Sol
Zim kántor új Shabbat antológiája |
Sol Zim a mai liturgiai
zeneszerzők egyik legtermékenyebbje. Tíz énekeskönyv, számos lemez, kazetta és CD
felvétel előzte meg a mostani, nagyobb méretű munkát. Sabbati és ünnepi liturgia és
koncertszámok teszik teljessé az énekeskönyvek, hangfelvételek anyagát, vannak köztük
kántor-szólók, négyszólamú kórusra írt művek is, de a legnagyobb mennyiségben
1-2 szólamú gyerekkórusok és közös éneklésre szánt műveket találunk az összeállításokban.
Sol Zimnek, a kiváló New York-i kántornak, talán a legnagyobb érdeme, hogy újra
meghonosította a templomokban a közös éneklést, ami egyes írások és feltevések
szerint fontos része volt a Szentély szertartásának. A leviták énekét a nép hangja
visszhangozta. Dávid a lantján játszott és a 150. zsoltár említést tesz számos
hangszernek Isten dicsőítésére való megszólaltatásáról. Ugyancsak fennmaradt az,
hogy Dávid táncolt is, vallásos extázisát kifejezendő.
Ezeknek az ősi hagyományoknak késői követőit talán leginkább a hászidokban láthatjuk,
akiknek szívet-lelket melengető közös éneke, tánca mindig nagy hatással volt és
van azokra, akik hallgatják, nem is szólva azokról, akik részt vesznek benne.
A XIX. század elején kialakult nyugat-európai korális I-tiszteleti stílus bölcsője
a német és osztrák zsinagógákban ringott. Zulzer, Lewandowszky és a többiek, magas
művészi szinten művelték a liturgia zenei feldolgozását. Műveikre más kultúrák,
így a kortárs német-osztrák keresztény templomokban alkalmazott zenei formák is hatással
voltak. Világi szerzők is maradandó és örökbecsű művekkel járultak hozzá a
zsinagógai zene ilyen irányú kibontakozásához, magas művészi fokra való felemelkedéséhez.
Említsük itt csak Schubertnek, Zulzer "SHIR ZION" (Cion éneke) című gyűjteményéhez
komponált 92. zsoltárát. (Tov Lehodot)!
A kelet-európai, sokkal inkább kántor-központú, leginkább hangszeres kíséret nélküli,
sok esetben az ősi palesztin és más keleti zenei formákra épülő, de a szerző, előadó
működési helyétől függően más ráhatásokat is megengedő és felmutató zsinagógai
ének, épp úgy, mint a vele szemben álló bár ugyanazt a célt szolgáló nyugati, korális,
majd mondhatnám, oratórikus stílus azonban már a felépítésénél és zenei-vokális
igényességénél fogva a "hivatásosokra" hárította a templomi ének és
zene művelésének teljes felelősségét. Így a közösségi ének háttérbe szorult,
és csak egyes sokat hallott és jól ismert melódiák hallatán szólalhatott meg. Ilyen
a magyarországi zsinagógákban mind a mai napig énekelt Sulzer-féle Lecho Daudi,
Vajchulu, továbbá a nagyünnepi I-tiszteletek
zeneanyagából a mindenki által ismert és együtt énekelt Ki Hine Kachomer, Omnom Ken,
vagy Ki Onu Amecho, stb. több változatban is ismert melódiája.
Sol Zim tipikusan mai amerikai kántor, aki a közösséget az aktív közreműködésre bíztatja.
Kiváló dinamikus, szenvedélyes előadó, aki nemcsak hangjával, de egyéniségével s
magával ragadja a hallgatóit. Közönsége, hívei betéve ismerik zenéjét, szinte
mindent együtténekelnek vele. Ő pedig csodálatosan egyensúlyoz a hagyományos kántori
stílus és az új irányzat között. Egy-egy számában a közönséggel a "refrént"
énekelteti, közben bámulatos hangakrobatikával megtűzdelt, igényes kántor-szólót
épít be a mű közepébe, hogy aztán kezének egy intésével ismét énekre sarkallja
a híveket, hallgatókat. Ezért alkalmazza nagyon gyakran a "La-la-la",
Baj-bi-di-bim-bam", és más, szövegpótló szócskák visszatérő, könnyen
megjegyezhető melódiákkal való többszöri ismétlését, mely a közönség számára
nagyon gyorsan megtanulhatók és énekelhetők. Az amerikai zsinagógák látogatói szívesen
énekelnek együtt a kántorral és ezt az I-tiszteleti formát igénylik.
Sol Zim "MUSICAL SIDDUR" (Zenés Imakönyv) című antológiájának Sabbát kötete
2002-ben jelent meg, tetszetős kivitelezéssel, tiszta, jól olvasható nyomtatással, a
Cantos' Assembly (a legnagyobb kántor egyesület gondozásában. 333 oldalon át kántor,
közösség, gyerekkórus és felnőtt énekkar számára komponált művek tömege vonul
fel. Az antológia a teljes I-tiszteleti anyagot tartalmazza (több, a különböző irányzatú
templomokban használt imakönyv szerkezeti-tartalmi felépítését figyelembe véve),
tehát nemcsak népszerű melódiák gyűjteménye ez, hanem a nusszach és a hagyományos
kántori recitativók is benne találhatók. A melódiák nagy része eredeti Zim szerzemény,
de van köztük Zim által feldolgozott askenáz és szefárd népzenei lelet is. A nuszách
és a recitatív, Zim által megszerkesztett formája, minden kántor által könnyen követhető,
előadható, emellett tekintetbe veszi a különböző hangfajták lehetőségeit, korlátait,
és számukra többféle megfelelő megoldást ajánl.
Csupán idő kérdése, hogy ez a közös éneklés a híveket aktív közreműködésre
invitáló I-tiszteleti forma az amerikai zsinagógákból elindulva tért hódítson Európa
zsidó templomaiban is. Zim munkája a teljesség igényével mutatja be a péntek esti
szombat fogadástól a szombati Muszáf ima utolsó hangjáig a kántor, közösség és a
kórus minden énekelnivalóját, tehát mindazokat az imarészeket, melyek a muzikális,
vokális megszólaltatást igénylik.
Figyelmébe ajánlom az Antológiát, ezt a zenés imakönyvet minden kollégámnak és az
élő liturgia minden hívének. Szól ez a gyűjtemény a hivatásosokhoz éppúgy, mint
azokhoz, akik az előimádkozást kedvtelésből, saját örömükre gyakorolják. Saját
tapasztalom alapján állítom, hogy mindannyian sokat tanulhatunk belőle. Sol Zim méltán
örvend óriási népszerűségnek. Közönsége, hívei, kollégái egyformán szeretik
és becsülik őt tudásáért, kiváló művészi és emberi kvalitásaiért, a kántori
pálya iránt érzett elhivatottságáért.
A Sabbat kötet tehát már kapható. Ismerve kiváló barátom és kollégám fékezhetetlen
munkavágyát, páratlan energiáját, ragyogó képességeit és kifogyhatatlan zenei
invencióját, szinte biztos, hogy a három Zarándok ünnep és az őszi Nagyünnepek
Antológiája néhány éven belül szintén megjelenik.
Giora Sharon (Sándor
György)
A Congregation Beth-El Zedeck kántora
Indianapolis, U.S.A.
|