Borsányi Schmidt Dániel:
Ballagi (Bloch) Mór (Inóc, 1815 - Bp. 1891)


Ballagi Mór 1815-ben született a Zemplén vármegyei Inócon és Bloch Móricként jegyezték volna be az állami anyakönyvbe, ha ekkor a zsidók számára használtak volna ilyet. Tanulmányait otthon kezdte meg, a család körében, ahol első tanítómestere apja volt, tőle tanulta a T'nach és a Talmud alapjait, valamint a héber nyelv elemeit.
Még gyermekként került a nagyváradi, majd a pápai jesivába. A jesivákban eltöltött évek után Móron, Surányban alkalmazták, házi tanítóként. Munkája mellett nem távolodott el tanulmányaitól, sőt kiszélesítette ezeknek körét és a hagyományt követő vallási tanulmányai mellett görög és latin nyelvet kezdett tanulni, majd az élő nyelvek kötötték le figyelmét.
1837-ben, Pesten, beiratkozott az egyetemre, ahol felsőbb matematikát hallgatott. Egyetemi hallgatóként számos újságnak, folyóiratnak volt munkatársa. A főleg a Hasznos Mulatságokban és a Pester Tageblattban jelentek meg cikkei. Magyarországon még a reformkor vége felé nem rendezték a zsidók felsőbb tanulmányait, bár beiratkozhattak egyetemre, diplomához azonban csak kevesen juthattak.
1839-ben ezért Párizsba ment, és beiratkozott az ottani egyetemre. Párizsi tartózkodása, ottani tanuló évei alatt ismét a pozsonyi országgyűlés elé került a zsidók egyenjogúsításának ügye. A zsidóság haladó körei és az őket támogató felvilágosodott magyar képviselők, akik ismerték Ballagit, akkor még Bloch Móric újságírói tehetségét és munkásságát, valamint a zsidóság ügyeiben, szellemiségében és kultúrájában való jártasságát, egyaránt úgy gondolták, hogy neki kell írásaival felkészíteni az ország zsidó lakosságát a - szerintük hamarosan bekövetkező - egyenjogúsításra.

Ekkor, 1840-ben, egyesek szerint báró Eötvös József biztatására megírta a Zsidókról című röpiratát, amely Pesten nyomtatásban megjelent. E kiadványhoz Vajda Péter figyelemfelkeltő előszót írt, és az abban az évben is ülésező országgyűlésen sokan olvasták, rokonszenvvel fogadták. A röpirat kedvező fogadtatása Bloch Móric felé irányította Eötvös báró figyelmét és levélben arra kérte, hogy térjen vissza Magyarországra, és tevékenyen vegyen részt Eötvösnek a zsidókat illető terveiben. Eötvös elképzelései szerint bekapcsolódott a magyar nyelvnek a zsidók közötti terjesztésébe.

A Hászkálá, a zsidó felvilágosodás németországi tapasztalatai, Mendelsshon fordítása arra ösztönözte Bloch Móricot, hogy készítse el, és 1840- 41-ben kiadja magas színvonalú és tudományos igényességű Tóra- fordítását. A kétnyelvű (héber és magyar) Mózes öt könyve kötetenként jelent meg. Azért, hogy munkája nagyobb feltűnést keltsen, és szélesebb körökben elterjedjen, a fordítást kiegészítette magyar nyelven írott rabbinikus kommentárokkal és a Talmudból vett magyarázatokkal. Az öt kötetben, szép külsővel megjelentetett Tóra- fordítás magyar nyelvezete és stílusa a kor legmagasabb követelményeinek is megfelelt. Ez a munkája nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy már az első kötet megjelenése után az akkor még mindig Bloch névre hallgató Ballagit a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta.

Akadémiai székfoglalója már jelezte, hogy a nyelvészettel hivatásszerűen kíván foglalkozni. Nyelvészeti nyomozások című székfoglaló értekezését az Akadémia elismeréssel fogatta. Ugyancsak 1841-ben elkészítette és kiadta újdonságnak számító, magyar fordítással ellátott imakönyvének első részét Izráel könyörgései egész évre címmel.

Nem sokkal ezután, 1842-ben megjelent újabb munkája, amellyel a Korai próféták könyveinek közreadását kívánta kezdeni, Első jósok( Jóshua könyve magyar fordítással, kommentárral címen. Nyelvészeti elkötelezettsége mellett fő érdeklődési köre továbbra is a vallási tudományok felé vonzotta. Németországba, Tübingenbe ment, ahol teológiát hallgatott. A Teológián is elsősorban a héber nyelv és a héber nyelvel kapcsolatos tárgyak kötötték le figyelmét. 

1842 végén, vagy 1843 legelején visszatért Magyarországra, ahol a zsidóság vezető köreivel nézeteltérése támadt. Ekkor újra Németországba ment és 1843 májusában megkeresztelkedett és áttért az evangélikus vallásra, amelyet később felcserélt a kálvinista hittel, református lett. Ugyanebben az évben, még mindig Németországban, kitűnő eredménnyel doktori vizsgát tett és a bölcsészeti tudományok doktora lett. 

Magyarországra visszatérve a szarvasi evangélikus liceum tanára lett, ahol az 1840-ben kiadott, Zsidókról című írásának előszavát készítő Vajda Péterrel nagy munkába fog. A környéken lakó nem magyar nyelvű nemzetiségek között a magyar nyelvet terjeszti. Ebben a munkában egyházi beszédeit is felhasználja. Következetesen munkálkodik az evangélikus és a református egyház egyesítéséért. 1845-ben, véglegessé vált szakítása a zsidó vallással( feleségül vette egy előkelő, régi magyar nemesi család lányát. 

Eötvös József továbbra is figyelemmel kísérte a tehetséges és általa nagyon sokra tartott, ekkor már Ballagi Mór névre hallgató Blochot és 1848-ban a pesti egyetemre akarta kinevezni. A forradalmi események hirtelen bekövetkezése azonban ezt meghiusította. Előbb a forradalmi hadsereg Békés vármegyei ügyeit intézte, majd honvédkapitányi ranggal Görgey mellett szolgált. A szabadságharc bukása után internálták, a tanári foglalkozástól eltiltották. 1851-ig bérelt földön gazdálkodott, majd kinevezték a kecskeméti református teológiára.

1855-ben a budapesti református teológiai akadémia hittan és szentírás magyarázat tanszékének tanára lett. 1877-ben, betegsége miatt nyugdíjba ment és azután csak tudományos tevékenységgel foglalkozott, nyelvészeti munkákat írt. A magyar nyelvészettel foglalkozó számos munkája (A Magyar Nyelv Teljes Szótára, Brassai s a nyelvújítás, Nyelvünk újabb fejlődése stb.) mellett magyar- német és német- magyar szótárt állított össze, amely fél évszázadon át, sok kiadást ért meg. Héber nyelvtanát, A héber nyelv elemi tankönyve (1856) zsidó és protestáns iskolákban egyaránt használták, több kiadása jelent meg. Második kiadásától kezdve (1872) Goldziher Ignác átdolgozásában adták ki.



Budapest, 2005. 03. 23.

Borsányi Schmidt Dániel
judaisztika tanár szak III. évfolyam

Vissza a d'VAR Torá-hoz