ELMONDOM NEKTEK

- avagy gondolatok Deutsch Gábor legújabb könyvéhez-

Egy soha el nem készült, sok részes dokumentum filmsorozat kifinomult irodalmi stílusában megírt forgatókönyv mozaik darabjaiból válogatott kötetet tart kezében a nyájas olvasó. Deutsch Gábor legújabb kötete, az Elmondom Nektek egy olyan egyéniség irodalmi ihletettségű visszaemlékezése, amelyben a krónikás fegyelmezett történeti hűsége találkozik a kutakodó tudós érdeklődő kíváncsiságával, a mesélőkedvű pedagógus spiritualitás iránti érzékenységével. Ahogy egyik rokona nevezte, a sülgéher (sic) sokfelé sodródik, habár Budapest határát alig-alig hagyja el.

Könyvének előszavában így vall: "Egy fel nem tett kérdésre válaszolnunk kell: kinek szól ez a könyv? Mindenkinek, akit az elmúlt hatvan év eseményei őszintén érdekelnek. Igyekeztünk olvasmányosan megírni...". Nagyon igaz ez az állítás, hiszen Deutsch eddigi könyveit írásait, cikkeit, kutatók, történészek, folkloristák szinte forrásanyagként használták.

E kötet is alapműként szolgál a családfa kutatóknak, a szociológusoknak, a demográfusoknak, a közélet eseményeivel foglalkozó politológusoknak, akiket érdekel a XX. század ötvenes, hatvanas, hetvenes éveiben élt magyarországi zsidóság korképe, a Dob utca, s annak környékén - mai kifejezéssel - a zsidónegyedben élt egyéniségek sajátos világa. Persze a szerző képzelete csapong, s a központi gondolatsort a környező világra való sajátos kitekintéssel gazdagítja.

Így születnek meg Majse Moskovits monológjai, vagy a Groszberg família életútja. A máramarosszigeti és szatmári legendák és a Teitelbaum dinasztia története. Hajdú András, az Izrael díjas zeneszerző, a Bar Ilán Egyetem professzorának rendhagyó karrierje, vagy Heves Lajos hősies helytállása. Édesapja, dr. Heves Kornél főrabbi szavai a mai napig üzenetet hordoznak az utókor számára: "Fiam, a közéleti pályán a tüske sok, a bogáncs tömérdek, megszúr, megtép, hogy kiserkenjen a véred, mégse tekints hátra, mindig csak előre, hívő hittel várj mindig jobb időkre."

A hitvesi hűség apoteózisa a Szepesi házaspár életéről szóló A tölgy és a hárs című írása. A magyarországi cionizmus hőskorának idealizmusát ragyogó meglátással érzékelteti az Engländer Tiborról rajzolt portréban. A status quo mozgalomról írt elméleti alapvetésében Fischer Benjáminról és a modern ortodoxiáról értekezik. A mindennapok zsidó kétkezi munkásai közül kiemelkedik a bádogos mesterről és a metróépítőről leírt gondolatsora. Külön érdekessége és egyben kortörténeti csemegéje a kötetnek, hogy milyen fontos teret szentel a szerző olyan nem zsidó személyiségeknek, mint Dessewffy Sándor, avagy az életmentő japán, Sugi Hara, a Litvániában a második világháború alatt szolgálatot teljesítő diplomata, aki 6000 zsidót mentett meg a soá idején.

E sorok írójának ízléskultúrájához legközelebb a VII. kerületi egykori ortodoxia mikro történeteinek hősei állnak. Néhányat közülük személyesen is ismertem, illetve ismerek. A szerzőnek sikerül a közöny leple alól kiemelni merész helytállásukat. A diktatúra éveiben, amikor százak és ezrek "lapultak", Groszberg Slomo, Izrael földrajzának tanításért börtönbe került. Vagy a méltatlanul elfelejtett Majse Weisz főrabbi, az ateizmus tobzódásának korszakában hirdette a Tóra szeretetét. A Mátészalkáról, a szombattartó szövetkezet elnöki székéből az Ortodox Hitközség élére került Fixler Hermann nemcsak Magyarország, hanem a környező országok maradék ortdoxiájában is tartotta a lelket. A nemes jellemű Benedikt Sándor rabbi az 50-es évek második felében a főnix poraiból újjászülető ortodox jesiva élére állt, hogy a jelenlegi ortodox főrabbi egyik rebbéje lehessen. Hogy csak néhány példányt emeljünk ki a gazdag választékból.

Jellegzetes, vidékről származó, de Budapesten megtelepedett ortodox családok - Garamiék, Weiszbergerék, Helferék - életútjának bemutatásával érzékelteti az általa tárgyalt korszak anakronizmusait, s persze a hithűséget, mely ezeket az embereket éltette.

Miközben őszintén megfogalmazza a mai magyarországi ortodoxia gondjait, megrajzolja a jövő lehetséges (?) reménységét az un. Keleti Kajlelt, a Koppelreich Kajlelt, stb.

Komoróczy, Géza Deutsch Gáborhoz, a Scheiber díj kitüntetettjéhez, 2007. márciusában a Goldmark teremben elmondott laudációjában többek között így ír: "Deutsch Gábor szerény ember, ott van mindenütt, ahol zsidó dolog történik Magyarországon, vagy legalábbis Pesten, de nem mutogatja magát, nem kérkedik tudásának kincseivel. Egy csöndes beszélgetésben, négyszemközt a közelmúltban megemlítette, milyen öröm számára a kóved, hogy a Rabbiképző, ahová ő nem járt, csak mostanában és tanítani, megtisztelte a morénu címmel. Még ez is jellemző rá: azt a kitüntető címet viselheti, melyet több igaz történetének hőse viselt a XVIII/XIX. század fordulóján."

A kötet, amely a Gabiano Print Kft. és az OR-ZSE jóvoltából látott napvilágot, irodalmi értékén túl 121 község zsidóságának állít emléket. A kötet végén található névmutatóban több mint 600 név szerepel, melyeknek viselői valamilyen szinten részesei a magyarországi zsidóság történetének.

Deutsch Gábor kiváló könyve olvasmányos írás. Oktatói, írói pályájának értékes állomása. Ihletője, elkötelezettje és megélője a magyarországi zsidó hagyománynak, akit megérint a pillanat varázsa, tanításra inspirál hőseinek sorsa.

Ő tudja, hogy a fa koronáján egyformán szépek a levelek, habár múltjuk, eredetük-erezetük, színük eltérő, de harmóniájuk a természet ékességévé nemesíti őket.

" Mert az ember olyan, mint a mező fája..."

Schőner Alfréd