Fülöp György: Vészkorszak |
Fülöp György neve jól
ismert a viccek kedvelői, a vidám lapok olvasói körében. Karikatúrái a műfaj
legjobbjai közé tartoznak, írásait szívesen lapozza a tréfakedvelő közönség.
Amikor műveit nézegetik vagy forgatják talán nem is gondolnak arra milyen szomorú
emlékek állhatnak ezek hátterében.
Ezekről az emlékekről-élményekről - amelyeken sok ezred magával ment keresztül
1944-45 tragikus hónapjaiban - vall a Fócus Kiadónál megjelent Vészkorszak című
könyvében. Szinte gyermekként, családjától elszakítva került a budapesti gettóba.
Felnőtteket is próbára tevő borzalmakat látott és élt meg, és mint annyian a
sorstársak közül - zárt magába.
Ezeket az évtizedekig csak fájdalmas emlékként őrzött eseményeket néhány éve
vetette papírra, és most megosztja olvasóival. Mivel ezek e szörnyű élmények
ihlette írások nem az ő eddig megszokott témái, így nem is a szokott stílusában
örökíti meg őket.
Rövid történeteinek sora a borzalmak fűzére, ennek ellenére valahogy mégis
megszólítják az olvasót, nehéz elszakadni tőlük, letenni a könyvet.
Téglagyárral, munkaszolgálattal kezdődik a sor, zömük a gettót mutatja be a maga
valóságában, de helyet kapnak a láncban a felszabadulás mozzanatai is. Megragadja a
furcsaságokat, a történeteknek van csattanójuk, alakjai élő személyek, akik
gyötrelmeik között is megőrzik hagyományos kesernyés humoruk roncsait.
Fő helyszín a gettó, a középkori elődjénél sokkal gonoszabb kényszerlakhely,
hiszen a régi gettók egy sajátos közösségi élet bizonyos fokú védelmet is
nyújtó keretei voltak, míg a második világháború gettói a deportálás
előszobái, a tömeghalál színhelyei. Egyetlenegy érte meg közülük a
felszabadulást - a magyar főváros 1944 novemberében elrendelt "zárt
zsidónegyede". Neki és az itt szenvedő tízezreknek állit emléket a könyv,
amelynek történeteit meg-megszakítják filozofikus hangvételű töprengések a zsidó
sorsról, életről, halálról. Némelyik, mint a Zsidóniák, vagy Hétszer az
antiszemitizmusról önálló aforizmaként is megállja a helyét.
Legtöbb írása a gettó hétköznapjait eleveníti fel, az éhezést, a rettegést, a
nyomorúság vámszedőit, a felszabadulás örömét. Magatartásformák, búvóhelyek
jelennek meg, kalandregénybe illő fordulatok, amelyek nem kalandorokkal, hanem jámbor
pesti polgárokkal estek meg. Elviselésükhöz az ad reményt: egyszer ennek is vége
lesz!
Egyszer csak belehasít a 40 kilóra fogyott gyerekember tudatába: Túléltem!
(Egyébként születésnapja, január 18, egybeesik a gettó felszabadulásával!) Olyan
élmény ez, amely a könyv hát- és címlapján is megjelenik, ellensúlyozva a
későbbi kellemetlenségeket, vonattetőn utazást, bizonytalan jövőt és sok mindent.
Fülöp György túléli és 35 évig humorista-karikaturista a Ludas Matyinál. Keveset
beszél a vészkorszakról -amelyben bátyja is odaveszett- nem is ír róla, de nem
felejti...
Ennek bizonyítéka ez a könyv!
Róbert Péter |