A MAGYAR TUDOMÁNY ÜNNEPE 2011

 

Popper Péterre emlékeztünk...

A magyar tudomány hónapjának rendezvénysorozatát A Hazugság nélkül… címet viselő, Popper Péterre egyetemünk professzor emeritusára emlékező tudományos üléssel nyitottuk meg.

 

Az emlékülést Ungárné dr. Komoly Judit prof. emer. nyitotta meg és egy videobejátszással teremtette meg a kellő hangulatot.

 

 

 

A szép számmal megjelentek megrendülten figyelték Popper, a világhálón megőrzött  előadásának - "Szeretni kell?" - bemutatását.

Pléh Csaba akadémikus, a BME tanára Popper Péterről, mint a magyar pszichológia publikációs mesteréről szólt. Emlékezett arra, hogy Popper miként szervezte meg a hetvenes évek elején a Magyar Pszichológiai Szemle rendszeres kiadását. Szólt arról, hogy ez a Szemle milyen fontos szerepet játszott, az ismert okok miatt élettelen pszichológiai tudományos és közélet ujjászervezésében. Idézte azt a légkört, melyet a főszerkesztő személye, egyéni varázsa, hatékonysága, interperszonális kompetenciája teremtett meg és tette lehetővé értékes, eddig meg jelenhetett tanulmányok közlését.

 

 

Tornyossy Mária klinikus szakpszichológus, a Magyar Pszichológiai Társaság Klinikai pszichológiai Szekciójának elnöke előadásában Popper istenkép felfogását jungiánus szemmel vizsgálta. Kifejtette, hogy a XIX. század utolsó harmadától az ember és az emberfeletti viszonya egyre polarizáltabban jelenik meg. Tisztelettel és szöveghűen idézte Popper fontos gondolatait a Szentírásban megjelenő istenképről.

 

 

 

 

Jóo Mária Nóra klinikus szakpszichológus; A meghívott szenvedély nyomán című előadásában idézte Popper gondolatait a nemiségről és a szexualitásról, majd ebből kiindulva a női szerep változásairól és a gender kutatás legújabb eredményeiről szólt.

 

 

 

G. Aczél Ágnes szociológus, Popper közvetlen munkatársa volt az I sz. Gyermekgyógyászati Klinika mellett létrehozott Gyermekpszichológiai csoportban. Előadásában megjelenítette ezt a valaha volt műhelyt. "A Bókay" egy olyan műhely volt, amelyet egy igazi mester alakított ki. Itt a tanár úr (Popper) személyiségével, tudásával gyógyított, tanított és alkotott. Az előadás hitelesen idézte fel ennek a műhelynek a légkörét, rávilágítva arra, hogy miért szeretett ott dolgozni mindenki, kihozva a legtöbbet önmagából a gyerekek gyógyításának érdekében.

Ungárné dr. Komoly Judit a Találkozásaink címet viselő előadásában arról szólt, hogy hálás a sorsnak, hogy Popper Péterrel sokféle interperszonális kapcsolat lehetőségét kapta meg. Együtt voltak gyerekek. Azután Popper a mestere lett; előtte járt mindig. Segített a Pszichológiai Társaság szervezésében, tanulmányok megírásában, lektorálta a könyveit, volt terapeutája, ötleteket adott a zsidó pasztorális pszichológia tematikájának kidolgozásához és utolsó munkahelyeként, már betegen tanított az OR-ZSE-n. Halála előtt két héttel életének utolsó előadását itt tartotta meg valláspszichológiából.

2011 november 24
ukj

Vissza