Részlet Dr. Oláh János "Judaisztika" című könyvéből

Az Egyiptomi kivonulás ünnepe: peszáh

Peszáh ünnepnapjai niszán hónap tizenötödikétől huszonkettedikéig, míg Izraelben csak huszonegyedikéig tartanak. Az első két nap és az utolsó két nap a tényleges ünnepnap, Izraelben csak az első és az utolsó (hetedik nap), míg az utána következő napok úgynevezett félünnepi napok (hol hámoéd), melyek bírnak bizonyos ünnepi jelleggel (a Tóra és a háftárá olvasása, változás az imarendben, stb.), de nem munkaszüneti napok.

Az ünnep elnevezése, hág hápeszáh (az elkerülés ünnepe), a Tórából ered, mert: "...(a halál) elkerülte (peszáh) Izrael fiainak házait Egyiptomban, midőn sújtotta Egyiptomot, a mi házainkat pedig megmentette" (M.II. XII,27). Ezen események arra utalnak, hogy a zsidó törzsek egyiptomi kivonulását megelőzően a tizedik csapás (az elsőszülöttek halála) elkerülte a zsidó családokat. Ez volt az utolsó csapás, mely után engedélyezte a fáraó, hogy elhagyja országát az ingyen munkaerő, a rabszolgasorsba kényszerített zsidóság.

Nevezzük még a szabadság ünnepének (hág háhérut), mert ekkor következett be a hosszú egyiptomi rabság után a szabadság. Szabad nép lett a rabszolgák hadából és elindultak a régi/új hazába, a Kánaánba vezető hosszú úton.

A kovásztalan kenyerek ünnepe (hág hámácot) elnevezés is a kivonulásra, a szabadságra emlékeztet, mert: "...a tizenötödik napján a hónapnak (niszán) van a kovásztalan kenyerek ünnepe az Ö.valónak; hét napon át kovásztalan kenyeret egyetek" (M.III. XXIII,6).

A kovásztalan kenyér (mácá, pászka, laska) a rabszolgák, a szegények kenyere volt annak idejében; valamint e kenyér emlékeztet a sietségre is, mert nem volt idő a tészta kelesztésére.

Peszáh a tavasz ünnepe (hág hááviv) is, mert mindig tavasszal veszi kezdetét, mikor a termés érlelődni kezd, amikor újra éled a természet. Ez az elnevezés az ünnep mezőgazdasági jellegére utal, mert a Szentélyben a zsengék, az első termések áldozatát az ünnepek után mutatták be és az ünnep második napján kezdték el az omerszámlálást is.

Az ítélet napja (jom hádin) néven is ismeretes, mert a Misna tanúsága szerint az Ö.való ekkor mond ítéletet a föld termései felett (Ros hásáná I, 2).

A peszáh szó jelenti még azon áldozatot is, melyet niszán tizennegyedikén este minden zsidó családnak be kellett mutatnia a Tóra tanúsága szerint (M.II. XII,3-11).
A peszáhot másképpen pontozva, tehát azonos mássalhangzók, de más magánhangzók esetében, lehet olvasni pászáhnak, vagy piszéáhnak is. Ez, bölcseink szerint, utalás az egyip-tomiak elsőszülötteinek megölőire, aki átugrotta, átlépte (pászáh), mint a sánta (piszéáh) a zsi-dók házait, így az ő elsőszülötteik életben maradtak. Peszáhnak igen sok előírása, szabálya van, ezért szokás az ünnep előtt harminc nappal (purim után), de legkésőbb niszán hónap elején megkezdeni az előkészületeket, tanulmányozni a sokféle előírást. Amint elul hónap az őszi ünnepekre való felkészülés jegyében telik el, úgy niszán hónap a tavaszi ünnepre, a peszáhra való előkészületek ideje. Niszán első napján fejeződött be, az egyiptomi kivonulás utáni máso-dik évben a pusztai Szentély (miskán) építése és a hónap első tizenkét napján a törzsek vezetői áldozatokat mutattak be, felavatták a Szentély oltárát (M.II. XL és M.IV. VII. fejezet).

A második Szentély felavatására, ante 516-ban, szintén peszáhkor került sor (Ezrá VI,19).

A peszáh előtti szombatnak külön elnevezése is van, ez a nagyszombat (sábát hágádol). A hagyományt szigorúan őrző helyeken az ünnep előtti héten őrlik meg az addig száraz helyen tartott búzát, majd a pontosan előírt tisztasági követelmények mellett elkezdik a mácá (pászka, laska) sütését. A mácá csak vizet és lisztet tartalmazhat és 18 percen belül kell megsütni, nehogy meghámecosodjon (erjedésnek induljon, kovászos legyen). Ezen élelemmel teljesítjük a "...hét napon át kovásztalan kenyeret egyetek!" -Tórai előírást (M.III. XXIII,6). Az ünnepet megelőző napokon kikaseroljuk (alkalmassá tesszük), megtisztítjuk a tűzhelyet, az edényeket és az evőeszközöket, amelyeket majd az ünnep napjai alatt használni fogunk. Peszáh egyik fontos és szigorú előírása, hogy nem lehet a birtokunkban semmilyen hámecosodásra alkalmas dolog, ezért szokás azokat eladni, hogy ne kelljen megsemmisíteni.

Hámecnek, kovászosnak nevezünk minden olyan anyagot, mely az öt fő gabonából (búza, ár-pa, rozs, tönköly, zab) készült és folyamatosan legalább 18 percig vízzel volt érintkezésben.

Az áskenáz, közöttük a magyarországi zsidóság, tilalmasnak tekinti még peszáh napjaiban a rizst, a babot és általában a hüvelyes növényeket, valamint az ezekből készült lisztet is.

A hámec eladásához készül egy szabályos adásvételi szerződés (stár mehirát hámec), és ezen okirat tanúsítja, hogy egy nem zsidónak, előleg ellenében eladtunk minden hámecos termékeket, mely a birtokunkban volt. Az adásvételi szerződésben rendszerint kikötésre kerül, hogy amennyiben a vevő a teljes vételárat nyolc nap elmúltával (peszáh napjai) nem egyenlíti ki, akkor az ügylet semmisé válik és az "áru" visszakerül az eredeti tulajdonoshoz. Ezen adás-vétel nyilvánvalóan csak a nagy mennyiségű hámecos dolgokra vonatkozik, a lakás és a ház kitakarítására az ünnep "bejövetele" előtti este (niszán tizenharmadika) kerítünk sort. A hámec keresése, kutatása (bedikát hámec) a már előzőleg gondosan kitakarított lakásban megy végbe, hagyományosan gyertyával a kézben. Ha valahol még található hámec (szokás előzőleg néhány kenyérmorzsát elrejteni, hogy ne mondjunk hiábavaló áldást), akkor azt tollseprűvel egy fakanálra ráseperjük, majd egy fehér szövetbe gondosan bekötözzük. E tevékenység célja, hogy egyértelművé tegyük, hámec mentes immár minden, nincs a tulajdonunkban semmilyen erjedés-re hajlamos dolog. Másnap kora délelőtt (niszán tizennegyedikén) az összegyűjtött hámecot a szabadban elégetjük, megsemmisítjük (biur hámec) és teszünk egy nyilatkozatot (Kol hámirá...), hogy nincs birokunkban immáron semmilyen hámec.

A peszáh előtti néhány napban mindenkinek hozzá kell járulnia a szegények, rászorulók peszáhi lisztjéhez (kimhá dipiszhá), hogy a jó érzés, a szabadság érzése mindenkinek a sajátja legyen, mindenki érezze úgy, mintha ő maga szabadult volna meg a rabságtól.

A peszáhot megelőző napon (erev peszáh/niszán 14) az elsőszülöttek böjtöt tartanak. Most is elmegyünk a mikvébe, mint minden jeles nap előtt, de ezt megelőzően szokás hajat vágatni, mert következnek az omerszámlálás napjai mikor is az majd tilalmas lesz. Kora délután kell a parancsteljesítés maceszét (mácát micvá) megsütni, melyet a széder esten fogunk elfogyasztani. Erre a hagyományt őrző helyeken az egy nappal előbb merített vízzel (májim selánu), és az aratástól az őrlésig gondosan vigyázott búzából készült liszttel (smurá), kézi dagasztással, zsoltárok éneklése mellett kerül sor. Az ünnep előtt ügyelni kell, hogy a bevásárlás-kor csak olyan élelmiszereket vásároljunk, melyen a káser lepeszáh (alkalmas peszáhra) felirat szerepel, mert ez a tanúsítvány (hehser) jelenti, hogy semmi hámecosodásra hajlamos anyagot nem tartalmaznak. Ha minden előkészület megtörtént, megvannak a szükséges élelmiszerek, akkor elő kell készíteni a szédertálat, el kell rendezni az ünnepi asztalt, majd ezek után elmenni a zsinagógába az esti (mááriv) imához, mely után beköszönt peszáh ünnepe a széder estével.

Peszáh a három zarándokünnep egyike, mikor is a nép, a Szentély fennállásának idejében, Jeruzsálembe zarándokolt és ott bemutatta az áldozatát, majd elfogyasztotta a sült bárányt, a minden családnak előírt peszáhi áldozatot. Peszáh első és második napján a zsinagógákban egész hálélt (CXIII-CXVIII. zsoltárok) mondunk. A többi napon csak fél hálélt (CXV. és a CXVI. zsoltárok nélkül), mert a hetedik napon a tengerbe vesztek az egyiptomi üldözők, így nem lehet teljes az örömünk, hiszen I.ten teremtményei, haltak meg.

Az ünnep első napján délelőtt a "többlet" (muszáf) imában elkezdünk a harmatért (tál) imádkozni, és elhagyjuk az esőt kérő imabetoldást, melyet smini ácerettől egészen e napig mondtunk, a mindennapi (ünnepnap csak hét áldás van) tizennyolc (Smóne eszré) áldásban. Peszáh második napján, az esti (mááriv) ima végén kezdjük az omerszámlálást, melyet egészen sávuotig, naponta számolunk. Az ünnep napjaiba eső szombaton a reggeli (sáhrit) ima után az Énekek énekét (Sir hásirim) olvassuk fel. Az Énekek éneke a tavasz, az újjászületés, a szerelem dicsérete. Allegorikus értelmezése szerint a zsidóság és az Ö.való szerelme, a szeretet örökké tartó volta van megírva a Tanah e gyönyörű könyvében. (Az Énekek énekét szokás még péntek délutánonként, a sábátot megelőzően; valamint a széder estén is olvasni.) Peszáh harmadik, negyedik, ötödik és hatodik napja úgynevezett félünnep (hol hámoéd), mikor is az imarendben vannak változások és nem tartunk teljes munkaszüneti napo-kat. Peszáh nyolcadik (Izraelben a hetedik) napján halottainkról emlékezünk meg (mázkir).

Az ünnepet követő nap elnevezése az iszru hág.

Peszáh napjaiban az alábbi részeket olvassuk a Tórából a zsinagógában a reggeli (sáhrit) ima végén, a toldalék vagy "többlet" (muszáf) ima kezdete előtt:

Az első nap olvasmánya az első Tóra tekercsből: M.II. XII,21-51 mondatai a tizedik csapásról; az egyiptomi kivonulásról; és az ünnep megüléséről szólnak. A második Tórából: M.IV. XXVIII,16-25 verseit olvassuk az ünnepi áldozat bemutatásáról. A háftárá: Jehosuá V,2-VI,1 versei az első peszáh megünneplését ismertetik Izrael földjén.

Második nap az első Tóra-tekercsből: M.III. XXII,26-XXIII,44 verseit olvassuk az ál-dozat bemutatásokról és az ünnepekről. A másik Tórából ugyanazokat a verseket olvassuk, mint előző nap. A háftárá: Királyok II. XXIII,1-9 és 21-25 mondatai a Josijá király uralkodása alatt (ante VII. század) megtartott peszáhot ismertetik.

Peszáh harmadik napján, a félünnepek első napján az első Tórából: M.II. XIII. fejezetét olvassuk az elsőszülöttekről és a tfilin parancsáról. A másik Tórából: M.IV. XXVIII,19-25 mondatokat olvassuk a peszáhi áldozat bemutatásáról.

A negyedik nap olvassuk: M.II. XXII,24-XXIII,19 verseit a kölcsönökről, az igazságról, és peszáh ünnepéről. A másik Tórából ugyanazt olvassuk mint előző nap.
Az ötödik nap olvasmánya: M.II. XXIV,1-16 mondatai, melyek az Ö.való "tulajdonsá-gait" ismertetik, míg a másik Tórából ugyanazt olvassuk mint az előző nap.

A hatodik napon, a félünnepek utolsó napján M.IV. könyvéből a IX,1-14 mondatait ol-vassuk, mely a második peszáh (peszáh séni) megtartásának előírásait részletezik.

Az ünnep hetedik napján M.II. XIII,17. versétől a XV. fejezet 26. verséig terjedő ré-szeket olvassuk a Sás-tengeren való átkelésről, melyben Mózes éneke (Áz jásir Mose...) is található. A háftárá: Sámuel II. XXII,1-51 versei, melyekben Dávid király háladalát olvassuk.

Peszáh utolsó, nyolcadik napján: M.V. XIV,22-XVI,17 mondatait olvassuk a tizedről; az elengedés évéről; és a három zarándokünnepről. A háftárá: Jesájá X,32-XII,6 mondatai a megváltásról szólnak. E részben olvassuk: "És lesz ama napon: az Úr másodszor nyújtja ki kezét, hogy népe maradékát megmentse (…) És zászlót emel a népeknek és összegyűjti Izrael számkivetettjeit, Föld négy széléről gyűjti össze Júda szétszórtjait." (Jesájá XI,11-12)