Vissza

Sol Zim kántor új Shabbat antológiája

Sol Zim a mai liturgiai zeneszerzők egyik legtermékenyebbje. Tíz énekeskönyv, számos lemez, kazetta és CD felvétel előzte meg a mostani, nagyobb méretű munkát. Sabbati és ünnepi liturgia és koncertszámok teszik teljessé az énekeskönyvek, hangfelvételek anyagát, vannak köztük kántor-szólók, négyszólamú kórusra írt művek is, de a legnagyobb mennyiségben 1-2 szólamú gyerekkórusok és közös éneklésre szánt műveket találunk az összeállításokban.

Sol Zimnek, a kiváló New York-i kántornak, talán a legnagyobb érdeme, hogy újra meghonosította a templomokban a közös éneklést, ami egyes írások és feltevések szerint fontos része volt a Szentély szertartásának. A leviták énekét a nép hangja visszhangozta. Dávid a lantján játszott és a 150. zsoltár említést tesz számos hangszernek Isten dicsőítésére való megszólaltatásáról. Ugyancsak fennmaradt az, hogy Dávid táncolt is, vallásos extázisát kifejezendő.
Ezeknek az ősi hagyományoknak késői követőit talán leginkább a hászidokban láthatjuk, akiknek szívet-lelket melengető közös éneke, tánca mindig nagy hatással volt és van azokra, akik hallgatják, nem is szólva azokról, akik részt vesznek benne.

A XIX. század elején kialakult nyugat-európai korális I-tiszteleti stílus bölcsője a német és osztrák zsinagógákban ringott. Zulzer, Lewandowszky és a többiek, magas művészi szinten művelték a liturgia zenei feldolgozását. Műveikre más kultúrák, így a kortárs német-osztrák keresztény templomokban alkalmazott zenei formák is hatással voltak. Világi szerzők is maradandó és örökbecsű művekkel járultak hozzá a zsinagógai zene ilyen irányú kibontakozásához, magas művészi fokra való felemelkedéséhez. Említsük itt csak Schubertnek, Zulzer "SHIR ZION" (Cion éneke) című gyűjteményéhez komponált 92. zsoltárát. (Tov Lehodot)!

A kelet-európai, sokkal inkább kántor-központú, leginkább hangszeres kíséret nélküli, sok esetben az ősi palesztin és más keleti zenei formákra épülő, de a szerző, előadó működési helyétől függően más ráhatásokat is megengedő és felmutató zsinagógai ének, épp úgy, mint a vele szemben álló bár ugyanazt a célt szolgáló nyugati, korális, majd mondhatnám, oratórikus stílus azonban már a felépítésénél és zenei-vokális igényességénél fogva a "hivatásosokra" hárította a templomi ének és zene művelésének teljes felelősségét. Így a közösségi ének háttérbe szorult, és csak egyes sokat hallott és jól ismert melódiák hallatán szólalhatott meg. Ilyen a magyarországi zsinagógákban mind a mai napig énekelt Sulzer-féle Lecho Daudi, Vajchulu, továbbá a nagyünnepi I-tiszteletek
zeneanyagából a mindenki által ismert és együtt énekelt Ki Hine Kachomer, Omnom Ken, vagy Ki Onu Amecho, stb. több változatban is ismert melódiája.
Sol Zim tipikusan mai amerikai kántor, aki a közösséget az aktív közreműködésre bíztatja. Kiváló dinamikus, szenvedélyes előadó, aki nemcsak hangjával, de egyéniségével s magával ragadja a hallgatóit. Közönsége, hívei betéve ismerik zenéjét, szinte mindent együtténekelnek vele. Ő pedig csodálatosan egyensúlyoz a hagyományos kántori stílus és az új irányzat között. Egy-egy számában a közönséggel a "refrént" énekelteti, közben bámulatos hangakrobatikával megtűzdelt, igényes kántor-szólót épít be a mű közepébe, hogy aztán kezének egy intésével ismét énekre sarkallja a híveket, hallgatókat. Ezért alkalmazza nagyon gyakran a "La-la-la", Baj-bi-di-bim-bam", és más, szövegpótló szócskák visszatérő, könnyen megjegyezhető melódiákkal való többszöri ismétlését, mely a közönség számára nagyon gyorsan megtanulhatók és énekelhetők. Az amerikai zsinagógák látogatói szívesen énekelnek együtt a kántorral és ezt az I-tiszteleti formát igénylik.

Sol Zim "MUSICAL SIDDUR" (Zenés Imakönyv) című antológiájának Sabbát kötete 2002-ben jelent meg, tetszetős kivitelezéssel, tiszta, jól olvasható nyomtatással, a Cantos' Assembly (a legnagyobb kántor egyesület gondozásában. 333 oldalon át kántor, közösség, gyerekkórus és felnőtt énekkar számára komponált művek tömege vonul fel. Az antológia a teljes I-tiszteleti anyagot tartalmazza (több, a különböző irányzatú templomokban használt imakönyv szerkezeti-tartalmi felépítését figyelembe véve), tehát nemcsak népszerű melódiák gyűjteménye ez, hanem a nusszach és a hagyományos kántori recitativók is benne találhatók. A melódiák nagy része eredeti Zim szerzemény, de van köztük Zim által feldolgozott askenáz és szefárd népzenei lelet is. A nuszách és a recitatív, Zim által megszerkesztett formája, minden kántor által könnyen követhető, előadható, emellett tekintetbe veszi a különböző hangfajták lehetőségeit, korlátait, és számukra többféle megfelelő megoldást ajánl.
Csupán idő kérdése, hogy ez a közös éneklés a híveket aktív közreműködésre invitáló I-tiszteleti forma az amerikai zsinagógákból elindulva tért hódítson Európa zsidó templomaiban is. Zim munkája a teljesség igényével mutatja be a péntek esti szombat fogadástól a szombati Muszáf ima utolsó hangjáig a kántor, közösség és a kórus minden énekelnivalóját, tehát mindazokat az imarészeket, melyek a muzikális, vokális megszólaltatást igénylik.
Figyelmébe ajánlom az Antológiát, ezt a zenés imakönyvet minden kollégámnak és az élő liturgia minden hívének. Szól ez a gyűjtemény a hivatásosokhoz éppúgy, mint azokhoz, akik az előimádkozást kedvtelésből, saját örömükre gyakorolják. Saját tapasztalom alapján állítom, hogy mindannyian sokat tanulhatunk belőle. Sol Zim méltán örvend óriási népszerűségnek. Közönsége, hívei, kollégái egyformán szeretik és becsülik őt tudásáért, kiváló művészi és emberi kvalitásaiért, a kántori pálya iránt érzett elhivatottságáért.
A Sabbat kötet tehát már kapható. Ismerve kiváló barátom és kollégám fékezhetetlen munkavágyát, páratlan energiáját, ragyogó képességeit és kifogyhatatlan zenei invencióját, szinte biztos, hogy a három Zarándok ünnep és az őszi Nagyünnepek Antológiája néhány éven belül szintén megjelenik.

Giora Sharon (Sándor György)
A Congregation Beth-El Zedeck kántora
Indianapolis, U.S.A.