29. TIFRÁH
  

 

Mosháv (falu) a Negev észak-nyugati részén, 3 kilométerre nyugatra, a HÁNÁSZI központtól, az ESHEL HÁNÁSZI mezőgazdasági középiskola közelében.

A T’NUAT HÁMOSHÁVIM-hoz (Moshávok mozgalma) tartozik. Magyarországi olék (bevándorlók) alapították 1949-ben, akik akkor az alapítók egy kis charedi ultraortodox párt, a POALEI AGUDAT ISRAEL tagjai voltak. 1949 októberében a munkáspártok központi napilapja a DAVAR arról tudósított, hogy az alapítók a HISZTADRUT-hoz, az általános nagy munkás szakszervezethez csatlakoztak. Nagy meglepetés volt!

A mosáv neve Jeshájá próféta könyvéből (35. fej. 1. vers) származik:
"Jeszuszum midbár v'cia ve-tágel arava, ve-tifrách káchávácelet" (Örvendenek majd puszta és sivatag, és ujjong a vadon és virul, mint a nárcisz.)

1953-ban Észak-afrikai bevándorlók csatlakoztak a moshávhoz.

2010 júniusában a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint a moshávnak 2500 lakosa volt.

A falu területe kb. 5000 dunám, lakosságának kisebb része földműves, többségük azonban a Tóra (és a Szentírási tantárgyak) tanulója és tanítója. Többen a falu intézményeiben és a jesivákban dolgoznak különböző munkakörökben. A földművesek gabonát és zöldséget termelnek, a szőlőskertekben sok szőlő terem, eladásra is jut. Sokan állattenyésztéssel, tehenészettel, baromfi tenyészettel foglalkoznak. Mások a közeli városokban dolgoznak. Új házak és lakások építését tervezik eladásra és bérbeadásra.

A 2009. február 10-én megtartott 18. parlamenti választások alkalmával a falu 813 választójogú polgárából 674 (76.7%) ultaortodox az AGUDAT ISZRAEL pártra szavazott, 16.5% a szefárd ultraortodox vallási pártra és 3,7% a Benjamin Netanjahu által fémjelzett jobboldali LIKUD pártra.

A moshávban kisebb és nagyobb jesivák működnek, a legnagyobb közülük a litván irányvonalú TUSHIA JESHIVA, amelyben 600 hallgató tanul. Van a faluban szefárd jeshiva is.

2011 januárjában a Jeruzsálemben megjelenő angol nyelvű JERUSALEM POST napilap tudósítója látogatóban volt Tifráhban és a február 28-án megjelent cikkében, melynek "Egy ortodox oázis" volt a címe, részletesen leírja Tifráh 60 éves küzdelmét a fennmaradásért. A cikk megjelent több izraeli lapban is. Részletek a cikkből:

Tifrach csak egy kis, jelentéktelen település Ofakim kisváros mellett a Negev sivatagban, homok borítja, felborult babakocsikkal, bicikli-roncsokkal. Történetét, amelyet elsősorban a szellemi fejlődés határoz meg, M. Finkelstein, a település legrégebbi és legfontosabb személyisége meséli el, aki 1956-ban érkezett ide és nevelte fel itt gyermekeit.

A települést magyar ulra-ortodox zsidók egy csoportja alapította 1949-ben, legtöbbjük családja kiirtása után új életet akart kezdeni, így újra házasodott. Eredetileg semmi nem volt itt, sátorban laktak, majd később kétszobás házakat építettek, de a folyóvízre és az áramra még hat évet kellett várniuk. Egyetlen üzlet, egy élelmiszer bolt működött a településen. "Mikor ideérkeztünk, semmi nem volt itt, az ég egy adta világon semmi! Egy pár fa állt a homokban, még alvásra való hely sem volt. Egy építőmunkás csoport hozott nekünk sátrakat Ber-Shevából, ők segítettek felállítani azokat. Így kezdődött az egész!"

Finkelstein 1955-ben bátyját és apját követve érkezett ide. Letöltötte a szokásos kötelező két és fél éves katonai szolgálatot. A többiekkel együtt művelték a földet, csirkét neveltek a tehenek mellett, mogyorót, burgonyát és epret termesztettek. Néhányan Ber-Sheván találtak munkát.

Később a MAPAI tanítónőket küldött, akik szocialista elképzelésekkel rendelkeztek. Az ortodox lakosság azonban nem akarta, hogy elveiket és életmódjukat rájuk kényszerítsék, követelték Levi Eshkoltól (a későbbi miniszterelnöktől), hogy ők a POALEI AGUDAT YISRAEL-hez tartozzanak. Tifrach ugyan fizikailag nem virágzott fel, de szellemileg igen.

Közben a határmenti élet nagyon nehéz, küzdelmes volt, sokan elmentek az első letelepedők közül. Az üresen maradt házakba új bevándorlók (olék) érkeztek, ami kiváltotta a magyarok - nem faji, hanem vallási - ellenérzését a felek különböző neveltetése és életmódja miatt.

1957 során a magyarok különválasztották az adminisztrációt és az oktatást. "Behoztunk 10 haredin-t, hogy a mérleget elbillentsük" - mondta Finkelstein (haredin = ultra-ortodox). Az ellenségeskedések elmúltak, Tifrach virágzásnak indult, de ez később, a tagok elöregedése miatt a termelés hanyatlásába csapott át. A termelés már csak a tejgazdaságra szorítkozott. (1970-es évek) Ez viszont beruházást igényelt, amihez az anyagiak nem álltak rendelkezésre. Aki tudott, a mosávon kívül keresett munkát.

Az 1968-ban alakult TUSHIA nevű jesiva jött a megmentésükre, amelynek ekkorra már 600 tagja volt. A mosháv legnagyobb és legszebb épületét választották ki tanulásuk színhelyéül, amely még ma is a leglátogatottabb. Az atmoszféra, amit teremtettek, jeruzsálemi volt. Úgy nézett ki, hogy Tifrach eredeti alapítóinak álma megvalósult.

A diákok jó része azonban nősülés után elment a településről, csak néhány maradt. (Finkelstein 9 gyermeke közül csak egy maradt, ő maga mára már félig visszavonult.)

A mosháv bérbe adja a földjeit, összesen 200 ezer dunámnyi területet, a környékbeli farmereknek, ami 100 millió sékel hasznot hoz évente.

Terveik között van egy öregotthon és gyár megépítése, néhányan a települést Kirjat Sefer-hez hasonló magas technológiájúvá szeretnék kiépíteni.

Egy pár évvel ezelőtt az építésügyi miniszter felajánlotta, hogy 1000 lakást építenének itt, de a helyiek nem fogadták el az ajánlatot, mondván, hogy az új lakosok beáramlása megváltoztatná Tifrach egyéni jellegét. "Mi úgy szeretjük Tifrach-t, ahogy van, nem akarjuk elveszteni a karakterét" - mondták. "Mi csak nyugalmat akarunk, már az is siker, hogy itt vagyunk."
 

Eliezer Slomovits

Vissza