Májmuni, Maimonidés, Rámbám. (1)
Tündöklő csillaga a zsidó
történelemnek. Tibériáson, zsidók, keresztények és muzulmánok egyaránt felkeresik
nyugvóhelyét, s ott imádkoznak.
A második világháború előtt, az Országos Rabbiképző Intézetben működött egy
filozófiai kör, amely a Maimonides nevet viselte. 1977-ben az intézet fennállásának
centenáriumi évfordulóján Mose Carmilly professzor, jubileumi kötetében külön
összegyűjti azt a publikációs jegyzéket, amelyeknek tételeit az intézetben végzett
egykori hallgatók szenteltek Májmuni életének.(2)
Maimonides klasszikus munkáját, a
Misné Torá-t 1180-ban fejezte be Kairóban. 1980-ban jelent meg először Budapesten A
Májmuni Kódex című, ma már kuriozitásként értékelendő mű. Ez magába foglalja a
Budapestre került kézirat hatvannyolc legszebb oldalát. A válogatást, két rész
egészít ki. Az egyik Scheiber bevezető tanulmánya, amelyben a Rámbám-i életet
foglalja össze. A másik, Séd Rajna Gabriella művészettörténeti analízise. (3)
Scheiber, illetve Séd Rajna
Gabriella nevével fémjelzett különleges kiadvány a Magyar Tudományos Akadémiában
lévő Misné Torának egy olyan változata, amelynek –kvázi- jubileumi évfordulója
van. 5056 Elul hó 8-án, a polgári időszámítás szerint 1296. augusztus 8.-án,
tehát hétszáz évvel ezelőtt, készült el - a Budapesten őrzött - kézirat.
Feltételezések szerint Franciaországban láthatott napvilágot a mű. A kolofonból
kiderül, hogy ki volt a scriptor és illustrator? Neve Nátán bár Simeon Hálévi. Így
ír önmagáról:
“A király és emberei nyomába
merészkedik munkájábankicsiny és fiatal. Én Nátán b(ár) Simeon Hálévi ezt a
könyvet sógorom a nemes R(abbi) Ábrahám b(en) Beráchjá részére másoltam…” (4)
A kolofon végén így fogalmaz: “Lichtov, ligmor,
veliszmon...”: “Én írtam a könyvet, én fejeztem be, és én illusztráltam”. A
“liszmon” terminus technicus-ból vonja le a következtetést Séd Rajna Gabriella,
hogy Nátán bár Simon volt az, aki a megfelelő részeket színekkel, formákkal
megjelölte. Talán így ő lehetett az illusztrátor is. (5)
A Budapesti Majmuni Kódex XLIV.
Táblájáról (III. kötet, 81. Levél) így ír a magyar származású,
Franciaországban élő világhírű művészettörténész: “A kódex Tizedik könyve a
tisztaságra és a tisztátlanságra vonatkozó törvényeket foglalja össze. A
címtámla aszimmetrikus osztású… A lap aljára indasávok közé a művész biblia
jelenetet festett: Izsák feláldozását, Az illusztrációt, a címlapot megelőző
oldal szövege kívánta meg, ahol Májmuni az áldozatbehelyettesítést tárgyalja: ezt
a törvényt a bibliai kommentárok a Mózes első könyve 22.13.-nál idézik. Az egyszer
tunikába öltöztetett Izsák, imára kulcsolt kézzel az oltáron kuporog. Ábrahám a
hajánál ragadja meg a gyermeket, és készen az isteni parancs végrehajtására, feje
fölé emeli kardját. A felhők közül előbukó dicsfény angyal egyik kezével a
levegőben elkapja a kardot, a másik kezével egy kosra mutat, amelyik szarvánál fogva
fennakadt a bokorban. Ábrahámnak fia helyett ezt a kost kell feláldoznia.” (6)
A Budapesti Májmuni Kódex Izsák
feláldozása kompozíciójának jobb megismeréséhez hozzájárulhat, ha kiemelünk
egy-egy archetípust, amely része, esetleg elindítója, vagy formálója volt az Ákéda
– illusztráció hatalmas sorozatának. (7)
Akédát Jicchák ábrázolásának három vallási ideológia
szerinti megközelítése: zsidó, keresztény, és muzulmán. Három világ
találkozása, az Ákédát Jichákkal kapcsolatban.
Így szól a közismert tórai textus, a szentírási hagyomány:
“És történt ezek után, hogy Isten megkísértette Ábrahámot és szólt hozzá:
“Ábrahám!” És ő felelt: Itt vagyok”. És szólott hozzá: “Vedd egyetlen
fiadat, Izsákot, akit szeretsz, és menj el Mória földjére és áldozd fel őt
égőáldozatul a hegyek egyikén, amelyet majd mondok neked.”(8)
Az áldozat nem történik meg, felhangzik az isteni szó,
…” ne nyúlj a gyermekhez…”. Isten nem kíván emberáldozatot. Ugyanakkor a
Midrás Rábbá Genesis 22. fejezetének e mondatait a megbocsátással és a
megváltással összefüggő értelmezéseként értékeli.(9)
A keresztény teológia az
Ószövetséget az Újszövetség prefigurációja-ként tekinti. Az Ákédát Jichák-ot
Jézus kereszthalála előképeként is értelmezik. S ezért már az első és második
századi ábrázolásokon így jelenik meg a keresztény síremlékeken.
E motívum belső fejlődéstörténetét
analizálva Jutta Seibert így ír: “Ábrahám az Úr Parancsára fel akarja áldozni
Izsákot. A képzőművészetben a dráma csúcspontját szokták megjeleníteni. Az
áldozati oltárnál térdelő Izsákra Ábrahám már-már lesújt kezével, amikor egy
angyal vagy a felhőkből kinyúló Isten keze megakadályozza ebbe. Végül Izsák
helyett egy a szarvánál fogva a bozótban vagy egy fán fennakadt kost áldoz fel,
amelyet a keresztfán függő, feláldozott Krisztus előképének tekintettek, ugyanúgy,
mint Izsákot.” (10)
Hadd említsek meg egyet, a korai
emlékek közül. A Petrus és Marcelinus temetőkből megmaradt - I. századi -
falfestmény ábrázolja az Ákédát Jichák jelenet fő motívumait. Középen
Ábrahám, görög, még hellenista hatást mutató tógában, jobbra az isteni kéz. Jobb
oldalon a gyermek Izsák, amint hátán - a tórai leírás szerint - viszi a rőzsét. A
keresztény teológia interpretációja szerint, itt keresztény üzenetről
beszélhetünk.
De nemcsak az első századokban, s nemcsak
a keresztény környezetben, hanem zsidó emlékeken is találkozunk Ákédát Jichákkal.
A harmadik században a mai Szíria területén, közel Irakhoz, állott egy nagyon fontos
város: Dura Europos, amely a korabeli nagy szellemi mozgalmaknak, így a zsidóságnak, a
kereszténységnek és a hellenista ideológiáknak volt a centrumában.
Innen, a századunk húszas-harmincas éveiben rendkívül sok emlék került elő, ezek
közül is kiemelkedik a Dura Europos–i zsinagóga, az egyetlen olyan zsidó templom az
ókorból, ahol az épület fala illusztrációval, falfestményekkel van teli. Ezen
szintén megjelenik az Izsák feláldozási jelenete.
A kompozíciósorozat hiteles másolata Tel-Avivban van, a Bét Hátfucot múzeumában. (11)
A második zsidó ábrázolás,
amelyet ma ismerünk, a 6. század elejéről származik Bét Álfáról (12), a mai
Izrael területéről, ez a legépebben megmaradt mozaikrendszer, amelynek az alsó
egységében ábrázolták az Ákédát Jichák kompozícióját. Nagyon egyszerű, a
gyermekrajzok naivságát tükröző elbeszélés, amelyen nemcsak a személyeket lehet
beazonosítani.
Középen, a kéz fölött, ugyanaz, mint a keresztény ikonográfiában, feltüntették
Ábrahám nevét. Kicsi ormótlan gyerekecske mellet szerepel az újabb héber
személynév: Jichák, tehát Izsák.
A héber nyelv eligazító szöveget két újabb tórai idézet egészíti ki: “… íme
a kos”, s “… ne nyúlj a gyermekhez.” Tehát 1400 évvel ezelőttről megmaradt
egy olyan illusztráció, amelyen szentírási motívum van, és a szentírási jeleneten
héber betűs, a mai napig olvasható héber betűs szöveg. (13)
E tanulmány készítése közben a
Ciporiban, a Misna egykori kodifikációjának színhelyén olyan mozaikrendszert tártak
fel és rekonstruáltak, amelyen egész sor bibliai jelenet, többek között egy erősen
sérült, Ákédát Jichák kompozíció körvonalazódik ki.(14)
Az iszlám világlátása egy
harmadik világképet vetít elénk. A szöveg nem analóg a Berésit könyvében
közöltekkel. Igy ír a Korán:
“És hírt adtunk neki egy szelíd fiúról.
És miután annyira felserdült, hogy vele serénykedhetett, (Ábrahám) azt mondta neki:
“Fiacskám. Azt láttam álmomban, hogy feláldozlak. Fontold meg hát, mi a
véleményed! “Apácskám” – mondta ő – “Tedd azt, mire parancsot kaptál. Ha
Allah is úgy akarja, állhatatosnak találsz majd az állhatatosok között.”
A Simon Róbert gyűjtötte Korán-
exegézis- kompiláció a 37. 101–hez a következőket fűzi: “Nem egyértelmű, hogy
ki is az a “szelíd fiú “… Mivel Izsák csak a 112. versben bukkan fel,
kézenfekvő lenne Ismáelre gondolni.” A különböző interpretátorok feltételezik,
hogy korábban Izsák szerepelt a Koránban, s csak később váltotta őt fel, a
jelentőségében erősen felértékelődött Ismáel.
Felvetődik a kérdés: ezek szerint Ábrahám szerint nem Izsákot, hanem féltestvérét
akarta feláldozni?”
Az általunk ismert muzulmán
kultúrkörből származó kompozíciókon azonban mindenütt Izsákot és nem Ismáelt
ábrázolták. (15)
JEGYZET
1. Scheiber Sándor, a
magyarországi zsidó tudományosság egyik huszadik századi atyja, tanulmányok
sokaságát szentelte a témának. Lásd: “Maimuni Magyarországon:” Jewish
Studies in Memory of Michael Guttman (=MZsSz 59-62, 1942-1945), 1946, 389-412. A
Maimonidessel kapcsolatos magyar nyelvű irodalom 1. Jacob I. Dienstag, The Seminary
and Maimonidean Scholarship, in: The Rabbinical Seminary of Budapest 1877-1977.
Edited by Moshe Carmilly Weinberger, New York, 1986
2. A Májmunival kapcsolatos magyar nyelvű
irodalom bibliográfiája, újraközlés Babits Antal kiegészítéseivel: Guttman-Husik-
Scheiber, Maimonidész, Zsidó filozófia (!), Bp., Logos Kiadó, 1995, 189-203.) Lásd:
Turán Tamás, A középkori zsidó filozófia kutatásának hungarika-bibliográfiája,
422. old. in Colette Sirat, A zsidó filozófia a középkorban , Bp. 1999. Logos Kiadó,
sorozatszerk: Babits Antal
3. A Májmuni Kódex. (Mose Májmuni
törvénykódexe). A budapesti “Misné Tóra “legszebb lapjai. A
válogatás és bevezető tanulmány Scheiber Sándor munkája. A művészettörténeti
tanulmányt és képmagyarázatokat Sed-Rajna Gabriella írta. Budapest, Magyar
Helikon-Corvina, 1980.
A Májmuni Kódex. i.m. 17. old.
5. A Májmuni Kódex. I. m. 3o. old.
6. A Májmuni Kódex. I. m. o.n.
7. Akédát Jichák, =Izsák feláldozás.
Maga a szó nem annyit jelent, hogy feláldozás. Ákédá = megkötözés.
8. Genezis 22. 1-2. Fordítás: Zsidó
Biblia. Mózes Öt könyve és a Háftárák. Budapest, 1996.
9.– Lásd: Midrás Rábbá 56.9.
A témára vonatkozó rendkívül gazdag
vallási, exetikai irodalomból hadd emeljük ki:
Mikráot Gedolot. Hámisá Humsé
Torá. Vááléhem Onkelosz… Jeusálájim, 1992.
Az “Ákédá” témájának vallási,
vallásfilozófiai, szépirodalmi fejlődéstörténetének analízisét nyomon
követhetjük: Gávriél – Chájim Kohén: Szifrut Keesnáv Látorá / Kriát Ákédát
Jichák . Universzitát Bár Ilán, 1995.
A modern héber irodalomban is állandóan
visszatérő téma Genesis XXII. fejezete. Lásd: Michael Brown: Biblical Myth and
Contemporary Experience. The Akedah in Modern Jewish Literature. Judaism 31. New York,
1982.
10. A keresztény művészet története.
Szerkesztette Jutta Seibert. Budapest, Corvina, 1986.
11. A Dura Europos-i zsinagóga nyugati
falának kompozicióiról, s ezen belül az Izsák feláldozása jelenetről lásd:
Schőner A.: Figurális ábrázolás és a zsidó művészet. In.: Múlt és
Jövő. Budapest, 1993 /1.
12. -Az elmúlt évszázad archeológiai
kutatásai nyomán, a Szentföld területén száznyolcvan zsinagógaromot tártak fel.
Lásd: Cvi Ilán: Bátéj Kneszet K'dumim B'erec Jiszráél. Jerusálájim, 1991.
Bét Alfa mozaikrendszeréről lásd: N.
Ávigád: Ricpát Bét Hákneszet Bevét Álfá Umekomá Beománut
Hájehudit. Bikát Bét Seán, 1982.
13. Az Izraelben található és
beazonosított héber és arameus nyelvű szövegemlékekről lásd: Joszéf Náve: Ál
Pszifász Váeven. Háketuvot Háárámijot Veháivrijot Mibáté Hákneszet Háátikim...
Tel-Aviv, 1978.
14. Azóta már az első publikáció is
megjelent: Zeév Vájsz-Éhud Necer: Hávtáchá Ugeulá. Peszifász Bét
Hákneszet Micipori. Jerusálájim, 1999.
15. A muzulmán művészet szentírási
vonatkozású jeleneteinek analíziséről, lásd: Náámá Bros: Szipuré Hátenách
Becijur Hámuszlemi. Jerusálájim, 1991.
|