Schranez Rebeka:
Aquamarin Antikvárium


Schranez Rebeka könyve megfelel címének: különös és érdekes. Oldalait forgatván nehezen hinnénk, hogy írója 17 éves diáklány, hiszen mondat formálása, jelzői, gondolatgazdagsága érett alkotónak is becsületére válnának. A bevezető Aquamarista kiáltvány vázolja ars poeticáját, hitet tesz az emberség, a kölcsönös vonzás, a hatások tisztasága mellett, amelyek az isteni jelenlét megnyilatkozásait közvetítik. Ösztönöz az önmagunkban rejlő csoda felfedezésére, világra hozatalára.

Kék a kötet, egyezik színe  a szépreményű fiatal írónő fejkendőjének színével, ez nem véletlen, ez a szín a menekvés és tisztaság, a hit jelképe ez esetben.

Schranez Rebeka írásai rövidek, olyanok mintha szerzőjük nem is írná, hanem mondaná, elhadarná őket. Ugyanakkor nagyon szemléletesek, ami nem csoda, hiszen ez a fiatal lány festő is, képekben közli amit fontosnak tart, már önálló kiállítással jelentkezett.

Képei Chagallra emlékeztetnek, a kötet ízelítőt ad ilyen irányú tehetségéből, minden íráshoz egy kép tartozik, olvasóját irodalmi és képzőművészeti kettős élményben részesítve.

Ezek az írások valahogyan összefüggenek, bizonyos nevek állandóan megjelennek bennük: Csucsik, Góbi, Aldehid és mások. Macska, vegyszer élő személyek ezek? Nem kapunk szájbarágó magyarázatot, de ez nem olyan nagy baj: nem kell mindent pontosan érteni, elég érezni.

Érzés pedig van a könyvben, túlárad a lapokon, az írások és a képek harmadik műfajra hajaznak: olyan líraiak, hogy szinte versnek hatnak. Persze nem nélkülözik a reális hátteret sem.

Az én iskolám című elég elrettentő képet fest az ifjúság egy részének antiszemitizmusáról – amelyet a pedagógus nem üldöz. Talán nem véletlen, hogy a csatlakozó rajz egyetlen felkiáltójelet ábrázol, mintegy feljajdulva és figyelmeztetve.

Igazi modern zsidó könyv látott napvilágot a Gabbiano kiadónál. Reméljük Rebeka folytatja az írást és még sok örömet fog okozni az olvasóknak!

Róbert Péter