Chaim Potok
Vándorlások könyve


Chaim Potok a kiváló amerikai író már szinte az Ulpius kiadó házi szerzőjének számit, hiszen utóbbi években egyre-másra jelentek itt regényei. A most napvilágot látott Vándorlások könyve – A zsidó nép története immár a tizedik a sorban, némileg különbözik elődeitől, terjedelmesebb náluk, nem regény hanem krónika, komoly történelmi munka. Hosszú bevezetőjében a szerző hangsúlyozza ezt, utalva arra a sok tanulásra amelyre szüksége volt megírásához, felsorolva azok nevét akikre támaszkodott megköszönve segítségüket.

Átkelve a zsidó história örvényein nagy figyelmet fordít a háttérre a zsidók környezetér, a velük lakó népekre, kezdve a sumérok részletes tárgyalásától a XX.század Amerikájáig.

Könyve tagolása sajátságos, nem arányos a kronológiával, nagyobb teret szentel az ókornak, a középkor után gyorsan áthalad az újkor eseményein, kiemelve néhány fontos tényezőt, mint a cionizmus megjelenését.

Fáradhatatlanul keresi-kutatja mi lehetett az oka, hogy egy ókori nép megőrizte identitását, minden viszontagságon és megpróbáltatáson keresztül fennmaradt az évezredek alatt, amelyek a kortárs népeket sorra eltörölték? Az elméleti fejtegetések nagy tényanyaggal párosulnak s ez nemcsak tanulságos, hanem nagyon érdekes olvasmánnyá teszi könyvét.

Mint végzett rabbi, a korai zsidó történelmet a tanach alapján szemléli, bár részletesen ír pl. az egyiptomi szokásokról, a szerződések fontosságáról, észrevesz olyan jelenségeket, mint Jeruzsálem felvirágzása Samaria eleste után, néha több változatot is közöl, így Saulnál.

Némely állítása vitatható, pl. hogy Dávid királysága a Közel-Kelet leghatalmasabb birodalma volt.

Olyan apróságokat olvashatunk lépten-nyomon, hogy a Babilóniába hurcoltak Tel Aviv nevű települést hoztak létre az Eufrátesz mellett, vagy Szuza város látképe a második szentély kapuján. Elemzi a görög hatást Jeruzsálemre, amelynek erőssége 3000 görög szót eredményezett a Talmudban. Nem kedveli a rómaiakat, ezt Seneca idézettel támassza alá, de kénytelen elismerni, hogy Judea a térkép peremén foglalhatott csak helyet, leverése csak egy „aprócska rész kisimítása a birodalom szövetén”. Részletesen foglalkozik Arábiával, de nem sok jót talál benne, az iszlám – zsidó kapcsolatokat elemzi, megtudjuk, hogy zsidó építette az Alhambrát.. Kevés a magyar vonatkozás, még Pannóniától sem szól, nem veti el teljesen a ma már megcáfolt kazár elméletet. Talán lengyelországi ősei miatt is tekinti ezt a földet a rabbinikus civilizáció csúcspontjának. Nem hallgatja el Sabbatai Cvi mániás depresszióját, kicsapongásait sem, valamint hogy Spinoza kiközösítését mai napig nem vonták vissza! Számot tarthat érdeklődésünkre az első új rendszerű rabbiképző 1829-es alapítása Padovában.

Részletesen méltatja Herzl történelmi érdemét, a cionizmus jelentőségét, Izrael létrehozása zárja a könyvet, amelyből valamilyen meggondolásból teljesen kihagyja a Holokausztot.

Szokatlanul nagy bibliográfia tanúsítja a szerző alaposságát, pedig bevallása szerint a lajstrom nem teljes.

Könyvét olvasva megállapíthatjuk, hogy munkája eredményes volt: jó könyv született!

Róbert Péter