Irit Amiel: Megperzseltek |
Irit
Amiel a jeles izraeli irodalmár egyike azoknak, akik túlélték a német megszállást,
a bujkálást, a gettót és a lágert Lengyelországban. 1947-ben sorstársai zömével
Izraelbe vezetett útja. Részt vett az állam megszületéséért vív ott küzdelemben,
majd az országépítés munkája teljesen lekötötte. Úgy látszott elmúlnak a
gyötrő emlékek. Vagy mégse?
Megperzseltek című, a Poligraf kiadónál megjelent könyve az emlékekről szól,
illetve ezek hatásáról, továbbéléséről. Ezek az emlékek követik a túlélőket
országhatárokon keresztül, "üldözik az üldözötteket" mintegy igazolva
Kertész Imre szavait: "Auschwitzból nem lehet kigyógyulni".
Napjainkban sajnos külön pszichológiai ágazattá kezd alakulni a Holokauszt túlélők
gondozása, lelki sebeik gyógyítása, emlékeik feledtetése. Nálunk a KUT
alapítvány, amelyet a néhai Virág Teréz alapított és működtetett nagyszerű
munkát végzett ezen a területen.
15 elbeszélést olvashatunk a könyvben, mindegyik egy-egy emberi sorsot állit elénk.
Egy valami közös bennük: valamennyien a vészkorszak túlélői, akik Lengyelországban
élték át népük pusztulását. Cselekedeteik gyakran indokolatlannak, ésszerűtlennek
tűnnek de csak azok számára akik nem veszik figyelembe, hogy ami velük történt azt
sem lehet józan ésszel megmagyarázni.
Az írónő ért hozzá, hogy emberközelbe hozza hőseit. Ziva, Bronia, Elkana és a
többiek jó ismerőseinkké válnak, annál inkább, hiszen ők megpróbálnak
normálisan élni, házasságot -esetleg vegyes házasságot - kötnek, dolgoznak, mintegy
mellesleg felépítenek és megvédenek egy új államot, de a tragédia ott lapul a
háttérben. .Lengyelország, Izrael, Amerika a helyszínek, sorsuk dobálja őket, de az
emlékek követik őket, "üldözik az üldözötteket".
Ők voltak az "ezüsttálca" amelyen a sors az újjászületett zsidó államot
átnyújtotta -talán nem is nekik, hanem az utánuk jövőknek, a kővetkező zsidó
nemzedéknek.
Talán ezért optimista a sok szörnyűséget említő könyv befejezése, amely címének
megfelelően az "izraeli olvasztótégelyből" villant fel arcokat. Olvashatunk
itt a kezdet nélkülözéseiről, de a biztató folytatásról is.
Érdemes elolvasni ezt a könyvet!
Róbert Péter |