I. korszak
A kezdetektől
Lipold pénzverő kivégzését követő kiűzéséig
10. sz. A
zsidók első említése Brandenburg területén.
13. sz.
Spandauban temetőt hoztak létre, ahova a berlini zsidókat is
temették.
1295 október
28. Céhszabályzat: a berlini gyapjúszövőknek megtiltják, hogy
zsidóktól vásároljanak fonalat. Zsidók nem lehetnek céhtagok.
1317 április
5. Berlin-Köln ikerváros zsidói csak a városi magisztrátus
joghatósága alá tartoztak, nem az uralkodó alá.
1347-49
Pestis járvány. A zsidókat okolják. Pogromok. Kiüldözik
a zsidókat.
1354
Ismét betelepedhetnek.
1446 II. Frigyes választófejedelem alatt ismét kiűzik
őket, majd Stefan Bodekker püspök kérésére visszaengedik.
1510 február
6. Paul Fromm keresztény fémműves ellopott egy szépen megmunkált
ostyatartót két szentelt ostyával a knoblauchi templomból. A
zsidókat ostyagyalázással vádolták. 51 zsidót letartóztattak.
Kínzás alatt a bádogos bevallotta, hogy ő adta az ostyát a
zsidóknak. Június 9-én 31 zsidót megégettek Berlinben a Szűz Mária
templom előtti piactéren. Ezek után minden zsidót kitiltottak
Brandenburgból, a zsidó temetőt feldúlták.
1539 A
frankfurti választófejedelmi gyűlésen Rosheim Josel, az akkori német
zsidóság politikai vezetője bebizonyította az 1510-es mártírok
ártatlanságát és újból betelepedhettek, azzal a feltétellel,
hogy a fejedelemnek, II. Joachimnak, 42 000 tallért fizetnek.
1543
Derenburgi Miklós Hofjude, Hoffakor lett.
1556
Prágai Lipold a brandernburgi zsidók választott vezetője lett.
1565 A
választófejedelemség pénzverő kamarájának vezetője, kamaragróf lett.
1571 II.
Joachim meghalt. Lipoldot bebörtönözték, kivégezték. Az volt a vád,
hogy megmérgezte az uralkodót, elsikkasztotta az állam pénzét.
Pogromok.
1573 I.
János György választófejedelem kiűzi a zsidókat.
II. korszak
A berlini zsidó
közösség megalakulásától az emancipációig
A 30 éves háború
(1618-1648) fontos cezúra a németországi zsidók történetében. A
zsidók a gazdasági élet középpontjába kerültek (élelem, takarmány,
készpénz). Valamennyi érintett fél számára nélkülözhetetlenek
lettek. Megjelennek az udvari zsidók.
1665 Izrael
Áron Hofjude letelepedési engedélyt kap Berlinbe. Frigyes Vilmos
választófejedelem terveit finanszírozza.
1670 A
zsidók kiűzése Bécsből. Egy csoportjuk Brandenburgban telepedett le.
1671. március
21. Potsdamban 10 pontból álló rendelet (Schutzbrief):
1. 50 zsidó
családot befogad, Brandenburgban bárhol letelepedhetnek, házat
bérelhetnek és építhetnek.
2. Szabad
nagy- és kiskereskedelemmel foglalkozniuk, különösen gyapjúval,
vászonnal, posztóval, konfekció áruval.
3. Tilos az
uzsorás tevékenység, és bármilyen más nem engedélyezett pénzművelet.
4. A Bécsből
kiűzötteknek elengedte a személyi vámot, de 8 tallért fizettek
családonként a letelepedésért, 1 arany guldent a fejedelemnek
házasságkötéskor. A többi adót a magisztrátusnak fizették.
5. Magánjogi
ügyekben a városi bíróság, büntető ügyekben a fejedelem
különbírósága alá tartoztak.
6. Nyilvános
istentiszteletet zsinagógában nem tarthattak, de magánlakásban
igen. Tanárt és hentest tarthattak.
7. A lehetőség
szerint ne vigyenek ki az országból teljes súlyú pénzérméket, és ne
hozzanak be csekély súlyúakat.
8. A magisztrátus
fogadja be a zsidókat és semmi rosszat ne kövessen el ellenük.
9. Az 50 család 20
éves próbaidőre kapja meg a letelepedés jogát, amit jó magaviselet
esetén meg lehet hosszabbítani.
10. Háború esetén a
zsidók is kapjanak menedéket az erődítményekben.
Ezt tartják a
berlini zsidó község hivatalos megalakulásának.
1672
Temető céljára telket vásárolnak (Grosse Hamburger Strasse),
megalakul a Chevra Kadisa.
1703
Zsidókórházat hoztak létre a szegények számára. Nő az engedély
nélkül letelepedett szegény zsidók száma.
Két tehetős zsidó
Josi Liebmann és Dávid Reis is nyilvánossá akarta tenni a
magánzsinagógáját. Vita alakult ki, felmerült a kettészakadás
veszélye, hogy ezt elkerülje az uralkodó feloldotta a zsinagóga
építés tilalmát. A Heidereuter Gassen felépítették az első
zsinagógát.
Egyre több lett a
panasz ellenük, hogy elárasztották a használt cikk piacot,
konkurenciát jelentenek, követelték, hogy űzzék ki a zsidókat.
I.Frigyes (1688-1713) választófejedelem, később porosz király nem enged a
követeléseknek.
1714 május
20. Az 1671 – es edictumot határidő korlátozás nélkül
meghosszabbítják.
1730
szeptember 29. A korábbi engedmények jó részét visszavonják.
1737
Limitálják a számukat. 537 zsidót kiűznek.
1743 A 14
éves Moses Mendelshon megérkezik Berlinbe.
1750 II.
(Nagy) Frigyes porosz király(1740-1786) általános privilégiumában
a zsidókat 6 csoportra osztotta, az első háromnak kellett a
közösségre kirótt adót fizetni. Ezt a zsidók kérésére hat évig nem
hozta nyilvánosságra.
1778- tól
a hászkálá.
A francia forradalom
és a napóleoni háborúk után.
1812. március
15. Az emancipáció kimondása.
- megszüntette a
védett zsidó fogalmát (Schutzjud)
- katonai szolgálatot
teljesíthettek, kereskedhettek, egyetemen tanulhattak, a helyi
hivatalokban dolgozhattak, letelepedhettek.
A bécsi kongresszus
után ( 1814. szeptember 18) szűkítették: csak Poroszország
területére vonatkozott. Az újonnan meghódított területekről nem
tudtak a zsidók Berlinbe költözni.
Az új porosz
polgárokká vált zsidók részt vettek az ország háborúiban A berlini
zsidók 21 törzstisztet adtak.
III. korszak
A Német Birodalom
zsidóinak az emancipációjáig tart
1819 A
Wissenschaft des Judentums megalapítása Berlinben. Cél a zsidó
történelem, kultúra tanulmányozása.
1823 III.
Frigyes Vilmos (1797-1840) megtilt minden változtatást a
liturgiában.
1835 Az ortodox
leány iskola megalapítása.
1845 Megalakul a
berlini zsidó reformközössége.
1847 Tolerált
vallás lett a zsidó vallás.
1850 január
31. Kimondják minden porosz állampolgár jogi egyenlőségét, beleértve
a zsidókat is. A 4. cikkely szerint állami hivatalnokok, magas
katonai főtisztek, és akadémiai székek tulajdonosai nem lehettek.
1854
Megnyitja kapuját a reform zsidó templom a Johann Strassén.
1866 A
Liberális Új Zsinagóga
1869
Megalakul a második ortodox zsidó hitközség. 1885-től önálló
hitközség lesz.
1871 A
német egység létrejötte. Egyenjogúsítás az egész birodalom
területén.
IV. korszak
A német zsidóság
virágkorától a Weimári Köztársaságig
1872 Miután
több állami egyetemen nem sikerült elfogadtatni a judaisztikai
fakultást, megalakították a világ első zsidó egyetemét (Hohschule
für Wissenschaft des Judentum).
1873
Megalakult az Orthodox Rabbiszeminárium
1875
Berlinben 65 000 főt számlálnak
1876 A
visszavonási törvény megengedte a zsidóknak, hogy kilépjenek a
hitközségükből anélkül, hogy megkeresztelkedjenek.
1880 A
Weisensee területén temető megnyitása. 115 000 sírjával Európa
második legnagyobb zsidó temetője.
1893
Megalakult a "Zsidó hitű német állampolgárok központi szövetsége"
Célja az antiszemitizmus ellen fellépni, és harcolni a társadalmi
befogadásért.
1910
144 043 zsidó lakost számolnak Berlinben.
1914 - 18
A háború alatt erősödik az antiszemitizmus.
1925 Nagy
Berlinben 172 672 zsidó lakost írtak össze. Ez a lakosság 4,3 %-a.
Egész Németországban 1% alatt volt a zsidók száma.
Felhasznált
irodalom:
Nachum T. Gidal: Jews in Germany 1998
Világtörténet
évszámokban I. II. kötet összeállította Engel Pál Bp. 1982.
Paul Johnson: A
Zsidók története Bp.2005.
Jacob Allerhand: A
Talmudtól az elvilágosodásig. |