Ambrus Sándor:
A budai zsidóság és zsinagógáik története a
középkorban


I. Bevezetés
Evlia Cselebi török világutazó írja az 1660-as években a törökkori Buda(1541-1686) zsidóinak lakhelyéről:1598-ban,amikor Pálffy Miklós hadai Budára támadtak, a budai zsidók a törökkel együtt harcoltak a támadás elhárításában. Megemlíti, hogy a zsidóknak két városrésze és két zsinagógája is van Budán.1 A törökkori Buda zsidósága aggodalommal nézett Buda keresztény ostromai elé. Ezt az aggodalmat fejezik ki a mai Táncsics Mihály utca 26. alatti régi, Kis-zsinagógának a XVII.századból való feliratai is. Dolgozatom első felében a budai zsinagógák feltárásáról írok, majd rátérek a budai zsidóság középkori történetének bemutatására, különös hangsúllyal a törökkori eseményekre.


II.A budai zsinagógák feltárása

A budai középkori zsinagógák helyrajzi kutatása szempontjából korszakos jelentőségű mű Grünwald Fülöpnek a buda-várhegyi zsinagógáról és a zsidó temetőről írt kitünő tanulmánya.2 A tudós szerző széleskörű apparátussal-téves találgatások kizárásával, mintegy belelátva a földbe- jelölte meg a budavári zsinagóga helyét a mai Táncsics Mihály utca északkeleti oldalán, az utca Bécsi kapu tér s a Babits sétány közrezárta térségében. 1964-ben beigazolódott ez az elképzelés: 1964 szeptember 4.-én ugyanis a Táncsics Mihály utca 23. számú ingatlan - a hajdani Zichy-ház-udvari melléképületének északi homlokzata előtt a Fővárosi Tanács Műemlékosztálya vízmentesítés végett egy ún. angolaknát ásatott. Horler Ferenc főmérnök és Zolnay László azonnal sejtették: a feltárt gótikus falazat hatalmas pillér-és falív-maradványa a rég keresett zsinagógához tartozott. A déli falpillérről elinduló falívek hatalmas épületet jeleztek s noha a pilléren talált zsidó feliratot ekkor még betöltés fedte, a falpillér bázisán látott-csavart gyémántmetszéshez hasonló- díszes faragás már nemcsak az épület méreteit, de annak művészi kivitele magas kvalitását is elárulta. Utóbb a maradványokat visszatemették.

Az 1964-es esztendőben Budán -egymásnak közvetlen közelében- nem egy, hanem két középkori zsinagóga maradványa került felszínre. Az egyik régibb, kisebb s a föld felszíne fölé emelkedik. Ennek maradványai a Táncsics Mihály utca 26. szám alatt helyezkednek el. Az álló épület falfeltárását 1961-ben Czagány István végezte el. A falak további megtisztítása, a falelválások, összeépítések periodizációja, korhatározása H. Papp Melinda munkája (1964). Az elfalazott, gótikus pillérmaradványokkal tagolt kapualj mennyezetén vörös festékkel festett, héber feliratos ábrákra akadtak, ezeket Reisinger Mária és Sárdy Lóránd restaurátor-művész nyomban rögzítette. Az ábrák korhatározását Scheiber Sándor végezte el. Az egyik kép egy felfelé irányuló íjat ábrázol, a másik Dávid király csillaga. Az íjábrázolás szövege Hanna imájának egyik mondata:" A hősöknek íja megtöretik és az elesettek erőre kapnak"(1 Sám 2:4). A másik, Dávid király csillagát kísérő szöveg: "Áldjon meg tégedet az Úr és őrizzen meg tégedet..." (4 Móz 6:24-26), vagyis a papi áldás textusa. A mennyezeti ábrák feliratainak duktusa - Scheiber professzor szerint - a XVI-XVII. század török kori írásképe.3

Scheiber Sándor feltételezése az, hogy ez az épület a budai török kor szír-szefárd zsidóságának temploma lehetett. Maga az újkorban kapualjjá alakított csarnok, amelynek nyugati falán az asszonyok oratóriumának betekintőablaka is kibontakozott- mint ezt Papp Melinda megállapította-, jóval korábbi a feliratoknál. Kibontott pillérének stílusformái a XIV-XV.század fordulójára datálják ezt az imaházat.4


III.A budai zsidóság a törökkor előtt


A zsidók Budán való megjelenését először 1246-ban láthatjuk. 1251-61 között Henel ispán és Wluelinus pénzverő kamaraispáni szerepéről tudunk. 1249-55 között történik az esztergomi, addig monopolisztikus pénzverőház áthelyezése a budai várba. 1251-ben megjelenik IV. Béla zsidó-bullája, melynek létrejöttében jelentős szerepet játszottak a budai zsidók.5

Az első budavári zsidónegyed az 1240-es évektől a zsidóknak 1360-as bekövetkezett, átmeneti elűzéséig Buda városának délnyugati részén helyezkedett el. A mai Szent György utca - a középkori Zsidó vagy Régi zsidó-utca - nyugati oldalán, a régi ún. Zsidó kapu, a későbbi Fehérvári kapu közelében feküdt, ehhez a negyedhez tartozott a zsidó temető is.6

A népes XIII-XIV.századi Zsidó-negyednek zsinagógája már a XIII.században megépült. E zsinagóga felől a XIV. századi Budán írt "Képes Krónika" is említést tesz, egy 1307. év májusában végbement budavári eseménnyel kapcsolatosan. I. Károly király párthívei ekkor, a tavaszi éjszaka csendjében azon a kapun hatoltak be Buda belsejébe, amely a zsidók zsinagógája mellett van-írja a krónikás.7Az itt említett kapu, az ekkoriban Zsidó-kapunak nevezett várbejárat a Fehérvári-kapu elődje volt.

1360-ban Nagy Lajos király kiűzi a zsidókat Magyarországról. 1364-ben a zsidók ismét visszatérhettek. Visszatértek a magyarországi zsidók körében vezető szerepre emelkedett budaiak is. Mivel azonban ekkorra régi negyedük házai- zsinagógájukkal együtt-már keresztény főemberek kezén voltak, új letelepedésüket Nagy Lajos király a hegyi város északi végén, az ekkor - egészen 1381-ig - még királyi kézen levő régi királyi nagy kúria, a Magna Curia Regis, vagy németül Kammerhof szomszédságában, a mostani Táncsics Mihály utca két oldalán biztosította.8

A XIV. században az utcát- a királyi kúria melletti nagy várkapuról, a Szombat kapuról-még Szombat utcának nevezték. Az utca nyugati szakaszát azonban, amelynek mind északi, mind pedig déli háztömbjeibe zsidók települtek, a XV. század elejétől kezdve egyre inkább Zsidó-utcának nevezték. XIV. század végi budavári imaházuk, a mai Táncsics Mihály utcai 26. számú épület még szerény méretű házacska volt.

1461-ben a prefektúrát viselő Mendelek telkén és költségén építették meg új, nagy zsinagógájukat. Ez Buda egyik legszebb késő-gótikus épülete volt. Méretek dolgában csak a régensburgi zsinagóga vetekedhetett vele.9

A mohácsi csatavesztés hírét 1526. augusztus 30-án este lóhalálában vágtázó futár hozta meg Budára. Az elözvegyült királyné, a főurak, a papság, a zömmel német patriciátus nyomban málházott és menekült.

A budai zsidóság azonban maradt. Hiszen ekkor a nyugati országrészeken már annyira fellángolt a zsidógyűlölet, hogy Pozsony, Sopron űzött zsidói az ott kibontakozó pogrom elől éppen Buda felé menekültek. De tisztában voltak a budai zsidók azzal is, hogy Szulejmán szultán vallási kérdésekben- így a zsidók iránt is-toleráns. A spanyolországi zsidó emigrációt a szultán birodalmába fogadta. Ezért a budai zsidók bizottságot állítottak össze s a Mohácsról Buda felé tartó szultán elé menve, Dunaföldvárnál átadták a szultánnak az elnéptelenedett Buda város jelképes kulcsait. Későbbi adatok szerint Jászif, Szalomon fia volt a küldöttség vezetője. A szultán szívesen fogadta s megjutalmazta a budai zsidókat.10

1526 szeptember 26-án, amikor Szulejmán szultán kétheti itt-időzés után elhagyta Budát- s a város Szapolyai János és I. Ferdinánd király párharcának másfél évtizedes színhelye lett, hajóra tétette Buda zsidóságát s őket birodalma belsejébe szállíttatta. Törökország városaiban, Konstantinápolyban, Szalonikiben, Monasztirban, Száfedben telepítette le őket.11

Az 1526. év és 1541, Buda másfél százados török uralmának kezdete előtti időszakban nagyon megnehezült a budai zsidóság élete. Zsinagógájukat, a Mendelek házait, a Zsidónegyed összes épületét - aszerint, hogy Budának éppen ki a gazdája - hol János király, hol I. Ferdinánd saját párthíveinek adományozta. Ebben az időszakban még a Zsidó-utca nevét is megváltoztatják. 1537-ben a szomszédos régi királyi nagy-kúria, a Kammerhof, ekkor már a Guthi Országhok palotája 1347-ben alapított hajdani királyi házikápolnája védőszentjéről Szent Márton utcának nevezik a Zsidó-utcát.12

A zsidók Budára telepedése még a törökkel barát János király korában is alig javult. Házaikat nem kapták vissza, de 1539 januárjában, Szapolyai János és Jagelló Izabella királyné menyegzőjekor mégis nyomát találjuk a budai zsidóknak. Ajándékképpen egy kis és egy nagyobb aranyozott ezüst kupát ajándékoznak a királyi párnak.13   1539. március 3-án . Izabella királyné budai bevonulásakor feljegyzik: János király a lakodalom s a bevonulási menet idejére kiparancsolja a törököket és a zsidókat Budáról, hogy miattuk a sok idegen- főként nyugati- vendég bajt ne csináljon. Utóbb, 1541-ben Roggendorf tábornok budai ostromakor- mint egykorúak írják - György barát oldalán a zsidók is részt vesznek Buda védelmében. Ennek bizonysága egy német röplap, 1541-ből. Ez a budai vár védőiként- az osztrákokkal ellenében-zsidókat és törököket ábrázol. Ebből a korból mindössze egyetlen budai sírkövünk van, R.Jekutiél Sámuelé az 1539-40-es évből.14

A törökök birodalmának belsejébe szállított budai zsidóság zömének visszatelepülésére csak 1541 után, Buda tartós török kézre való kerülésekor került sor. Ekkor az immár török fennhatóság alatt álló Budára visszatelepülő zsidók és az új-telepes "vendégek" megkapták a hajdani gettót s visszakapták ahhoz tartózó templomukat is.

A nagy, 1461-ben épített s 1964-65-ben feltárt késő-gótikus zsinagóga falára fel is vésették visszatérésüknek , az 1541. évnek évszámát. Ez a nagy templom ebben az évben lett nyolcvan esztendős.


IV. A budai zsidóság a török-korban

Budára való visszatelepedésük után hamarosan felvirágzott a régi gettó. Az 1547.évi török összeírás szerint a Várban 238 keresztény, 75 zsidó és 60 kopt(görögkeleti szerb) család lakott. Az összeírás a zsidókhoz hozzászámít még 18 "vendég" családot. Ezek a zsidó "vendégek" 1541 és 1547 között települtek be Törökországból. Abból, hogy mint vendégeket különböztetik meg őket, következtethetjük: nem azokhoz tartoztak, kiknek elei korábban Budán éltek, hanem azoknak a szír-szefárd zsidóknak ivadékai, akiket Szulejmán szultán birodalma, mint spanyolországi menekülteket fogadott be.15

A török kor a budai zsidóság etnikai összetételében is változást hozott. A középkor budai zsidósága a német, osztrák, morva, cseh, lengyelországi zsidóságnak, az askenázi zsidóknak csoportjához tartozott. A török kori Budán-irodalmi adataink szerint-számottevő a kis-ázsiai szír-szefárd zsidóság beáramlása is. Valószínű ez az oka annak, hogy miért van a török kori Budán két zsinagógája a zsidóságnak. Ezt ugyanis 1660 táján Evlia Cselebi jegyzi fel. A török kori budai zsidóság annyira éles rítus-különbségekben élt, hogy az egyik szektának, az askenáziaknak tagjai a másik szektának, a szír- szefárdoknak templomát nem is látogatták.16 1580-ban nyolcvan zsidó családot ír össze Budán a török, 1582-ben hatvankét budai házat- a Vár lakónegyede házainak mintegy negyedrészét- lakják zsidók. Elöljáróiknak, rabbijaiknak, tanítóiknak számos alakját név szerint is ismerjük.

Valószínű, hogy a török korban a zsidóság egy része a Vízivárosba költözött. A XVII. század budai városábrázolások egész sora nevezi Judenstadtnak, Ghettonak a mai Vízivárost. Meglehet, hogy itt, a Vízivárosban állt az a harmadik, török kori budai zsinagóga, amelyről 1686 után Schulhof Izsák budai emlékirata tesz említést. A Várhegy víziváros oldalán állt a török kor zsidó temetője is.17

A török világ beköszöntével Buda zsidóságának életformája, foglalkozási köre alapvető módon megváltozott. A törökség nem nemzetiségi, hanem vallási csoportok szerint különítette el a lakosságot. Vallási kérdésekben türelmes volt. A zsidók szabad vallásgyakorlatát épp úgy eltűrte, mint a keresztényekét. Nem újította meg a középkorban dívó megkülönböztető ruha, vagy zsidóbélyeg viseletének kényszerét. És megszüntette azt a középkori kényszert is, amely a zsidók munkáját, tevékenységi körét a pénz-illetve hitel-ügyletekre korlátozta. Szabadon űzhettek ipart, szabadon kereskedhettek. Ez azonban gazdaságilag kiváltságos helyzetüket egyszeriben megszüntette.18

A török korban Budán jó hírű zsidó orvosok is akadnak. 1547-ben Avraham, 1580-ban Muszi és Ábrahám nevét említik. 1625-ben Bethlen Gábor egyik levele is megemlékezik egy budai zsidó orvosról. Török kori vámkönyvekben nyoma van annak, hogy budai zsidó kereskedők a török birodalom belsejéből ruhákat, fémeket, állatbőröket, szőrméket hoznak Magyarországra. De folytatják pénzügyleteiket is: elfogadják török katonák zsákmányolt tárgyait, kincstári bérleteket is kötnek a törökkel. Nem egyszer meghitelezik a török kincstárat.19 1571-ben a budai vámkönyvek szerint huszonöt alkalommal hoznak dél felől Budára ruhaneműt, rézárut, vasat, észak felől három alkalommal nyers vasat, rezet.20 Evlia Cselebi, az 1660-1664 között itt élt török világutazó jegyzi fel, hogy a budai zsidó asszonyok mesterei annak a "seják" nevű posztó készítésének, "amely más országokban nincs". A Cselebi által említett "seják" azonos az abaposztónál is finomabb -1522 és 1639 között magyar forrásokban is említett- "sája" posztóval. Ezt a textilt a mi forrásaink pannis tennuis, affabre factus, pannus pinguis néven is említik.21

Egy zsidó közösség fejlettségét mindig az jelzi leginkább, hogy az anyagi értékek mellett milyen szellemi értékeket tud létrehozni. Bármelyik zsidó közösség vezetése nagy hangsúlyt helyezett arra, hogy közösségét ismerjék és elismerjék az adott városon kívül is. Egy stabil hitközség élénk szellemi kapcsolatban volt más hitközségekkel, ez alól a budai sem volt kivétel. 1617-ben a "Jeruzsálemi Pinhasz" szerint a szafedi(cfati) askenázi hitközség 9 hitközséggel, köztük a budaival is levelezik.22 A budai zsidó közösségnek is megvoltak a maga egyesületei. A responsumokból ismert, hogy működött jótékonysági, temetkezési és betegápoló egylet. Feltételezhető, hogy mind a három zsinagóga körül külön-külön kialakultak ezek a szervek. Az egyleteket választott tisztségviselők vezették. A rabbi évente kétszer beszédet mondott az egyletek támogatása érdekében. Buda lakóit külföldön is tisztelték , egy forrás szerint a galut egyik legelőkelőbb közössége volt. Ezeken túl megvoltak azok a körök, melyekben a férfiak esténként vagy hetente egy éjszaka a Bibliát, a Szentírás-magyarázatokat, a Talmudot, illetve a zsidó misztikát tanulmányozták , megfelelően képzett emberek vezetésével. Egy ilyen 30 főből álló társaság vezetője lett Schulhof Izsák.23

Bármennyire is tiszteletre méltó volt Buda zsidó közössége , szellemi vezetői közül csak két rabbit tart számon az utókor. Rabbi Szimha főműve a "Nevek Könyve". E munka nem is a vallási törvénykezés terén mérvadó, inkább a rabbik gyakorlati munkáját segítette azzal, hogy az ismert települések nevének héber írásmódját megadta.24

Efraim ha-Kohen már ismertebb volt a maga korában is. Kommentárokat írt a Talmudhoz, beszédeket tartott, levelezést folytatott más rabbikkkal. Beszédei és műveit fia adta ki "Sáár Efraim (Efraim Kapuja)" címmel. A "Sáár Efraim"-ben leírt kérdésekből nagyon sokat megtudhatunk az akkori Budáról. Például egy kérdésből tudjuk, hogy a két zsinagógát tetővel fedett átjáró kötötte össze. A kérdés arról szólt, hogy kohen átmehet-e ez alatt az átjáró alatt. Ezekből az iratokból ismerjük az akkori közösség többnyelvűségét is. A responsumok mindig héberül íródtak, ez biztosította, hogy a tudósok nem felejtették el a hétköznapi életben egyébként nem használatos nyelvet.25 Döntéseiben a korához képest toleráns nézetek fedezhetőek fel: megengedhetőnek tartotta például, hogy a leánygyermek visszautasítsa a házasságot, ha szülei az eljegyzést még gyerekkorában megkötötték.26 Efraim rabbit hívták máshova is rabbinak, de ő Budán maradt. Itt is halt meg, egy járvány következtében 1678-ban.

A közösség kulturális szintje nem lehetett alacsony. Schulhof megemlíti, hogy a szent könyveket-az 1686-os ostrom idején- százával égették el. Valószínűleg minden családban lehetett imakönyv, és régi kéziratok is szép számmal voltak a közösségben. A zsinagógákban is nagyszámú könyv és tekercs lehetett, mert az 1686-os ostrom után Lotharingiai Károly herceg 35 Tóra-tekercset is lefoglalt, váltságdíj gyanánt.27

Dolgozatom végén hadd idézzem Schulhof Izsákot, aki nagyon költői módon mutatja be a budai hitközség életét a török korban. " Én akkor Buda szent gyülekezetében laktam. A város a török birodalom uralma alatt állott, s lakozásunk viruló volt, akár a zöldellő olajfa, biztonságos és nyugalmas-valóban elmondhattuk: 'ki-ki a maga szőlőlugasában, amga fügefája alatt' tanyázhatott, nem volt ártás az országban. Az élelem olyan olcsó volt, hogy aki hallja, el sem hinné: a hizlalt marha húsának fontja négy fillérbe került, a hizlalt birka vagy kecske húsának fontjáért nyolc fillért kértek, de az olyan kövér volt, hogy a zsír fehéréből ki sem látszott a hús vörössége."28


Felhasznált irodalom

1.Raj, Tamás - Vasadi, Péter: Zsidók a törökkori Budán. Makkabi Könyvkiadó. Budapest. 2002.
2.Schulhof, Izsák: Budai Krónika. Európa Könyvkiadó (Magyar Helikon).Budapest. 1981.
3. Zolnay, László: Buda középkori zsidósága és zsinagógáik. Budapest. 1987.


1 Idézi Zolnay László in Zolnay, László:Buda középkori zsidósága és zsinagógáik, Budapest, 1987, p.5.
2 A tanulmány megjelenési helye: Scheiber, Sándor(szerk): Volume in Honour of Prof.Bernhard Heller, Budapest,1941.
3 Zolnay: I.m., p.14.
4 Zolnay: I.m., p.14.
5 Zolnay. I.m., p.28.
6 Zolnay: I.m., p.28.
7 Idézi Zolnay: I.m., p.28.
8 Zolnay: I.m., pp.28-29.
9 Zolnay: I.m., p.34.
10 Zolnay: I.m.,p.35.
11 Zolnay: I.m., p.35.
12 Zolnay :I.m., p.36.
13 Zolnay: I.m., p.36.
14 Zolnay: I.m., p. 36.
15 Zolnay: I.m., p.36.
16 Zolnay: I.m., p.37.
17 Zolnay: I.m., p.37.
18 Zolnay: I.m., p.37.
19 Zolnay: I.m., p.37.
20 Zolnay: I.m., pp.37-38.
21 Zolnay. I.m., p.38.
22 Raj, Tamás -Vasadi, Péter: Zsidók a törökkori Budán, Makkabi Könyvkiadó, Budapest, 2002, pp. 49-50.
23 Raj, Tamás -Vasadi, Péter :I.m., p.50.
24 Raj, Tamás -Vasadi, Péter: I.m., pp.50-51.
25 Raj, Tamás -Vasadi, Péter :I.m., p.51.
26 Raj, Tamás -Vasadi, Péter: I.m., p.52.
27 Raj, Tamás -Vasadi, Péter: I.m., p.52.
28 Schulhof, Izsák: Budai krónika, Európa Könyvkiadó( Magyar Helikon) , Budapest, 1981, p. 5.


Budapest, 2006.01.

Ambrus Sándorl
zsidó művelődéstörténet előadó szak I. évfolyam