Az askenázi kultúra ezer éve |
Nehéz feladatot vállalt a Kalligram Kiadó közreadva a zsidóság
többségét kitevő és történelmét, szellemiségét alakító
csoportjának monográfiáját. Attól az időtől kezdve, hogy a
Karoling korban zsidó közösségek jelennek meg a Rajna mentén (már
a római uralom alatt éltek itt zsidók, de a könyv ezekkel nem
foglalkozik) eljut a jelenig, amelyben ez a kultúra már bizonyos mértékig
csak a hagyomány része. Útján érdekes kitérőket tesz, barátságos
és kevésbé kellemes tájakon halad keresztül, néha útvesztőbe
is kerül, felkelti az olvasóban a meggyőződést, hogy az útnak
nincs vége.
Napjainkra, amikor a különböző diaszpórabeli zsidó létformák
-szefárd, askenázi, keleti, orientális- közötti különbségek
gyengülnek, sőt eltűnnek, az asszimiláció előrehaladt foka
jellemző, de ugyanakkor Izraelben egységes zsidó nemzet kovácsolódik
ki, érdemes elgondolkodnunk a zsidó kultúra sokszínűségén.
Ezt teszi a több tucat szerző, akik egy-egy tanulmányban megvilágítják
az askenázi világ valamely részletét számunkra. Tanulmányaik
alaposak, elemző jellegűk valósággal monográfiává teszik őket
a nagy monográfián belül.
Szomorú eseménnyel, a keresztes hadak rajnai mészárlásával
kezdődik a bemutatás (Nagyváradról többet vittek el 1944-ben,
mondta a tudós Scheiber Sándor professzor erről!), de megtudjuk a
közösségek szervezeti kialakulásának teológiai hátterét,
beleértve az imaszövegek illusztrációit is. Hangsúlyozza a középkori
zsidónegyed és a második világháború gettójának lényeges különbségeit,
előbbi autonóm közösség volt, utóbbi a halál előszobája.
Tisztázza a "stadlan" fontos közvetítő és bajelhárító
funkcióját, a zsidók hasznosságát az állam számára.
Hoffaktorok, híres zsidó családok, mint az Oppenheimer, jelennek
meg a XVII.sz.-tól. Fejedelmi jóindulat mindig ennek függvényében
jelentkezik, XIV. Lajos látogatása az ünnepi sátorban összefügg
a francia hadsereg lovainak beszerzésével. Az idők hozzák a változásokat:
míg Mária Terézia csak paraván mögül volt hajlandó zsidót
fogadni, fia már lépéseket tett jogi helyzetük javítására.
Tanulmányok országonként foglalkoznak a mindennapi élettel, születés,
házasság, temetés és mindenek vallási szabályozásával.
Megjelennek a máig ható zsidó mozgalmak, irányzatok, az egyes
zsidó csoportok magatartása és annak rugói. Sajnos nagyon kevés
szó esik hazánkról, pedig a nagy múltú -és akkor még nagyszámú
- magyar zsidóság megérdemelné, még Herzl Tivadart is bécsi
zsidóként említi.
Sok apró érdekesség teszi olvasmányossá a könyvet, pl. a német
zsidók elnevezésének eredetéről, a lengyel gettópadokról.
Nagyon alapos az orosz és szovjet rész, az író a Szovjetise
Heimland egykori szerkesztője, belülről ismeri a témát.
(Egy-egy pontatlanság azért előfordul, pl. Borohovot, a cionista
szocializmus megalapítóját Borosovként említik.)
Sok statisztika támasztja a migráció bemutatását, itt
megtudhatunk egyes területekről sajátosságokat, pl. az amerikai
kivándorlás szerepe Antwerpen zsidó közössége kialakulásában.
Nagyon nagy súlyt fektet a jiddis sajtó és kultúra bemutatására,
nem feledkezve meg a színházról és képzőművészetről.
Érvényesül Dubnov mondása, hogy a zsidó történelemről szóló
művek a világtörténelmet mutatják be, itt minden fejezet egyúttal
világszemle is, országonként követi a szétszórt zsidó nép
sorsát. Elemzi az USA tömegbevándorlását, kitér a mellékirányok
(Nyugat-Európa, Kanada, Latin -Amerika) felé. Utóbbinál egyaránt
láthatunk mezőgazdasági letelepítési kísérletet és belső küzdelmet
a leánykereskedelem ellen.
Az eddigieknél elvontabb és elméletibb jellegű a Filozófia és
vallás című IV. rész, ami nem jelenti azt, hogy adós maradna az
állításait alátámasztó nevekkel, adatokkal. Szellemi-vallási
áramlatokat, mint a kabbala és a haszidizmus foglal össze és tömörít
közérthető formában. Régiónként regisztrálja a "zsidótudomány"
helyzetét, eredményeit, számon tartva korabeli, ma már
elfeledett szellemi műhelyeket, mint a YIVO, vagy a 20-as évek
szovjet zsidó kutatásai. Új jelenségeket térképez fel, különös
tekintettel a szekularizáció terjedésére, figyelmeztetve annak
veszélyére: "...ha valaki teljesen elszakad minden hagyománytól
és mindenfajta vallásosságtól, akkor abba a kínos helyzetbe kerül,
hogy zsidó identitás nélküli zsidó lesz belőle."
Korszakokra (Askenáz I -IV.) osztja a gyökérvesztés és
meghonosodás periódusait, megállapítva azt a furcsa tényt, hogy
a jiddis nyelv a várakozásokkal és jóslatokkal ellentétben térvesztése
-amelyben a holocaust a legnagyobb bűnös - dacára egyáltalán
nem hal ki. Nemcsak izraeli ultraorthodox körökben uralkodó
nyelv, de meglepő módon New Yorkban több zsidó anyanyelvű
kisiskolás van, mint háromnegyed évszázada.
Terjedelmes V. Fejezete Nyelv, irodalom és művészet címen valóságos
irodalomtörténeti monográfiát ad, amely felöleli a jiddis
irodalmat a XVI.sz.-tól napjainkig, az újhéber nyelven alkotókat
és - igaz, hogy röviden - a nem zsidó nyelvű zsidó irodalmat,
de tanulmányt olvashatunk benne a jiddis filmről is, amelynek
Amerikában és Lengyelországban milliós közönsége volt. Kitér
az addig nem elemzett askenázi zene sajátosságaira, beleértve a
kapcsolatot más muzsikákkal.
Befejező tanulmánycsoportja az askenázi kultúrát ért halálos
csapás, a -"hrbn" néven emlegetett -holocaust esszészerű
elemzése, nem is annyira történelmi tárgyalás, mint inkább az
utólagos viták és az áldozatok reagálásának vizsgálata. Erőteljes
a Sztálin-korszak bűneinek elítélése, az egyes országok vizsgálata
itt is mellőzi Magyarországot. (Kevés említésünk sem mindig
hibátlan, az Új Élet helyett Új Keletet ír egyszer.
Minden fejezet végén megtalálható bibliográfia segíti a további
tájékozódást, a kötet végén a szerzők névsora munkásságukat
is feltünteti. Nagyon hasznos a héber és jiddis szavak, kifejezések
kislexikona, amely az aggádától a váádig szedi betűrendben a
nem mindenki által ismert fogalmakat.
Jó segédeszköz a könyv a zsidóság kutatóinak, érdekes olvasmány
az érdeklődőknek!
Róbert Péter |