Vissza

Konrád György: Elutazás és hazatérés.
Önéletrajzi regény.

Élete legnagyobb -korai -kalandjáról számol be több, mint félévszázad talán feledtető, de nem gyógyító távolából Konrád György "Elutazás és hazatérés" című, a Noran kiadónál napvilágot látott műve. Alcíme szerint "önéletrajzi regény" a berettyóújfalui jómódú vidéki család életének bemutatásával kezdődik, az idillikus képre már rávetődik Hitler árnyéka, a katonadalok szövege egyre "kellemetlenebb" lesz.
Érzékeljük a vidéki zsidóság életmódját, olvashatunk a szerző családjának történetéről, de a "mespóhe" leírásában megjelenik a megszállás, a nyilas cukrász feljelentésére németek, csendőrök kutatják át a családi házat, titkos rádióadót keresve. A gyerekek az angolszász partraszállás napján felutaznak a fővárosba -hatósági engedéllyel, ahogy egy polgárcsalád törvénytisztelő sarjaihoz illik - nem is tudva arról, hogy másnap a berettyóújfalui zsidókat deportálják és a falú 200 zsidó gyerekéből négy marad életben.
Itt éri meg október 15-ét, a nyilas terrort, az ostromot és a felszabadulást. Először a Hollán utcában bujkálnak, majd a Pozsonyi út 49. Sz. alatti svájci védett házba kerül nőrokonával és más gyermekekkel, ahonnan a lakók egy részét "alkalmi razziákon elvitték és belelőtték a Dunába."- ahogy Konrád György sajátos, szenvtelen stílusában közli.. Személyesen találkozik a halállal, keresztmetszetet ad a védett ház közösségéről. Nyilasok barikádot építettnek velük, amely természetesen nem állítja meg a Vörös Hadsereget..
Megéli a szokásos ostrom-élményeket, éhezik, de gyermeki képzelete nem hagyja cserben: morbid párbeszédet folytat egy halott német katonával.
Ír orosz katonákról, akik lehetnek "kegyetlenek, közönyösek, emberségesek", embere válogatja. Mivel a Pozsonyi út 49. sz. házat "belövés" éri, a belvárosi Szép utcába költőznek, de itt se érzi jól magát. Teljes hétig utazik haza, nagyrészt féllábon, pedig szülőfalújában nem sok öröm vár rá: a helyi zsidókat deportálták, kevesen vergődtek még haza. Egy gyászoló apa szemébe is vágja:"...A többiek helyett élsz!" Különböző magatartásokkal találkozik a falubeliek részéről, talán - a nyári deportálások alatt is domináns - kényelmes közöny a leggyakoribb. Nem hallgatja el Konrád az orosz katonák erőszakoskodásait sem. Kitérőt tesz Nagyváradra, a városba, amelynek elcsatolását gyerekfővel is fájlalja, ott sem tapasztal mást. Fizikailag nem, de lelkileg megérik az egy év alatt, felnőtté válik.
A hazatért maradék zsidóság megpróbálja helyreállítani múltját, folytatni életét, de újabb csapás éri egzisztenciájukat, a kommunista államosítás, amely elvándorlásra ösztönzi a tétovázókat.
Ennek kapcsán megismerhetjük Berettyóújfalu jelentősebb szülötteit, írók, filmrendezők arcéle villan fel, jelzi a zsidó alternatívákat a kommunista aktivitástól a disszidálásig.
Később is vissza-visszatér várossá fejlődött szülőfalujába, ahol inkább új arcok, mint új élet fogadja "Eltűnt zsidók házai szürkén, vedletten álltak, ...a zsidó templom továbbra is vasáruraktár."
Ez a könyv - kicsit összegező jellegű - utolsó mondata.

Róbert Péter