A MAGYAR TUDOMÁNY ÜNNEPE 2011

 

Beszámoló az OR-ZSE Goldmark Kórusának hangversenyéről

2010. december 28-án délután tartotta a Goldmark Kórus - az immár hagyományosnak mondható - hangversenyét a Magyar Tudomány Ünnepéhez kapcsolódó OR-ZSE rendezvénysorozat utolsó eseményeként.

"Jitkáddás simchá Há-Sém - Szenteltessék meg Neved"

E gondolat jegyében állítottuk össze a hangverseny műsorát, melynek színhely az OR-ZSE Scheiber terme ez alkalommal egy igen értékes és szép kiállításnak helyszínéül szolgált. A magyarországi zsinagógák képei láthatók a terem falain, a goblein művészet eszközeivel ábrázolva. E gyönyörű és értékes képzőművészeti kiállítás nyújtotta légkör, a hangverseny szereplőire és hallgatóira is hatással voltak.

A kórus nagy szorgalommal készült az eseményre, melyet beárnyékolt sok-sok tagjának - így Fekete László főkántornak - betegsége, de reménykedtünk benne, hogy a feladat és a közönség inspiráló hatása feledteti majd hiányzó dalosainkat. Utólag úgy éreztük, hogy valóban így is volt.

A zsidó múlt idézése az első énekszámban már megjelent. Felhangzott az "Áni máámin" kezdetű dallam, mely a középkor legnagyobb zsidó teológusa, Mose ben Maimuni által összeállított Slajso Oszor Ikorim - A Tizenhárom Hitágazat egyik gondolatát, a messianizmusban való hitet felidéző szép egyszerű melódia. Ezzel a művel a Kórus is emlékezett a kezdetekre, hiszen - az immár 41 éves együttes - e dallamot tanulta meg az elsők között. Kármán Györgyöt, az OR-ZSE Liturgia Tanszékének vezetőjét is felidéztük, hiszen Ő a televízió zsidó műsorainak szerkesztőjeként az "Utódok reménysége" címmel havonta megjelenő adás szignáljaként e melódiát szólaltatta meg minden adásban, és a halála óta felhangzó adások hűen követik e szellemet.
Az OR-ZSE rektorának üdvözlő szavai után a kórus Salamon Sulzer bécsi kántor-komponista 150. zsoltárra írt kórusművét énekelte, mely az "Örvendező" Dávid zsoltárok egyik legszebbike: Isten dicsőségét zengi. "Dicsérjétek Istent szentélyében! Dicsérjétek hatalmas tetteiért, Dicsérjétek harsona fúvásával, Dicsérjétek lanttal és hárfával!"

Golstein, debreceni kántor, az Uvchén Jiszkádés kezdetű imarészletet tartalmazó kompozícióját férfikarra írta a XX. század első éveiben. Szövege a legnagyobb zsidó bűnbánati ünnep alkalmával, az Engesztelőnapi imádságok egyikeként hangzik el. E mű vegyeskari átiratát Ádám Emil készítette. Tóth Emil az Országos Rabbiképző - Zsidó Egyetem főkántora, és Cser Erzsébet szólóénekével adta elő a Kórus ezt a szép lírai művet.

A hangverseny egyik meglepetése Pásztor Raymund éneke volt, aki két szóló kántorművet énekelt. A Tóra kivételének, majd visszahelyezésének imarészleteit tolmácsolta, igen szép és hiteles énekével. Az OR-ZSE kántorhallgatója első alkalommal szólalt meg hallgatóságunk előtt, és szeretnénk remélni, hogy állandó tagságával kórusunkat továbbra is erősíti, ugyanakkor ambiciózus tanulásával a kántori feladatokat ellátók táborát is növeli az elkövetkezendő időkben.

Kórusunk tagjai és remélhetően a hallgatóság soraiban többen voltak, akiknek a sors megadta, hogy hallhassa édesapja áldó szavait, melynek spirituális élményét egész életünkben őrzünk. Max Janowski amerikai kántor Jövorecheho kezdetű kórusművét a Hegedűs Gyula utcai zsinagóga kántorának szólóénekével hangzott fel e szép ima. Biczó Tamás éneke hiteles légkört teremtett, tolmácsolásában az áldása felhangzása sokak múltbeli emlékét hozta elő.

Ezt követően az Omer számlálás tórai parancsait tolmácsoló imarészletet, "Szöfirasz hoaumer" kezdettel Samuel Alman Angliában élt kántor-komponista feldolgozásában adta elő a Kórus. A szóló éneket Tóth Emil, Kéval Zsuzsa és Cser Erzsébet énekelte.

1978-ban a Rabbiképző Intézet akkori igazgatója, Scheiber Sándor professzor úr nagyszabású ünnepséget rendezett az Intézmény fennállásának 100. évfordulója alkalmából. Erre a jeles alkalomra zenésítette meg Ádám Emil a 100. zsoltárt. A művet a felvidéki és a budapesti kántorok, többek között a Kazinczy utcai orthodox zsinagóga akkori kántora, Weisz Vilmos dallamainak felhasználásával készítette. A kompozíciót - akárcsak az ősbemutatón - most is Tóth Emil főkántor tolmácsolta Éliás Vera zongorakíséretével. A mű most is jelentős sikert aratott, így az OR-ZSE főkántora Tóth Emil elmondta a jelenlévőknek, hogy Ő - aki Ádám Emil tanítványa volt - igen sajnálja, hogy a zeneszerző nem írt több kántorszámot, hiszen nagyon szépnek és jelentősnek érzi az általa ismert műveket. A történelmi hűség kedvéért jegyzem meg, hogy én - aki lányaként ismertem Ádám Emil munkásságát - tudom, hogy a háború előtt, igen sok kántorkompozíciót írt (az akkori Rothmann Emil), és ezek nagy része a magyarországi budapesti és vidéki kántorok megrendelésére készült. Nagy öröme volt ezekből a kompozíciókból, mert a gyűjtőmunkája során megismert zsidó dallamokat, ily módon újra átadhatta a közösségeknek. A II. világháború alatt a kompozíciók elvesztek, így az 1969-ben újra megindult kántorképző hallgatóinak csak az élete utolsó éveiben szerzett kántorműveit taníthatta meg. Valóban igaza van a főkántor úrnak, igazán kár az elveszett művekért!

Gottschal Jakabra, a Dohány utcai zsinagóga karmesterére emlékezve az esti ima egy részletére írt kórusfeldolgozás hangzott fel, Cser Erzsébet szólójával.

Vidám, szép dallamok következtek a női kar előadásában. Egy héber dalcsokorban vidám és lírai énekek egyaránt megszólaltak. Daloltunk a kertjét öntöző kislányról, a kedvesét váró szerelmesről énekeltünk, elmeséltük Ráchel történetét aki egy ifjúval találkozott a kútnál. Utolsóként a Gilád hegyéről jövő öregeket és fiatalokat idéztük meg akik a szentélybe igyekeztek, hogy meghallgassák a leviták énekét. Kéval Zsuzsa szólójával hangzott el a mű, és a zongorakíséretet Éliás Vera játszotta, melyet Király László készített.

A magyar népzene természetes módon megérintette az itt élő zsidóság zenei világát. Király László 3 zsidó népdalt dolgozott fel a Goldmark Kórusnak. A magyar népzenei motívumok jól hallhatók a dallamokban, de a szövegekben a zsidó közösségekre oly jellemző életérzések és életképek jelennek meg. Az első dal szövegéből, aranytollát elvesztett páva életérzései a zsidó nép a Szentföld iránti vágyát halljuk kicsengeni. A második dalban egy "jiddise mame" faggatja lányát. E párbeszéd szószerinti értelmezésében is kellő bájossággal és humorral mesél el egy szép anya-lánya kapcsolatot. Amennyiben szimbolikusan kívánjuk értelmezni e párbeszédet, úgy felfoghatjuk a lány alakját a zsidóság biblikus, míg a vőlegényt a Szentföld jelképének. Az elbeszélés szerinti lány azon leghőbb vágya, hogy férjhez menjen, a zsidóság örök álmát jelzi: eljutni és ott élni a Szentföldön. A harmadik dal eltér az előzőektől, nem szükséges semmiféle szimbolikus értelmezés. Az egyszerű ember és a rabbi kapcsolatát ábrázolja sajátos jókedvvel. A szólót Kéval Zsuzsa és Cser Erzsébet énekelte.

A műsor befejezéseként a közelgő ünnep, a Hanuka hangulatát idéztük fel. Király László 4 hanukai dallamával, melyek között Kiss József költeménye is szerepel. Az utolsó dallam idézte a trendelli pörgését, a játék örömét és ez a hallgatókat is megmozgatta. Tapsukkal a felszabadult, vidám délután hangulatát sugározták felénk, akik örömmel énekelve búcsúztunk a közönségtől.

Reméljük kellemes délutánt szereztünk a megjelentek számára.

 

Ádám Mária
2011. november 29

Vissza