19. KEFAR BEN NUN
 


Falu az Alföldön (S’FELA), az ország központjában a Tel-Aviv –Latrun országút mellett, 10 kilométerre délkeletre Ramle városától.
A moshav területe 2000 dunam, lakóinak száma 370 fő. A települést (moshav) 1952-ben alapította az „Egyesült Mezőgazdasági Mozgalom” (Tenuat ha-Ihud ha-Hachlai). Az alapítók magyarországi, erdélyi és romániai új olék (bevándorlók) voltak. Akik akkor érkeztek Erecbe.

A települést Jehosua (Józsua) ben Nun után nevezték el, aki  Mózes tanítómesterünk segítője és utóda volt. Ő vezette be a népet –Mózes halála után – Kánaán földjére, és a nép élén állt az ország meghódításában.
A katonai akció, amelyet a 7. CZAHAL brigád vezetett és célja a Jeruzsálembe vezető út áttörése volt az Ajalon völgyéből és Latrun irányából (1948. május) szintén a Ben Nun nevet viselte. Ismert dolog, hogy Jehosua ben Nun ezen a környéken vívta a híres harcát 5 emorita és kananita király ellen és itt mondta a híres mondatát: „Akkor beszélt Józsua az Örökkévalóhoz, amely napon az Örökkévaló Izraél fiai elé adta az EMORIT, és így szólt Izraél szemei előtt: Nap, Gibeonban várj, s hold, Ajjálon völgyében! És várt a nap és a hold megállott, míg a nemzet bosszút nem áll ellenségein. – Nemde meg van írva az Igazak könyvében. – Megállt a nap az ég közepén és nem sietett lemenni majd teljes egy napig. És nem volt olyan nap mint amaz, sem annak előtte, sem annak utána, hogy hallgatna az Örökkévaló ember szavára; mert az Örökkévaló harcolt Izraélért.” (Józsua könyve 10. 12., 13., 14.)

A Hatnapos háborúig (1967) a falu sokat szenvedett az arab csempészektől, a beszivárgóktól, akik ciszjordán területről támadták a települést, lopásokat és terrorcselekményeket elkövetve.
Ebben az időszakban sok telepes elhagyta a falut, a ’70-es évek elején a település fele üres (lakatlan) volt. Pár év múlva azonban újból benépesült a falu, városokból érkeztek vállalkozók, földet vásároltak vagy béreltek és mezőgazdasággal kezdtek foglalkozni. Ez a folyamat megerősödött a ’80-as években, jó hatással volt a falu fejlődésére. A település lakóssága az alapítók leszármazottjaiból és a később betelepültekből áll, ami sokszínű gazdasági és kulturális fejlődést hozott. Ma a faluban 80 család mezőgazdasági telepeken, 5 család háztáji gazdaságokban és további 50 család bérelt házakban/lakásokban él. A most építés alatt álló lakásokba és házakba 50 fiatal család – többnyire az alapítók leszármazottjai – fognak beköltözni, akik a faluban élnek és dolgoznak. Minden mezőgazdasági telepesnek 10 dunam föld áll rendelkezésre a ház mellett (háztáji) amelyen a tulajdonos gyümölcsöt, zöldséget termel saját szükségletére ezen kívül 20 dunam földön termelhetnek növényi kultúrákat kereskedelmi célokra. Ennek ellenére a ’90-s évektől kezdve a falu tagjainak nagy többsége nem a földműveléssel foglakozik, hanem a településen kívül keresnek megélhetést.

A település mezőgazdasági termelése a következőkből áll:
1. Gabona termesztés a földeken, amit egy helybeli vállalkozó végez
2. Olajbogyó termesztés ültetvényeken és olaj készítés
3. Gabona és napraforgó termesztés külső vállalkozó által
4. Faiskola üzemeltetése sokféle fajta (gyümölcs és trópikus fafajták) nevelése, nemesitése
5. Egy nagy állatfarm, különféle állatok, főleg lovak tenyésztésére, idomítására
6. Kaktuszfajták termesztése és eladása.
A moshavban „OR SZAMÉACH” szeminárium működik.


Eliezer Slomovits

Vissza