Zsidó iskola Földesen

Új szín a magyar pedagógiai folyóiratok palettáján a székesfehérvári Kodolányi János Főiskola Neveléstörténet című kiadványa.

Idei 3-4.számában a Tanulmányok rovatban a 127-151.lapon olvashatjuk Karacs Zsigmond : A földesi zsidók népiskolai és felekezeti oktatásának múltja című írását, amelyben főleg helytörténeti munkássága által ismert történész másfélszáz évre visszatekintve mutatja be egy szabolcsi település zsidó közösségének erőfeszítéseit gyermekeik taníttatása érdekében.

Kutatómunkája nehézségeit fokozta, hogy az 1944-es deportálás következtében a hitközségi és iskolaszéki íratok megsemmisültek, e szomorú tény ismeretében annál inkább dicséretes, hogy mégis sikerült tetemes adatmennyiséget összegyűjtenie és felhasználni. 

Földesen már 1820-ban Talmud Tórát és jesivát alapítottak a kuriális nemesi községben már 1734-ben beköltözött zsidók, az 1848. évi összeírás említi a "becsületes magaviseletű" Ebstein Mózes tanítót. Utána évtizedekig rosszul felszerelt zsidó magániskolák működnek itt is, amelyeket a hivatalos említések "zugiskolák" néven neveznek, zsidó nevük chéder (szoba), mert a gyerekek a tanító szobájában ültek. (A tanulmány cédert ír, helytelenül!) 1876-ban jön létre Földesen izraelita elemi iskola, majd 1883-ban iskolaszéket választanak. 

Hosszan foglalkozik a szerző az iskola anyagi nehézségeivel, a tanítók váltakozásával. A fenntartó, az orthodox hitközség, nagy gondot fordít a magyar nyelvre. 1913-ban szép új épületet kap az iskola, de Klein Emil tanító a következő éveket a fronton tölti. Nem lehet rossz iskola, mert tudunk keresztény tanulókról is! Tandíj nincs, a jó tanulók évvégén jutalomkönyveket kapnak. Növendékei színdarabokat adnak elő, rajz-, torna- és kézimunka versenyeken nyernek díjakat. Szorgalmuk nem menti meg őket a szüleikkel együtt való deportálástól, a tanulmány húsz gyermeket sorol fel akik nem jöttek vissza a haláltáborból - a legfiatalabb 1937-ben született!

A szerző kívülről foglalkozik a zsidósággal, de nagy alapossággal és felkészültséggel közelít a tárgyhoz. Bemutatja a háttérben zajló országos eseményeket, a megyei közélet változásait, amelyek nagy hatással vannak Földesre és az ott lakó zsidókra. Hangsúlyozza a felekezeti békét, bár bizonyos adatok nem ilyen rózsás képet festenek. Sok nevet említ, megyei statisztikát ad a zsidó oktatásról, hosszú leveleket olvashatunk egykori tanítók panaszairól, amelyekben elmaradt járandóságukat kérik. 

A korabeli Izraelita Tanügyi Értesítő is keserűen foglalkozik a földesi visszásságokkal. "Az iskola szünetelni fog 5-6 évig, de mihelyt csak egy befolyásos és jómódú zsidónak tanköteles gyermeke lesz, újból felállítják a zsidó iskolát, melynek azonban ép oly kevéssé lesz existenciája, mint a mostaninak." Vagy: "Hitközségének galád eljárása intésül szolgáljon önnek, hogy hidegvérét megőrizze." (Erre zsidó iskolák pedagógusainak ma is nagy szüksége van. R.P.)

Impozáns jegyzetanyag egészíti ki az alapos tanulmányt és szolgálja további kutatást. Helytörténeti és pedagógiai szempontból érdemes elolvasni a földesi zsidó iskolázás történetét.

Róbert Péter