DOHÁNY UTCAI
ZSINAGÓGA HELYE A ZSINAGÓGAI BELSŐ TÉR FEJLŐDÉSTÖRTÉNETÉBEN
A zsinagóga szó a görög synagogé
kifejezésből származik. Egyszerre az istentisztelet helye és tanház. Az utóbbira
utal a II. világháború előtt, elsősorban észak-kelet Magyarországon is elterjedt
elnevezése: a "Schül". Ez a jiddis kifejezés a német "Schule"
szóra vezethető vissza, s arra a rendeltetésre utal, amelyről a Dohány utcai
zsinagóga építtetői és a Baldaccy család között kötött szerződésben is szó
van.
A Biblia utáni zsidó irodalom legnagyobb gyűjteménye, a Talmud, azt írja elő, hogy a
templomot a város legmagasabb pontján kellett építeni. A későbbi évszázadokban, a
Szentföldön kívül élő zsidóknak, templom építésére legtöbbször csak a város
szélén, vagy a városon kívül jutott hely. Ez a gyakorlat valósult meg a Dohány
templom esetében is.
A templom tanház is, ahol a tér közepén elhelyezett
tóraolvasó-asztal a zsinagóga egyik legfontosabb helye. A székek elhelyezkedése is
ezt mutatja. Mindegyiket a tóraolvasó-asztal irányába állították. A XVIII.
században az egyenjogúság kivívása, az emancipáció, a liberalizációs törekvések
a zsinagógák belső terében is éreztették hatásukat. Lényeges módosítások
történtek.
A Dohány utcai zsinagóga tulajdonképpen bazilikális összetett tér. Nem más, mint az
őskeresztény bazilikák, a késő évszázadok bazilikáinak XIX. századi
adaptációja. Maga a bazilikás térforma a római templomból fejlődött ki, oly
módon, hogy a félkörös térbővítményt, az ún. exedrát, elhagyták. A kapukat az
apszissal szemben nyitották meg, így a templomba belépő ember elé tárult a templom
meghitt hangulatot teremtő, alázatosságra nevelő, szerénységet követelő,
varázslatos világa. Festmények, szobrok, mesteri fényhatások lenyűgözték a
látogatót.
A Dohány zsinagóga belső terén is érezhető a nagy
világvallás, a katolicizmus hatása.
A zsidóság eszmevilágától a "Ne csinálj magadnak faragott képet!" tiltó
parancsolat ellenére sem volt idegen a képzőművészet szeretete. A zsinagógai
művészet alkotói Mózes diadalénekének költői megfogalmazású mondatára
összpontosították erejüket: "Ez az én Istenem, hadd ékesítsem őt!" Ez az
"ékesítés" vált művészetük forrásává.
A Dohány templom alkotói nem voltak zsidók! Olyan teret
hoztak létre, amely a keresztény templom ismert szerkezeti elemeiből tevődik össze.
Eszmei tartalma van a rávezetőtér és a templombelső kapcsolatának. A hívőt a
frigyszekrény felé invitálja a dinamikus hosszhajó.
|