NAFTALI KRAUS: 
A 613 - A ZSIDÓSÁG PARANCSOLATAI

A Talmudban megőrzött hagyomány szerint 613 micvot, vagyis 613 parancsolat került felsorolásra a Tórában. Ezek közül 248 pozitív tartalmú előírás, arra irányuló utasítások, hogy mit és hogyan tegyünk, valamint 365 negatív előírás, amelyek arra utasítanak, hogy mit nem szabad tennünk.
Tulajdonképpen mi is ez a 613 micvot, 613 parancsolat, pontosan mi is a jelentősége és tartalmilag mit ölel fel? A Tóra később élt tudósokra bízta, hogy foglalják ezeket az előírásokat részletekbe menő jegyzékbe. A legalaposabb, legvilágosabban megfogalmazott és összeállított munka, ami rendelkezésünkre áll ebben a témában, RAMBAM-nak, vagyis Móse ben Maimon-nak, másik héber nevén Májmuni-nak, görögösített nevén Mózesz Maimonidész-nek Széfer há-Micvot (Az előírások könyve) című munkája. Sok szempontból ezt a művet tekinthetjük ama könyvnek, azon alapmunkának, forrásműnek, amely inspirálta, amelynek hatására létrejött a Széfer há-Chinuch
Élt a XIII. századi Spanyolországban egy névtelenségbe burkolózott tudós, akinek a személyéről csak annyit tudunk, hogy Lévi törzséhez tartozott, Levita volt. Ez a tudós, akit egyes utalásokat figyelembe véve az utókor Áháronnak, a Levitának, vagyis Áháron há-Lévinek. Nevez, elhatározta, hogy rendszerezi, és jegyzékbe foglalja a 613 micvát, RAMBAM-hoz hasonlóan, de lényegében újfajta módon. Tette ezt oly módon, hogy mindenegyes szidra, vagyis az Írott Tórának az év minden hetére rendelt szakasza, amelyet szombat délelőttönként az ima során felolvasnak a zsinagógákban, - tehát minden heti szidra elnevezéséhez, vagy címéhez leírt, helyesebben összeállított egy micvát, vagyis írt egy micváról, amelyet a Tórának ahhoz a bizonyos szidrájához rendeltek.
Miért tette, miért így tette ezt?
Hatalmas, öt kötetes művének előszavában megadja az okot, bizonyosan a legszokatlanabb és a legmegragadóbb okot, amiért a Tóra-irodalom egy kiemelkedő, klasszikus művét írhatták a régi időkben. A szerző egy érdekes, olvasmányos szöveget akart fiatalkorú gyermeke, vagyis fia és annak barátai kezébe adni, hogy szombaton, délutánonként, ahelyett, hogy az unalom kerítse hatalmába őket, tegyék fel a kérdést: "Melyik micvákat adta nekünk a Tóra a mai szidrában?" - A válasz pedig mindig legyen kéz közelben, a Széfer há-Chinuchban, amit ő, vagyis a szerző készül összeállítani.
Hozzá is látott, hogy megírjon egy érdekes könyvet a fia számára, hogy azt meg is tanulja. Az eredmény, az írásmű pedig egy kitűnő, páratlan, klasszikus mű lett a risonim, vagyis a korai tudósok és szaktekintélyek idejéből.
Szerzőnk, akit Áháron há-Lévinek neveztünk, a Tóra szidráinak sorrendjében sorra vett mindenegyes micvát. A RAMBAM munkáját felhasználva, abból kölcsönözve, a micvák forrását Szentírásunkból veszi, és ugyanonnan származik a micvák tartalmának és lényegének leírása is. Ezután következik az, ami kétségtelenül a szerzőtől ered, az ő saját hozzáadása a kitűnő könyvhöz: minden parancsolat, előírás megokolása és céljának megfogalmazása. Miért parancsolja meg a Tóra? Milyen jóban, milyen nyereségben lesz részünk megtartásuk révén? Leginkább RAMBAM hatalmas törvénykönyvét, a Misne Tórát követve, ahhoz igazodva, a szerző felsorolja a törvényeket, és részleteikben vizsgálja az előírásokat és azok lényegét, és támpontokat nyújt a további és mélyrehatóbb tanulmányozásukhoz a Talmudban. Végül elmondja olvasójának, hogy az egyes micvák kire vonatkoznak, s azt is, hogy mikor és hol fejtik ki hatásukat.
Áháron há-Léviről, a Széfer há-Chinuch félig mitikus szerzőjéről beszéltünk - és Naftali Krausra, a 613 parancsolat - A zsidóság parancsolatai. Az Ősi Forrás sorozat 13. kötetének nagyon is valóságos, - bár lakhelye, Tel-Aviv, legalábbis kilométerekben távoli - de ennek ellenére (érzésünk szerint) közöttünk élő szerzőjére gondoltunk.
Mi a két mű és a két szerző közötti hasonlóság?
Naftali Kraus műve módszerében és szerkezeti, tartalmi felosztásában a fentebb ismertetett Széfer há-Chinuch-ot fogadja el alapnak, arra építkezik. Szándékosan használom az "építkezik" szót, mert Naftali Kraus nem Áháron há-Lévi művének magyarított változatát adja, hanem az általa oly gyümölcsözően kialakított könyvet, amelynek nyolc évszázadnyi használat és csorbítatlan népszerűség bizonyította "sikerkönyv" jellegét, - pusztán mintának tekintette és egy teljesen új művet hozott létre. Egy olyan művet, amely évtizedünk magyarországi zsidósága számára készült, az ő igényeihez, adottságaihoz, szóhasználatához alakította mondanivalóját.
A könyv maradéktalanul tartalmazza mind a 613 parancsolatot, magyarázattal bőségesen ellátva. Tette ezt Naftali Kraus oly módon, hogy a szöveg, vagyis a zsidóság élete és fennmaradása szempontjából oly fontos téma és Naftali Kraus mondanivalója, a tudományos prezentálás minden eszközével ellátva (hivatkozások a forrásokra, bibliográfiai utalások, szómagyarázatok stb.) figyelembe veszi olvasóinak széles körét, különféle adottságait, és úgy tárgyalja nem könnyű témáját, hogy a szakember és nem szakember érdeklődését is egyaránt fel tudja kelteni, éberen tudja tartani, sőt nagyon érdekes magyarázataival, okfejtéseivel tovább tudja fokozni.
A könyv magyarországi használatát nagymértékben segíti, hogy az itt oly széles körben elterjedt Hertz-féle Szentírás (Tóra-fordítás és magyarázatok) gyakran szerepel az utalásokban, bibliográfiai hivatkozásokban. Az is Naftali Kraus érdeme, hogy, mint a 205. oldalon is tapasztalható, kényes igényességgel kijavítja Hertz fordítását, illetve félreértelmezését. Itt jegyezzük meg, hogy a sajtó ördöge Hertz személynevére minden alkalommal tévesen utal, J. H. (Joseph Herman) helyett J. Z. formában. Ilyesmi a modern nyomdatechnikában is előfordul.

Egészében megállapíthatjuk, hogy ez a kitűnő könyv nemcsak hiánypótló, hanem az utóbbi 800 év mulasztását tünteti el *  (méghozzá Magyarországon!) Naftali Kraus magyarázataiban nagyon helyesen utal a legutóbbi évek magyar nyelvű kiadványaira, köztük az Ősi Forrás köteteire is, amivel nagy segítséget nyújt e nehéz téma megértéséhez, a zsidó vallás legfontosabb kérdéseihez való útkereséshez (és az út megtalálásához.)
Naftali Krausnak köszönjük ezt a nemcsak terjedelmében hatalmas könyvet, de azt a munkát is, amely - mint utaltunk rá - csaknem egy évezred mulasztását igyekszik pótolni.
Végezetül, elismeréssel említjük a szerkesztés és lektorálás színvonalát, jó munka volt.

*( Eltekintve a XIV. századi Sim'on ben Cemách Durán responzumaitól és Adolf Jellinek "Kunt'rész Tarjag" című írásától (1878.)

Borsányi Schmidt Ferenc