással( feleségül
vette egy előkelő, régi magyar nemesi család lányát.
Eötvös József továbbra is figyelemmel kísérte a tehetséges és
általa nagyon sokra tartott, ekkor már Ballagi Mór névre hallgató
Blochot és 1848-ban a pesti egyetemre akarta kinevezni. A
forradalmi események hirtelen bekövetkezése azonban ezt meghiusította.
Előbb a forradalmi hadsereg Békés vármegyei ügyeit intézte,
majd honvédkapitányi ranggal Görgey mellett szolgált. A szabadságharc
bukása után internálták, a tanári foglalkozástól eltiltották.
1851-ig bérelt földön gazdálkodott, majd kinevezték a kecskeméti
református teológiára.
1855-ben a budapesti református teológiai
akadémia hittan és szentírás magyarázat tanszékének tanára
lett. 1877-ben, betegsége miatt nyugdíjba ment és azután csak
tudományos tevékenységgel foglalkozott, nyelvészeti munkákat írt.
A magyar nyelvészettel foglalkozó számos munkája (A Magyar Nyelv
Teljes Szótára, Brassai s a nyelvújítás, Nyelvünk újabb fejlődése
stb.) mellett magyar- német és német- magyar szótárt állított
össze, amely fél évszázadon át, sok kiadást ért meg. Héber
nyelvtanát, A héber nyelv elemi tankönyve (1856) zsidó és
protestáns iskolákban egyaránt használták, több kiadása
jelent meg. Második kiadásától kezdve (1872) Goldziher Ignác átdolgozásában
adták ki.
Budapest, 2005. 03. 23.
Borsányi
Schmidt Dániel
judaisztika tanár szak III. évfolyam
|