Írta: Schőner Alfréd
A félelmetes - fenséges napok
hittel, gondolkodással, önvizsgálattal és önkritikával telített korszakában
üzenet értékű tanítást keres a hívő emberek közössége. Szerte a világban ezeken
a napokon lelkiismeretünk szavára hallgatva a múltat kutatjuk. A múlt
tanításaiból levont következtetéseket útravalóként fogalmazzuk meg önmagunk
számára.
Zsidóságunk gazdag írott hagyományából két gondolatot emelünk ki. Különböző
történelmi események irodalmi nyomait. Az első a középkorból, a XII. századból
származik. A második immár a XXI. század eseményeinek példáiból való.
1. A középkor zsidóságának szellemiséggel átitatott földje Hispánia. Az egykori
szefárd politikusok, történészek, írók, pájtánok (költők), filozófusok,
gondolkodók sorába spontán illeszkedik a XII. század közepén élt zaragozai
születésű világhírű utazó, kiváló rabbi, Benjámin MiTudélá, azaz Tudelai
Benjámin.
Mintegy száz esztendővel Marco Polo előtt hatalmas utazást tesz, szinte az
egész földet bejárja. Meglátogatja Európa, Ázsia és Afrika zsidó közösségeit.
Háromszáz közösségbe tett látgatásának eredményeit héber nyelven rögzíti a „Tudelai
Benjámin utazása” című könyvében.
Az első szociográfiailag is értékelhető írás ez, amely összefüggő, objektív, hű
képet ad a XII. század második felében virágzó zsidó közösségekről. Olvasva a
több mint nyolcszáz esztendővel ezelőtt írt naplót, különleges világ rajzolódik
ki előttünk. Színes, mint maga az élet; változatos, izgalmas, dicsőséggel és
szomorúsággal teli, mint maga a történelem.
Utazásai során természetesen a Szentföldet is érinti. Meglátogatja az Atyák
földjének kiemelkedő helységeit. Látogatásának fókuszában természetesen
Jeruzsálem is megtaláltatik. A világ zsidóságának mindenkori legszentebb helye,
ahol egykoron a két jeruzsálemi Templom állott. Cion maga, ahonnan a Tóra
szétáradt, és tanításainak lenyűgöző összességével áldóan hatott a világ
eszmevilágára. Hatott népünk, közösségünk, vallásunk, s az egész világ
szellemi arculatára.
Tudelai Benjámin távol a Koteltól, a Siratófaltól megáll, és elemi erővel tőr
fel benne az érzelem, amelynek írásba foglalt lenyomatát könyve őrizte meg:
„A Nyugati fal, a Szentély
legszentebb fala volt, és ezt a falat az Irgalom Kapujának nevezték, s oda
jönnek a zsidók, hogy segítségért imádkozzanak.”
Sáár háRáchámim, az Irgalom kapuja
A Sáár háRáhámim, az Irgalom
kapuja elnevezés más értelemben is jól ismert.
Hiszen az Irgalom Kapuja Jeruzsálem híres, több évszázados, nyolc kapujának
egyikének elnevezése is. Jeruzsálem Óvárosának keleti részén található. Jóval az
ottomán megszállás előtt a VII. században kezdték építeni. E híres portál északi
szárnyának a neve Sáár háTsuvá, azaz a Megtérés Kapuja. A dél felé eső
részének a neve Sáár háRáhámim, az Irgalom Kapuja. A zsidó hagyomány szerint a
Sáár háRáhámim, az Irgalom Kapuján keresztül érkezik majd el a Messiás, és hozza
el a megváltást.
A legenda szerint első Szulimán szultán, amikor hallotta a zsidók e
felfogását, tanítását, befalaztatta a kapukat, és elé muzulmán temetőnek hagyott
helyet.
E kettős kapuzat elnevezésének üzenet értéke van. Tsuva a megtérés és
Ráhámim az irgalom. A Megtérés tíz napjának gondolatai ezek.
Megtérni az Örökkévalóhoz lélekben, gondolatban, érzelmekben, hitben.
Ráhámim, az irgalmasság, a szeretet gyönyörű fogalmát hangoztatjuk a
fenséges napok áhítattal teli hangulatában.
2. Nemrégen bejárta a világsajtót a hír, mely szerint Ilan Ramon az első izraeli
- tragikus körülmények között elhunyt - asztronauta naplótöredékét bemutatták a
jeruzsálemi Izrael Múzeumban. A bemutatás eredeti időpontja 2008. október 5.
volt. Ilan Ramon, az első izraeli asztronauta hősi halált halt társaival együtt
a Columbia amerikai űrhajó fedélzetén. 2003. február 1-én, a leszállás
megkezdése előtt néhány perccel történt a szerencsétlenség, és az űrsikló mind a
hét utasa az enyészetté lett. Közöttük a negyvennyolc éves izraeli pilóta is.
Nem sokkal a tragédia bekövetkezte előtt rádiótelefonon mondotta a következőt:
„Jól tudom, hogy utazásommal Izrael egész népét képviselem itt az űrben.
Különösképpen fontos ez, hiszen egy Soá túlélőjének leszármazottja vagyok, aki
már Izraelben született. Nagyon sokan honfitársaim közül ezt az egész utazást
úgy élik meg, mint egy álom megvalósulását.”
A világűrbe felvitte magával Izrael jelképeit.
Többek között egy követ a Tel Aviv-i Egyetem szegélyzetéből, városának, Rámát
Gán-nak zászlaját, szülőhelyének, Beer Sevának a zászlaját, egy miniatürizált
Tóra tekercset, amelyet egy Auschwitzot túlélt és jelenleg Izraelben élő ember
adott át neki, és néhány mezuzát.
Csodával határos módon a napló
földet ért. A napló, amely ki volt téve az időjárás viszontagságainak,
elképesztően magas hőnek és hidegnek, végül Texas Államának egyik faluja
környékén landolt. Amikor megtalálták azt, visszajuttatták a családnak.
Harminchét oldal maradt meg. Ebből kettő került az Izrael Múzeumba. A múzeum
szóvivőjének szavaiból idézek:
„Ramon lemásolta naplójába a
kidus imádságát, hogy fent a magasságokban is hangozzék el legszentebb imáink
egyike. És a második, hogy küldje üdvözletét, mondhatnánk így is -
jókívánságait - az egész földnek”.
http://www.nrg.co.il/online/1/ART1/795/438.html
Küldetéstudat vezette e nagyszerű embert, aki
a magasságokban is az imádság szavait mormolta, és úgy érezte, hogy onnan
fölülről is bráchát (áldást), üdvözletet kell küldenie az egész földnek. Ramon
írása, üzenete a ma emberéhez is szól. Akik nem kilométerek százaival, nem több
száz kilométerrel a föld felett lebegünk, hanem itt élünk a mindennapok
valóságában. Őriznünk kell az ősi imádságot, amellyel a hagyomány
elkötelezetteivé válunk.
És ilyenkor a Nagy Ünnepek forgatagában önmagunkért is imádkozunk,
közösségeinkért is, de „üdvözletünket és jókívánságunkat küldjük az egész
földnek”, annak reményében, hogy talán béke lesz a földön. Annak
reményében, hogy végre nyugalom lesz az emberek körében. Hogy nem a fegyver, az
erőszak és a terrorizmus, hanem a békesség, a nyugalom és a belső békesség lesz
valamennyiünk osztályrésze.
Álom mindez?
Lehet.
De álmok nélkül nagyon nehéz élni.
Testvéreim figyelmébe a megtérést, az irgalmasságot, a jócselekedet
gyakorlását, az ősi imák elmondását, a benne lévő tartalmak átélését és az egész
emberiség iránti felelősséget ajánlom.
Az ünnepek közeledtével szálljon
fohászunk a Világ Alkotójához:
Mennyei Atyánk, Világ Alkotója, Izrael Szirtje és Megváltója!
Tekints le reánk a magasságokból, fogadd el elhangzott és elhangzó
imádságainkat!
Nyisd meg az ég kapuit imádságaink előtt, s írj be valamennyiünket az Élet
Könyvébe!
A Világ Alkotója részesítse áldásban közösségeinket, asszonyainkat,
férfiúinkat, idősebbjeinket és fiataljainkat egyaránt!
A Világ Alkotójának áldása legyen Izraelen, a világ zsidóságán, az egész
emberiségen!
Sáná tová tikátévu vetéchátému!
Legyen osztályrészünk a békés, nyugodt, áldott zsinagógai új esztendő!
Schőner Alfréd
2009.09.06
|