Schranez Rebeka:
Aquamarin
Antikvárium
|
Schranez
Rebeka könyve megfelel címének: különös és érdekes. Oldalait forgatván
nehezen hinnénk, hogy írója 17 éves diáklány, hiszen mondat formálása,
jelzői, gondolatgazdagsága érett alkotónak is becsületére válnának. A
bevezető Aquamarista kiáltvány vázolja ars poeticáját, hitet tesz az
emberség, a kölcsönös vonzás, a hatások tisztasága mellett, amelyek az
isteni jelenlét megnyilatkozásait közvetítik. Ösztönöz az önmagunkban rejlő
csoda felfedezésére, világra hozatalára.
Kék a kötet, egyezik színe a szépreményű fiatal írónő fejkendőjének
színével, ez nem véletlen, ez a szín a menekvés és tisztaság, a hit jelképe
ez esetben.
Schranez Rebeka írásai rövidek, olyanok mintha szerzőjük nem is írná, hanem
mondaná, elhadarná őket. Ugyanakkor nagyon szemléletesek, ami nem csoda,
hiszen ez a fiatal lány festő is, képekben közli amit fontosnak tart, már
önálló kiállítással jelentkezett.
Képei Chagallra emlékeztetnek, a kötet ízelítőt ad ilyen irányú
tehetségéből, minden íráshoz egy kép tartozik, olvasóját irodalmi és
képzőművészeti kettős élményben részesítve.
Ezek az írások valahogyan összefüggenek, bizonyos nevek állandóan
megjelennek bennük: Csucsik, Góbi, Aldehid és mások. Macska, vegyszer élő
személyek ezek? Nem kapunk szájbarágó magyarázatot, de ez nem olyan nagy
baj: nem kell mindent pontosan érteni, elég érezni.
Érzés pedig van a könyvben, túlárad a lapokon, az írások és a képek harmadik
műfajra hajaznak: olyan líraiak, hogy szinte versnek hatnak. Persze nem
nélkülözik a reális hátteret sem.
Az én iskolám című elég elrettentő képet fest az ifjúság egy részének
antiszemitizmusáról – amelyet a pedagógus nem üldöz. Talán nem véletlen,
hogy a csatlakozó rajz egyetlen felkiáltójelet ábrázol, mintegy feljajdulva
és figyelmeztetve.
Igazi modern zsidó könyv látott napvilágot a Gabbiano kiadónál. Reméljük
Rebeka folytatja az írást és még sok örömet fog okozni az olvasóknak!
Róbert Péter
|